Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

Képújság

1984. október 20.

Három év után

Változások a DOMBCALOR-ban

Néhány gondolatot szolgáltató részlegünkről. A lakosság, de üzemek részére is motorkerékpár, olajkályha, hűtőgép — háztartási és ipari —, valamint háztartási

Az 1981. április 24-én megtartott választáson új vezető került a dombóvári DOMBCALOR szövetkezet élére, Retek Ferenc, aki munkatársaival a rövid három év alatt lényeges eredményeket tudott felmutatni.

— Mindent amit kellett volna nem változtattunk meg — mondja, de a lényegesebb, a meghatározóbb területeken nem féltünk a módosításoktól. Ezek közé tartozik, hogy ott, ahol szükséges volt, személycserét végeztünk, és a termelési szerkezetet sem hagytuk változatlanul.

A volt vasipari szövetkezet — a szolgáltató tevékenységen túl — többségében idegen dokumentációk alapján gyártott nyílászáró szerkezeteket. Azt határoztuk el, hogy kapacitásunkat saját termék gyártásával kötjük le, s meg is keressük az értékesítéshez a megfelelő piacot. Ez azt is jelentette, hogy az igényesebb ipari jellegű tevékenység szigorúbb technológiai fegyelmet követelt. Nem ilehetett elvárnunk azt, hogy minden ember mindenhez értsen. Törekednünk kellett a szakosodásra, és arra, hogy a termelés egyes fázisai között megfelelő kapcsolat legyen. Két csoportot alakítottunk ki, a műszakitechnológiait és a termelés- irányítót. A két lakatos-, a forgácsoló és a présrészlegből munkaerő-átcsoportosítással létrehoztunk egy lakatos-, alkatrészgyártó-, előkészítő, és egy esztergályos-, présrészleget, mindezt a hatékony termékgyártás érdekében.

A hagyományos brigádrendszert, ami külső szerződéses munkák eilvégzéséhez jó volt, megszüntettük. A dolog lényege az, hogy most is vállalunk külső munkákat, de most nem egy brigád utazik, hanem mindig a feladat elvégzéséhez szükséges munkások.

Az üzemben 65-en dolgoznak a lakatos-, 40-en a prés-, forgácsoló részlegben. Ezért a művezetők mellé két-két helyettest is kineveztünk.

Újonnan megalakítottunk egy szálítási anyagmozgatási csoportot, megszüntettük az órásrészleget — gazdaságtalan volt —, Robotron géppel könyvelünk, de már itt a Commodore 64 számítógép, amit hamarosan üzembe helyezünk, a megfelelő feladatcserék és létszám-átcsoportosítások után.

Termékszerkezetünk alapvetően megváltozott. A nyílászárók gyártását „töröltük”. Mi magunk is úgy vásároljuk a termékeinkhez szükségeseket.

A megváltozott kereslet, igény következtében a korábban készített KOMOTÉR felvonulási épületszerkezet gyártását a megszüntetés helyett egy meglehetősen kockázatos döntéssel módosítottuk, úgy, hogy az most közösségi épületek, óvodák, iskolák, ABC-k kialakítására alkalmas. Ennek a terméknek a gyártása határozta meg döntően 1983—84-ben is munkánkat.

1982-ben már elkezdtünk kifejleszteni és gyártani egy korszerű és olcsó terméket, az YSAKO épületszerkezeti rendszert, melynek első tagja a saját szolgáltató épületünk.

Igen jelentős előzetes exportszerződésünk is volt, amit megfelelő szállítási kontingens hiányában nem realizálhattunk. A Szovjetunió részére készítettünk volna KOMOTÉR-szerkezetbe épített mezőgazdasági vizsgáló laboratóriumokat. Ennél az exportnál emelőszerkezeteket is kértek, akkor még nem tudtuk volna adni, ma már egy külföldi szabadalom felhasználásával kifejlesztettünk egy oszlopos rakodó berendezést is, amit aztán konténeremelőnek módosítottunk és a RAPAL nevet kapta. A Magyar Hajó- és Darugyárral állunk kapcsolatban, hogy ezt a terméket, mint kiegészítő kikötői berendezést exportálja felszereléseivel együtt.

Megkezdtük egy gázkazán nullszériájának gyártását, kedvezőbb feltételeket biztosítva a piacon, mint a korábbi gyártó.

Elképzelésünk az, hogy évente legalább két új és korszerű termékkel kell megjelennünk a piacon, ami gyártás szempontjából gazdaságos, a vevő részére pedig olcsó. Ez idáig a szükséges piaci igényeket időben sikerült felmérni.

Nem titkolt tervünk az sem, hogy a tőkés piacon is szeretnénk megjelenni, a követelményeket ismerjük. Döbröközi drótfonó üzemünkből például az Egyesült Arab Emírségbe szállítottunk drótfonatot. Ennek az üzemnek az árbevételét négy év alatt 14 millió forinttal növeltük.

gép- és híradásteshnikai eszközök javítását végezzük.

Ha áttekintjük azt, hogy árbevételünkben egy-egy tevékenység milyen arányban szerepel, a következő adatokat kapjuk. Szolgáltató részlegünk 7 millió, alkatrész- gyártó, háttéripari tevékenység 8, drótfonó üzemünk 18, a várható 110 milliós összes bevételből a fő termékekre tehát 57 millió jut.

Tudjuk, hogy a jelenlegi gazdasági és piaci körülmények között csak versenyképes termékekkel állhatjuk meg helyünket a piacon. Ezért a megfelelő termék- szerkezet kialakításával együtt dolgozóink folyamatos elméleti és szakmai felkészítése rendkívül fontos a feladatok elvégzéséhez. Ehhez- az erkölcsi elismerésen túl anyagiakkal is ösztönözzük munkásainkat.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a termelésben ma már a korszerű technika alkalmazása elképzelhetetlen lesz a felkészült munkás nélkül.

Szarvas Antal

Gyurka Zoltán az YSAKO szerkezeti elemek felületkezelését végzi

Vörös János részlegveze tő motorszerelés közben

Villamos erőátviteli tartó- szerkezetet szállítanak Paksra.

r-----.szem a lélek tükre — mondogatta N. édesapja regA gélenként, így mi sem volt természetesebb, mint hogy N.-böl szemorvosnő lett. Igaz, az atyai mondathoz hozd járult még N. első látogatása a helybeli szemorvosnál (tizenöt éves volt), amikor is rájött arra, hogy az orvostudomány mai állása szerint a szemészet a legfájdalommentesebb területe a mediciának. Mert nézzük például a fogászatot. Mi történik akkor, ha az embernek mondjuk kilyukad a foga? Hosszú hetekig szenved, mintsem azonnal beülne ama bizonyos székbe, amely kényelmes, akár egy pilótaülés, csak hát... Ellenben ha olvasás közben könnyezni kezd a szemünk, netán apró fekete pontokat látunk közlekedni a sorok fölött, másnap már ott ülünk a szemészeti rendelő ajtaja előtt, mert tisztában vagyunk azzal az egyszerű ténnyel, miszerint a szemüvegrendelés fájdalommentes dolog, N. tehát saját tapasztalatából jött rá, hogy az emberiség jelentős hányada boldogan jár a szemészetre.

Tanulmányai során azonban némi keserűséggel vette tudomásul, hogy az álmok nem mindig válnak valóra. Mert a szemnek, mint bármelyik más testrészünknek legalább annyi baja lehet, mint mondjuk májunknak, gyomrunknak, vagy szívünknek.

Az egyetemet mindezek ellenére kitűnőre végezte, így nem csoda, ha a Sz-i klinika azonnal alkalmazta.

Már fél éve dolgozott a klinikán (professzora és adjunktusa legnagyobb megelégedettségére), amikor egy hétfői napon új beteget kellett fölvennie. Egy alacsony, körte formájú embert, aki előre fésülte a haját.

N. doktornő a kezdő orvosokra jellemző alapossággal azonnal elkezdte a vizsgálatokat. Fél óra múlva megállapította, hogy Jenő úr (ez volt a vezetékneve), mindkét szemét szürke hályog támadta meg.

— Cataracta accreta — mondta, és Jenő úrra nézett. — Ne tessék megijedni, nem fog megvakulni. A szürke hályog műtéti úton eltávolítható. Megoperáljuk, és úgy fog látni, mint régen.

— És mikor lesz az operáció? — kérdezte a betegre jellemző elcsukló hangon Jenő úr.

A tanár úr majd eldönti — válaszolta N. —. az előkészítést mindenesetre holnap elkezdjük.

Egyik reggel nagyvizit után N. doktornő újra a kezelőbe kérette Jenő urat.

— Nos, Jenő úr, hogy aludt? — kérdezte, miközben felkattintotta a bejárattal szemben lévő „olvasótáblát".

— Mint a mormota — mondta Jenő úr, majd hozzátette: — Tetszik tudni, mi nyugdíjasok szeretünk aludni.

— Szívesen cserélnék magukkal — mondta N. doktornő, azzal Jenő úr háta mögé lépett. — Na, tessék olvasni a betűket.

— Milyen betűket? — kérdezte Jenő úr.

— Amelyek a táblán vannak.

— Milyen táblán? •

Szikszai Károly:

A vizsgálat

N. doktornő előre mutatott:

— Ott, azon a táblán. Amiről tegnap olyan ragyogóan tetszett olvasni.

— Én, kérem nem látok semmiféle táblát — közölte Jenő úr, és tekintete valóban a vakok üreségéhez kezdett hasonlítani.

— És engem lát? — kérdezte N. doktornő, azzal Jenő úr elé lépett.

— Nem, doktornő drága, magát se látom.

— Biztosan?

— Biztosan.

A doktornő ekkor jobb keze mutató- és középső ujjából „villát" alakított, és lassan Jenő úr szemei felé közelítette. Körülbelül egy centire lehetett, amikor Jenő úr becsukta a szemeit. N. doktornő megkönnyebbült.

— Jenő úr, ne tréfáljon velem. Maga lát.

— Drága doktornő, esküszöm magának, hogy nem látok.

— De hiszen az előbb becsukta a szemét.

— Az lehet kérem, de esküszöm, hogy semmit se látok. N. doktornő ivott egy pohár vizet, és újra kezdte a vizsgálatokat, amelyek egyértelműen bebizonyították, hogy Jenő úr lát, de ő továbbra is ragaszkodott vakságához.

N. doktornő odahaza átnézte egyetemi jegyzeteit, valamint néhány szakkönyvet de így sem talált magyarázatot Jenő úr hirtelen támadt vakságára.

Másnap reggel azonnal magához kérette Jenő urat. Ismét végigcsinált minden vizsgálatot de Jenő úr továbbra sem látott semmit.

N. doktornő ekkor sírva fakadt.

— Nézze, Jenő úr, én tudom, hogy maga lát — dadogta könnyei között. — Miért csinálja ezt velem? Ha maga megvakult, csakis én vakíthattam meg. Ha így van. én esküszöm magának, hogy visszaadom a diplomámat. Egy szemorvos, aki rossz gyógyszerezés miatt megvakítja a betegét. .. Jenő úr kérem, miért csinálja ezt velem?

— Drága doktornő, én tényleg nem látok semmit — válaszolta Jenő úr. — Amikor bejöttem, valóban el tudtam olvasni néhány betűt...

— Szerintem most is el tudna — vágott közbe N. doktornő, és tovább sírt.

— Hogy mondhat ilyet drága doktornő! — háborodott fel Jenő úr.

— Mert tudom, hogy lát — törtek fel N. doktornőből a szavak. — A vizsgálatok egyértelműen bebizonyították. . .

— A vizsgálatok? — nevetett fel Jenő úr. Mit bizonyítottak be a vizsgálatok, ha egyszer nem látok?

— Rendben van, Jenő úr — adta meg magát a doktornő. — Holnap visszaadom a diplomámat. Végül is megvakítottam egy embert.

— Komolyan mondja?

— A legkomolyabban. Én fölesküdtem valamire, amit a legjobb akaratom ellenére sem tudtam betartani.

— Hát idefigyeljen, doktornő — hajolt kicsit megszeppenve Jenő úr N. felé —, én elmondom magának, hogyan van ez az egész, ha megígéri, hogy nem szól senkinek.

— Jenő úr, drága, esküszöm, köztünk fog maradni — válaszolta N. doktornő, és kezével végigtörölte arcát.

— Tetszik ismerni a Kocsmáros urat, ugye? Akivel egy kórteremben fekszem.

— Igen, ő is az én betegem. Zöld hályoggal hozták be, de nem tudtunk rajta segíteni. Megvakult.

— Szóval a Kocsmáros úr mondta, hogyha vaknak tetetem magamat, akkor kapok vaksági segélyt.

N. doktornő elképedve nézett Jenő úrra, mondani akart valamit, de amaz leintette.

— Egyetlen éjszaka alatt kitanított mindenre. Én pedig megfogadtam a tanácsát, mert ugye nyugdíjas vagyok, és az a havi ötszáz forint jól jött volna. Csak láttam, hogy mennyire ki tetszett borulni... És ugye nekem is van szívem.

N. doktornő megfogta Jenő úr kezeit, de amikor meg akarta csókolni, Jenő úr szégyenlősen elhúzta.

— Doktornő drága, ugye nem tetszik haragudni rám?

N. doktornő felelni akart valamit, de ekkor belépett

Zsóka nővér.

— Üj betegünk érkezett, hova fektessem?

A doktornő Jenő úrra nézett, és szomorúan megállapította, hogy csak Jenő úr, illetve Kocsmáros úr kórtermében van üres ágy.

— A négyesbe — mondta fáradtan, aztán hozzátette —, de előbb kísérje vissza Jenő urat.

Jenő úr ekkor hirtelen fölállt, és kijelentette:

— Köszönöm, de azt hiszem, vissza tudok menni egyedül — és N. doktornőre kacsintott.

N. doktornő bólintott.

— Rendben van. Próbálja meg.

Jenő úr lassan elindult az ajtó felé, aztán hatalmas robajjal nekiment a csukott szárnynak.

— Üristen! — kiáltotta Zsóka nővér, és lehajolt, hogy fölsegítse Jenő urat.

Jenő úr pedig kivárta az alkalmas pillanatot, és ismét a doktornőre kacsintott:

— Hiába, a sötétséget is meg kell szokni, — dünnyög- te, és hagyta, hogy Zsóka nővér a hóna alá nyúljon, és elvezesse.