Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-04 / 207. szám

6 NÉPÚJSÁG 1984. szeptember 4. XXV. Mecsek Kupa Szovjet kerékpárosok sikere Területi labdarúgó-bajnokság Paks nyerte a megyei rangadót A PVSK megőrizte listavezető helyét, miután a har­madik fordulóban legyőzte a Kaposvári Rákóczi együt­tesét. De szintén őrzi veretlenségi sorozatát a Siklós és a Mohács tizenegye is. Ezzel szemben négy csapat — Boly, Honvéd Táncsics, Kisdorog, Cjpetre — még adós szurkolói előtt az őszi első győzelemmel. Mitőbb, a Kisdorog és az Üjpetre csapata a pontszerzéssel is... Losonczi István edző csapata vasárnap Sellyén ven­dégszerepeit és a több kihagyott helyzet után a 87. percben elért sellyei gól eldöntötte a találkozó vég­eredményét. Mitagadás, nem emlékszünk a területi labdarúgó-bajnokság történetében ilyen gyenge kis- dorogi kezdésre. Megyénk másik két csapata, a Bonyhádi MSC és a Paksi SE a Duna partján egymás ellen „rangadót” vívott. Abból a pályaválasztó paksiak kerültek ki győztesen úgy, hogy a győztes góljukat már tíz em­berrel játszó ellenfél kapujába lőtték. Bálint kiállí­tásával ugyanis az utolsó 17 percben a BMSC ember- hátrányban játszott. Vasárnap kettős szovjet si­kerrel fejeződött be Pécsett a XXV. Mecsek Kupa nem­zetközi kerékpárosverseny. Egyéniben Baranovszkij (Lvov), csapatban a Lvov együttese nyerte a három­napos küzdelemsorozatot. A jubileumi verseny első napi első szakaszáról már beszámoltunk lapunkban. A második szakaszt a Szek­szárd—Bonyhád—Hird— Komló—Pécs útvonalon ren­dezett 92 km-es távú etap jelentette. Egyéniben Bara­novszkij (Lvov) nyert Hepp- ner (Gera) és Jenei (Csepel) előtt. A csapatversenyben Lvov, Dubnica, Vismut Ge­ra sorrend alakult ki az élen. A Szekszárdi Sparta­cus versenyzői közül Halász László 5. lett. Klubtársai kö-- zül Reibling Péter a 31—51. helyezettek között. Jávor Pé­ter 54.-ként, míg a defekt miatt leszakadt Sajó Péter 60.-ként érkezett a pécsi cél­ba. A Mecsek Kupa szombati második versenynapján dup­la feladat hárult a nyolc nemzet 94 kerékpárosára. Délelőtt Pécsett került sor a 4,6 km-es hegyi egyenkén­ti indításos versenyre. Ebben a számban a Ívovi Bara­novszkij 8:50,40 perces ide­jével ' új csúcsidőt hajtott. Mögötte az NDK-beli Hepp- ner végzett a második, míg Sajó Péter 9:07,09-cel a har­madik helyen. Halász L. 9:28,90-nel a 10., Reibling 10:24,91-gyel a 49., Auth 10:54,26-tal a 64., Jávor 10:59,19-cel 67., Heffner ll:13,23-mal a 74. lett. A he­gyi versenyben a Karl-Marx- Stadt csapata végzett az el­ső, a Szekszárdi Spartacus együttese pedig az ötödik helyen. Délután a Pécs—Bátaszék —Szekszárd—Bonyhád— Komló—Pécs útvonalon 162 km-es mezőnyverseny követ­kezett. Abszolút szovjet si­kerrel, mert a Homenjuk, Konorszki, Milnyeljo Ívovi trió végzett az első három helyen, őket negyedikként Sajó Péter követte 4:01,53 órás időeredménnyel. Halász L. a 17—39. közötti mezőny­nyel érkezett a célba 4:00,53­as idővel. A többi szekszár­di versenyző helyezése: 45. Auth, 47. Heffner, 50. Reib­ling 4:03,46-os azonos idő­eredménnyel. A IV. szakasz csapatversenyét a Lvov nyerte a Radsport Union és az MTK-VM előtt. A Szek­szárd együttese a nyolcadik helyen zárt. A vasárnapi, ötödik záró­szakaszt a 25 körös, 72 km- es hegyi kritérjumverseny képezte. Itt a gerai Heppner győzött Steiskal (Tlmace) és Baranovszkij (Lvov) előtt. Sajó l:45,13-mal a 12. he­lyen végzett. Ugyanilyen időeredményt hajtott Halász L. is, aki a 17—28. helyezet­tekkel érkezett a célba. Reib­ling és Auth 1:53,17-tel a 49. és az 50. helyen végzett. Csa­patban a Karl-Marx-Stadt- iak végeztek az első helyen a Dubnica és a Vismut Ge­ra előtt. A Szekszárdi Spar­tacus gárdája ezen a szaka­szon is a nyolcadik helyen végzett. A XXV. Mecsek Kupa vég­eredménye: Egyéniben: 1. Baranovszkij (Lvov) 9:23,10, 2. Heppner (Gera) 9:23,24, 3. üressel (Karl-Marx-Stadt) 9:23,41, ...13. Halász László 9:25,01, ...28. Sajó Péter 9:30,06, ...51. Auth László 9:42,03, ...60. Reibling Pé­ter 9:49,50. Csapatban: 1. Lvov 28:11,39, 2. Karl-Marx- Stadt 28:13,01, 3. Dubnica 28:13,13, ...9. Szekszárdi Spartacus 28:31.54. Paksi SE—Bonyhádi MSC 2-1 (0-1). Paks, 1200 néző. V.: Szentgyörgyi. Paks: Németh — Agócs, Kiss, Blatt, Héregi — Izsák, Bencsik (Vörös), Máté — Balogh (Szabó), Por- ga, Juhász. Edző: Vábró Jó­zsef. Bonyhád: Mucska — Hüber, Beke, Kovács, Bálint — Joó, Stercz, Palkó — Zir- cher, György, Bulla (Pfeif­fer). Edző: Tornyi Barnabás. Félórás változatos mezőny­játék után a 35. percben Blatt szabadrúgását hárítot­ta Mucska. Ezután két perc múlva Bencsik az ötösről kapu mellé lőtt. A 40. perc­ben jobb oldali bonyhádi szögletrúgás végén Zircher a bal alsó sarokba fejelte a labdát. 0-1. Az 52. percben a kapura törő Baloghot Kovács buktatta a 16-oson belül, ll­es. A büntetőt Blatt értéke­sítette. 1-1. A 73. percben Bálintot kiállította a játék­vezető. A 87. percben Vörös remek cselekkel húzott el az alapvonalig, ügyes visszagu- rítását Szabó öt méterről a hálóba vágta. 2-1. Kemény belemenésekkel tarkított mérkőzésen a töb­bet támadó hazaiak rászol­gáltak a két pontra. Jók: Blatt, Kiss, Máté, illetve Be­ke. Sellye—Kisdorog! MEDOSZ 1-0 (0-0). Sellye, 500 néző. V.: Pálfy. Sellye: Pál — Baumgartner, Vass, Pandur, Orsós — Kuti (Császár), Schmidt, Tóth — Gplubics, Szabó (Borbély), Szalóki. Ed­ző: Berkecz József. Kisdorog: Kiss — Berning, Klein, Páli, Pap I. — Spiel I., Spiel II., Odor, Pap II. (Töttős) — Szabó (Hosnyánszki), Kere­kes. Edző: Losonczi István. A 20. percben Odor pörgeté­sét Kerekes futtából, 20 mé­terről a jobb oldali kapufára lőtte. A 38. percben Spiel I. 18 méteres lövését Pál a fel­ső léc segítségével hárította. A 75. percben Szabó jobb ol­dali beadását Klein az ötös­ről a kapus kezébe fejelte. A 82. percben Odor tisztára játszotta magát, aztán 14 mé­terről csúnyán kapu fölé bombázott. A 89. percben Szalóki 22 méteres hatalmas erejű lövése a bal alsó sa­rokba vágódott. 1-0. A helyzetek sorát ügyet- lenkedte el a Kisdorog együt­tese, s ez ismét megbosszul­ta magát. Jók: Szalóki, Vass, Tóth, Baumgartner, illetve Klein, Kerekes, Páli, Pap I. Szekszárdtól „búcsúzik” a 92 km-es etap mezőnye Fogathajtás A sakkozás trónusán Max Euwe Világbajnok: 1935-1937 Kecelen befejeződött a kettesfogat-hajtó bajnokság. A versenyben 7 csapat 21 fogathajtója indult, s végül nagy küzdelem után alakult ki a sorrend. Bajnok lett Toldi Sándor és a Kecske­méti TE, a tavalyi egyéni győztes, a dombóvári Fehér István ezüstérmes. Eredmények: 1. Toldi Sán­dor (Kecskemét) 76 pont, 2. Fehér István (Dombóvár) 81, 3. Nyúl István (Kecskemét) 92. Csapat: 1. Kecskemét TE 168 pont, 2. Kiskunhalas SE 200, 3. Mélykút SE 219. A versenynek külön érde­kessége, hogy a Magyar Lo­vas Szövetség a fogathajtó világbajnokság friss érmes versenyzőit kérte fel, hogy lássák el a bírói tisztet az utánpótlásnak számító ket- tesfogat-hajtók versenyében. így kellett volna 1. Atalanta—Juventus 2-2 X 2. Avellino—Pisa 1-1 X 3. Bologna—Inter 0-1 2 4. Cagliari—Palermo 3-1 1 5. Catania—Verona 2-3 2 6. Catanzaro—Udinese 2-1 1 7. Lanerossi—Cesena 1-1 X 8. Milan—Como 1-1 X 9. Pescara—Napoli 0-3 2 10. Roma—Genoa 3-0 1 11. Sambenedettese— —Taranto 1-1 X 12. Sampdoria—Bari 2-1 1 13. Varese—Lazio + 1 2-2 X 14. Oster—Gefle 1-1 X Max Euwe 1901. május 20- án született Watergrafsmeer- ben, ez az akkor még csen­des kis település ma már az örökké mozgalmas holland kikötő, Amszterdam egyik elővárosa. Tízesztendős, amikor 1911 karácsonyán már a nyilvá­nosság elé lép. Ekkor Amsz­terdamban igaz, hogy egyelő­re csak a kezdők szintjén, de bebizonyítja tehetségét, pontveszteség nélkül nyeri a negyedik osztályúak küzdel­mét. Korát meghazudtolóan türelmes, bújja, böngészi a könyveket. Tizennégy éves, amikor újabb sikert ér el és tizen­nyolc, amikor hazájában már a sakkszövetség elsőren­dűen jelentős főtornáját megnyeri. Szerencséjére Hollandiát elkerülte az eüső világháború, amíg sok eu­rópai sakkozó életveszély­ben volt, addig Euwe ké­szülődhetett a jövő nagy erőpróbáira. Amint Knoch, a kitűnő szakember megálla­pította róla: — Euwe a rendszeresség zsenije. Nem találkoztam emberrel, aki oly hallatlan teljesítményt tudna nyújtani, anélkül, hogy sokoldalú te­vékenységének csak egy ágát is elhanyagolná. Mindehhez nagyszerű testi erőnlét és fi­atalság járul. Vessük össze ezt a véle­ményt Max Euwe önvallomá­sával: — Nem szabad a sakkban kizárólag a kialakult szabá­lyokra támaszkodni, éppen ez benne a fő nehézség. Amikor a sakkot tanulmá­nyozzuk, saját tapasztala­tunk alapján kell ezt meg­tennünk. A könyvek tanul­mányozása csupán az alapo­kat rakja le, meg 'kell tanul­nunk önállóan gondolkozni, személyesen kell megbirkóz­nunk a nehézségekkel. Sorban éri el figyelemre méltó teljesítményeit az első világháború után. Euwe ta­nítómestere Maróczy Géza volt, az ő kedvéért még a magyar nyelvvel is igyeke­zett megismerkedni. Az egyébként békés ter­mészetű hollandus próbál­gatja oroszlánkörmeit. Has­ting, 1923—24: első Maróczy előtt. Wiesbaden 1925. Itt is győztes. A következő öt esztendőben megkapja a nagymesteri címet, megállít­hatatlanul halad előre a ranglétrán. Ebben az időben találkozik Aljechinnel, két játszmát nyer, hármat elve­szít, öt játszma döntetlen. 1928-ban pontosan ugyanezt az eredményt éri el Bogolju- bov ellen. Ha egy-két lépés is a hátránya, de ott van a nagyok sarkában. Capablanoa ellen a holland nagymestert az ismert hazai környezet sem mentette meg a súlyos vereségtől. Egyetlen játszmát sem tudott nyerni, mert előnyét sohasem tudta a győzeleméig fokozni. Jel­lemző erre a kilencedik ösz- szecsapásuk, amelyet egy szakértő így jellemzett: — Capablanca közel volt az alámerüléshez, de min­dig sikerült magát a víz fel. színén tartani. Euwet a kudarc azonban nem kedvetlenítette el, ugyanolyan kiegyensúlyozott maradt, mint addig volt. Na­Max Euwe pi életritmusa semmit sem változott. Reggelenként be­járt abba az amszterdami le­ányiskolába, ahol tanár volt. Korábban filozófiai doktorá­tust szerzett, azután az egyik hollandiai egyetem matema­tikai fakultásán tanult. Min­den szabadidejét továbbra is a sakkozásra fordította. Három tényező különbözteti meg a legtöbb híres mester­itől: az első, hogy nem hivatá­sos játékos, hanem Itanár, má­sodszor, hogy világbajnok­jelöltet nem győzött le, harmadszor, hogy igazán nagy versenyen nem tudott első lenni. Ezek a megálla­pítások még 1931-ből szár­maznak. Mert 1935 már élete nagy esztendeje. Az év végén vi­lágbajnoki párosmérkőzésen találkozott Aljechinnel, és 15,5:14,5-re legyőzte. Maróczy Géza akkor így vélekedett holland tanítvá­nya diadaláról: — Euwe és Aljechin két egyenlőtlen hatalmas erő, két különböző világnézet sakkban A harc, küzdelem közöttük, nagyságban és ér­dekességben felülmúl min­den előző hasonlót. A stra­téga erősebbnek bizonyult a taktikusnál. Euwe győzelme kétségtelen, és megérdemelt. Részben magyar győzelem, magyar siker és biztos sakk- élejtünk jövőjére. Éljen az új világmester dr. Max Euve! A sakk-királyság láthatat­lan koronája Euwe fején ra­gyogott, a holland királynő rendjellel tüntette ki. Euwe ellentétben nagy elődeivel, nem ünnepelt, csak őt ünne­pelték. Tovább versenyzett. Bár nem úgy, ahogy elsősor­ban honfitársai, a hollan­dok elvárták itőle az Al­ehin ellen elért diadal után. Amszterdam: első-másodi* Fine társaságában. Azután bizonyít: megnyeri a négyes versenyt, maga mögé utasít­va Aljechint, Sämischt, és Bogoljubovot. Sejti, hogy ami késik, nem múlik. Vi­lágbajnoki trónusát sikere ellenére veszély fenyegeti, mert Aljechin mindent el­követ, hogy ezt visszaszerez­ze tőle. 1937 végén sor kerül a visszavágóra. Aljechin 15,5: 9,5-re győzött és így újra ő a világbajnok. Euwe talán éppen a tár­gyilagosságának köszönheti, hogy nem került hullám­völgybe a súlyos vereség után. Nem egy szakértő úgy véli, hogy később még jobban játszott, mint amikor világbajnok volt. A második világháború ugyan megszakí­totta az ő pályáját is, bár 1940-ben módja nyílik, hogy Hollandiában páros mérkő­zésit vívjon. Kérész az ellenfél, aki hat játszmát megnyer, öt győ­zelmet szerez Euwe, három­szor döntetlenül végződik a játszma. Sportszerűségben talán senki sem múlja felül. Kitű­nő a diplomáciai érzéke. 1970-ben a Nemzetközi Sakk- szövetség elnökévé választot­ták. Ebben a minőségében többször beutazta a világot és a FIDE tagországainak számát jelentős mértékben növelte. MOLNÁR KAROLY Az öttusázók következnek A nemzetközi „A” kategó­riás erőpróbák sorában e héten az öttusázók vetélke­dése következik, amelynek Varsó a házigazdája. A szer­dán kezdődő négynapos ver­senyen nyolc öttusázóval képviselteti magát a magyar szövetség, akik a követke­zők: Buzgó József, Császári At­tila, Divéky Gábor, Dobi La­jos, Fábián László, Mizsér Attila, Pajor Gábor és Szombathelyi Tamás. A küldöttség vezetője Ábel László, a Magyar öttusa Szövetség elnöke, a szakmai irányítás, pedig Török Fe­renc szövetségi kapitány dolga. A felsoroltakon kívül a magyar csapattal tart Nagy Imre, a Nemzetközi öttusa Szövetség vezetőségi tagja, továbbá három edző és a válogatott orvosa. A varsói versenyen a lo­vaglást szerdán és csütörtö­kön bonyolítják le, pénteken a vívás, szombaton az úszás, majd vasárnap a lövészet és a futás következik. Várha­tóan a két csapat indításá­nak jogával a vendéglátó Lengyelországon kívül Ma­gyarország és a Szovjetunió él. A viadal az 1984-es sze­zon utolsó nagy eseménye, legalábbis a felnőtteknél, hi­szen néhány hét múlva, szeptember 30-án Bukarest­ben megkezdődik a juniorok világbajnoksága.

Next

/
Oldalképek
Tartalom