Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-29 / 229. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 229. szám ARA: 1,80 Ft 1984. szeptember 29., szombat Mai számunkból A ROSSZ időjárás ELLENÉRE IS A TERVEZETT SZINTEN (3. old.) BONYHÁDI RAJZOK NEMZETKÖZI SIKERE (4. old.) ' SZABÁLYSÉRTÉSI bírság KONTÁRKODÁSÉRT (7. old.) HÉTRŐL — HÉTRE HÍRRŐL — HÍRRE (3. old.) A fegyveres erők napján Egy sebtében toborzott honvédsereg 1848. szeptember 29-én a velencei dombokon győztesen vívta meg első ütközetét a szabadságunkra törő ellenséggel. Több mint három évtizede e pákozd-sukorói győzelem napja a néphadsereg napja is, huszonhárom esztendeje pedig ezen a szeptember 29-én köszönti népünk a fegyveres erők és testületek tagjait. Szeptember 29-én évről évre felidézzük negyven- nyolcas hőseinken kívül Hunyadi, Dózsa, Rákóczi katonáinak dicső tetteit, s ezen a napon emlékezünk-századunk hőseire: a szocialista forradalomért szovjet földön harcoló magyar internacionalistákra, a Magyar Tanácsköztársaság vöröskatonáira, a spanyol nép szabadságáért küzdő magyar önkéntesekre, s a második világháború magyar antifasisztáira, ellenállóira. És haladó honvédő hagyományaink felidézése méllett a fegyveres erők napján azt is tartozunk leszögezni, hogy a felszabadulás utáni évtizedekben néphadseregünk, s valamennyi fegyveres erőnk végre az igazi hazafiság és a proletár internacionalizmus jegyében fejlődhetett, erősödhetett. Erősödhetett azáltal is, hogy hazánk a szocialista országok közösségében áldozatkész barátokkal szövetkezhetett, hogy a hadsereg erejét is megsokszorozta a fegyverbarátság. Ez az egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy oly hosszú idő és annyi megpróbáltatás után szabadon ápolhatjuk és folytathatjuk haladó honvédő hagyományainkat. Ezek a hagyományok köteleznek. Egész történelmünk során nem volt oly kedvező hazánk helye a népek nagy családjában, mint éppen napjainkban, hiszen északról, keletről és délről testvéri szocialista országokkal vagyunk határosak, nyugatról pedig a velünk jószomszédi viszonyt ápoló Ausztriával. Mégsem mondhatjuk, hogy ez a tény egyben biztonságot is jelent. A mai fejlett haditechnika a fegyveres beavatkozás lehetőségét — legalábbis földrajzi értelemben — félelmetesen megnövelte. A NATO erői hazánk határaitól a szárazföldön néhány órányira, a légtérben pedig néhány percnyire állomásoznak. És ez a közelség azért fenyegetőbb mostanában, mert alaposan meghűvösödött a nemzetközi politikai légkör, s a katonai feszültség is növekedett. Az új amerikai nukleáris fegyverek európai telepítésének megkezdése és folytatása az egész világ, így hazánk békéjét is fenyegeti. A fegyveres erők napján is szükséges hangsúlyoznunk, hogy a szocialista országok védelmi szövetségétől, a Varsói Szerződés katonai doktrínájától természetesen idegen bármiféle hódító háború, vagy megelőző nukleáris csapás. A Szovjetunió s a szövetséges haderők harci képessége növelésének egyetlen értelme, célja az agresszor féken tartása, a Szovjetunió és a többi szocialista ország védelme. Nem törekszünk katonai fölényre, de békevágyunk nem fakadhat gyengeségből. Bizonyosak lehetünk abban, hogy — józan számítások alapján — katonai erőnket mindig olyan szinten tudjuk tartani, amely az agresszor féken tartásához, vagy egy esetleges agresszió visszaveréséhez elegendő és szükséges. Hazánk fegyveres erői jól felszereltek. Fegyelmezett, képzett, ütőképes egységei révén méltó fegyvertársai a testvéri szocialista hadseregeknek. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa határozatban rögzítette, hogy fegyveres erőinknek a nemzetközi helyzet alakulásának megfelelően minden szükségest meg kell kapniuk, hogy feladatuknak eleget tehessenek. A Magyar Néphadsereg az eltelt évtizedek alatt — éppen az egyesített fegyveres erők keretében — vált korszerű haderővé. Hadiszervezete, fegyverzete, harci technikája, a katonák képzettsége magas színvonalú, ám a folyamatos és egyenletes minőségi fejlesztést nemzeti és nemzetközi kötelezettségeink indokolják. A Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek eddigi közös hadgyakorlatain a kijelölt magyar csapatok minden tekintetben kiérdemelték fegyvertársaik elismerését. A fegyveres erők napján arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a fegyveres erőink eddigi helytállásához, s további fejlesztéséhez egyaránt az egész dolgozó nép áldozatos munkája teremtette és teremti meg a szükséges feltételeket. Mint ahogy az sem mellékes körülmény, hogy fegyveres erőink békeidőben népgazdaságunknak is segítenek. Az építő-műszaki alakulatok fontos beruházásokon dolgoznak, s évente több milliárd forint termelési értéket állítanak elő. Emellett — tehermentesítve ettől az ország építőiparát — túlnyomórészt ők építik a hadsereg objektumait. Alapfeladatuk teljesítése mellett a néphadsereg katonái segítenek a mezőgazdaság betakarítási, szállítási munkáiban és több más sürgős feladat megoldásában. Az értéktermelésen kívül is van jelentősége annak, hogy népünk mindenkor számíthat katonafiaira. Helytállásuk az elemi csapások elhárításában, az emberi életek és anyagi javak mentésében közismert. Mindennek értéke, valóságos haszna azonban anyagiakban kevésbé mérhető. És nem pusztán anyagiakban mérhető a haszna rendőrségünk, munkásőrségünk, valamennyi fegyveres erőnk mindennapi munkájának. Szolgálatuk a nép szolgálata, amit védenek, népköztársaságunk rendje, létük, tevékenységük népünk békés építőmunkájának nélkülözhetetlen feltétele. Hazánk fegyevres erői — a -mi erőnk. Ülést tartott a dombóvári és a tamási városi pártbizottság A pártbizottsági ülésen eddig végzett munkájáért, nyugdíjba vonulása alkalmából K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára nyújtotta át Gyuricza elvtársnak a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott Szocialista Magyarországért érdemrendet. Tegnap délelőtt ülést tartott a dombóvári és a tamási városi pártbizottság. Mindkét ülésen személyi kérdésekben döntöttek. A pártbizottsági ülések munkájában részt vett K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára, Juhász György, a Központi Bizottság pto alosztály- vezetője, Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság titkára és Tóth József a Központi Bizottság pto munkatársa, megyei intstruktor. A dombóvári városi párt- bizottság .ülésén Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság titkára tett javaslatot arra, hogy Gyuricza Istvánt, a városi pártbizottság első titkárát, aki elérte a nyugdíjkorhatárt és több mint négy évtizede becsülettel végzett munka után nyugdíjba vonul, érdemei elismerése mellett mentsék fel első titkári funkciójából és végrehajtó bizottsági tagságából. — Most, amikor nyugállományba vonulása miatt megköszönjük eddig végzett munkáját és érdemei elismerésével felmentését javasoljuk első titkári funkciójából és végrehajtó bizottsági tagságából. Azt is javasoljuk, hogy a pártbizottság életútja, munkássága alapján fejezze ki elismerését Gyuricza István elvtársnak. Munkájának, életének több mint húsz éve elválaszthatatlanul Dombóvárhoz köti. Ezért azt kérjük, hogy pártbizottsági tagként is, továbbra is segítse tapasztalataival az itt folyó politikai munkát. — mondotta Péter Szgirfid, aki részletesen szólt Gyuricza István érdemeiről. Kiemelte: személyesen is nagy szerepe van Dombóvár várossá fejlesztésében, a város és a városkörnyék összehangolt fejlődésében, a gazdaságpolitikai feladatok eredményes végrehajtásában. Gyuricza elvtárs jó munkakapcsolatot alakított ki a pártszervek tagjaival, az állami, a gazdasági. a társadalmi szervek vezetőivel, a dolgozó kollektívákkal. Vezetői munkája, közvetlensége, emberi magatartása alapján általános tisztelet és megbecsülés övezi. Jellemzője a szorgalom, az emberek iránti figyelmesség, érzékenység, a szenvedélyességig menő kiállás a párt politikája mellett. A pártbizottság az előterjesztést- elfogadta, Gyuricza Istvánt érdemei elismerésével első titkári funkciójából és végrehajtó bizottsági tagságából felmentette, és a városi pártbizottság tagjai sorába kooptálta, majd a végrehajtó bizottság tagjává és a dombóvári városi pártbizottság első titkárává választotta Cserép Imre elvtársat, aki nem ismeretlen Dombóváron. Cserép Imre 49 éves, eredeti foglalkozása mező- gazdasági mérnök. 1962-tól pártmunkás. A dombóvári járási pártbizottságon kezdte mint munkatárs. Itt volt járási titkár négy évig, majd öt éven keresztül, 1975-dg a járási pártbizottság első titkáraiként dolgozott. A járás megszűnése után a dombóvári városi pártbizottság titkári funkcióját töltötte be 1979-ig. Ekkor választották meg a tamási járási, majd a tamási városi pártbizottság első titkárának. A különböző pártfunkciókban eltöltött több mint 20 év tapasztalatai igazolják, hogy Cserép elvtárs felkészült, a pártpolitikáját jól ismerő és a gyakorlatban alkalmazni tudó politikai vezetővé vált. A tamási városi pártbizottság ülésén is Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság titkára tett javaslatot a megyei pártbizottság nevében az eddigi első titkár, Cserép Imre felmentésére. Ismertette Cserép elvtárs eddigi munkáját, majd a következőket mondta: — Eddig végzett munkáját megköszönve javasoljuk, hogy a pártbizottság érdemei elismerése mellett, más beosztásba kerülése miatt értsen egyet Cserép elvtárs első titkári, vb-tagsági és pártbizottsági tagsági funkciójából való felmentésével. A pártbizottság tagjai az előterjesztéssel egyetértettek és a felmentést követően Fiáth Attilát, a tamási városi pártbizottság eddigi titkárát választották meg első titkárnak. Fiáth elvtárs több mint tizenkét évig dolgozott politikai munkásként a tamási járásban. Négy évig volt a megyei pártbizottság munkatársa, 1982-ben került vissza ismét Tamásiba. 1982- ben a járási pártbizottság, 1984-ben pedig a tamási városi pártbizottság titkárává választották. Fiáth elvtárs fiatal, negyvenéves, de eddigi tisztségeiből adódóan is jól ismeri a város és városkörnyék társadalmi, gazdasági, politikai helyzetét, ismeri a pártszervezeteik, az állami és társadalmi szervek tevékenységét, aki adottságai, felkészültsége révén gyorsan, a munka visszaesése nélkül tudja átvenni az első titkári funkcióból adódó feladatokat. A tamási városi pártbizottság ezt követően a városi pártbizottság tagjai sorába kooptálta, a végrehajtó bizottság tagjának és a városi pártbizottság titkárának megválasztotta Újvári Jenőt, a városi pártbizottság apparátusának gazdaságpolitikai munkatársát, aki 1978 óta dolgozik a járási, illetve városi pártbizottságon. • • Ünnepségek a fegyveres erők napja alkalmából Háború vagy béke - az emberiség egyetemes sorskérdése Megyei békenagygyűlés Bátaszéken A fegyveres erők napja alkalmából pénteken a Parlament kupolacsarnokában ünnepséget rendezett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács. Az ünnepségen részt vett: Lázár György, a Minisztertanács elnöke; Korom Mihály, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai; Bor- bándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese; Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára; Baranyai Tibor és Varga Péter, a KB osztály- vezetői; Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Horváth István belügyminiszter; Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka. Pontosan 12 órakor kürtszó harsant, majd Farkas Mihály vezérőrnagy, Budapest helyőrségparancsnoka jelentést tett Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának. Ezután Losonczi Pál ünnepi köszöntőt mondott. Elöljáróban az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács és hazánk minden állampolgára nevében köszöntötte a Magyar Néphadsereg, a Határőrség, a Rendőrség és a Munkásőrség tagjait, majd a többi közt a következőket mondotta: (Folytatás a 2. oldalon.) Tegnap Bátaszéken, a nagyközség új, impozáns tornacsarnokában, több mint háromszáz résztvevővel békenagygyűlésre került sor. A Himnusz hangjai nyitották meg a nagyszabású rendezvényt, majd szavalat után a mözsi Bartók Béla női kórus adott nagy sikerű műsort. Csáki Béla, a nagyközségi pártbizottság titkára üdvözölte a megjelenteket, a vendégeket, közöttük Gyugyi Jánost, a megyei pártbizottság titkárát, és Ribling Ferencet, a megyei tanács általános elnökhelyettesét, továbbá a megye és a nagyközség számos párt-, társadalmi és gazdasági vezetőjét. A nagygyűlést megnyitó gondolatai sorában kiemelte: „a háború vagy béke — az emberiség egyetemes sorskérdése”. Szólt arról, hogy valamennyiünket aggodalommal 'töltenek el az imperialista országok fegyverkezései és a világ különböző tájain időnként fellángoló helyi háborúk. Éppen ezért mindent meg kell tennünk a háborús veszély elhárításáért, amikor a béke ügyéről van szó, egyikünk se lehet tétlen. (Folytatás a 2. oldalon.)
