Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-25 / 225. szám

1984. szeptember 25. ^%PÜJSÄG Moziban Kiállítás Kommersz kalandfilm - szép szerelmi jelenetekkel I A gonosz Lady Jackson jelmezében Csodálatos táj, igazi har­sogó zöld „angol fű”, nő és férfi közeledik lóháton... za­vartalanul kerülik ki a holló vájta szemű akasztott embert, mire a közönség kissé meghökken. S hasonló meghökkenésre okot adó je­lenetek vannak még A go­nosz Lady című angol film­ben, amely Magdalen King- Hall regényéből készült Michael Winner rendezésé­ben. A XVIII. században ját­szódó — 'kosztümös — film cselekménye nem túl nagy ötletek sorára épül, az apró eltéréseket leszámítva akár­hány hasonlót láthatott már a közönség. Sir Ralph Skel­ton liberális főúr esküvő­jére készül, jövendőbeli­je, a bájos Caroline már nyoszolyólányról is gondos­kodott: a zöld szemű, démo- nikus szépségű barátnőt, Barbarát kérte föl erre a feladatra. Barbara érkezése véget vet a derűs nyugalom­nak, pillanatok alatt elcsá­bítja Ralph-ot, majd felesé­gül megy hozzá. Esküvője napján pedig beleszeret Kit Locksby lovagba. A néző néhány pillantás erejéig be­tekinthet a nőcsábász király udvarának hangulatába; Barbara Lady Kingscler- rel vívott kártya- és szócsa­tái pedig halovány képet festenek az akkori angol tár­sadalomról. Barbara megunva mind­ezt, Jackson kapitány, a hírhedt rabló képében az éjszaka leple alatt kiszökik a kastélyból, s a gyanútlan utazókat fosztogatja. Később Jaoksonnal találkozik, an­nak ágyasa lesz, s együtt folytatják a rablást, rette­gésbe tartva a környéket. Egy alkalommal majdnem rajtavesztenek, az asszony fegyverét használja és gyil­kol. S egyik gyilkosságot követi a másik. A harma­diknál, a férje elleni me­rényletnél őt sebesíti meg Kit, pontosan akkor, ami­kor happy enddel érhetne véget a film. A film nagy izgalmat, esz­tétikai élményt nem jelent a .nézők számára, legfeljebb (!) egy könnyű szórakozást. S mivel 16 éven felüliék lát­hatták az alkotást, szóljunk még néhány szót a korha­tárról. Minit említettük lát­hattunk akasztott embert, illetve embereket, sőt, si­kertelen akasztás szemtanúi is lehettünk, izgalmasan és valószerűen megkomponált jelenetsor tárult elénk Bar­bara és Jackson póri szere­tője látványos verekedése­kor. No és voltak szerelmi jelenetek, mégpedig roppant esztétikusak, már-már — ami a filmeket illeti — rit­kaságszámba menően szé­pek. Kár, hogy ezek, és a gyönyörű női testek látvá­nya itt-ott alig illeszkedett a cselekménybe, egyszerűen öncélú volt. A gonosz Lady egy héten át ment, illetve megy a szek­szárdi Panoráma filmszín­házban, napi két előadásban. Tehát a 16 éven aluliak „ki vannak csukva” a moziné­zésből. Vasárnap délután az első előadásra viszont a Hó­fehér című magyar filmet tűzték műsorra, amely 14 éven aluliaknak köztudottan nem ajánlott! Pedig vasár­nap fél négytől nyilván sok apróság töltött volna a mo­zivászon előtt másfél kelle­mes órát. — v. horváth — Rádió Szocialista kisiparoskarrier Miközben az elmúlt hát keddjén a televízióban One- din kapitány éppen azon ra. vaszkodott, hogy leleplezze a sorozatos merényleteket elkö­vető fedélzetmestert, éppen abban az időben a Kossuth- adó egy olyan riportot su­gárzott, amely meggyőződé­sem szerint nem méltatlan egy rádiós nívódíjra. Akik pontban nyolckor be­kapcsolták a rádiójukat, és részesei lettek a Kondor Ka­talin készítette félórás riport­nak, azok több ténynek is örülhettek. Egyrészt ä hibát­lanul megszerkesztett, vágott és valóban minden pátosztól mentes emberportrénak, másrészt pedig elgondolkoz­hattak azon a mostanság di­vatos általánosítás igazság- magván, miszerint hovato­vább minden maszek kis­iparos ... Szóval tudják. Kondor Katalin hangos karriertörténetének főhőse egy bajai kőművesmester volt. Sem beszédstílusában, sem gondolatfűzésében, sem pedi« életútjáról nyilvános­ságra hozott állomásaiban nem hasonlít ő azokra az önös érdekeiket vizsla mód­jára követő társaikra, akik Mercedesen vitetik gyerme­keiket az iskolába. E bajai építőmester — „melyből” tu­dom, hogy több is él hazánk­ban, éppen ezért ő nem a kü­lönleges! — olyan ágrólsza- kadt családból indult, mint a felszabadulás után sokan. Miközben hallgattam e negyvennégy éves kisiparost, örülni kezdtem. De megérez- tem a riporter szimpátiájá­nak nyomát is a kérdések­ben. És akik még csendes harmadiknak beléptek e szo­cialista karriert emberséges és tisztességes módon elért ember életébe, azok sem ma­radhattak érzéketlenek. Mert itt tényleg arról volt szó, hogy e riport hőse akkor is szakmája tisztaságáért dol­gozott, amikor a kisiparosok senkinek nem kellettek, ak­kor is ezt tette, amikor má­sok csak a nagy pénzeket markolták föl, és így tesz most is, amikor olyan mun­kákat is végez, amire építő­vállalatok nem hajlandók az Ujjúkat sem mozdítani. Van ennek az életútnak még két sajátságosán szép motívuma is. A családban nem a pénz a lényeg, mert a mester két fiának sem autót vett — azért dolgozzanak meg ők? —, hanem kismo­tort. A mester még mindig egy szerény házban él ... És két gyereke mellett több mint tíz éve három árván maradt rokongyerekről is gondosko­dik! Adós vagyok még egy mo­tívummal. Ez pedig a va­gyongyűjtés helyett régóta önként és megszállottsággal végzett társadalmi munka, amiért tisztelik és becsülik őt lakóhelyén, ö ezt így mondta: „Nem kell becsukott szemmel járnom az utcán, hogy ne ismerjen meg senki!” Kondor Katalin kontaktust és atmoszférát teremtő, min­den csináltságtól mentes kér­dései nyomán mindent meg­tudtunk erről az emberről, aki napjaink építkezési kon­junktúrájában is a tisztessé­ges munka híve maradt. szűcs Varya Imre szobrai Pakson Egy nagyszerű életművet felvillantó kiállítás nyílt szeptember 19-én Pakson, a Munkás Művelődési Központ galériájában és várja a lá­togatókat október 15-ig. A köztéri-közösségi plasztika európai értékű mesteré­nek, Varga Imrének a munkásságából ad ízelítőt az a tárlat, amit dr. Bereczky Loránd művészettörténész nyitott meg. Ízelítőt emleget­ni és a teljességet is érteni közben, abszurdnak tűnő do­log. A paksi kiállítás látoga­tói mégis az utóbbi élmé­nyével találkozhattak és ta­lálkozhatnak amíg a kortárs művészet e sokszínű és nem­csak határainkon belüli je­lentőségű alkotója munkái­val jelen van Pakson. Olva­sóink közül sokan tudják, hogy Varga Imre szekszárdi Prométheuszának saskese­lyűje hónapokkal ezelőtt Ve­lencébe „utazott”. Azért ke­rült erre sor, mert a 33 nem­zet alkotóinak bemutatkozá­si lehetőséget biztosító ve­lencei biennáléról nem hiá­nyozhatott a Varga Imre ne­vével fémjelzett magyar pa­vilonból a szekszárdi kom­pozíció egyik krómacél ke­selyűje sem. Varga Imre Szent Erzsé­bet és Lajos király című kompozíciója Képeskönyv Pannonhalmáról Reprezentatív kivitelű pannon­halmi képeskönyvet jelentetett meg a Győr-Sopron megyei ide­genforgalmi Hivatal. A magyar és német nyelvű kiadvány szí­nes felvételeit Meződy ö. István győri fotóművész készítette, az ismertető szöveget pedig Keresz- tury Dezső akadémikus írta. A képeskönyv áttekintést ad a vár ezeréves történetéről, bemu­tatja a vár építészeti emlékeit, az ott őrzőt több száz éves kó­dexeket, s ?, főapátság kincstá­rának legszebb darabjait, közöt­tük az 1482-ből származó, sod­ronyzománc díszítésű Mátyás- kelyhet. Pódium Schiller-versek magyarul és németül A Magyar Rádió irodaim osztálya, a Stimme der DDR, a Szekszárdi Német Bemutatószínpad, valamint a Mű­vészetek Háza Schiller-emlékestje szép számú közönséget vonzott, jóllehet az est csak Schiller-verseket ígért, ma­gyarul és németül. A drámaíró Schiller nálunk mindig népszerűbb volt, mint a költő, az Ármány és szerelem, a Don Carlos, de még a Haramiák is, amit néhány éve újított fel a pécsi színház, elfedte a költőt, az esztétáról pedig tulajdonképpen csak a szakemberek vettek tudo­mást, jóllehet, a naiv és szentimentális költészetről szóló írása máig nem veszített jelentőségéből. Ezért is gondoltuk merésznek a szerkesztő-rendező öt­letét, aki másfél órás műsort állított össze Schiller versei­ből, minden bevezető nélkül, eleve feltételezve hallgató­ságáról, hogy otthonos Schiller világában. A siker Dorogi Zsigmondot igazolta, pedig attól sem riadt vissza, hogy a közismert — vagy feltételezhetően közismert — balladák, mint A kesztyű, gondolatilag súlyosabb verseket is meg­szólaltasson, mint A művészek című költeményét, illetve annak egy hosszabb részletét. A versek előbb magyarul, majd németül szólaltak meg, s így nemcsak a fordítás és az eredeti egybevetésére nyílt alkalom, hanem a magyar és német művészek felfogásá­nak összehasonlítására is. Az természetes, hogy a vendég. szereplő német színészek otthonosabbak Schiller világá­ban, biztonságosabban értelmezik szavait, pátoszát, míg a magyar pályatársaiknak kevés alkalmuk van Schiller- verseket előadni. A két nyelv, a két versmondó-felfogás jól egészítette ki egymást, s nemcsak a gyakorlati célt, Schiller jobb megismerését szolgálta, hanem irodalmi él­ményt is jelentett. Két kitűnő német művészt ismertünk meg Martin Sei­fert és Manfred Wagner személyében, de magyar pálya­társaik, Berek Kati, Váradi Hédi, Kovács István és Nagy Attila is állták a próbát. A német színészek előadása póztól, romantikus pátosztól mentesen, a versek ma is érvényes mondanivalóját kereste, ami magyarul, s ehhez esetenként a fordítások is hozzájárultak, nem volt mindig mentes attól a romantikától, ami egyébként távolról sem idegen Schiller költészetétől. A Schnitzler-est szecessziós derűje után súlyosabb mű­fajjal jelentkezett a Szekszárdi Német Bemutatószínpad, s a siker igazolta a szándékot, ami indokolttá teszi a folytatást is hasonló magas színvonalon. Cs. L. Tévénapló Bösendorfer, mellékgondnlatokkal A magyar író, főleg ha kortárs, elég ritka vendég a televízióban. Az írószövetség legutóbbi taggyűlésén többen is megjegyezték ezt, esetenként sokkal éleseb­ben fogalmazva, az indulattól függetlenül is azonban igaz, hogy a Nyitott könyv című sorozat megszünteté­se óta a műsorpolitika meglehetősen mostohán bánik a kortárs irodalommal. Lehet, hogy anyagi okai van­nak, bár ennek sok minden ellene mond, ugyanakkor itt a másik ellentmondás is: az elmúlt években kitű­nő portréfilmek sora készült, szolgálva a jelent és a jö­vőt, viszont a kortárs művek alig jutnak el a televí­zióhoz, kivéve egy elég szűk körű házi szerzőgárdát, amely elsősorban a kabaré területén vitézkedik, in­kább kevesebb, mint több sikerrel. Statisztikák szólnak az olvasás csökkenéséről, amit j a könyvárak emelkedésével magyarázni nem lehet. Mindenekelőtt a figyelemfelkeltés hiányzik, amiből a televíziónak is részt kellene vállalnia. Egy-egy szín­házi közvetítés mindig esemény, ezekkel is lehetne bőkezűbben bánni, s valószínűleg a nagy késés sem minden esetben indokolt, mert a bemutatótól a té­véig általában egy-két év is elmúlik, ha nem több. Karinthy Ferenc Bösendorfere is kipróbált, jó da­rab, színházi sikere indokolt, s közvetítése feltehető­en elolvasásához is kedvet csinált, hisz mire a képer­nyőre került, már könyvalakban is megjelent, öröm­mel láttuk hát ezt a sziporkázó darabot, a kitűnő Márton Andrást és Makay Margitot, aki túl kilencve­nedik évén is friss, meggyőző és olyan szépen beszél, hogy jó néhány fiatal pályatársa tanulhatna tőle. Jó darab, jó előadás, s azt sugallja, hogy a műsor- szerkesztés nagyvonalúbb is lehetne kortársainkkal, s a színházi előadásoknak is több teret lehetne adni. Visszatérő, s nem is indokolatlan a panasz: sok a kö­zepes vagy annál is gyengébb nyugati film, erőlte­tett krimi. A kortárs magyar irodalom igazi értékei­ből — mert vannak ilyenek — jobban lehetne és kel­lene is válogatni. Megérdemelné a figyelmet. cs. Alfa holdbázis A néző már nem tudja, mire gondoljon, hogy minek nézik őt tulajdonképpen. Valamikor az első Alfa hold­bázis-sorozat késő este ment, most áttették fő műsor- . időre. Valóban népszerű ma a tudományos-fantasztikus irodalom, nagy a közönségsikere az „űrmeséknek’’, színes szélesvásznon amerikai szuperprodukcióban és természetesen felemelt vagy dupla helyáron. Az Alfa holdbázis viszont nem tudományos, nem is fantasztikus, és nem meseszerű. Hogy micsoda tu­lajdonképpen, azt meg sem lehet mondani. A törté­netek érthetetlenek és következetlenek, még elemi közhelyet ' sem tartalmaznak mondanivaló, vagy ta­nulság gyanánt. Úgy tűnik, maguk az „alkotók” is el­felejtették, két film között, hogy miről szólt a ko­rábbi. A két legutóbbi folytatás ugyanis alig különbö­zött egymástól. Mindkettőben komputerre kapcsolták az egyik utas agyát, ezt az előzőben egy gép tette, az utóbbiban egy agy. Hagyjuk most a tudományt, hogy annak mi a véleménye egy biológiai és egy gépi in­telligencia összekapcsolásáról, de a szereplők földi ész­szel is esztelenek. A hősises König kapitány rendsze­rint úgy viselkedik, mint egy szellemileg visszamara­dott elefánt. Ha valahol már megölték egy-két embe­rét, akkor az első dolga, hogy még egy párat odaküld- jön, végül ő maga rendszeresen elhagyja a holdbázist és megy „hősködni”. ami ugyebár még egy hajóskapi­tánytól is fura viselkedés lenne. A legutóbbi rész leg­nagyobb bárgyúsága az volt. hogy az űr-szuper-agy, még König kapitánynál is ostobább volt. A néző nem ért semmit, a szellemileg gyenge legénység szintén nem ért semmit, az rendben van. — legalábbis ebben a so­rozatban — de. hogy a galaxisokat irányító szuperagy nem tud kapcsolatot teremteni egy ilyen szegényes agyberendezésű csapattal, az már túlzás. Végképp meglepő, hogy ezek után a bázis pusztítja el az agyat, nem vedia fordítva. A korábbi sorozatok a militáris. az ellenséges vi­lágegyetemről és az embereket folyvást veszélyeztető civilizációkról még csak ellenszenvesek voltak, de az új sorozattal kapcsolatban szellemet, ideológiát emle­getni is furcsa lenne. Persze nézni nem kötelező. És vetíteni? Ihárosi Négy menve krónikája Ha a műsor ideje alatt nem tűnne fel a képernyő bal felső sarkában időnként a műsor címe — „Pannon krónika” —, azt hiszem, akkor is éreznénk, hogy az MTV egyik körzeti stúdiójának műsorát látjuk-halljuk. Az egyik oka ennek az lehet, hogy míg más adá­sok alkalmával riporterek és bemondók fülünknek már rég ismerős hangját halljuk — ezekkel a han­gokkal együtt is lesz valamiképp sajátos hangzása egy-egy műsornak —, e krónikában alig vagy egyálta­lán nem ismert hangok tartják ébren figyelmünket. Főleg a miénket, Baranya. Somogy, Tolna és Zala me­gyeieket, akik hamar felfedezhetjük jól ismert kör­nyezetünk egy-egy részletét. A Pannon krónika legutóbbi adásában jól válogat­tak a műsorkészítők a négy megye eseményei közül. A riportok, hírek megyék szerinti megoszlása is ará­nyos volt. Rendkívül jó példáját mutatták be a fa­lusi turizmus fejlesztésének a zselici Bükkösdön, ahol komoly gondot fordítanak a faluban üdülők szórako­zási, sportolási lehetőségeire. A természet csendje, a I falu hangulata mellett így is lehet, sőt, szükséges ma­rasztalni a vendégeket. Megyénket a tamási Ta-luxban gyártott alumínium radiátorok gyártásáról készített riport, valamint a mözsi burgonyatermesztési helyzetkép képviselte. Rendkívül gazdag és sokoldalú volt a krónika kul­turális programajánlata. Akinek volt a keze ügyében papír és ceruza, gyor­san a lapra kanyaríthatta és programjába tervezhette a tetszését legjobban megnyerő közeli környék kultu­rális eseményeit. —* sm —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom