Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-27 / 227. szám
1984. szeptember 27. ' TOtNA 1 — U ‘népújság FIATALOK FI A1 ÍAI LO IK Ifjúmunkás- és szakmunkástanulónapok Autószerelők városi döntője (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Bár az ifjúmunkás- és szakmunkástanuló-napok hivatalosan csak szeptember 2k-én (hétfőn) kezdődtek, a szakmai versenye már 20-án (csütörtökön) az autószerelőverseny lebonyolításával indult. A Volán Vállalat KISZ- szervezete által megfelelően előkészített versenyen 8 fiatal mérte össze tudását szakmai elméleti, politikai, munkavédelmi, valamint szakmai gyakorlati feladatokból. Gyakorlati feladatként egy ZIL és egy IFA típusú teherautón mesterségesen előidézett hiba elhárítását kapták. A jól képzett fiatal versenyzők ke- zenyomán egymás után „bőgtek” fel a motorok, bizonyítva, hogy „spillerek” a szakmában. Az első helyezést Kákonyi István a Volán, második helyezést Véner István, ugyancsak a Volán, és harmadik helyezést Pál Zoltán, a zom- bai tsz versenyzője érte el. Hovorka János Őszinte, nyílt Hangon A dombóvári MÁV Építési Főnökséghez tartozó fiatalok részvételével szeptember 21-én délután ifjúsági parlamentet rendeztek. A KISZ-induló elhangzása után Gombos Dénes, üzemi pártvezetőségi titkár, a parlament levezető elnöke köszöntötte a fiatalokat, az elnökség tagjait, s a vendégeket. ' A köszöntő után Gerezsdi István igazgató az írásos beszámolóhoz és az intézkedési tervhez szóbeli kiegészítést mondott. — Építési főnökségünkön már hagyománya van az ifjúsági parlamentek szervezésének. Örömmel mondhatom, hogy a korábbi parlamentek intézkedési terveiben megjelölt feladatokat elvégeztük, így a mai rendezvényen nincs „tartozásunk”. Főnökségünk területén, de a MÁV valamennyi munkahelyén megkülönböztetett figyelmet fordítunk fiataljainkra. A gazdasági és politikai vezetés folyamatos információkat kap az önök munkájáról, és a rendelkezésre álló anyagi, technikai feltételekkel lehetőségeink határain belül mindent megteszünk azért, hogy a munkahelyen, de a családi életben is kiegyensúlyozott emberekBódis Péter j Véleménycsere a szünetben ként éljenek. Az intézkedési tervben megfogalmaztuk a legfontosabb feladatokat, amelyek megoldása lehetetlen az ifjúság aktív, alkotó közreműködése nélkül. Az elmúlt években értékes eredményeket értünk el, bizonyítja az is, hogy építési 1 Deli Szilvia főnökségünk tíz alkalommal nyerte el a kiváló címet. Az igazgató a továbbiakban beszélt arról, hogy az új gépek, berendezések üzemeltetéséhez szakmailag felkészült megbízható dolgozókra van szükség. Támogatják a fiatalok szakmai, politikai előrehaladását, javítják a munkakörülményeket. A szóbeli kiegészítés után a kérdések, és a hozzászólások következtek. Bertók József technológus véleményét így fogalmazta meg: „Gazdasági fejlődésünk alapvető gondjai közé sorolom, hogy a hiányos általános és szakműveltséggel a jövőben a vasút nagyon sok munkahelyén nem lehet helytállni. Vállalaton belül az a tapasztalat, hogy a középfokú képesítés jó arányban megvan, de a technikai fejlődés olyan lépésváltást kíván, amit statikus ismeretekkel nem lehet nyomon követni. Szorgalmazta, hogy a 8 általánost el nem végzett fiatalokat mielőbb iskolázzák be, és ehhez kérte a KISZ- szervezet segítségét is. Papp Károly, a gépállomás KISZ-titkára kifogásolta a fiatalok közömbösségét a közügyek iránt, a vidéki dolgozók — a bejárás miatt — szinte semmilyen közösségi akcióba nem vonhatók be. Horváth János és Deli Szilvia a KISZ-rendezvények szervezésével kapcsolatos gondokról, Bódis Péter pályakezdő mérnök, saját tapasztalatairól számolt be. Jónak értékelte azt, hogy mindjárt a „dolgok sűrűjébe” került. Ismeri a feladatokat, a követelményeket, de több személyes beszélgetésre, kapcsolatteremtésre is szükség volna. Beszéltek még a fiatalok a munkaverseny szervezésével kapcsolatos gondokról, a vidéki munkahelyekre járók utazási idő díjáról, az ifjúságpolitikai alap biztosításáról, annak felhasználási nehézségeiről, az egyszeri havi fizetésre történő áttérés nehézségeiről, egyszóval mindenről, ami a közösséget érintette. A kérdésekre, hozzászólásokra, Gerezsdi István válaszolt, s a levezető elnök kérdésére, hogy 'elfogadja-e a parlament az írásos beszámolót, az intézkedési tervet a szóbeli kiegészítéssel és a válaszokkal, a résztvevők egyhangúlag kézfeltartással válaszoltak. Két fiatalt a hozzászólók közül rövid beszélgetésre kértem azzal, hogy válaszoljanak kérdéseimre. — Péter, főiskolát végeztél, ott is részt vettél parlamenten, mi a különbség egy iskolai és egy munkahelyi parlament között? — Az iskolai KISZ-élet lényegesen más, mint az itteni. Ügy gondolom, a középiskolai a legjobb, aztán a főiskolán már ellaposodik, itt a munkahelyen a leggyengébb. A parlamentről mégis azt kell mondanom, hogy sokkal nyíltabb, őszintébb, kritikusabb is, mint az iskolákban — mondta Bódis Péter, aki a gépipari és automatizálási főiskolán fejezte be tanulmányait, és mint pályakezdő ismerkedik a gyakorlattal. Deli Szilvia, anyagnyilvántartóként dolgozik a vasútnál. — Miért kifogásoltad a szabadidős szokásokat? — Most propagandistaként dolgozom a KISZ-ben és nagyon bosszant, hogy milyen nehéz mozgósítani a fiatalokat. Ügy látom, mintha valami önelégültség vagy igénytelenség nyomná őket. — Mit tudtok tenni ez ellen? — Nagyon nehéz, próbálkozunk különböző programok, kirándulások szervezésével, de nem sok sikerrel. — Mégis, mi lehetne a megoldás? — Azt hiszem, nagyobb ösztönzés kellene vállalati szinten is, a vezetők részéről. Ügy látom, hogy a fiataloknak a saját programjuk fontosabb, mint amit mi szervezünk. SZARVAS ANTAL Egy diákrádiós feljegyzései A „százlábú” I ________________________________________________________________________________________I ( TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az idén is sor került iskolánkban (az 505-ös számú Ipari Szakmunkásképzőben) a már hagyományossá vált csörge-tói honvédelmi túrára. Szeptember 19-én, délután fél háromkor az „A hét” osztályainak ötfős csapatai mérhették össze erejüket. Mint az iskolarádió riportere, a másodikos bőrdíszművesekkel keltem útra. Az indítóállomásra kellett visz- szahozni a kitöltött szellemi totót, amely Szekszárd történelmével foglalkozott. Majd gyorsan továbbhaladtunk a második állomásra, mivel az egész túra nem csak pontra, hanem időre is ment. A Mátyás király úton a hirdetőtáblán a színészek felismerésével kiválaszhattuk a „kakukktojást”, vagyis a tv-bemondó nőt. Harmadikként szellemi kérdéseket kaptunk, ezek tantárgyakhoz kapcsolódó fejtörők voltak. Szegény útitársaimat úgy érték a feladatok, mint nyári melegben a hideg zuhany! Az értékelésnél azonban mégis összejött öt pont a tízből. A negyedik állomáson a szervezők bizonyára a „Magyar- ország az én hazám” versenyt kívánták népszerűsíteni: városokat lehetett felismerni a vaktérképen. Továbbhaladtunk. . Az ötödik állomásra a Tücsök-csárdánál bukkantunk. Szőke Feri felügyelete mellett lehetett célba dobni. Néhányszor majdnem áldozatul esett, amikor egy kicsit közelebb merészkedett a céltáblához. Három dobást engedélyezett. Amelyik évszámot sikerült eltalálni, ahhoz kellett eseményt fűzni. A feladat végrehajtása után olyan tájékoztatást kaptunk, hogy addig menjünk, amíg eljutunk a hatodik állomásig. Megfogadtuk... Már-már azt hittük, hogy nem is jó felé megyünk, és vissza kell fordulni, amikor öt fiút láttunk közeledni. Nagyon megörültünk! No, nem a fiúiknak, csak már biztosak voltunk abban, hogy jó félé megyünk. A lányok leülték pihenni, én pedig szorgalmasan kérdezem tőlük: — Melyik osztályba jártok? Hogy sikerült a verseny? És hogy tetszett, hiszen már visszafelé jöttök? — A 3. e. vas. osztályba járunk, és tetszett a verseny.,. remekül sikerült... Csak volt egy állomás, amelyiket ki kdlett volna irtani... — Melyik állomás volt az? — érdeklődtünk a szigorú bírálat miatt. — Ilyen kézfűzögetős... Ördöglakat-szerűen kellett szétnyitni a lakatot, de az állomásvezető azt mondta, hogy nem lehet kitágítani, és mégis be lehet dugni... — kézzel-lábbal magyarázta az egyik fiú, közben a lányok jókat nevettek. A rövid kitérő után fojtattuk útunkat. Mentünk, mentünk... A lányok már stoppolni is megpróbáltak, de sajnos hiába... Végül is, nagy nehezen elértük a hatodik állomást, amely már a Csörge-tó partján volt felállítva. Deák Laci állomásán játékos feladatokat oldhattunk meg ugrókötéllel, és medicinlabdával. Hetedikként lufit kellett fújni. Három fújásból kellett szétdurrantani. A nyolcadik feladatban a százlábúnak kellett átmennie a víz nélküli árkon, úgy, hogy a százlábú tagok egymás bokáját fogták. Jelentős helyre értünk ezután: a kilencedik állomásra. Erről nyilatkozta azt az egyik résztvevő, hogy ki kellett volna irtani. Az állomásvezetőtől kérdeztem: — Mi itt a feladat? Mit kell csinálni a kötelekkel? — Nem tudom! — mondta bölcsen és megelégedetten. Ezt én sem alkarom újra elmesélni, hiszen a fiúk úgyis túlmagyarázták már. A tizedik állomáson Győri Marika fogadta a csapatokat. Tíz pont ellenében nagy szépérzékkel elkészített békeszobrot kért... és kapott is! A következő próbatétel mottója ez a szólás volt. Sok jóember kis helyen is elfér. Bizony! Akik „jó” (kis lábú) emberek voltak, elfértek egy újságpapíron is... Az utolsó állomáson forgásirányokat lehetett megállapítani és, hogy melyik kerék kisebb vagy nagyobb. Ezen is túljutottunk. Összeakadtam a honvédelmi bemutató vezetőjével, aki bemutatta nekünk, lányoknak is a munkásőrség és a katonaság rendszeresített fegyvereit, a polgári védelem eszközeit. Ezek után szalonnát sütöttünk, ettünk-ittunk. Az eredmény- hirdetésből néhány gondolatot. A szervezők örültek a nagyarányú jelentkezésnek, és a jó eredményeknek. Az első helyen a 2. ruhakészítő osztály végzett. Gratulálok. Végül, márcsak annyit, hogy diáktársaim nevében köszönöm ezt a tartalmas, szép délutánt. NAGY PIROSKA Az indítóállomás
