Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-02 / 206. szám

6 iiÉPÜJSÁG

IIM. szeptember t.

A cél: osztályt ugrani 1986-ban

Ha megszerzik a kellő rutin t, magasabb osztályba léphetnek

Sípezó előtt

Sportműsor

Kerékpár: Folytatódik a XXV. kerékpáros Mecsek Kupa nemzetközi verseny.

Kézilabda: Az NB II-ben: Herend—Tolnai VL 10.30, Tamási—LATEX Pamut 15.30.

Sakk: Szekszárdon a Babits Mihály művelődési központ előtti téren 15 órától Portisch Lajos nemzetközi nagymester 30 táblás szimultánja.

Labdarúgás

NB II: Szekszárdi Dózsa— Kazincbarcikai Vegyész 16 óra.

Területi bajnokság: Sellye —Kisdorog, Paks—Bonyhád 16 óra.

Megyei bajnokság: Tamási—Németkér (Köő), Ozora —Dombóvári Vasas (Unya- tinszky), B. Pannónia—Atomerőmű SE (Pauer), Nagymá- nyok—Kocsola (Makai), Tévéi—Aparhant (Gerencsér), Hőgyész—Dunaföldvár (Lu- gasi), Bátaszék—Nagydorog (Verdi), DVMSE—Tengelic (Szegi). Kezdési idő 16 óra.

Körzeti bajnokság: Regöly —Závod (Egyed) 14 óra. Kisvejke—Iregszemcse (Sándor), Attala—Gyönk (Fábos), Nak—Dalmand (Csonka), Szakcs—Szakály (Varga), Pusztahencse—Gerjen (Kiss), Alsótengelic—Simontornya (Peresztegi), Madocsa—Pincehely (Haaz), Györköny— Tolnanémedi (Csepregi), Kajdacs—Paks II. (Molnár), Pálfa—Bölcske (Bakó). Kezdési idő: 16 óra. Döbrököz— Kaposszekcső (Egyed), Tolna —Báta (Patrik), Zomba—Ka- kasd (Antlfinger), Sióagárd —Alsónána (Deák), Bogyisz- ló—Kéty (Vass), Cikó— Bonyhádvarasd (Bogdán), Harc—öcsény (Taba), Iz- mény—TAÉV SK (Krómer). Kezdés 16.30 óra.

Otthonukban léptek pályára az őszi idény nyitó mérkőzésén a Dunaföldvári Spartacus SE NB II-es kézilabdázói. Es mint azt már az előző szezonban „megszokhattunk”, nagyszámú, lelkes közönsége előtt győzelemmel kezdett a Duna-parti gárda. Bár egyetlen találkozó alapján nehéz lenne ítéletet mondani, értékelni egy időszak munkáját, az eredmény és a játék azt sejteti: nem lesznek gondok az összeforrt, egységes gárda háza táján. Hogy mégis megtudjunk valamit a nyári szakasz csak látszólag csendes munkájáról, a fiatal játékos edzővel, Kolics Jánossal váltottunk szót.

— Múlt hónap 12-én kezdtük el a felkészülést, heti öt edzéssel, közben egyhetes edzőtábort iktattunk be napi

2—3 tréninggel. A nyári időszak legrangosabb küzdelmét a Balaton Kupa nemzetközi torna jelentette, ahol azt mondhatom, a színvonalas mezőnyben is dicséretesen helytállt csapatunk. Így már az első nemzetközi találkozón a neves frankfurti gárda ellen jó teljesítményt nyújtottak a fiúk, és csak kis különbségű győzelemre futotta a vendégek erejéből. A Balaton-parti torna jól szolgálta felkészülésünket, jövőre is szeretnénk indulni. A rajt előtti előkészületi mérkőzéseket egyébként most az jellemezte, hogy viszonylag gyengébb csapatokkal találkoztunk. A tavaszi példa ugyanis azt bizonyította,

hogy az erős együttesek, nagy „derbik” túl sokat kivesznek a csapatból, ami később, a bajnokságban „visszaüthet”.

— Mi jellemezte szakmailag a nyári munkát?

— Nagyon nagy szerepet kapott a védekezés, ami eddig a csapat gyengéjének bizonyult. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az NB II-ben a' legtöbb gólt dobtuk, ám a kapott találatok száma is igen magas volt.

— Hogyan változott az együttes „arca”?

— A fiatalok közül hárman kerültek fel a „nagyok” közé. Sörös, aki Dunaújvárosból járt be, végleg leállt. Erősítésnek számít: Dukai Istvánt, aki jelenleg a néphadsereg szolgálatában áll, Dunaújvárosba vezényelték át, így részt tud venni edzéseinken. Változás továbbá, hogy Rostási bevonulása miatt Jezsek Lajos vette át az utánpótlás gárdát.

— Igazoltak-e máshonnan játékost?

— Nem. Elsősorban saját erőből szeretnénk boldogulni, ezért is építettük ki a legalacsonyabb szintig az utánpótlást. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt években nem sokat változott a csapat és a szakosztályvezetés sem. Talán ebben is van legnagyobb erőnk: egységes, jó szellemű, „csupa szív” gárdával dolgozhatunk.

—Célkitűzéseik?

— Az idei bajnokságban a

3—5. hely megszerzése. Rutintalanságunk miatt úgy érzem, nem lenne reális a magasabb mérce. Bár a szerencse kiszámíthatatlan, előrébb is végezhetünk ...

— Távlati tervek?

— Néhány év múlva, 1986- ban a magasabb osztályba való kerülést várjuk. Addigra fokozatosan meg tudja szerezni a csapat a megfelelő rutint is, és az egyesülethez kötődő, összeforrott játékosgárdával magasabb szinten is képesek leszünk állni a sarat.

— Addig is sok sikert az NB II-es bajnokságban!

— tzs — Fotó: Kapfinger

NB II

Szekszárdi Dózsa—Kazincbarcikai Vegyész: 16 óra. V.: Horváth Gy. Kovács István: — Ismét nagyon nehéz mérkőzés előtt állunk. A tavaszi idényben csak egy szerencsés góllal tudtuk legyőzni azt a Kazincbarcikai Vegyészt, amelynek jóvoltából hosz- szabbítottuk meg NB II-es tagságunkat. A vendégek eddigi eredményei, veretlenségük tiszteletet parancsolnak. Hazai pályán azonban mind. két pontot meg kell szereznünk ahhoz, hogy a célkitűzéseinket teljesíteni tudjuk. Az összeállításunkban várhatóan változások lesznek, mivel Horváth kapus kórházban fekszik, Szabó vállsérülése teljesen nem jött rendbe, a nyáron igazolt Kiss augusztus 30-án bevonult katonának, Somodi és Tóth pedig húzódással bajlódik.

— Hujber — Somodi vagy Varga, Hahn, Weitner II., Szabó — Dienes, Kovács B., Weitner I. — Megyeri, Horváth II., Tóth vagy Magyar. Kispadosok: Rniesz, Kresz, Suba.

TERÜLETI BAJNOKSÁG

Paksi SE—Bonyhádi MSC: 16 óra. V.: Szentgyörgyi. Vábró József: — Szigetváron a vereség ellenére is jól játszott csapatunk. Remélem, ezt a formát átmentjük vasárnapra is. Nagy csatát, jó mérkőzést várok a Bonyhád elleni 90 percben. Juhász és Vörös sérült, Stumpf és Balogh viszont bevonult katonának, így csak a mérkőzés előtt hirdetem ki a pályára lépő kezdő tizenegyet.

Judo-suli

Immár negyedik esztendeje indítja újból a Szekszárdi Dózsa cselgáncs szakosztálya a judo-sulit. Céljuk nem titkoltan: a gyermekeknek

mozgáslehetőséget teremteni, s minél többjüket megnyerni a sportág számára. S eddig nem is maradt el a siker. Tavaly például a csoportból tizenöten maradtak a tatamin, sőt, közülük többen már félév után versenyeztek is,

Tornyi Barnabás: — Azzal a céllal utazunk Paksra, hogy a 90 perc végén ne kelljen ponttalanul levonulni a pályáról. Bizakodásunk alapja nemcsak a vasárnapi győzelem, hanem a szerdai kupa- mérkőzésen mutatott gólképességünk is. Külön örömömre, ugyanolyan kemény pályán játszottunk Geresdlakon, mint amilyen Pakson vár bennünket. Elszánt a hangulat, reméljük, a csapatunk buzdítására ellátogató sok száz szurkolónk nem fog csalódni játékunkban. A sors iróniája, hogy az ellenfél öt játékosának a legutóbbi bajnokságban még én adtam — mint edzőjük — a taktikai utasításokat.

— Mucska — Hüber, Kovács, Bajkai, Beke — Joó, Palkó, Stercz — Zircher, György, Bulla. Kispadosok: Bálint, Pfeiffer, Csámpár, Zsók, Knipl.

Sellye—Kisdorogi MEDOSZ: 16 óra. V.: Pálfy. Losonczi István: — A Mohács elleni mérkőzésen mutatott játékkal, és a játékosok hozzáállásával elégedett voltam. Ha a kínálkozó helyzeteinket kihasználjuk, akkor megnyerhettük volna a mérkőzést. Remélem, a Sellye elleni találkozón végre megszerezzük az idei első pontokat. Ennek egyik feltétele, hogy helyzet- kihasználásunkban javuljunk.

— Kiss — Berning, Páli, Klein, Pap — Spiel I., Márton, Odor — András, Kerekes, Szabó. Kispadosok: Sass, Spiel II., Töttősi, Hos- nyánszki.

az idén pedig a korosztályos OB-n indulhatnak. Az utánpótlás tehát megvan .. .

Ahhoz azonban, hogy folyamatos is legyen, minden évben újra kell indítani a tanfolyamot, hogy újabb tehetséges, jó mozgású gyerekek bukkanjanak fel. Az előzőekhez hasonlóan most is elsősorban a 75-ös születésű, és idősebb gyerekeket várják. Szeptember 3-tól lehet jélentkezni a Tartsay úti tornateremben, és a III-as iskolában; hétfőn, szerdán, pénteken, naponta 17 órától.

A sakkozás trónusán

Jósé Raoul Capablanca

Világbajnok: 1921-1927

Anatolij Karpov és Garri Kaszparov mérkőzése szeptember 10-én kezdődik Moszkvában. Tét: a sakkvi- lágbajnoki cím. Kérdés, hogy Karpov, a cím birtokosa, vagy Kaszparov, a kihívó győz-e? A címet mindig kivételes tudású sakkozók mondhatták magukénak, így Steinitz, Lasker, Capablanca, Aljechin, Euwe, Botvinnik, Szmiszlov, Tál, Petroszjan, Szpasszkij és Fischer.

Jósé Raoul Capablanca 1888 novemberének tizenkilencedik napján született Havannában. Édesapja spanyol, anyja francia. Előbb ismerte meg a sakkozás szabályait, mint az ábécét. Édesapja sokszor hívott meg egy spanyol katonatisztet, akivel órákig játszott. A kis Jósé eleinte csak szótlanul nézte a felnőttek szórakozását és talán alig múlt el egy hónap, amikor egyszer így szólt:

— Én is szeretnék játszani, papa.

Talán hihetetlen, de így történt: a négyéves gyerek legyőzte a felnőtteket. Nyolcéves, amikor már Kuba második számú játékosa. Két

esztendővel később pedig győz Juan Corso, a havannai bajnok ellen is (4:2) így szülőhazájában ő a legjobb. Középiskolai tanulmányait Santa Claraban és Ma- tanzasban végzi, majd az Egyesült Államokba utazik, ahol mérnöki tanulmányokat folytat.

18 éves korában találkozott a magyar sakkozás legnagyobb alakjával, Maróczy Gézával is, aki később így emlékezett vissza erre az eseményre:

— New Yorkban 1906-ban találkoztam vele először. A Manhattan sakk-körben két játszmát váltottunk. Sakkpályám tetőpontján álltam és a fiatal Capablanca nem bírt velem, mint akkortájt a többiek sem, játszmavesztése azonban olyan eredetiséget és mélységet mutatott, hogy a kibicelő Marsallnak meg is mondtam, örüljön, hogy ez a fiatalember nem USA-beli, mert akkor az ő bajnokságának hamarosan vége lenne.

Capablanca „jön, lát, győz”. 1913: meghívás, ezúttal New Yorkba. Itt minden játszmáját megnyeri.

Capablanca diplomata lett. Nyelvtudása, műveltsége, széles látóköre és nemzetközi tapasztalata, amelyet sok külföldi utazása alatt szerzett, erre a különben nehéz pályára is alkalmassá tette. Kuba párizsi nagykövetségére osztották be, de megengedték neki a fölöttesei, hogy akkor és ott versenyezhessen, ahol éppen kedve tartja. Capablanca kortársai szerint a legfrissebb londoni divat szerint öltözködő igazi világfi volt, nagyvonalú, udvarias, kellemes társalgó, érdekelte mindenféle játék, szeretett bridzsel- ni, teniszezni, lovagolni, és táncolni.

— Ügy gondolom — mondta egyszer —, hogy a sakkmestereket külön kellene arra nevelni, hogy miként éljenek és viselkedjenek. Napról napra ott ülnek a dohányfüstös zugban és nem gondolnak másra, csak a

sakkra és megint csak a

sakkra. Ez teljesen elhibázott rendszer. Szervezetünk, bensőnk harmóniáját csak úgy tudjuk megtartani, ha szellemi erőfeszítés után fizikai megterhelést vállalunk.

Igazi világfi volt

Ezért teniszezem én kora reggel, vagy kimegyek lovagolni a terepre, ahol zöld a fű és jó a levegő.

Capablanca a szerencse fia. Mert amíg az európai sakkozást megbénította az első világháború, addig a kubai mester az óceán túlsó partján nyugodtan versenyezhetett. Ekkor éli első virágkorát. 1915: első New Yorkban, ugyanebben az évben óriási amerikai utazás, váltogatott közlekedési eszközökkel, vonattal, hajóval, autóval. A tengeri kígyó hosszúságú szimultán-köruta- kon 270 játszmát nyer, csupán egyet veszít, kilenc pedig döntetlen.

Szinte már unalmasan egyhangú: „Győz Capablanca!” Kuba büszkesége ekkor már minden mérkőzést előcsatá- rozásnak tekintett a Lasker elleni világbajnoki párviadal előtt. Ez hosszú huzavona után 1921-ben létre is jött. Capablanca győzött, miután négy játszmát megnyert, tíz pedig döntetlenül végződött.

Capablancát nemcsak Kuba, hanem Észak- és Dél- Amerika is ünnepelte, mert sikerült elhódítani a világ- bajnoki címet Európától.

Árnyék követte a fényt, amint ez szinte törvényszerű. Családi körülményei, hivatalos elfoglaltságai és a könnyelműségek visszavetették a világbajnokot. Magánéletéről talán csak annyit, hogy előbb egy előkelő havannai család lányát vette feleségül, két gyermekük született. Később elvált Glóriától és házasságot kötött egy orosz hercegnővel.

1927: New York, ismét a régi biztonsággal, fölényesen nyeri a nemzetközi tornát Aljechin előtt, aki már korábban, 1924-ben, trónkövetelőként lépett fel. Erről ő később így írt:

— Bár akkor már kihívtam Capablanca világbajnokot, de éreztem, hogy sakkban még nem vagyok teljesen érett.

1927-ben Buenos Airesben teljesül Aljechin álma, megmérkőzhetett Capablan- cával, a világbajnoki címért.

Minden előzőt felülmúlt ez a párbaj. Győzött Aljechin.

Capablanca tehát átadta a trónt a nagy vetélytársnak, de nem kedvetlenedett el. Minden meghívást elfogadott, hogy minél többet versenyezhessen.

Az exvilágbajnok többször járt Magyarországon is.

1928: ekkor már másodszor látogat el Budapestre. Aligha lehetett kétséges a verseny végeredménye, első Kuba büszkesége, második Marshall, harmadik-negyedik Knoch és Spielmann.

1936-ban Moszkvában veretlenül szerzi meg az első helyet, ugyanebben az esztendőben Nottinghamben holtversenyben első Botvin- nikkel, maga mögé utasítva Aljechint. Két év múlva a hollandiai AVRO-versenyen indul, ezen hetedik. Elszállt fölötte az idő, nem bírja a hosszabb megterhelést. Állítólag gyakran mutatott a szívére és így panaszkodott:

— Sokkal hamarabb elfáradt, mintsem gondoltam.

Utolsó ismert játszmájának időpontja: 1941. november 9. Huszonkét ellenféllel szimultánozott, 19 győzelem, 2 vereség és egy döntetlen, ez a búcsúja a kecses figuráktól, amelyek olyanok, mint a labda, a játékra, játékkal felelnek. 1942. március hetedik napján érkezett New Yorkból a szűkszavú távirati jelentés Európába, hogy Jósé Raoul Capablanca nincs többé az élők sorában.

MOLNÁR KAROLY

A nyári felkészülés közel 200 edzéséről igazolatlanul senki lem hiányzott

Jó felkészülés - magabiztos raji