Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-08 / 211. szám
1984. szeptember 8. í' TOLNÁÉ A NÉPÚJSÁG Szakazárd óm kUrnyékm (!-) A meghatározó az együttgondolkodás A járási tanácsok megszűnésével, közigazgatásunk korszerűsödésével — melyben a gazdasági szemponttok is kifejeződnek — megváltozott, helyesebben váfltozófélben van a települések egymáshoz való viszonya és természerte- sen a szerepkörök is alakultak. A változások, az új köz- igazgatási leheltőségek új megfogalmazásokat „alkottak”, s új bizottságokat „hívtak” életre. Mit is jelenít az, hogy Szek- szárd és környéke? A gyakorlatban a megyeszékhely és tizenöt község (közte három nagyközség) közötti együttműködést. — Melyben a meghatározó az együttgondolkodás — szögezi le Kovács János, Szek- szárd Város Tanácsának elnöke, majd így folytatja: — Szekszárd speciális helyzetben van, ami a kései ipar- telepítés következménye. Ez két dologgal jánt és jár együtt. Előnnyel és hátránynyal. Az előny az, hogy a várostól elkülönített helyen külön ipartelep alakulhatott ki. A hátrány pedig az, hogy az ipartelepítés egybeesett az urbanizációval. Ebből adódik a bejárók problémája. Ezt úgy értem, hogy az iparosodásnak munkaerő vonza- ta is van. Sok a bejáró, akiket a városban még nem sikerült letelepíteni. Persze, a cél teljes egészében nem is ez, noha a lakásigénylők emelkedő száma a beköltözés szándékát is tükrözi. A ^megyeszékhelynek 38 ezer lakója és 1700 lakásigénylője van. (Egyébként ebben az ötéves tervben 250-300 lakás átadásával teljesítjük túl a tervezettet.) — Persze, a lakásgondokat nem kizárólag Szekszárd- nak kell megoldania, ez a környékkel közös feladat. És jól tudjuk, hogy sokan kifejezetten ragaszkodnak a megszokott falusi életformához, sőt, arra is van példa, hogy régi városlakók költöznek ki a közeli községekbe. — Így igaz. Hiszen a lakás az ember regenerálódásához kell. S, hogy az napról-napra ismétlődjön, kiegyensúlyozottan kell otthon élni. Van, akit az ismerősök, a környéken élők kötnek egy településhez, van, aki a pihenést a ház körüli kiskert művelésében leli meg, s van, akinek a csendre van szüksége — mondja Kovács János, s megállapodunk abban, hogy az új szerepkört pillanatnyilag még ők maguk is „tanulják” Viszont a „tanulás”, pontosabban az együttműködés jegyében alakították meg a városkörnyéki bizottságot, melynek tagjai a tizenöt község és megyeszékhely tanácselnöke. Ez is egyik fóruma a város és a városkörnyéki települések kapcsolattartásának, mégpedig azzal a céllal, hogy a város segítse a községi testületek tevékenységét, a községi önkormányzat kibontakozását, valamint tájékoztatással, adatok, információk átadásával a községi szakigazgatási szervek munkáját. — A városkörnyéki bizottság megalakulásának őszintén örülök. — mondja Kole- szár Mihály, a szedresi tanács elnöke. Nagy gondok megoldását találhatjuk meg közösen. Az első ülésen értesültem arról, hogy a Húsipari Vállalat szakmunkásainak letelepítésére telket keres. Azonnal felajánlottunk tíz telket. Szekszárdra naponta 13 ezren járnak be dolgozni, illetve .tanulni. Ebből következik, hogy a városi alapellátásnak velük is kell számolnia. — Meg kell találni az alapellátás intézményét, mégpedig úgy, hogy a városét okosan, rugalmasan egészítse ki a környéké — így a megye- székhely tanácselnöke. — Kezdjük a kereskedelemmel. A város fejlesztéséből — mely két kereskedelmi alközpont kialakulásával számol' — nem engedhetünk. De ezzel párhuzamosan a községek ellátásának is fejlődnie kell. A megyeszékhely központjában levő üzletek látják majd el jórészt a bejárókat, a nagyáruházi rendszer is már kialakult ugyancsak a központban. Viszont a környező települések üzleteinek nyiit- vatartását az ingázók indulásának, illetve hazautazásának idejéhez is igazítani kell — természetesen biztosítva a színvonalas ellátást. Egy dolgot ugyanakkor megjegy- zek: úgy érzem, hogy a termelőszövetkezetek nagyobb felelősséget érezhetnének a város ellátásáért. (Persze, jó példa erre is van.) Ki ne ismerné a megyeszékhelyen élők és az itt Meghozták a decsi kenyeret a Bartina ABC-be. dolgozók közül a decsi kenyeret, a sós kiflit és a kuglófot. Hiszen meglehetősen gyakran állunk ezekért sorban. Csakhogy a decsi Egyetértés termelőszövetkezet sütőüzemének kapacitása sem végtelen. — Naponta 30-32 mázsa kenyeret (pénteken 45-öt), 3000 kiflit szállítunk Szekszárd különböző boltjaiba, valamint tíz kiló kuglófot a Skála áruházba — sorolja Nagy János, a téesz elnöke, sőt hozzáteszi azt az örömhírt is, hogy hamarosan bővül a választékuk péksüteményekből. — És miént ilyen jó a decsi kenyér? — Mert különleges ösztönzést dolgoztunk ki az üzemben dolgozóknak. Tény, hogy jól keresnek, de ha a minőség alatta marad az előírásnak, a terméket a dolgozók vásárolják meg — bolti áron. A decsiek nagy örömére három helte tapéta- és papír boltot nyitott a téesz a nagyközségben. — Most először vásárolhattuk meg itthon a tanszereket, füzeteket a gyerekeknek — mondja egy asszony a bolt előtt. — Végre nem kellett beutaznunk ezekért Szekszárdra. — Sőt, illatszer résszel bővítettük azóta már az üzletet — mondja a téesz-elnök. — A választék igen jó... Tapétából is van vagy húsz féle, de a jövő héten megyünk a PIÉRT központba újabb, az igényeknek még inkább megfelelő tapétákéit. (Eszembe jut, hogy bizony vannak üzletek, ahol várakozáson felüli a választék; s minden olyan lehetőséget kihasználnak, s megragadnak minden alkalmat, hogy azt még bővítsék — a vásárlók érdekében. Decsi példám van erre is: a ZÖLDÉRT bolt, melynek vezetője Grénus János.) És nem szóltunk még a piacról ahol sok városkörnyéken élő árusítja rendszeresen a ház körül: megtermelt portékát. De térjünk vissza a megváltozott közigazgatásunkhoz, melyről ezt mondja Kovács János: — A városkörnyéki települések a megyei, s nem pedig a városi tanácshoz tartoznak. Mi konzultánsok vagyunk, segítséget adunk. A megyei ellenőrzésen ugyan részt veszünk, de mint javaslattevők. Hangsúlyozom, hogy gondolkodnunk együtt kelta környező községekkel, hiszen sok-sok közös gondunk van, legyen az településfejlesztés, oktatás, vagy közművelődés, kereskedelem, vagy orvosi ellátás. V. Horváth Mária Fotó: Czakó Sándor (Folytatjuk) — Megengeded? — Persze. Egész délután magát vártam. — Csak nem? — Ilyen lerobbant palik csak nekem juthatnak. — Ezt meg honnan veszed? — Lesír magáról. Tudja, a magányos pancserek csak ide-oda lötyögnek, nem tudnak mit kezdeni magukkal, nincs biztos társ, akihez menekülhetnének. Így aztán lega- tyásodva lődörögnek. — Ne mondd! — Tutit. Az ember figyel, ráragad minden, akár a kosz. — Iszol valamit? — Amit maga. — Lehetnél egy kicsit kedvesebb is! — Szeretné? — Nem is tudom. Tulajdonképpen mindegy, ha te így érzed jól magadat. Egyébként eltaláltad, hogy egyedül vagyok. Már egy éve. A feleségem lekopasztotta a lakást, én meg úgy forgolódom benne, mint egy idegen. — Behapsizott az asszony? — így is lehet mondani. Most már a saját bőrömön is tudom, hogy kapuzárás előtt minden nő megbolondul. Vagy bogarasakká válnak, vagy az első adandó jött-ment alak karjába zuhannak. Ámítják magukat. Mi meg tehetetlenül állunk és rágjuk magunkat, hogy mit és hol ronthattuk el. — Ahogy elnézem, maga is inkább a nyugdíj felé járhat közelebb, mint az érettségihez. Azt hiszi, hogy magukat, férfiakat nem éri utói ez a kapuzárásos nyavalya? Elég sok ilyen bizonyítani akaró főszerről volt már dolgom. Ezek egyike sem az élvezetért csinálta, hanem azért, hogy a végén megkérdezze: ugye jó voltam? A pénzéért pedig naná, hogy dicsérem, mint édesanya a hülye gyerekét, — Hagyjuk ezt! Hogy’ hívnak? — Andrea. És magát? — István. Egri István elvált, de nem lerobbant, csak semmihez-nincs-kedvú. — Akkor miért ült ide? — Hivatásos vagy? — Maga nyomozó? — Miért ne? Elővegyem a személyimet? — Fölösleges. Kopjon le és ne macerái jón! — Nem kell rögtön megsértődnöd! Inkább legyél kedvesebb! Mérnök vagyok és nem akarok tőled semmit, csak fecsegni. — Tehát mégis igazam volt, hogy kiborult. De engem ne tévesszen össze a lelki elsősegély-szolgálattal! — Szóval hivatásos vagy. — Nem, ha mindenáron tudni akarja. Most éppen nincs pénzem. Szűcs Mariann: Ötórai tea 7 — Nem tudsz kölcsönkérni valakitől? — Kitől? Senkim sincs. Gyivis voltam. A meló nem dob fel, de legalább adtak munkásszállást. A fiúm pedig piszok módon ejtett. — Mi az, hogy gyivis? — Talált gyerek vagyok, na. Lesz üzlet vagy nem? — Nem ismered a szüléidét? — Már a kórházból dobbantott az anyám. Intézetis voltam. A nevelőszüleim is csak azért ragaszkodtak hozzám, mert tudtak dolgoztatni. Megszöktem tőlük, akkor már in. kább az intézet. A melegszívű gondoskodóktól herótom van. Na, ne vágjon már ilyen savanyú képet, hanem nyilatkozzon! Lesz üzlet vagy nem? — Ragaszkodsz hozzá? — Mondám már, hogy nincs egy árva kanyim se. — Értelek. De ebben a „szakmában" kedvesek a lányok, — Ha fizet, azt csinálom, amit mond. — Mennyit kérsz? — Ezret. — Aha. És ezért a pénzért a végén meg fogsz dicsérni? — Ha erre van szüksége, igen. De a pénzt előre! — A lányom lehetnél. — Ez most, hogy’ jön ide? — Nem tudnám megtenni. — Ne kábítson! Akkor minek ült ide? — Itt volt hely, mondjam ezt? — Akkor ugrott az üzlet, már itt se vagyok. — Várjál! — Mire? — Adok pénzt. — Komolyan? — Ezret mondtál? — Igen, szivi. Látja, a komplexusaival együtt engem is sikerül levetkőztetnie. Nos, kedvesem, akkor mehetünk, nem? — Félreértesz. Én csak segíteni akarok neked. Mondtam már, hogy a lányom lehetnél. — Akkor adja annak. — Nem tudom, nincs lányom. — Akkor tartsa meg. Ez üzlet, apukám. A viszont! — Ne csináld ezt a dolgot! Olyan fiatal vagy és szép! Találsz te biztosan egy rendes srácot... — Akt elvesz és boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Na, jó volt kedves tévé-maci, a mesének vége aludjatok szépen! — Segíteni akarok rajtad! De nem egy éjszakára, érted? ÉRTED?! — Nem és nem is akarom megérteni. Mondtam már, hogy talált gyerek vagyok. Engem még maga se akarjon megtalálni! Elég volt tizennyolc éven át elviselnem a fe- nenagy gondoskodást. Na, ezt értse meg, tudóskám! Kaszás Istvánná tojást, diót és zöldbabot árui. Reggel hét óra. Érkeznek a bejárók.
