Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-08 / 211. szám

( TOLNA' _ 1A NÉPÚJSÁG 1984. szeptember 8. Telefoninterjú Horváth Károllyal Visszaadni a csapat „ dombó váriságá t" Sportműsor SZOMBAT Bolvári veresége A gdanski főiskolás aszta- talitenisz világbajnokságon a csapatküzdelmek után raj­toltak az egyéni versenyek is. A PAP jelentése szerint az 1. fordulóban két magyar sportoló búcsúzott. A női egyesben Bolvári Ildikó 3:0- ra kikapott a szovjet Bula- tovától, a férfiak mezőnyé­ben Davidovics Sándor ha­sonló arányban maradt alul a lengyel Pechacekkel szem­ben. Temesvári búcsúja A new yorki amerikai nemzetközi teniszbajnoksá­gon Temesvári Andrea az egyéni és a női páros után befejezte szereplését a ve­gyespárosban is. Taróczy Balázs megszokott párjával, a svájci Heinz Günthardttal az oldalán a harmadik for­dulóban a Fairbank, Dow- deswell (dél-afrikai, brit) kettőssel került szembe a Bp. Spartacus kiválósága, és 3:6, 6:1, 6:2 arányú veresé­get szenvedett. Nemrégiben adtuk hírül, hogy a Dombóvári VMSE NB Il-es férfi kosárlabda- csapatának élén új vezető edző tevékenykedik, Hor­váth Károly személyében. Bár Erdős Lajos — akit sa­ját kérésére mentettek fel a tisztség betöltése alól — továbbra is segíti a szakosz­tály munkáját, az új tréner minden bizonnyal változást hoz a csapat háza táján. Telefonon kerestük meg, s vallattuk terveiről, elkép­zeléseiről. — Kérem, mutatkozzon be olvasóinknak! — A Dombóvári Áfész műszerész részlegének veze­tőjeként dolgozom, 37 esz­tendős vagyok, két fiú ap­ja. Sportpályafutásomról rö­viden: az Apáczai Csere Já­nos Gimnáziumban kezdtem el kosárlabdázni Mesterházi Csaba testnevelő tanár irá­nyításával. Majd az érettsé­gi után Székszárdra kerül­tem, az akkor Szabó Ödön vezetése alatt álló Petőfi csapatába. Ebben az idő­szakban hívtak meg az ifjú­sági válogatottba. — Mikor jött „haza” Dombóvárra? — A Vasutas sportkörhöz 1967-ben igazoltam, és ezt követően 10 évig játszottam ■a színeiben. Az aktív spor­tolást 1976-ban fejeztem be, de a sporttól nem szakadtam el, az utánpótláscsapatnál edzősködtem. Közben meg­szereztem a TF-en az edzői minősítést és az utánpótlás ágazat vezetőjeként tevé­kenykedtem. — Most pedig a „nagy” csapat edzői megbízatását ajánlották fel... — Igen, egy év kihagyás után vállaltam el ezt a fel­adatot. — Milyen elképzelésekkel? — Egyik legfontosabb fel­adatnak az utánpótlás-neve­lés megreformálását tartam, sportiskolái rendszer beve­zetését tervezzük, természe­tesen az iskolákra támasz­kodva. Szeretnénk visszaad­ni a csapat „dombóvárisá- gát”, mert hát tudvalevő, hogy eddig jórészt Pécsről „szereztük be” az utánpót­lást. — Mi a csapat program­ja? — Augusztus 7-én kezdtük meg az NB Il-es gárdával a felkészülést heti öt edzéssel. Szeptember 10-től 23-ig ed­zőtábori rendszerben dol­gozunk majd itthon, s már ez időszak alatt is előkészü­leti mérkőzéseken lépünk pályára, ahol felmérhetjük: hol állunk a munkában, mi­ben kell még javulnunk, erősödnünk. Edzőmérkőzése­ket a PVSK NB I-es és ju­nior csapatával és a kapos­váriakkal tervezünk, de tor­nák is szerepelnek a prog­ramban. Szeptember végén Pozsonyban Veszünk részt nemzetközi viadalon, ahol osztrák, lengyel és csehszlo­vák együttesekkel mérhetjük össze erőnket. — Van-e változás a csa­patban? — A „régi” keretből Gálo- si és Tölgyes abbahagyta a játékot, Richter pedig visz­szaigazolt a PVSK együtte­sébe. Üj játékosokkal vi­szont erősítettünk, Mészáros András (Szekszárdról), On- haus Péter (Kecskemétről) készül velünk. További há­rom elsővonalbeli sportoló átigazolása még folyamatban van. Pillanatnyilag 15 fős kerettel dolgozunk. — Milyen játékstílus ki­alakítását tervezi együtte­sében? — Jelenlegi játékosállo­mányunk felfrissítésével gyors, lendületes támadójá­ték kialakítása' válik lehe­tővé. Hangsúlyt kap a ke­mény, agresszív védekezés és nagy szerep hárul a me­zőnyjátékosokra a biztos -távoli dobásoknál. A baj­nokság rajtja azonban még odébb van, így van időnk szeptember 29-ig egy ked­vező játékstílus alapjainak lerakására. — Az elmaradhatatlan kérdés: mit vár a bajnok­ságtól? — Sorsolásunk nem túl kedvező, ezen kívül köztu­dott dolog, hogy a nyugati csoport a legerősebb az NB Il-es férfi kosárlabdában. Ugyanakkor régi riválisunk, a Kaposvári Táncsics is új­ra visszaverekedte magát, többi vetélytársunk pedig jelentősen megerősödött. így az 1—5. hely valamelyiké­nek megszerzését tűztük ki célul, amihez sportszerető közönségünktől az eddigiek­hez hasonló támogatást, buzdítást szeretnénk kérni. T. Zs. Asztalitenisz: Az NB I­ben: Borsodi Építők—Tolnai VL 11 órakor. Az NB II- ben: Tolnai VL II—Magyar Posztó 11 órakor. Kézilabda: Az NB II-ben: Tatai AC—Szekszárd 16, LATEX Pamut—Tolnai VL 15.30, Tamási—Pécsi Kesz­tyű 11.30, Orosháza—Duna- földvár 14 óra. Megyebaj­nokság : Dalmand—Simon- tornya 9 és 10 (Tölgyesi, dr. Schumann), Dombóvári Kesz­tyű—Szedres 9 és 10 (Merkl, Kneller). Labdarúgás: Bátaszék— Tamási öregfiúk mérkőzés 17 órakor. Tájfutás: A Szekszárd melletti Sötétvölgyben 9 órától Tolna megye 1984. évi egyéni bajnokság. Teke: Szekszárdon a TÁÉV SK tekecsarnokában 9 órától folytatódik az Építők Garay Kupa mérkőzéssorozata. Az NB I őszi nyitányán: Győri Richards—Dombóvári Spar­tacus 11 óra. VASÄRNAP Kerékpár: Tamásiban 9 órakor az új kerékpáros kör­pályán utánpótlás .pályabaj­nokság. Kézilabda: Megyebajnok­ság: Tengelic—Tamási 16 és 17 (Pozsonyi, Kneller), Zom­ba—Dombóvár 16 és 17 (Kin­cses I., Kincses II.), Nagy- mányok—Fadd 9.30 és 10.30 (Horváth. Török). Teke: Az NB II-ben: TÄ- ÉV SK—Herendi Porcelán 10.30 órakor. Labdarúgás NB II: Szekszárdi Dózsa Soproni SE 16 óra. Területi bajnokság: Bony- hád—Honvéd Táncsics SE, Siklós—Paks, Kisdorog— Komló. Kezdés: 16 óra. Megyei bajnokság: Német­kér—Tengelic (Bogos), Nagy- dorog—Dombóvári VMSE (Szegi), Dunaföldvár—Báta­szék (Szabó), Aparhant—Hő- gyész (Kovács), Kocsola— Tevel (Ödor), Atomerőmű SE—Nagymányok (Lehel), Dombóvári Vasas—Bonyhádi Pannónia (Tóth), Tamási— Ozora (Albert). Kezdési idő: 16 óra. Körzeti bajnokság: Simon- tornya—Pálfa (Király), Pin­cehely—Dunaszentgyörgy (Peresztegi), Bölcske—Kaj- dacs (Bakó), Paks II—Pusz- tahencse (Kiss), Gerjen— Györköny (Csepregi), Tolna- némedi—Madocsa (Molnár), Dalmand—Szakcs (Lódri), Kisvejke—Kurd (Csonka), Iregszemcse—Döbrököz (Da- bi), Závod—Kaposszekcső (Fábos). Kezdési idő: 16 óra. Regöly—Attala (Sándor), öcsény—Cikó (Pál), Bony- hádvarasd—Bogyiszló (Nagy), Kéty—Sióagárd (Balázs), Al- sónána—Zomba (Unyatinsz- ky), Rakasd—Tolna (Rittzel), Báta—TÁÉV SK (Bíró), Iz- mény—Harc (Hajdú). Kezdé­si idő: 16.30. Gyönk—Nak 14 óra (Krézli). Atlétika Területi serdülő „B”-bajnokság A sakkozás trónusán Mihail Botvinnik Világbajnok: I948-I9S7, 1958-1960, 1961-1963 A 13—14 éves atléták terü­leti egyéni bajnokságát Ka­posvárott rendezték. A hó­nap végén ugyanitt rendezik az országos bajnokságot is, melyen a területi bajnokság 1—3. helyezettjei indulhat­nak. Megyénket hat egyesü­let versenyzői képviselték si­kerrel. Eredményhirdetéskor 60 számban jutottak fel a dobogó valamely fokára. Eredmények, lányok: 1971­es születésűek: 100 m: ...3. Kudari Helga (Tamási). 13,6. 200 m: ...2. Kudari Helga (Tamási) 28,6. 80 m gát: ...3. Posta Katalin (Sz. Dózsa) 13,9. Távolugrás: ...2. Magyar Zsuzsa 483, 3. Posta Katalin 451 (mindkettő Sz. Dózsa). Magasugrás: 1. Bozsér Anita (Sz. Dózsa) 144, ...3. Garam- völgyi Adél (Tamási) 135. Gerelyhajítás: ...3. Vida Va­léria (Tamási) 28,65. Disz­koszvetés: ...2. Reinhardt Éva (Dombóvár) 25,08. Súlylökés: ...2. Vida Valéria (Dunaföld­vár) 9,62. 1970-es születésűek: 100 m: 1. Gaál Eszter (Dombóvár) 13,63, 2. Zodoma Marianna (Bonyhád) 13,75, 3. Szabó Szilvia (Paks) 13.85. 200 m: 1. Gaál Eszter (Dombóvár) 29,0. 2. Szabó Szilvia (Paks) 29,3. 400 m: 1. Salamon Ma­riann (Paks) 64,3. 800 m: ...2. Salamon Mariann (Paks) 2:27,1. Távolugrás: 1. Már- marosi Magda (Paks) 479, 2. Gaál Eszter (Dombóvár) 463. Magasugrás: 1. Mármarosi Magda (Paks) 157, 2. Brun­ner Ágnes 151, 3. Cétány Krisztina 130 (mindkettő Dombóvár). Gerelyhajítás: 1. Szeltner Anita 31,44, 2. Zo- lotnoki Orsolya 28,04 (mind­kettő Dombóvár). Diszkosz­vetés: 1. Nagy Andrea (Ta­mási) 25,26, 2. Brunner Ág­nes (Dombóvár) 25,24. 80 m gát: 1. Schneider Ildikó (Sz. Dózsa) 13,6. Súlylökés: 1. Zolotnoki Orsolya (Dombó­vár) 9,27, 2. Nagy Andrea (Tamási) 9,20. Hatpróba: 1. Besenyő Zsuzsa (Sz. Dózsa) 3113 pont. Fiúk, 1971-es születésűek: 200 m: 1. Lázár Ernő (Ta­mási) 27,3, 2. Almach Nor­bert (Dombóvár) 28,4. 400 m: ...2. Lázár Ernő (Tamási) 63,4. 800 m: ...3. Scherer Pé­ter (Sz. Dózsa). 2:43,0. 80 m gát: 1. Scherer Péter (Sz. Dózsa) 14,2. Magasugrás: ...2. Schwarcz Tibor (Bonyhád) 154. Távolugrás: 1. Urda Szilárd (Dombóvár) 502. Ge­relyhajítás: 1. Schwarcz Ti­bor (Bonyhád) 37,78, ...3. Ur­da Szilárd (Dombóvár) 34,30. Súlylökés: 1. Miklós János 11.72, 2. Zrínyi Miklós 10,62 (mindkettő Dombóvár), 3. Lázár Ernő (Tamási) 10,06. Diszkoszvetés: ...3. Schwarcz Tibor (Bonyhád) 29,42. 1970-es születésűek: 200 m: ...2. Altvater Csaba (Bony­hád) 25,3. 400 m: 1. Altvater Csaba (Bonyhád) 57,8. 800 m: 1. Dunai Árpád (Duna­földvár) 2:10,1. 1500 m: 1. Dunai Árpád (Dunaföldvár) 4:33,8. 100 m gát: ...2. Var­ga István (Sz. Dózsa) 14,9, 3. Altvater Csaba (Bonyhád) 15,0. Távolugrás: ...2. Varga István (Sz. Dózsa) 574, 3. Altvater Csaba (Bonyhád) 552. Súlylökés: 1. Halmosi Béla (Dombóvár) 13,08, ...3. Szemcsuk Róbert (Bonyhád) 11.72. Gerelyhajítás: 1. He­gedűs Milán 46,76, ...3. Ta­kács Gábor 41,78 (mindket­tő Dombóvár). Diszkoszvetés: 1. Halmosi Béla (Dombóvár) 39,48, 2. Szemcsuk Róbert (Bonyhád) 39,37, 3. Sarvajcz Zsolt (Dunaföldvár) 38,00. Rúdugrás: 1. Szabó János (Sz. Dózsa) 200. Kalapács- vet-s: ...3. Sarvajcz Zsolt (Dunaföldvár) 27.02. Mihail Botvinnik, 1911. au­gusztus 17-én született az akkori Péterváron és csak viszonylag későn, 12 éves korában ismerkedett meg a sakkozás alapvető szabályai, val, előrehaladásának ira­ma azonban annál feltűnőbb, hamar felismerte a legfon­tosabb törvényszerűségeket és órákig foglalkoztatta egy- egy játszma. Amíg hasonló korú társai csak kellemes időtöltésnek tekintették a bábok tologatását, a 64 fe­kete-fehér mezőn, addig Mihail érdeklődött a mé­lyebb összefüggések iránt. Egyszer — még fiatal korá­ban — azt mondta: — Legelső véleményünk olyan egy játszmáról, mint­ha a befagyott Ladoga-tavon csak a víz felületén kiala­kult jégtükörrel törődnénk, s elfeledkeznénk arról, hogy mi minden rejtőzik alatta, milyen gazdag a növényvilág és mennyire sokféle a hal. Ugyanilyen a sakk is. Ha nem elégszünk meg a felü­lettel, akkor még számtalan izgalmas és újszerű tényt fedezünk fel. Nem nehéz felfedezni a fiatal Botvinnik megnyilvá­nulásaiban a hajlamot, a ké­sőbb kialakult tudományos igényű alaposságot. De ad­dig még sok víz folyik le a Néván. 1924-ben már rend­szeresen játszott. Akkor lá­togatott el Jósé Raoul Capa- blanca, az akkori világbaj­nok Leningrádba és szimul­tánt játszott. Ellenfelei kö­zött ott volt a 14 éves Mihail Botvinnik is. Amint a jelen­lévő szakértők észrevették, Capablanca már a játszma elején váratlan nehézsé­gekkel találta szemben ma­gát. Mihail, aki ekkor má­sodosztályú versenyző volt, Olyan lépéseket tett, ame­lyek hamarosan veszélyez­tették a világbajnok hadál­lását. A kubai nagymester tudta, hogy az ellenfelek és a teremben tartózkodó né­zők is könnyedséget és fő­leg nagy fölényt várnak tő­le. Amikor újra és újra Mi­hail elé ért, állandóan elko­molyodott. Egyre hosszabban álldogált. Sokan szurkoltak a vékony, szemüveges lenin- grádi diáknak. Főleg isko­latársai, akik nem sejtették, legfeljebb az előjelek alap. ján titokban remélték, hogy nem köznapi sakkesemény tanúi. Az ifjú Botvinnik egyre jobb helyzete alakult ki a nagy ellenféllel szem­ben, aki egyszer csak kezét nyújtotta, és így szólt: — Gratulálok! Azt hiszem, hogy szép reményekre jogo­síthatja fel ez a győzelem, fiatal barátom! Bravó, csak azt mondhatom: bravó és harmadszor is bravó... Capablanca talán nem tud­ta, hogy milyen kitűnően jó­solt. Botvinnik biztosan ha­ladt előre, még ugyaneb­ben az esztendőben első osz­tályú versenyző lett. Botvinnik minden# egyes játszmát gondosan elemzett, számtalanszor végiggondol­ta a- lépések sorozatát. Ne­héz megállapítani, főleg, ha valaki önmagán kísérletezik, hogy hol végződik a kellő mértékű önvizsgálat és hol kezdődik az önmarcangolás. Botvinnik talán túlzottan igényes volt játszmáinak elemzése közben. Elképzel­hető, hogy emiatt esett át­menetileg vissza. 1929-ben ugyanis nem tudott bejutni a szovjet bajnokság döntő­jébe. Nevezetes fordulópont az életében 1931, legalább olyan, mint 1925., amikor Capablanca edlen a lenin- grádi szimultánon győzött. Megnyeri Moszkvában a he­tedik szovjet bajnokságot, tizenhét játszmából csak ket­tőt veszít el. Nemcsak a sakktábla mellett, hanem egyébként is kitűnően gaz­dálkodik az idővel, mert nemcsak versenyez, hanem az ipari főiskolán is tanul. Társai nem egyszer kér­dezik tőle: hogyan tud pár­huzamosan a sportban és a vizsgákon egyaránt bizto­san előrehaladni? Mihail így válaszol: — Egyszerű. Megtanultam értékelni az időt, mint té­nyezőt. Eleinte azt hittem, mint annyi más fiatal, hogy a nap 48 órából áll. A sakko­zás megtanított arra, hogy az idő a legnagyobb kincs. Ta­karékoskodni kell vele. Én úgy élek, mintha állandóan hallanám a sakkóra ketyegé­sét. 1933. Botvinnik újra a Szovjetunió bajnoka. 1935. Moszkva. Itt vannak a sakkozás „óriásai”. Capa­blanca, Lasker és Flohr, Stahlberg, a svédek fiatal reménysége, a híres Spiel, mann és természetesen a szovjetek erősségei. Botvin­nik remekel, Flohr társasá­gában a mezőny élén végez, maga mögé utasítva Capa- blancát és Laskert. 1936. Nottingham. Ebben az angol városban még erő­sebb a mezőny. Itt van a múlt, a jelen és a jövő. Las­ker, Capablanca, Aljechin, Euwe és Botvinnik. „Aki győzni tud, megérdemli, hogy .legalább jelképesen a fejére tegyék a sakkvilág aranykoronáját” — írta az egyik angol lap. Botvinnik veretlenül el­ső. Capablanca társaságában Euwe, Fine és Rashevsky harmadik—negyedik—ötö­dik, Aljechin csak hatodik. A holland nagymester, az akkori világbajnok így fog­lalja össze véleményét a győztesről: — Botvinnik azért más, mint a többi ellenfelem, mert bátran megy bele a bonyodalmakba, játéka friss, soha sem sablonos. Játszmái ■mintaszerűek. A legjobb szovjet sakkozó ezután ritkábban ül a nyil­vánosság előtt asztalhoz. mint korábban. Tudományos elfoglaltsága lefoglalja ide­jét és munkaerejét, meg­kapja a műszaki tudomá­nyok kandidátusa címet. A második világháború után nyílott alkalma arra, hogy ismét jelentős nemzet, közi sikereket könyvelhes­sen dl. 1946. Groningen. Erős mezőny gyűlik össze. Minden résztvevő tudja, hogy aki itt győz, az megál­líthatatlan a világelsőséghez vezető úton. Botvinnik szer­zi meg a győzelmet Euwe, Szmiszlov és Szabó László előtt. Sorozata elkápráztat mindenkit, elismerésre kész­teti a vetélytársakat is. Egy­re közelebb jut tehát a sakk­világ csúcsához. 1948 tavaszán öt nagymes­ter: Botvinnik, Euwe, Ké­rész, Szmiszlov és Rastiev- sky mérte össze tudását Moszkvában és Hágában. Vajon gondolt-e erre Capa­blanca, amikor 23 esztendő­vel ezelőtt gratulált a szi­multánon ellene győztes le- ningrádi kisdiáknak? Bot­vinnik 14 pontot szerez, és Szmiszlov, Kérész, Ras­hevsky és Euwe előtt első, ezzel világbajnok! Sporttörténet i jelentőségű esemény. Először fordul elő, hogy szovjet sakkozó foglal­ja el a világbajnok jelképes trónusát. Botvinnik 1970 óta főleg a fiatalok nevelésével foglal­kozik, különösen büszke le­het a róla elnevezett iskolá­ra. Méltán. Itt volt tanít­vány Anatolij Karpov is. MOLNÁR KAROLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom