Tolna Megyei Népújság, 1984. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-18 / 245. szám

A népújság 1984. október 18. Divatosat, olcsón Az ifjúság, mint fogyasztó Döntő a lakáshelyzet — Ami az idősebbeknek nem tetszik FIATALOK FIATALOK FIATALOK Hírek A KISZ Bonyhád városi Bizottsága ülésén a közép­iskolai KlSZ-munka értéke­lése, a középiskolai rendez­vényterv, valamint az ifjú­sági parlamentek lebonyolí­tásával kapcsolatos feladat­terv megvitatása szerepelt. Az ülésen részt vettek a KISZ-tanácsadó tanárok is. A cigány fiatalok Tatán megrendezett országos talál­kozóján megyénket tizenkét fiatal és egy tíztagú tambu- razenekar képviselte. A ta­lálkozó résztvevői szerint a tábor elérte célját, sikerült jó kontaktust kialakítani a cigány fiatalokkal és egyút­tal megbeszélni a megyei te­endőket, feladatokat is. » Mintegy 350 KISZ-tag, il­letve KISZ-en kívüli vett részt Dombóváron, a már hagyományos Unió Sportna­pon, amivel együtt rendez­ték meg a megyei kocogó­nap helyi versenyét' is. * A PAV KlSZ-bizottságá- nak legutóbbi ülésén megvi­tatták a politikai képzési munkabizottság munka- és üléstervét, valamint érté­kelték az éves felkészítő tá­bor munkáját. Üj elem lesz a képzési tevékenységben az idén a várhatóan sok fia­talt megmozgató — politikai vetélkedősorozat. * A KISZ Tolna megyei Bi­zottsága az 1984. évi építő­táborozást záró értékelésen kitüntette, illetőleg jutal­mazta a kiemelkedő munkát végzőket. Aranykoszorús KISZ-jelvényt adtak át Cse- kő Diánának, a dombóvári Apáczai Csere János Egész­ségügyi, Vasúti orgalmi és Postaforgalmi Szakközépis­kola tanulójának, a KISZ KB Dicsérő Oklevelét pedig Bor- bás Zoltán, a szekszárdi Ga­ray János Gimnázium tanu­lója kapta. Harmincnyolc diákot, illetve tíz felnőtt tá­borvezetőségi tagot részesí­tettek tárgyjutalomban. Az ifjúság, mint fogyasz­tó. Van értelme egyáltalán így nézni a helyzetet, tehet­nénk fel a kérdést, hiszen az ifjúság ugyanazt fogyasztja, mint a felnőtt, illetve az idősebbek. Természetesen a kérdés költői, amennyiben nyilvánvaló, hogy az átla­gostól eltérő igényeik is van­nak a fiataloknak. Helyze­tük, anyagi viszonyaik is különböznek az idősebb kor­osztályétól éppúgy, mint a gyerekekétől. A Fogyasztók Országos Tanácsa javaslatá­ra a fogyasztók megyei ta­nácsai felmérték a helyzetet, a fogyasztók városi tanácsai lakossági fórumokon tájéko­zódtak a véleményekről. A Fogyasztók Tolna megyei Tanácsának ülésén Keresztes János, a megyei tanács ifjú­sági' titkára tartott tájékoz­tatót. Ez esetben jóleső ér­zéssel lehet megállapítani, hogy a megyei tanács hely­zetelemzése nem tér el a fo­gyasztók városi tanácsainak lakossági fórumokon össze­szedett észrevételeitől, vagyis a helyzetet az illetékesek ala­posan és a valóságnak meg­felelően ismerik. így aztán az intézkedések is megfelelő irányúak lehetnék. A legfőbb gond a lakás < A munkába álló fiatalok legnagyobb anyagi megpró­báltatása, hogy egyáltalán lakhassanak, az új család önálló lehessen. A jogos igény gyakran együtt jelent­kezik a kisgyerekes állapot­tal, ami nem javítja egy csa­lád anyagi helyzetét sem. Nö­vekszik azoknak a fiatalok­nak a száma, akik lakás­gondjaikat szülői támogatás hiányában nem tudják meg­oldani, elsősorban a városok­ban. A fogyasztók szekszár­di tanácsa például kimutat­ja, hogy egy kétszobás OTP- lakás ára 750 ezer forint kö­rül van, 360 ezer az OTP-köl- csön, esetleg ad a munka­hely 60—80 ezret, a fiatalok­nak tehát 150—180 ezer fo­rintot kellene befizetni. Ak­kor inkább az építkezés, vé­lik azok, akik megtehetik, mert van rá pénzük. Akkor az anyagi gondokhoz jön még az idegeskedeés is, hogy hol ezt, hol pedig azt mem lehet kapni, az árak meg csak fel­felé mennek, tehát jobb ma megvenni mindent, mint hol­nap. A megye öt városában jelenleg 1100 gyerekes házas­pár vár lakásra. Ez annak ellenére van így, hogy az el­múlt években növekvő arányban, — Dombóváron például 75 százalékban — kaptak a fiatalok lakást, és a várakozási idő is az orszá­gos átlag alatt van. A tanácsok lehetőségeit jól egészítette ki az üzemek, vállalatok anyagi támogatá­sa, a megszűnt munkáslakás- akcióban például a fiatalok aránya 92 százalékos volt. Igaz, ez a támogatás OTP- lakás esetében az alkalma­zotti állományban lévők ro­vására történt. Az elmúlt években a fia­tal családosok és a család­alapító fiatalok anyagi hely­zete nem javult. Növekedtek a gyereknevelés anyagi ter­hei, ezért szélesedett a gyermekesek és a gyermek­telenek közötti jövedelmi, gyakran életszínvonalbeli különbség. A fiatalok anyagi helyzetét, így fogyasztását is jelentősen befolyásolja né­hány tényező, Egyedülálló, vagy nem, van-e gyermekük, vagy nincs, rendelkeznek-e önálló lakással, vagy albér­letben, illetve szülőknél él­nek? Ha már van lakás, mekkora a törlesztés, lakás­ra, bútorra, ifjúsági köl­csönre és a többire? Ha már van lakás, akkor csökken igazán az életszín­vonal, ugyanis a jelenlegi kezdő fizetések mellett a rendszeres havi fizetendő összeg már-már a teljes el­adósodással egyenlő. Erről is beszélni kell Azért vannak dolgok, ame­lyek örvendetesek, mert nemcsak a fizetés és a köl­csönök vannak, hanem bo­rítékon kívüli juttatások és lehetőségek, amelyeket rend­szerint nem számítunk az életszínvonalunkba, pedig beletartozik. A fiatal, gyer­mekes szülők „közérzetének” sem mindegy, hogy rendben van-e az óvoda, a bölcsőde, milyen a diákétkeztetés hely­zete? Ilyen értelemben a „fogyasztáshoz” ezek a lehe­tőségek ds hozzátartoznak. A tervezettnél lényegesen nagyobb volt a fejlődés az elmúlt években az óvodák­ban. Ma már minden gyere­ket fel tudnak venni, a vá­rosokban, nagyobb települé­seken csökkent a zsúfoltság. Mindez persze sok társadal­mi munkával valósult meg, az érdekelt szülők közremű­ködését is beleszámítva. Ugyancsak jelentősen meg­nőtt a .napköziotthonba fel­vett, illetve a gyermekétkez­tetésben részt vevő tanulók száma, arányuk lényegesen meghaladja az országos át­lagot. Kiemelkedik az országos átlagból az úttörőtáborok száma is, 10 önálló táborunk van, közülük öt a megye te­rületén, öt pedig a Balato­non. A váltótáborokban több mint ezer gyerek fér el, a turnusok számától és idejé­től függően 7—-8 ezer gyerek táborozik évente. Az általá­nos iskolai tanulók teljes kö­re szakszerű oktatásban ré­szesül, javult a szakosellá­tottság, csökkent a képesítés nélküli pedagógusok aránya. Mindez tény, akkor is, ha most az isolában nagy a zsú­foltság és van kétműszakos tanítás is igénybe kell venni szükségtermeket a városok­ban. Az általános iskolát végzettek 98 százaléka to­vábbtanul, 22 középfokú ok­tatási intézmény közül lehet választani megyén belül. A fiatalok számára nem közömbösek a szórakozási és sportolási lehetőségek sem. E téren már nem lehetünk ilyen elégedettek. A művelő­dési intézmények tárgyi­személyi feltételei igen elté­rőek, a 74 ifjúsági klub te­rületi elhelyezkedése ■ sem megfelelő, 39 lakóterületi klub működik. Nincsenek kellően kihasználva az üze­mi klubok, miután — jelle­gükből eredően — zártan működnek. A megyében nem megol­dott az ifjúság igényeinek megfelelő, zenés-táncos szó­rakozás. Legjobban érzékel­hető ez a gond, a középisko­lás és a szakmunkásképzőbe járó fiatalok körében, terüle­tileg pedig a városokban és nagyobb községekben. Az ed­digi kezdeményezések szín­vonala, felügyelete nem meg­nyugtató. Gyakorlatilag meg­bukott a művelődést is szol­gáló, olcsó, szeszmentes ven­déglátóipari egységek mű­ködése. Az üdítő italok sem lettek olcsóbbak. Konkrétan ,a kereskedelemről Ami mindenkit érint, azok­hoz a kérdésekhez is hozzá­szóltak a fiatalok. Keveslik — és joggal — a divatos, fia­talos ruházati cikkek válasz­tékát. Ezek ma is úgyszólván csak a magánkereskedelem­ben kaphatók, de nem ol­csón, drágállják a szülők és maguk a fiatalok a szabad­idő- és sportruházati cikke­ket, valamint a cipőket is. Nincs elég választók csecse­mő- és gyermekruházati cikkekből sem, nem is olcsó- ak. A fejlődés ellenére bírá­latot kapott a játékkereske­delem is. Egyes műanyag cikkeket a kisgyermekes szü­lők giccsnek tartanak. Jónak ítélhető viszont az ifjúsági könyvek kínálata, a korosz­tályok igényeit jól kielégí­tik a lemezek, kazetták. Évek óta kritikus pont a tanszer- és a tankönyvellá­tás, sokhelyütt megemlítet­ték, hogy nem jók a füzet­csomagok, nem tudják, mit kapnak kedvezményesen, többször is sorba kell állni, a szakmunkásképzők tan­könyvei hiányosak. Javasolták a fórumokon, hogy ezeket is az iskolában árusítsák, lehetőleg már az előző tanév végén. Nem találják jónak a fia­talok a kenyérellátást, mi­nőségi kifogás éppúgy fel­merült, mint választékhiány, vagy késedelmes szállítás. Hasonlóan vélekednek a fel­vágottakról is. A legnagyobb kritikát most is a zöldség- és gyümölcseliátás kapta. Már csak azért is érthető ez, mert a kisgyermekeseket érinti a legérzékenyebben a zöldség és a gyümölcs magas ára. Pakson például javasol­ják egy lakótelepi piac létre­hozását, lehetőleg szombati piaci nappal. IHAROSI IBOLYA Ifjúsági parlamentek A munkahelyi ifjúsági par­lamentek mintegy 10—15 százaléka zajlott le eddig, a tanácskozásokat általában munkaidőn túl tartják. A fia­talok részvétele változó, a megfelelő korosztály 50—80 százaléka vesz részt a parla­menteken. A gazdasági ve­zetés a beszámolót és az in­tézkedési tervet sok helyütt előre kiadja írásban, csak­nem mindenütt állást foglal­nak még a tanácskozás előtt a KISZ-szervezetek. Rend­szerint taggyűlés témája a fiatalok helyzete. Sajnálatos viszont, hogy ezt a véle­ményt a KISZ-titkár, vagy a vezetőség egyik tagja sem ismerteti a munkahelyi fó­rumon is. Az előző parla­menteken felvetett kérdések­re csak elvétve térnek visz- sza ebben az évben. A hoz­zászólások száma változó, meglepő és nem is nagyon örvendetes, hogy az eddigi parlamentek felénél nem volt hozzászólás. • Nem így volt ez a Decsi Egyetértés Termelőszövetke­zetben, ahol az elmúlt héten tartották az ifjúsági parla­mentet. Nagy János elnök beszámolóját már előzőleg megtárgyalta a KlSZ-szer- vezet. A gazdaság az utóbbi években sokat tett az egész évti foglalkoztatásért. Mel­léküzemágak adnak lehetősé­get a nőknek is a munkára. Jó minőségű az üzemi étkez­tetés. A gondok, amikről a fiatalok beszéltek, nem el­sősorban helyi jellegűek, hi­szen a pályakezdés nehézsé­gei, a családalapítás, a la­káskérdés mindenütt előtér­ben szerepelnek. Vita alakult ki a gyes ter­vezett változtatásáról is. Több hozzászólás foglalko.- zott a sportolási és a műve­lődési lehetőségekkel. A fia­talok is feltették a kérdést, hogy mikor lesz már ismét művelődési ház Decsen, ami­nek az átadási határidői ál­landóan változnak? Annál is inkább jogos volt a kérdés, mert a szövetkezet és maguk a fiatalok társadalmi mun­kával hozzájárultak az épít­kezéshez. Az ifjúsági parlamenten is felajánlották, hogy társadal­mi munkában bővítik a spor­tolási lehetőségeket, játszóte­ret is terveznek a fiatalok Decsen. Az meg velük kapcsolat­ban merült fel, hogy a szö­vetkezetnek két autóbusza is van, ezt a lehetőséget a fiatalok nem használják ki eléggé. Négyen a negyvenből — Már mindent tudnak rólunk, de azért elmondom, — kezdte Kovacsik Attila, a dombóvári Apáczai Csere Já­nos Egészségügyi, Közleke­dési, Postaforgalmi Szakkö­zépiskola igazgatója. — Intézményünkből Bara­nya, Fejér, Somogy és ter­mészetesen Tolna megyei ál­talános iskoláiba — közel kilencvenbe — küldtünk fel­vételi tájékoztatót. Ebben az évben kétszeres volt a túl­jelentkezés. Nem könnyű, mégis kedvelt iskolatípus a vasútforgalmi. Magas óra­számban tanítunk, de aki nálunk eredményesen befe­jezi — négy év alatt — a ta­nulmányait, az önállósító vizsga után, — a munkahelyi javaslat alapján — tiszti is­kolát végezhet, és fizetése elérheti az öt-hat ezer fo­rintot. — Ha még egyszer kezd­hetném, én is a vasútforgal- miba jelentkeznék — foly­tatja Mészáros József, az el­sősök osztályfőnöke — mert a végzős tanulóim egy-két év után annyi fizetést kapnak, mint én, most nyugdíjba vo­nulás előtt. — Milyen az új osztály? — Kicsit korán kérdezi, most kezdtük az évet, sokat még nem tudok mondani. Ebbe az évfolyamba — a korábbiaktól eltérően — har­mincöt diák helyett most negyvenen járnak, ebből tíz leány és harminc fiú, a terv­szerűen kialakított arányt a munka jellege is indokolta. A szülők biztosan sokat se­gítettek a pályaválasztásban. Az idén nyolc korábbi ta­nítványom gyermekének va­gyok osztályfőnöke. Ez az Weich Péter ötödik első osztályom, azóta többen főiskolát, egyetemet végeztek. De inkább hívom a gyerekeket... Jöttek, és a könyvtárban ültünk le beszélgetni. — László Andreának hív­nak, dunaújvárosi ismerőse­imtől hallottam a vasútfor- galmiról. Ötödikes, hatodikos lehettem, amikor erre a pá­lyára gondoltam. Az osztály- főnököm is javasolta, négy Végh Zoltán egész három tizeddel jelent­keztem és nagyon bíztam benne, hogy felvesznek. Biz­tonságból másodiknak jelöl­tem meg a bonyhádi közgaz­daságit, de szerencsémre ide jöhettem. Édesapám kőmű­ves, édesanyám női szabó, egyetértettek a tervemmel. — Autómérnök szeretnék lenni, — kezdi Weich Péter, aki Gödréről került Dombó­várra. — Édesapám tanár, édesanyám tanítónő. Először gimnáziumba akartam je­lentkezni, de erről a terü­letről könnyebben tudok majd tovább tanulni. Kitűnő tanuló voltam, és a Baranya megyei pályaválasztási tájé­koztatóból tudtam meg, mi­lyen követelmények lesznek, és milyen munkát kell vé­geznem az iskola után. Ko­rai volna még arról beszél­ni, hogy melyik a kedvenc tantárgyam, de talán a jogot mondanám, és biztosan ér­dekes lesz a gyakorlat is. — Négy egész öt tizeddel jelentkeztem, és felvettek. Korábban az volt a tervem, hogy autóbusz-vezető leszek, — folytatja Sárosi Zoltán. — Cikóról jöttem, édesapám pályaőr, édesanyám a Bony­hádi Cipőgyárban betanított munkás. Nem akarok to­vábbtanulni, forgalmista szeretnék lenni, de a tiszti iskolát azért el akarom vé­gezni. Tudom, hogy ehhez a munkahely véleménye is kell. — A három kollégista után Végh Zoltán beszélt magá­ról és a terveiről, aki Vásá- rosdombóról jár be. — A nyolcadik végéig gimnáziumba akartam men­ni, oda is küldtem el a je­lentkezési lapomat, pedig édesapám a dombóvári fű­tőháznál dízel-lakatos, édes­anyám háztartásbeli. Az is­merőseim, barátaim elmond­ták, mit kell itt tanulni, és a korábban beadott jelent­kezési lapomat édesapám át­hozta a szakközépbe. Nekem is tetszik a jog, „mert logi­kus”, igaz, sok idegen kife­jezés van benne, de gondo­lom, meg lehet tanulni. — Ebben az évben indítot­tunk vasútforgalmi osztályt utoljára. A jövő évtől kez­dődően — az eddigi tervek szerint — képzést kezdünk a nappali, esti és levelező hallgatóink számára. Érettsé­gi után két év lesz a tanul­mányi idő a minősítés meg­szerzéséhez — fejezi be Ko­vacsik Attila igazgató. SZARVAS ANTAL

Next

/
Oldalképek
Tartalom