Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-23 / 224. szám

1981. szeptember 23. 'NÉPÚJSÁG 5 Amikor az új lakótelepek elkészülnek, sajnálkozva ta­pasztalhatjuk, hogy a gyer­mekek mozgásigényének nem terveznek elegendő teret a szakemberek. Általában to­ronyházak tömbjei zárják el a gyerekek útját attól, hogy vágyuknak engedve, a sza­badban több helyhez jussa­nak. Az is előfordul, hogy a lakótelepek közelében húzó­dó gyorsforgalmi utakon szá­guldó járművek veszélyezte­tik a gyerekek életét, testi épségét. A gyakorta késve elkészü­lő játszóterek szegényes fel­szerelése legtöbbször megle­hetősen vigasztalan látványt nyújt nemcsak a legifjabbak, hanem a felnőttek számára is. Ám, ha — nem egyszer a közvélemény nyomásának engedve — végre szem előtt tartják a gyerekek szükség­letét a gazdagabb mozgásle­hetőséget kínáló játszótérre, ahol kezdeményezőkészségü­ket is többféleképpen kibon­takoztathatják, akkor más­honnan fenyegetheti őkelt ve­szély. Sokszor a lakótelepi szomszédok lesznek azok, akik játékuk örömét megke­serítik. Teli torokból paran­csolnak rájuk, hogy csend­ben legyenek ... Hogy ki, kit zavar meg inkább, a gyere­keket az ordítás, vagy a fel­nőtt szomszédok némelyikét a gyereklárma, az ugyancsak nyitott kérdés ... A játékhoz ugyanis hoz­zátartozik a zsivaj; a gyere­kek nem tudnak csendben futkározni, labdázni, s ezt A játékhoz a lárma is hozzátartozik! még a legfáradtabb szomszé­doknak is meg kell értenie. Hiszen a zajongás nem sze­mélyük ellen irányul. Sok szülőben például fel sem merülne az a kérdés, hogy túlságosan hangos-e a csemetéjük, ha a „jó” szom­szédok és ismerősök nem su­gallnák ezt nekik, ha nem tennének nekik újra meg újra szemrehányásokat. A szülők ugyanis sokkal ke­vésbé és ritkábban zavartat­ják magukat a saját gyer­mekük zajongásától, sőt meg is nyugtatja őket az a tudat, hogy a játszótéri „kórusban” a gyerekük is ott van a töb­biek között. De miért is hangzik a szomszédok fülében oly éles­nek, zavarónak sokszor a - gyerekzsivaj ? Ugyanezek a szomszédok ugyanis egy for­galmas utca zaját, a motorok valóban idegőrlő dübörgését, sőt a hangsebességet túllépő repülőgépek nyomában járó robbanások riasztó durraná­sát is sokkal egykedvűbben viselik el. Ezeket az egész­ségre ártalmas, durva zajo­kat — úgy tűnik — inkább eltűrik? Csak a gyermekek lármázása ellen védekeznek mindenáron, csak ez hozza ki őket erősebben a sodruk­ból? E mögött a jelenség mögött az a lélektani me­chanizmus feltételezhető, hogy a másutt felgyülemlett agressziójukat, a körülmé­nyek hatálmának való ki­szolgáltatottságukat ott ve­zetik le, ahol arra lehetősé­get éreznek. A gyerekektől — úgy vélik — joggal vár­hatnák el engedelmességet, ők a nagyoknak vannak ki­szolgáltatva, s nem veszik figyelembe, hogy elesendese- désük a felnőttek kudarcát is tükrözi. Szerencsére a legtöbb gyer­mek nemigen zavartatja ma­gát a kirobbanó szídalom- özöntől, amely valamelyik kinyíló ablakból zúdul rájuk. Sőt, nem ritkán a felnőttek által elérni kívánt hatás a visszájára fordul. Dacosan felerősödik a zaj, vagy nem reagálnak a parancsszóra. Csak amikor már az ablakok becsukódnak, hagy alább a kiabálás, halkul a gyerekzsi­vaj, a játék közben önként csöndesednek el. A gyerekek érzékenységét ritkán éri el igazán egy-egy szomszéd, lakótelepi felnőtt szabvány prédikációjának végighallgatása az utcán vagy a játszótéren. Ám ha azt mondják nekik, hogy be­teg társukat, vagy egy idős nénit zavar a kiabálásuk, az érvekre megpróbálják lej­jebb venni a hangjukat. A gyerekeknek is rá kell jönniök arra, hogy szüleik, a munkában kifáradt felnőtt szomszédjaik igazságos köve­telményeinek eleget kell ten­ni, délutáni csendigényükhöz adott esetben alkalmazkod- niok kell. Hiszen azt is meg­tanulják, hogy a panelházak folyosóin nem röllerozhatnak, a szobában nem görkorcso­lyázhatnak. Szülőknek-nevelőknek meg kell érteniök észérvekkel és szeretettel, hogy” tekintetbe kell venni mások személyi­ségét, hogy a fáradt embe­rek délutáni, hétvégi nyu­galmát szándékosan he há­borgassák! Ennek a tisztelet-, adásnak, a másik személyi­sége elismerésének azonban kétoldalúnak kell lennie. A gyerekekre is oda kell figyel­nie a felnőtteknek. Nem élünk elszigetelten a nagy­városi lakótelepeken; az együttélésért néha áldozatot is kell hoznunk. Az önfel­áldozás készsége éppen úgy hozzá kell tartozzék az em­ber társas lény voltához, mint a játékhoz a lárma ... MIRTSE MÁRTA RABLOHÜS Hozzávalók: 35 dkg sertéshús (szelet­ben), 1 nagy fej hagyma, 2 db piros paprika, 5 dkg csá­szárszalonna, 4 evőkanál vö­rösbor, 1 evőkanál ecet. 1 ge­rezd fokhagyma, 1 csipet kakukkfű, só, bors, olaj. A húst kockákra vágjuk, a hagymát négyfelé vágjuk, és felszeleteljük. A paprikát csíkokra, a szalonnát szele­tekre vágjuk és a hozzáva­lókat váltakozva egy nyárs­ra húzzuk. A borból, ecetből, össze­nyomott fokhagymából, ka­kukkfűből, sóból, borsból és 1,5 dl vízből marinádot ké­szítünk. amelybe belehe­lyezzük a nyársat és 1 ór3 hosszat állni hagyjuk. Majd kivesszük, jól lecsöpögtetjük, olajjal bekenjük és grillsü­tőben 15 percig sütjük. RABLÓ VIRSLI Hozzávalók: 2 pár virsli, 2 db piros paprika, 5 dkg császárszalon­na, só, bors, olaj. A virslit körülbelül 3 cen­timéteres darabokra vágjuk, a paprikát és a szalonnát felszeleteljük és fémből ké­szülj nyársra húzzuk. Sóz­zuk és borsozzuk. Olajjal be­kenjük és grillsütőben meg­sütjük. Bélyeggyűjtőknek Operaház Szeptember 27-én újra a zene veszi birtokba a dal­színházat, ismét -megnyit­ja kapuit a budapesti Ope­raház. Az ünnepi alkalmat a Magyar Posta blokk és há­romértékű sorozat kibocsá­tásával örökíti meg. A 20 forint névértékű blokk az épületet felülnézetből és alaprajzát ábrázolja. Az opera körvonalait madártáv­latból már az 1958. évi re­pülősorozat 1 forintos cím­lete bemutatta. A dalművek otthonát 1879—1884. között Ybl Miklós építette. Róla 1964-ben, születésének 150. évfordulóján emlékezett meg a posta. Az új sorozatot és blokkot Lengyel György grafikus- művész tervezte. Rendeljen postán cipőt a Sió Áruházból! Fiú félcipő, drapp, bőr felsőrésszel, gumitalppal. Irányár: 35—38 méretig: 430 Ft, 39—40,5 méretig: 450 Ft. A SZÁLLÍTÁSOKAT A MEGRENDELÉSEK SORRENDJÉBEN, POSTAI UTÁNVÉTTEL TELJESÍTJÜK. CÍMÜNK: SIÓ ÁRUHÁZ, CIPÓ OSZTÁLY SIÓFOK, SZABADSÁG TÉR 5. 8600. (796) Tárgyak - körülöttünk Tárgyak vesznek körül bennünket, hasznos és szép tárgyak. De vannak még kedves tárgyak is. Például egy pamutból font, kicsiny játékbohóc, mely nem hasz­nos, nem túlságosan szép, mégis itt tartom az éjjeli- szekrényemen csupán azért, mert egy kisfiú ajándékozó mosolyát érzem mögötte. És bármilyen szigorúak va­gyunk, ezek a tárgyak te­szik otthonossá a lakást. Ugyanakkor vannak dísz­tárgyak is, melyek olykor helyet kapnak a berende­zésben. Amikor például más­féle takarót, párnát teszek fel és hiányzik egy velük összecsengő vagy harmonizá- ló~szín, vagy egy ellenszín, akkor bizony előveszek egyet-egyet a „szépek” közül és kirakom, mert kell a szoba egyensúlyához és rit­musához. És ezzel az egyen­súlyteremtéssel a tárgy már valamiféle funkciót is kap — a díszítés funkcióját. Üj stílust hoz a lakásba a tárgyak csoportosítása. Egyetlen felületen, ahol a háttér is belekomponálódik a lakásba, valamilyen egy­séges szempont szerint he­lyezzük el a tárgyakat. Ez a szempont a legváltozatosabb kiválogatási mód lehet. Pél­dául: összegyűjtünk sokféle barna színű tárgyat, vagy többféle, ugyanabból a kor­ból valót, vagy ugyanazt a tájegységet tükrözőt. Ezektől a tárgycsoportok­tól már csak egyetlen lépés­nyire vannak a gyűjtemé­nyek: az egyetlen tárgy kü­lönféle változatait magába foglaló együttesek. Ügyel­jünk a gyűjtemények kör­nyezetére. Nem kell feltét­lenül kínai porcelánok mö­gé kínai paravánt tenni, a síma, nyers fa, a simára me­szelt fal bármelyik és bár­milyen gyűjteménynek jobb háttér a bonyolult, figyelmet elvonó díszesnél. Nem kötelező, és nem szükséges egy helyiségnek minden falát egyformán dí­szíteni. Ugyanakkor a na­gyon nagy különbözőség is kelletlen hatású lehet. Az előbbinél az egyhangúság, az utóbbinál a harsányság a veszély. Az elhelyezés le­het szimmetrikus vagy aszimmetrikus is. Az építé­szeti elemeket díszítőelem, ként bele kell komponálni a felület, elrendezésébe. A képeknek, melyeket fel­teszünk a falra, két dolog­hoz kell alkalmazkodniuk. A falhoz és á szemlélőhöz. A falhoz, melyen már ott van­nak tömegükkel rárajzolód­va a bútorok, növények és egyéb tárgyak. A képeknek ezekhez a kevéssé mozdít­ható tárgyakhoz viszonyítva kell jó ritmusban megje­lenniük. Ugyanakkor a szem­lélőnek is lehetővé kell ten­ni, hogy szemrevételezhesse őkel. A jó szemlélést a szemmagasságban elhelyezett képek biztosítják. Azonban nem minden kép egyforma nagyságú. A keretek egyfor­ma nagysága olyan, mintha a képek is egyformák len­nének. De elrendezhetjük a képeket úgy is, hogy vagy az alsó, vagy a felső élük legyen egymagasságban. Vannak persze képgyűjte­mények, melyeket tulajdono­suk állandóan látni szeretne, ugyanakkor nem rendelkezik múzeumnyi falakkal. Az egymás mellé, alá, fölé akasztott képek ilyenkor he­lyénvalók. Ha csak egyetlen kép van a falon, annak jó arányban kell elhelyezkednie a bú­torral, a világítótesttel, az ablakkal, az ajtóval egy­aránt. Szimmetrikus elhelye­zésnél középre, a fal, a bú­tor közepe fölé kerüljön a kép. Asszimmetrikus elhe­lyezéskor pedig legyen egyensúlyban a bútornak a falra rajzolódó foltjával. És még valami! Nem kell minden képinek, minden tárgynak egyszerre, és min­dig kint lennie. Cserélgetni is lehet őket évszakok, han­gulatok, új tárgyak kívánal­mai szerint. TORDAY ALIZ Őszi-téli divatajánlatok Jól illik a kalap a klasszikus vonalú kosztümhöz Alkalmi őszi viselet A legújabb nemzetközi di­vatirányzatok és a magyar divatízlés ötvözetéből készí­tette el az 1984—85. évi őszi­téli kollekcióját az OKISZ Labor. Divattervezői, mo­dellezői, szabászmesterei fő­ként konfekcióra terveztek, de kis szériában Régi gond, hogy mindaz, amit a bemu­tatókon láthatunk, rendsze­rint nem kapható az üzletek­ben. Éppen ezért újdonság­nak számig 'nogy az Inter­continentalban megrende­zett divatbemutató kollek­ciójának minden darabja megvásárolható az OKISZ Labor üzleteiben, később más boltokban is. - Az őszi-téli divatszínekre is jellemző a harsogó élénk­ség, amelyet feketével vagy szürkével tompíthatunk. To­vábbra is a természetes alap­anyagok dominálnak. De emellett divat lesz a kissé foltos hatású kordbársony. Ez az alapanyag jelenleg Párizsban hódit. A ruhafa­zonokban nincs jelentős mó­dosulás. Változatlanul a bő szabású, kényelmes, több­rétegű viseleteket részesí­tették előnyben a tervezők. Ám a váltak hegyesebbek a korábbinál, fodorral, húzás­sal vagy kis váltöméssel szé­lesítettek. A formák váll­tól térd felé szűkülnek. Jel­lemzőek a kissé eltúlzott fa­zonok. A nadrág változatla­nul a közkedvelt ruhadara­bok közé tartozik. Térd és boka között a legkülönbö­zőbb hosszúságú lehet. Sza­bása továbbra is bővült, ám a vonalvezetés a korábbinál egyenesebb. Ezen az őszön többnyire mélyített karöltő- jű, denevér vagy hamis rag­ián újjú pulóvereket hord­hatunk majd. A kabátok egyenes szabásúnk, vagy le­felé keskenyedő V-vonalve- zetésűek. Elegáns, ha ne­mes szőrmével díszítik. A férfiak választhatnak a könnyű sportos öltözet vagy a klasszikus elegancia kö­zött. Az öltönyöknél » ter­mészetes vállfOrma mellett me® jSienik a kissé hangsú- lyozottabb, markánsabb váll. Aki kedveli, elől végigkom- bőTt zakót is viselhet. A nadrág' cigaretta formájú. Ismét divat a fehér gallérú, mintás ing. Ilyen lesz tehát az OKISZ Labor Divat, azaz rövidítve az OLD-márkával jelölt ruha, és egyéb divat­cikk. Ez a márkanév vala­mennyi termékükön megta­lálható, melynek megis­mertetésére, megkedvelte- tésére az OKISZ Labor nagy gondot fordít. — cs — i — Hát elérkezett... Hát elérkezett. .. Sokan hozzáteszik — tesszük — sajnos, hogy el­érkezett. Ha az ember őszintén szereti is a mun­káját, akkor is bizony igen jó dolog az a két-három hét szabadság, különösen, ha jó az idő (az idén nem sokunkat szerencséltetett), ha kellemes üdülőben, hét­végi házban, külföldi vagy hazai túrán — egyszóval gazdag és kellemes prog­rammal telt el szabadság- időnk. Am, ha sajnáljuk is, hogy vége van, valljuk be: újra feltöltődtünk, kipihentük magunkat, és kezdődhetnek a hétköznapok. A gyerek reggel óvodába, iskolába megy, mi, a munkahe­lyünkre. De talán valamit megszoktunk a szabadság­idó alatt: azt, hogy többet van együtt a család, hogy jobban megismerjük egy­mást. A férj talán most vette észre, hogy a felesége bizony felszedett néhány kilót; az asszony most látta meg, hogy a férje igazán csak egészen picit, de a halántékánál őszülni kezd. És mennyi mindent tudnak meg a gyerekekről! Ki hit­te volna, hogy Éviké ilyen szépen megtanult úszni az iskolai tanfolyamon, hogy Peti már nem fél a kutyá­tól, s hogy Katikának bi­zony már nem elég a bugyi fürdőruhának. A család egy kicsit kö­zelebb került egymáshoz. Ne engedjük, hogy a hét­köznapok ezt a jó dolgot leradírozzák. Keressünk időt egymásra a hétV£lna- pokon, és " fiiég szép őszt, Z gazdag lehetőségeket Ígé­rő hétvégeken. „Folytassuk a nyarat!” .— ezt így, idézőjelben írom, hiszen valójában a legtöbben megkezdtük a munkát, a gyerekek az is­kolába járást, kinyitottak a szünetelő óvodák is. In­kább arról van szó: ha a család a nyáron kissé „összerázódott”, ne hagyjuk szétesni. Legyünk többet együtt, törődjünk többet egymás gondjaival, s akkor nem is olyan nagy baj, ha elmúlt a nyár, ha véget ért a szünidő. S. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom