Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

1984. október 20. / L . ______ A A z alma nem a természet fogkeféje Sztomatalógiai vizsgálatok nem erősítették meg az)t a világszerte elterjedt felfo­gást, hogy egy alma elrágá- sa alvás előtt pótolja a fog­kefét. Az almaevés tisztító hatása ugyanis csak nagyon felületes, nem iterjed ki a fogak közötti résekben és a foghúson ilevő lepedőkre. El­lenkezőleg, aiz ailmafogyasz- tás ezeken a helyeken előse­gíti a fogszuvasodást. Ezen­kívül a savanyú alma túl­zott fogyasztása eróziót vált ki, a túlzott citromfogyasz­táshoz hasonlóan. Az almát tehát semmi­képpen nem lehet „a termé­szet fogkeféjének” tekinteni. Almaevés után (egyébként savanyúcukor, cola-italok, C-vitamint tartalmazó, pézs- gőporból készült italok és citrusfélék fogyasztása után is) már azért is fogat kell mosni, hogy megelőzzük fo­gaink sav okozta károsodá­sát. Madaruarta A madárvártát Agárdon 25 évvel ezelőtt Radetzky Jenő ornitológus tanár alapította. Azóta is az ő irányításával figyelik meg az iskolások a tavat és annak élővilágát, elsősorban a madarakat. Rózsa Endre: Aranyguba, aranydrót Kotty belé, szilvalé, szotty te, hé, térj elé! Az ördögfit jól tartják, szépasszonyok szoptatják. Rátót közel, a harapás jól illik fogához, akárcsak az aranydrót a szobránci gubához. Lotty belé, lila lé, pötty te, hé, térj elé! Az ördöglányt jói tartják, mézben-mázban forgatják. Rátót közel, a mosolygás illik fogsorához, akárcsak az aranyguba a szobránci lányhoz. Zuitty te, hé, rotty belé, ég a ház, (térj elé! Betű pótlás Egészítsétek ki a kör sugaraiba beírt betűket úgy, hogy ötbetűs, értelmes szavakat kapjatok. Ha helyesen oldottátok meg a feladatot, a külső körbe kerülő betűk a számozás sor­rendjében összeolvasva Arany János egyik versének címét adják eredményül. Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: az 1, 5 és 7-es számúval. Deák Mór: ft TEMA Hát bizony, sokszor előfor­dult, hogy a Dóráéknak nem volt pénzük. És nemcsak úgy tessék-lássék nem volt, hogy na, azért ezt még megvesz- szük, mert akkor is kijövünk fizetésig, nem ám. Ha nem volt, nem volt. Se kenyér, se tej. De cigaretta se! Sör se! Ilyenkor aztán a Dóra apu­kája odaült az asztalához, s a papír fölé görnyedt, azzal a kemény elhatározással, hogy ő most ír valamit. Mindegy mit. Verset, mesét, novellát, mindegy. Csak szép legyen. Csak elfogadják. No és persze minél inkább írni akart, annál kevésbé sikerült neki. — Jaj! — kiáltott föl a toll, ahogy rágta a szárát. Dóra apukájának fölcsillant a sze­me: A TOLLSZÁR, gondol­ta, áh, legyintett rá saját magára, nem .lehet megírni. Nézett ki az ablakon, néz­te a falat, nézte a tollát, csak a papírra ne kelljen néznie. Aztán véletlenül felpillantott a babapolcra. — Piszka! — kiáltotta olyan hangosan, hogy a meg- zöldült tengerészbaba össze­rezzent. — A durmucát ne­ki, adjál már valamilyen megírni való ötletet! Csak egy icipicit, az is elég! Egy iciripicirit! Költő vagy vég­tére is! Piszka önérzetesen kihúzta magát. — Témát nem adunk — jelentette ki fennsőbbsége- sen. — Majd megírjuk ma­gunk. És mi az, hogy végté­re is vagyok költő? Sokkal tehetségesebbek vagyunk an­nál, mint aki ötletet kér, ha nem tud írni! És meg va­gyunk győződve arról, hogy ha adnánk, se tudna! A Dóra apukája egészen komolyan dühbe gurult. — Na megállj csak, te fe­leselő abaposztó! — fortyog­ta. — Te pokrócmodorú ki­rályi többes! Majd adok én neked tehetséget! — azzal, jaj, beleültette Piszkát a kaktuszba. — Mártír vagyok! Mártír! Szentté avatnak! — szisz­szent föl Piszka ujjongva, s szinte már látta maga előtt a másnapi címlapot, címlap­ját a babaújságnak, amely­nek természetesen ő volt a főszereplője és egyetlen mun­katársa is. — Vezércikk! — ordította diadalittasan. — Kiszerkesztelek a Baba­bazárba, te költők vérszom­jas ülwözője! — Hm — düranyögte Dóra apukája, s visszanyelte a replikáját. — Hm, — ismé­telte meg, s látszott, hogy már másutt jár az esze. — Te bosszúszomjas cen­zor! Te oszd meg és uralkodj elvű bérenc! — ordibálta fá­radhatatlanul Piszka. Hiába, no, kaikítuszban ülve könnyű dühösnek lenni. — Te bér- tollnok! — Ügy üvöltesz, mint Or- dibenkó Zdenkó! — torkoll­ta le Dóra apukája. — Piszka! — simlkodott Piszka. — Piszka vagyok, a babák bölcse, minden titok tudója, mától mártír! Szénit Piroska, a zsoltárköltő! Eddig ugyan csöndben fi­gyelte az eseményeket, de erre már Puszáló, a mindig csókolódzó barnamackó, Piszka leghívebb követője is elkuncogta magát. — Szent Medve! — röhig- cséllte. — Segíts! Még, hogy Szent Piszka! Azért ez már mégiscsak sok egy rongyba­bától! — Te is benne leszel a Bababazárban, te áruló! — bőgte Piszka. — Te medvék szégyene, te csókmasina, te borotválkozásra való szőr­pamacs! No, ez már Puszálónak is sóik volt. A másnapi Bababazár egy példányban, egyetlen olda­lon, kézírással jelent meg. Főszerkesztő és a szerkesztő bizottság elnöke: PISZKA, hirdették a harsogó betűk. És, mint a vezércikk hírül adta, a Itegnapi nap folya­mán egy főből, álló, igen ve­szélyes terrorista csoport tá­madta meg a BABABAZÁR Szerkesztőségéit. A rablókban többen felismerni vélték Dó­ra apukáját. Céljukat — a neves költő, Piszka művei­nek eltulajdonítását — ugyan nem érték ed, ám a túlerő ellen hősiesen, SZENT el­szántsággal küzdő főszer­kesztő mártíromságot szen­vedett egy kaktuszban. Dóra apukája mosolyogva olvasta a lapot. Nagyot szí­vott a cigarettájából, s meg­simogatta a kislánya fejét, aki két marokra tömte ma­gába a bőséges ebéd utáni epreit. VlÉPÜJSAG 13 BHG 4. sz. gyára Szekszárd, Keselyűs! u. 4—8. felvételt hirdet termeléstervező, termeléskoordinátor, termelésprogramozó munkakörbe felsőfokú vagy nagy gyakorlattal rendelkező szakirá­nyú középfokú végzettségű számítógépes technikában jártas szakemberek. — Számítástechnika vagy automatizálási ágazaton végzett villamosmérnök, — gépgyártástechnológiai vagy automatizálási sza­kon végzett gépészmérnök, — mechanikai műszerész, géplakatos szakmunkások, gépbeállító illetve meós, — alkatrészgyártó üzembe betanított munkások, — köszörűs, — esztergályos, — szerszámkészítő, — hegesztő, — szerkezeti lakatos, — kőműves, — elektroműszerész, — vízvezatékszerelő, — felújító géplakatos, — udvaros, — öltözőőr, munkakörbe Jelentkezni lehet a gyár személyzeti, illetve munka­ügyi csoportjánál. (673) Pályázati felhívás! A Szekszárdi Húsipari Vállalat pályázatot hirdet üzemfenntartási főosztályvezetői munkakör betöltésére. A munkakör meghaltározott időre szól, alkalmasság esetén meghosszabbítható. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: — műszaki egyetemen szerzett gépészmérnöki vég­zettség; — minimum 5 éves üzemeltetői és 3 éves vezetői gyakorlat; — 50 év iailatti életkor. A beküldött pályázat tartalmazza: — a pályázó munkahelyét, beosztását, alapbérét, jövedelmét. — eddigi munkaköreinek és tevékenységének fel­sorolását, — részletes önéletrajzot, — érvényes erkölcsi bizonyítványt, vagy annak má­solatát, — iskolai végzettséget, szakképzettséget tanúsító okiratok hiteles másolatát. Bérezés az 5/1983. (XI. 12.) ME. sz. rendelet alapján a pályázatot a megjelenéstől számított 2 héten belüli jut­tassák el az alábbi címre: Szekszárdi Húsipari Vállalat, Szekszárd, Keselyűsi u. 24 személyzeti és oktatási osztály. (656) Pályázati felhívás! Kirendeltségünk 1985 I. negyedévében nyíló kiskereskedelmi egységének BOLTVEZETŐI állására pályázatot hirdetünk. Feltételek: — középfokú szakképesítés, — ötéves boltvezetői gyakorlat, — erkölcsi bizonyítvány. Bérezés a 12/1983. ÁBMH rendelkezés szerint. Beküldési határidő: 1984. november 1. A pályázatokat a TITÁN Kereskedelmi Vállalat Tolna megyei Kirendeltség igazgatója, Szek­szárd, Keselyűsi út 16. címre kérjük küldeni. (657)

Next

/
Oldalképek
Tartalom