Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-24 / 250. szám
1984. október 24. aUÉPÜJSÁG Pretoria hadsereggel támadt a tüntetőkre A hadsereg megszállja Sebokinget. (Telefotó) A dél-afrikai hadsereg és a rohamrendőrség egységei kedden hajnalban körülzárták és házkutatásokat tartva átfésülték Johannesburg feketék lakta elővárosát, Sebokinget. A biztonsági erők nagyszabású, mintegy 7000 katonát és rendőrt megmozgató akciójának célja Louis le Grande rendőrminiszter megfogalmazása szerint „forradalmár elemek” kézrekerí- tése. A hatóságok eddig 250 személy őrizetbe vételéről adtak hírt. Kvathema elővárosban hétfőn mintegy kétezer fiatal tüntetett a feketék megkülönböztetése ellen az oktatáspolitika területén. A rendőrök tizenhat tüntetőt letartóztattak. Johannesburg déli elővárosai augusztus óta újra és újra fellángoló tüntetések és megmozdulások színhelyei. A tiltakozó akciók közvetlen oka a lakbérek nagyNégynapos hivatalos látogatásra kedden Londonba érkezett Francois Mitterrand francia köztársasági elnök. Ellentétben a rendszeres kormányközi konzultációkkal, amelyek Mitterrand-t legalább évente egyszer Nagy-Britanniába szólítják, ez a látogatás kifejezetten ceremoniális jellegű, ahol a meghívó és házigazda szerepét II. Erzsébet királynő tölti be. A négy nap egyszersmind az államközi kapcsolaarányú felemelése volt. A megmozdulásokban részt vettek a diákok is: a Johannesburgot övező, feketék lakta elővárosokban az elmúlt két hónapban legkevesebb százezer tanuló bojkottálta az iskolai tanítást. tok fontos, történelmi dátumához kötődik: éppen 80 éve jött létre a brit birodalom és a Francia Köztársaság között az „Entente cordiale”, kettejük katonai-politikai szövetsége, amely e században két világháború próbatételét is megélte. Mint ilyen ünnepélyes alkalmakkor szokásos, a vendég beszédet mond a parlament két háza előtt. Ez a megtiszteltetés korábban De Gaulle-nak, utóbb — a múlt Október elején közzétett hivatalos adatok szerint a hatóságok tilalma ellenére szervezett tüntetések elleni rendőri fellépés következtében augusztus vége óta hatvanöt személy vesztette életét. A sajtó ezzel szemben több mint nyolcvan halálos áldozatról tud. évben — Ronald Reagan- nek jutott ki. Ami a látogatás politikai oldalát illeti, Mitterrand — akit részben a brightoni merénylet, részben a baszk terroristák kiadatására vonatkozó döntés miatt fokozott biztonsági őrizettel vesznek körül — munkaebéden és néhány órás megbeszélésen találkozik majd Margaret Thatcher miniszterelnökkel, ennek hivatalában. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Kenneth D. Kaundának, a Zambiai Köztársaság elnökének, az ország nemzeti ünnepe alkalmából. * Eduard Saul, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kohó. és nehézgépipari minisztere Kapolyi László ipari miniszter meghívására Budapesten tárgyalásokat folytatott vendéglátójával a két ország kohászati és ne- házgépgyártási együttműködésének időszerű kérdéseiről. A csehszlovák minisztert fogadta Marjai József miniszterelnök-helyettes. " NEW YORK Az ENSZ-közgyűlés deko- lonizációs bizottságában a külföldi gazdasági érdekeltségekről folyó vitában felszólalt dr. Somogyi Ferenc, hazánk képviselője. VARSÓ A lengyel—görög tárgyalások eredményeként kedden két gazdasági jellegű dokumentumot írtak alá Varsóban. Papandreu, akit kedden délelőtt fogadott Henryk Jab- lonski, a lengyel államtanács elnöke, este Krakkóba repült. PRÄGA Vasil Bilak, a CSKP KB Elnökségének tagja, a központi bizottság titkára kedden fogadta Valid Dzsümb- lattot, aki a libanoni Haladó Szocialista Párt küldöttségének élén tartózkodik Prágában. BECS Űjabb közel-keleti békekezdeményezések lehetőségéről tárgyalt Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára vezető osztrák politikusokkal. Mitterrand Londonban ENSZ-születésnap „A szerződő országok azzal az elhatározással hozták létre az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy megmentik a jövő nemzedéket a háború borzalmaitól... Hitet tesznek az emberi jogok, a személyiség méltósága, a kis és nagy országok egyenjogúsága mellett...” Az ENSZ alapokmányából való ez a néhány sor, amely 39 esztendeje, ezen a napon lépett hatályba. A világszervezet létrehozásáról 1943-ban Moszkváiban határoztak a szovjet— amerikai—angol—kínai négyhatalmi értekezleten. 1945-ben 51 volt az alapító államok száma, ma több mint másfél száz ország tartozik tagjai sorába. Ilyenkor, az ENSZ napján általában az a szokás, hogy megvonjuk a világszervezet eddigi működésének mérlegét, méltatjuk eredményeit, szemére hányjuk hibáit, türelmetlenül kérjük számon azoknak a magasztos célkitűzéseknek a megvalósítását, amelyért a második világháború szörnyűségeitől meggyötört emberiség oltalmazására létrehozták annak idején. Csak hát az ENSZ nem nemzetek feletti szervezet. Azok az országok formálják arculatát, amelyek aláírták alapokmányát. S immár több mint másfél száz ezeknek a száma. Több mint másfél száz akarat hat tehát a New York-i üvegpalotában; ahogy nagyon találóan mondani szokták: a mindenkori világhelyzet sűrűsödik össze ebben a magas épületben. S a világhelyzet mindjárt megalakulása után hosszú két évtizeden át nem kedvezett az ENSZ tevékenységének. Csak a gyarmatok felszabadulása, a fejlődő államok megszületése és izmosodása, a szocialista országok megerősödése és növekvő nemzetközi tekintélye tette lehetővé azt, hogy a hetvenes évektől már nem úgy tekintettünk az ENSZ-re, mint egy szavazógépezetre. És gyorsan reméltük az alapokmány minden betűjének valóra váltását, úgy véltük, a kedvezőbb nemzetközi környezetben, az enyhülés oltalma alatt képes lesz megoldani az emberiség minden gondját. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya azonban csak egyesült erőfeszítéssel valósítható meg. Ehhez viszont ismét csak hiányzott egy nagyhatalom, újra az Egyesült Államok kormányzatának akarata, sőt, az ENSZ történetében példátlan módon még az is megtörténhetett, hogy 1983 őszén a közgyűlés ülésszakán nem vehetett részt — amerikai gánososkodás miatt — a szovjet külügyminiszter. Az az Andrej Gromiko, aki 39 éve ott volt San Franciscóban, az alapító ülésen. Sokan ma szkeptikusan szólnak az ENSZ jövőjéről. Azzal érvelnek, hogy soha nem töltötte be igazán küldetését vagy, hogy napjainkra elfogyott hajtóereje. Nem így van. Bizonyság erre az alapokmányból idézett néhány sor. Napjainkban — sajnos — aligha lehetne ennél helyénvalóbb munkaprogramot felkínálni az emberiség számára, hiszen tudjuk: a veszély nagy, túl nagy ahhoz, hogy tovább várjunk az elhárításával. Jövőre az Egyesült Nemzetek Szervezete 40 esztendős lesz. Kívánjunk szép születésnapot — magunknak. KOCSI MARGIT A felszabadító hadműveletek II. A debreceni hadművelet A debreceni páncélos csatában több mint ezer harckocsi vett részt. Az óráról órára változó küzdelem október 9- től 20-ig tombolt, az erők teljes megfeszítésével. A 2. Ukrán Front csapatai a tervezett német támadást megelőzve 1944. október 5-én estére befejezték fölkészülésüket, és másnap kora reggel támadásba lendültek a Máramosi-havasoktól az Al-Dunáig terjedő 850 km-es arcvonalon. Megelőzve a néhmet „Cigánybáró” vállalkozást, megkezdődött a debreceni hadművelet. Plijev tábornok lovas, gépesített csoportja a támadás első napján áttörte a 3. magyar hadsereg hevenyészett védelmét, és október 8-án elérte a Hajdúszoboszló—Nád. udvar—Püspökladány—Karcag—Kisújszállás terepszakaszt. Az 53. hadsereg és az 1. román hadsereg erőinek egy része Csongrádtól délre és Szegedtől északra átkelt a Tiszán. A 6. gárda-harcko- csihadsereg támadásának ki7 bontakozását azonban akadályozta az ellenség páncélos túlerejű nagyváradi csoportosításának heves ellenállása. Ebben a helyzetben Ma. linovszkij marsall elhatározta, hogy Plijev tábornok főerőit délkeletnek fordítva csapást mér a nagyváradi ellenséges erők hátába, és a város alá csoportosítja át Gorskov tábornok lovas, gépesített csoportját, valamint a 7. gárdahadsereget is. A német Dél hadseregcsoport vezetését különösen aggasztotta Plijev tábornok csapatainak gyors előretörése, amely nyugatról mélyen átkarolta a 6. hadsereg Nagyvárad—Debrecen körzetében összpontosított erőit, és elvágással fenyegette a Debrecen—Szolnok fő összeköttetési és utánpótlási útvonalat. Ennek megakadályozása érdekében elrendelte, hogy Breith tábornok az I. és 13. páncélos-, a Feldherrnhalle páncélgránátos-, és a 46. gyaloghadosztályból képezett csoportosítással mérjen csapást a lovas, gépesített csoport jobb szárnyára, vágja el az utánpótlási vonalait, és zúzza szét a Debrecen alá kijutott erőit. Ennek következtében alakult ki a debreceni páncélos csata, amely több mint 1000 harckocsi részvételével, esetenként óráról órára változó, bonyolult helyzetben október 9-től 20-ig az erők teljes megfeszítésével tombolt. Október 9-én a Plijev-cso- port 4. gárda-, lovas-, és 7. gépesített hadteste megkezdte az előnyomulást Nagyvárad felé, a 6. gárda-lovas- hadtest pedig Debrecen ellen támadt. Másnap azonban a 13. és 1. német páncéloshadosztály Bihartorda—Nagy- rábé, illetve Szolnok térségéből Püspökladány irányában napok óta erőltetett előnyomulása sikerrel járt. A két páncéloshadosztály a 6. gárda-lovashadtestet elvágta Plijev tábornok főerőitől, s így a Breith-csoport annak hátába került. A heves és mindkét fél részéről veszteségteljes harcokban Breith tábornok csapatai nagy erőfeszítésekkel igyekeztek megakadályozni Nagyvárad elfoglalását. Erőfeszítéseik nem jártak sikerrel, a plijevisták október 12-én teljesítették feladatukat. Másnap a Plijev-csoport a 6. gárda-harckocsihadsereg- gel és a Gorskov-csoporttal együtt már ismét a debreceni irányban támadt. E csapatok október 15-ig tartó harcokban szétzúzták Breith tábornok főerőit a Sebes- Körös és a Berettyó közén, majd tovább nyomultak előre, és megkezdték a küzdelmet Debrecen felszabadításáért. A küzdelem kimenetelét a IV. német páncéloshadtest október 19-én Szolnok körzetéből Debrecen irányában mért csapása nem tudta befolyásolni, 20-án reggelre a szovjet csapatok befejezték a város teljes megtisztítását az ellenségtől. A Plijev tábornok vezetése álatt egyesített két lovas gépesített csoport új feladata Nyíregyháza elfoglalása, s ezzel a Wöhler-csoport visz- szavonulási útvonalának elvágása volt. Plijev erői október 21-én benyomultak a városba, és Rakamaznál elérték a Tiszát. Másnap azonban a Debrecenből kivert csapatok és a Wöhler-csoport élén visszavonuló kötelékek támadást indítottak Nyíregyháza visszafoglalásáért. A kibontakozó elkeseredett küzdelem során a Pli- jev-csoportot elvágták a 2. Ukrán Front főerőitől, s az körülzárva harcolt 26-ig, majd a frontparancsnok utasítására másnap virradóra kitört a bekerítésből. Wöhler tábornok Nyíregyházán keresztül megkezdte a 150 ezer főnyi csoportjának kivonását a Tisza mögé. A Wöhler-csoport visszavonulásának sikerében, egyéb okok mellett számottevő szerepe volt a horthysta vezető körök katonailag előkészítetlen és dilettáns módon végrehajtott október 15-i kiugrási kísérlete kudarcának, aminek következtében az 1. és 2. hadsereg nem nyitotta meg az arcvonalat a szovjet csapatok előtt. Ezért a 4. Ukrán Front támadása lassan bontakozott ki a Kárpátokban, és csapatai nem tudták időben Csapnál elzárni a visszavonulás útját a Wöhler-csoport előtt. Hasonlóan lassan nyertek tért a 2. Ukrán Front Észak-Erdély- ben előnyomuló 40. és 27. hadseregének csapatai is. A Nyíregyháza térségében dúló harcok időszakában a 6. gárda-harckocsihadsereggel és a 18. harckocsihadtesttel megerősített 7. gárda-hadsereg fölszámolta a IV. német páncéloshadtest ellencsapásának következményeit, az 53. hadsereg arcvonalának teljes szélességében elérte a Tiszát, a 46. hadsereg pedig Alpár—Kiskunfélegyháza— Kiskunhalas—Baja szakaszon hatalmas hídfőt hozott létre a Duna—Tisza közén. Az Észak-Erdély és a Tiszántúl területén vívott harcokban a német—magyar csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek. A szovjet csapatok 10 ellenséges hadosztályt szétzúztak és több mint 42 ezer foglyot ejtettek. Veszteségei miatt Friessner vezérezredes a 2. magyar hadsereget már október 20-án feloszlatta, és csapatait közvetlen német vezetés alá rendelte. A 2. Ukrán Front az október 28-ig tartó debreceni hadműveletben felszabadította Észak-Erdélyt, és a Tiszántúl csaknem egész területét, ezáltal kedvező feltételieket teremtett a támadás kiterjesztésére Budapest irányában. A debreceni hadműveletben elért sikerek október 16-a után meggyorsították a 4. 'Ukrán Front támadásának kibontakozását, ami a hónap végéig Ungvár— Munkács—Huszt körzetének felszabadítását eredményezte. Mindezt jól egészítette ki a 3. Ukrán Front belgrádi hadművelete, amely a jugoszláv főváros felszabadításával ért véget október 20-án. A három Ukrán Front hadműveletei tehát meghiúsították a német hadvezetés erőfeszítéseit új hadászati védelmi terepszakasz létrehozására az arcvonal délnyugati szárnyán, és a Budapest —Bécs irány lezárására. TÓTH SÁNDOR alezredes (Következik: 3. A budapesti harcok.) A Tiszán 1944 október második hetében átkeltek a felszabadító csapatok, és több helyen hídfőt létesítettek
