Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-20 / 247. szám
2 KÉPÚJSÁG 1984. október 20. Befejeződött a Varsói Szerződés katonai tanácsának ülése Viktor Grisin belgrádi beszéde Október 17. és 19. között Szófiában Viktor Kulikov- nak, a Szovjetunió marsall- jának, az Egyesített Fegyveres Erők főparancsnokának elnökletével megtartotta soros ülését a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek Katonai Tanácsa. A katonai tanács munkájában részt vettek a katonai tanács tagjai és vezetésükkel a Bolgár Néphadsereg, a Magyar Néphadsereg, az NDK Nemzeti NépOktóber 29—31. között Havannában tartják a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 39. ülésszakát. „Ez a tanácskozás lesz a legmagasabb szintű szocialista rendezvény, amelynek Kuba valaha is otthont adott” — jelentette ki sajtóértekezletén Carlos Rafael Rodriguez, a kubai Államtanács elnök- helyettese. Az előzetes napirend szerint az ülésszak résztvevői megvitatják, hogy a júniusi, moszkvai értekezlet határozatait miként lehet átültetni a gyakorlatba. A tagállamok megvizsgálják a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének módját is a KGST-n kívüli hadserege, a Lengyel Néphadsereg, a Román Szocialista Köztársaság Hadserege, a Szovjetunió Fegyveres Erői és a Csehszlovák Néphadsereg küldöttségei. A katonai tanács a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének és honvédelmi miniszteri bizottságának ülésein elfogadott határozatok végrehajtásával kapcsolatban az Egyesített Fegyveres Erők gyaországokkal — rtiondotta Rodriguez. A tanácskozáson a tagállamokon kívül megfigyelőként részt vesz Jugoszlávia, Laosz, Afganisztán, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság, Angola, Etiópia, Mozambik, Mexikó és Nicaragua. Első alkalom, hogy ilyen szintű találkozót Európán kívül rendeznek. A KGST és Latin-Amerika gazdasági kapcsolatainak erősítése érdekében az ülésszakra meghívót kapott két regionális gazdasági szervezet is: az ENSZ latin-amerikai gazdasági bizottsága (ECLA) és a Latin-Amerikai Gazdasági Rendszer (SELA). korlati tevékenységének néhány kérdését vitatta meg. A katonai tanács munkája konstruktív, tárgyszerű légkörben, a fegyverbarátság és elvtársi együttműködés, kölcsönös megértés és egység jegyében zajlott le. A magyar katonai küldöttség, amely Oláh István vezérezredes, vezérkari főnök vezetésével vett részt az ülésen, pénteken este hazaérkezett. (MTI) Barzel lemond? Helmut Kohl, az NSZK kancellárja, a Kereszténydemokrata Unió elnöke és Rainer Barzel, a nyugatnémet parlament elnöke, a CDU— CSU parlamenti frakciójának pénteki, rendkívüli ülésén visszautasították Jürgen Reents zöld képviselőnek azt a csütörtöki kijelentését, amely szerint „a Flick-kon- szern vásárolta meg Kohl számára a CDU elnöki tisztét”. Kohl határozottan kijelentette: semmi tudomása sem volt arról, hogy a Flick-cég összegeket utalt volna át Paul frankfurti ügyvédnek vagy Barzelnak, aki 1973 és 1979 között ennél az ügyvédi irodánál töltött be tanácsadói posztot. ■ A nyugatnémet kancellár viszont elismerte, hogy Barzel a frakció elnöki posztjáról való, 1973-as lemondása után, ami egybeesett a pártelnöki székből történt távozásával, 3 hónapig a frakcióelnök teljes fizetését, 1975 végéig pedig annak felét kapta kézhez (képviselői honoráriuma mellett), mintegy érdemei elismeréseként. Barzel közölté a DPA nyugatnémet hírügynökséggel: a parlament elnöke kíván maradni azt követően is, hogy jövő szerdán a Bundestag illetékes „Flick-bizottsága” meghallgatja az ügyben. Ugyanakkor a Frankfurter Allgemeine Zeitung ismertetése szerint a CDU—CSU frakciójának csütörtöki ülésén Horst Eylmann CDU- képviselő, a parlament „Flick-bizottságának” a tagja, azt az álláspontot képviselte, hogy a Barzel elleni vádaknak legalábbis egy része megalapozott és ezért már szerdai meghallgatása előtt le kellene mondania. PANORÁMA BUDAPEST Várkonyi Péter külügyminiszter táviratban köszöntötte Oskar Fischert, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét a magyar —NDK diplomáciai kapcsolatok felvételének 35. évfordulója alkalmából. Oskar Fischer ugyancsak táviratban üdvözölte magyar kollégáját. *' Gáspár Sándor, a Szak- szervezeti Világszövetség elnöke, a SZOT elnöke, aki magyar szakszervezeti küldöttség vezetőjeként részt vett a Szakszervezeti Világ- szövetség Főtanácsának XXXVI. ülésszakán, pénteken hazaérkezett Szófiából. BERLIN Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke hivatalos finnországi látogatásának befejeztével pénteken délután visszaérkezett Berlinbe. Az NDK államfője Mauno Koivisto finn köztársasági elnök meghívására tett négynapos, hivatalos látogatást Finnországban. TEHERAN Juhász Ádám, ipari minisztériumi államtitkár, aki az Iráni Iszlám Köztársaság Ipari Minisztériumának meghívásává október 12. és 17. között Teheránban folytatott tárgyalásokat. Több jelentős megállapodás született a magyar közreműködés fokozásáról az iráni ipar fejlesztésében. TOKIÓ Pénteken Japánban befejeződött az ázsiai Keresztyén Békekonferencia ötnapos tanácskozása. Húsz év után első ízben a Kínai Népköztársaság egyházai is elküldték képviselőjüket a konferenciára. A tanácskozáson részt vett, és előadást tartott dr. Tóth Károly református püspök, a Keresztyén Békekonferencia elnöke. LAGOS A Norvégia és Nagy-Bri- tannia által a héten elindított olajárcsökkentési hullám elérte a Kőolajexportáló Országok Szervezetét (OPEC) is. Nigéria, majd Abu Dhabi is bejelentette, hogy hordónként 2 dollárral csökkenti olajának árát. A Viktor Grisin vezetésével Belgrádban tartózkodó szovjet pártküldöttség politikai aktíván vett részt a jugoszláv fővárosban. A delegáció a Belgrád fasiszta megszállás alóli felszabadítása alkalmából rendezett ünnepségeken vesz részt. — Jugoszlávia népei 'a kommunista párt felhívására a háború első napjaitól kezdve fegyveres harcot vívtak a fasiszta megszállókkal és támogatóikkal szemben, jelentős mértékben járultak hozzá a fasizmus feletti általános győzelemhez — mondta elöljáróban a politikai aktíván felszólaló Viktor Grisin. Jugoszlávia népeinek a nemzeti és társadalmi felszabadulásért vívott küzdelme egyszersmind jelentékeny támogatás volt a Szovjetunió számára, amely a II. világháború fő terhét viselte. A moszkvai városi pártbizottság első titkára, aki tagja az SZKP KB Politikai Bizottságának is, a továbbiakban hangoztatta: a szovjet— jugoszláv kapcsolatok számos vonatkozásban fejlődnek és jó kilátásokkal rendelkeznek a jövőre nézve. Brandt küldetése Péntek esti kommentárunk. Ha figyelemmel kísérjük a Szocialista Internacionálé tevékenységét a legutóbbi hetekben—hónapokban, szembeötlik, milyen fokozott erőfeszítéseket tesz Latin-Amerika, azon belül a közép-amerikai térség békéjének és biztonságának előmozdítására. A szervezet irodája legutóbbi ülését Brazíliában tartotta, Willy Brandt, a Szocialista Internacionálé elnöke pedig fölkereste a kontinens néhány országát, hogy kifejtse álláspontját, mindenekelőtt Salvador és Nicaragua ügyében. Egyértelmű, hogy a szocialista és a szociáldemokrata pártok aggodalommal tekintenek a közép-amerikai eseményekre, az egyre növekvő ottani feszültségre. Megnyilatkozásaikból azt lehet kiolvasni, hogy Salvadorban például szívesen vállalkoztak volna a közvetítő szerepre Duarte elnök és a hazafias erők között. Mielőtt a hét elején tárgyalóasztalhoz ült Duarte és a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front néhány vezetője, San Salvadorban olyan hírek terjedtek el, hogy a La Pálmában rendezett első hivatalos kapcsolatfelvételen Willy Brandt is jelen lesz. Utóbb kiderült: Duarte ehhez nem járult hozzá, mondván, a tárgyalások kizárólag salvadori belügyet érintenek, közvetítőkre nincs szükség. Brandt most Mexikóvárosban nyilatkozott, mégpedig a közelgő nicaraguai választásokról. Elmondta: meggyőződése, hogy egyetlen kormánynak sem kellett olyan nehéz körülmények között választásokat rendeznie, mint a sandinistáknak. A Szocialista Internacionálé elnöke védelmébe vette a managuai rendszert, amely — mint kifejtette — mindenképpen igyekszik a november 4-i választások demokratikus jellegét megőrizni, s valamennyi párt számára biztosította a részvételt. Nem a sandinistákon múlt, hogy egyes jobboldali pártok visszautasították ezt a lehetőséget. Ugyanakkor Brandt rámutatott: Salvadorban a Duarte pártjától balra elhelyezkedő politikai erőket kizárták a választásokból. Aligha véletlen, hogy a Szocialista Internacionálé ilyen aktív szerepre szánta el magát Közép-Amerikával kapcsolatban. Salvadorban a hazafias erők bizonyos csoportosulásai — akárcsak Nicaraguában és a térség más országaiban — szoros kapcsolatot tartanak fenn a szocialisták és a szociáldemokraták nemzetközi szervezetével. Egész Latin-Amerikát behálózzák azök a munkáspártok, amelyek a kommunistáktól ugyan a centrum irányában helyezkednek el, de céljaikban és módszereikben a haladó politikát képviselik. Chilétől Perun át Mexikóig igen sok párt nevében is viseli a szocialista jelzőt, s közös vonásuk, hogy szembehelyezkednek a juntákkal, a katonai kormányzatok ellenzékét tömörítik. Amikor tehát a Szocialista Internacionálé most fokozott figyelmet fordít a „zöld kontinensre”, bizonyos, hogy befolyását és tekintélyét kívánja növelni. Jó ügy érdekében: a társadalmi és a gazdasági haladás szolgálatában. GYAPAY DENES Szovjet-iraki tárgyalások Munkalátogatását befejezve pénteken elutazott Moszkvából Tárik Aziz, az Iraki Köztársaság miniszterelnök-helyettese, külügyminiszter. Tárik Aziz megbeszélést folytatott Andrej Gromikóval, az SZKP KB PB tagjával, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének első helyettesével, külügyminiszterrel. Rodriguez a KGST kubai üléséről Belgrád: számvetés az évfordulón A jugoszláv főváros egyik nevezetessége a Száva-parti palota, ahol Helsinki után a földrész békéjének és biztonságának kérdéseiről tanácskoztak az európai országok, valamint az USA és Kanada képviselői. (Telefotó.) Felszabadulásának 40. évfordulóját ünnepli Belgrád, s a jubileum jó alkalom a számvetésre, a modern metropolisszá fejlődött város gazdagodásának felmérésére. A Balkán kapujának vagy Európa küszöbének is nevezett Belgrád nem igazi világváros, s hogy nem lett azzá, az elsősorban történelmével magyarázható. Alig 120 éve, a négy és fél évszázados török uralom alól felszabadulva lett előbb a kis Szerbia, majd Jugoszlávia fővárosa. A régi városrész lényegében ma is a török időkben kialakult szerkezetét őrzi, ez bővült, terebélyesedett idők folyamán. A másfél milliós város teljesen új arcát a Száva bal partján, az egykori mocsaras, ingoványos terepen a szocializmus éveiben felépült Üj- Belgrád nyújtja. A modern városrész 200 000 embernek ad otthont. A panelházak máshol szürke egyhangúságához szokott szemnek itt üdítő látványt nyújtanak a változatos formákban és színekben sorjázó magasépületek, a szellős utak, a zöld parkok. Az új-beglrádiak azonban a külső megfigyelőnél kritikusabban szemlélik lakhelyüket, amelyet ön- ironikusan ,,a Balkán legnagyobb hálótermének” neveznek, alvóváros jellegére célozva. A tisztább levegő, a több napfény, a jobb közlekedés úgy látszik nem tudja feledtetni a történelmi patina hiányát, az elszigeteltség gzését. Belgrád most arra készül, hogy nemzetközi pályázatot írjon ki város- rendező építészek számára, akiknek az lenne a feladatuk, hogy „életet leheljenek” a lakótömbökbe, azokat szociális, gazdasági és építészeti egységbe integrálják. Az ünnepeltnek ajándék dukál, s ez alól egy város sem lehet kivétel. Bár az általános gazdasági nehézségek közepette az utóbbi években érthetően lefékeződött Belgrád fejlődése, azért a legszükségesebb tennivalókra mindig sikerült előteremteni a szükséges eszközöket. Ha máshonnan nem, hát a városlakók önkéntes hozzájárulásából, társadalmi akciókból, miként az a 40. évfordulóra átadott új villamosvonal esetében is történt. A Száván átívelő hidak egyikén 43 év után ismét villamos halad, amely a régi városban, a közgazdasági egyetem előtt kezdi meg útját. A kilenc kilométeres új sínpálya túlsó vége Üj-Belgrád- ban van. Bár nem belgrádi létesítmény, az obrenovaci hőerőműnek az elmúlt napokban bekapcsolt új blokkjából elsősorban a főváros kap több villanyáramot — s ezzel együtt ann^k reményét, hogy ezentúl az elmúlt évekénél kevésbé drasztikus áramkorlátozásokban lesz része. Szerény, de mindig szép ajándék a könyv — a jubiláló Belgrád is meglepte magát vele. Róla szól ez a maga nemében egyedi műfajú könyv. Újságírók a szerzői, Belgrád szerelmesei, a Kalamegdan és a Szkadar- lija, a város megannyi más nevezetességének vagy éppen az őslakosok számára is alig ismert műemlékeinek, házainak jó ismerői. Belgrád nemcsak a múltját kutatja-őrzi féltő gonddal, hanem a jövőbe is tekint, terveket sző, köztük talán merésznek tűnőket is. A város polgármestere a jubileum alkalmából külföldi tudósítóknak tartott sajtóértekezletén — igaz, rendkívül óvatos megfogalmazásban, de — szót ejtett a „nagy tervről” is: Belgrád esetleg kérni fogja az 1992. évi olimpia megrendezésének jogát. A nekibuzdulásban nyilván szerepe van annak az általános nemzetközi elismerésnek is, amelyet a szervező házigazdák a szarajevói téli olimpiai játékok lebonyolításáért kaptak. A jelölés kérdése még nem dőlt el, javában folynak a szükséges elemzések, s a „boldogító igent” még majd a másik félnek is ki .kell mondania. De ha megvalósul a merész terv, Jugoszlávia fővárosa mindenképpen csak nyertes lehet, Belgrád tovább gazdagodhat, s talán nemcsak az olimpia idejére válik majd igazi világvárossá. KOPREDA DEZSŐ