Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-21 / 222. szám
1984. szeptember 21. í TOLNA N NÉPÚJSÁG 3 A Hazafias Népfront felaiatai a kistelepüléseken Beszélgetés Pozsgay Imrével, a HNF főtitkárával Hazánkban több száz olyan település van, amelyben a Hazafias Népfronton kívül nincs egyetlen más politikai szervezet sem. Ezek természetesen egytől egyig apró települések, amelyek jövőjéről manapság sok fórumon hallani. E kistelepülések jövőjéről társadalmi vitát kezdeményezett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Társadalmunk legátfogóbb politikai tömegmozgalma, a Hazafias Népfront világnézetre, pártállásra, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül mindenkinek kínál arra fórumot, hogy kifejthesse ötleteit, javaslatait, véleményét. A népfront nem társadalmi konfliktusok kihordója, hanem valóban a tudatos állampolgári kibontakozás terepe. Ez azonban csak akkor lehet így, ha mindenkori kisközösségek valódi érdekeinek képviseletét, a problémák feltárását, a megoldások kigondolását a kisközösségek bevonásával sikerül megoldania. Hogyan teszi ezt? Miként tudja segíteni a népfront a falvak népességmegtartó képességét? >— ezekről beszélgettünk Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront főtitkárával. — Mi a településfejlesztés jövőjének legfontosabb kérdése? — Nos, az egyik legfontosabb mindenképpen az, hogy a helyi ügyekben a helyi vezető testületek szava legyen a mértékadó. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a helyi közösséget érintő kisebb vagy nagyobb kérdésekben felhasználják a lakosság véleményét és javaslatait. Mindamellett az elképzelések megvalósításához szükség van anyagiakra is. Magyarán tehát, arról van szó, hogy a helyi döntések megvalósításához helyben legyenek meg a hozzá szükséges anyagiak. Szükséges azonban egyúttal kitérni arca is, hogy a helyi érdekek megvalósítása nem történhet egy nagyobb terület, vagy az ország érdekének a rovására. Így tehát a helyes településtervezésben ötvöződnie kell a helyi szándéknak és a központi irányításnak. Ez egyúttal azt is feltételezi, hogy a legfontosabb teendőket a központi településpolitikai elképzelések szerint ösztönözzék! — Ezt elfogadva, mégis csak felmerül a kérdés, hogy mind sürgetőbbé válik a falvak népességmegtartó szerepének erősítése. Régóta világjelenség, hogy a falvak lakossága arra törekszik, hogy városlakó legyen. Nálunk kiváltképpen a mezőgazdaság szocialista átszervezése után — a különféle társadalmi és gazdasági változások hatására — gyorsult fel ez a folyamat. Hihetetlenül gyors át- rétegeződésnek lehettünk tanúi, hiszen rövid idő alatt másfél milliónál Is többen vándoroltak el falvainkból a városokba. Megállítható ez a folyamat? — Visszatekintve erre az időszakra, azt láthatjuk, hogy az elvándorlásnak részint múltból hozott, részint pedig a jelenben kialakult okai voltak. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy valaha a falun élő ember számára a városba költözés szubjektív értelemben is vett kiemelkedést jelentett. A folyamathoz azonban ennél erőteljesebben járult hozzá az extenzív fejlesztésért élő ipar elszívó hatása, miközben a mezőgazdaság — éppen a munkaerő-veszteségek folytán — mind erőteljesebben kényszerült ráhangolódni az intenzív fejlesztésre. Ez az átrétegező- dés tehát szükségszerű volt, de napjainkra már hátrányok körülményeket is teremtett. E hátrányos körülmények le- mérhetők a városokban tapasztalható túlzsúfoltságon, amely kétségkívül az élet- feltételek bizonyos fokú romlásával jár együtt. Gondoljunk csak a lakásgondokra, vagy az óriási erőfeszítések ellenére is tapasztalható iskolai gondokra. Sokat beszélünk mostanában az urbanizációról. E fogalmat gyakran és sókan tévesen értelmezik. Az urbanizáció ugyanis nem azonos a városok fel- duzzasztásával, kizárólagos fejlesztésével. Sokkal inkább jelenti az, életfeltételek széleskörű városivá tételét. Falun, tanyán is lehet használni az urbanizáció fogalmát, s persze nemcsak használni, hanem egyúttal komfortos életfeltételeket is teremteni. Ebből következik, hogy igenis megállítható a falvakból való eláramlás folyamata és különféle körülmények megteremtésével vonzóvá tehető a falu is. — Mi a teendő? — A tapasztalatok szerint a sorvadó településekről mindenekelőtt a fiatalok költöztek el, s ezáltal igen kedvezőtlenül alakult ezekben a településekben a lakosság korösszetétele is. Ma már az is világos előttünk, hogy az intézményüket vesztett kisközségek ezzel közösségi jellegüket, közösséi életüket veszítették el. Ezt nagyon gyakran szóvá is teszik az érintettek különféle falugyűléseken. A társadalmi vitában az is nagy hangsúlyt kapott, hogy a lakosság találjon megfelelő munkaalkalmat lakóhelyén, vagy ha ott nem is, legalább elfogadható utazási távolságon belül. A felmérések szerint az utóbbi években megnőtt az ingázók száma és egyúttal az utazás távolsága is. Ezt tudva, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a közlekedési tarifák emelkedése hátrányosan érinti a falusi lakosságot. Joggal várják el tehát a segítséget. Amikor a falvak népességmegtartó szerepének fontosságáról beszélünk, társadalmi érdekről szólunk. E társadalmi érdek kifejeződhet abban is, hogy a termelőerők elhelyezkedése jobban igazodjon a kistelepülések lakóinak igényeihez. Manapság, amikor mindinkább gyakorlattá kezd válni a decentralizálás, ennek meg is van a lehetősége. Miért ne kaphatna például a mainál jobban helyet a falvaikban a fogyasztási szolgáltató és feldolgozóipar? — Munkaalkalmak mellett a mainál Jobb Infrastruktúrára is szükség volna. Az egészséges ivóvíz, a használható telefonhálózat, avagy a Jó alapellátás ugyancsak előfeltétele annak, hogy az emberek szívesen maradjanak falujukban. — Valóban így van. A Hazafias Népfront igyekszik is a maga lehetőségeivel élve ezekben a kérdésekben előbbre lépni. Talán jó példa erre, hogy évek óta együttműködünk a falvak és a kistelepülések alapellátásának javítására a fogyasztási szövetkezetekkel. Ennek az együttműködésnek is része van abban, hogy ma már több tucat mozgó ABC járja a falvakat, s gazdagabb lett az áruválaszték. Különféle ipari szolgáltató szakcsoportok létesítésével, a közétkeztetés lehetőségeinek bővítésével a falvakban is mérséklődtek a háztartási munka terhei. Ugyanakkor a népífrontbizottságok akciókat szerveznek a takarékosság népszerűsítésére, valamint a szövetkezeti lakótelepek környezeti kultúrájának fejlesztésére. Felvetődött az is, hogy mielőbb napirendre kell tűzni a falvak bolthálózatának korszerűsítését. Emellett koránt sincs minden lehetőség kiaknázva együttműködési munkánkban. Ennek egyik lehetősége a falusi turizmus feltételeinek feltérképezése, kialakítása. — Érdekes Jelenség, hogy miközben sokan keresik a városba költözés lehetőségét, a városlakók mind szívesebben üdülnek, pihennek falun. A falusi turizmus hozzájárulhat-e a kistelepülések népességmegtartó szerepének javításához? — A nagy idegenforgalmat lebonyolító országok tapasztalatai azt mutatják, hogy hozzájárulhat. A falusi turizmus folytán ugyanis a helyi vállalkozók munkaalkalomhoz, bevételhez jutnak. Tavaly széleskörűen igyekeztünk tájékozódni arról, hogy van-e ehhez fogadási hajlam községeinkben. A tájékozódás biztató eredimény- nyel zárult. Sok faluban volna akár tíz-húsz család is, amelyik szívesen fogadna üdülővendégeket, hajlandó az arra alkalmas szobáit, lakrészeit rendszeresen bérbeadni. A január elsejével életbe lépett minisztertanácsi rendelet a magánszállások idegenforgalmi hasznosításáról serkentőleg halhat. Amennyiben az egyéni vál- lalkozókedvbez társul a mezőgazdasági nagyüzemek támogatása is, jó irányba fejlődhet hazánkban is a falusi turizmus, amelynek egyúttal az is kifejezetten társadalmi haszna lehetne, hogy az érdeklődő városi vendégek közvetlenül megismernék a falusi életet, a mezőgazdaságban dolgozók munkáját. — Szóba került az Imént, hogy kedvezőtlenül alakult a kistelepülések lakosságának korösszetétele. Ez milyen feladatokat ró a népfrontra? — A Hazafias Népfront valamennyi nemzedékkel kapcsolatot tart. Teszi ezt például oly módon, hogy az iskolákban állandó a kontaktus a szülőikkel, a szülői munkaközösségben nevelési konzenzust alakítanak ki a gyerekek érdekében a pedagógusok és a szülők között. Emellett a népfrontbizottságok komoly részt vállalnak az öregek gondozásában is. Azon vagyunk, hogy ennek a feladatnak egyre jobban megfeleljünk. Befejezésül tehát azt mondhatom, hogy a népfrontmozgalomnak megannyi területe kínál teendőket beszélgetési tárgyul, a kistelepülések népességmegtartó képességének javítása. A nyíltabb helyi községpolitika a szervezett közművelődési tevékenység javítása mellett több számos olyan lépéssel, intézkedéssel is elő lehet segíteni ezt a képességet, amely még csak jelentősebb anyagi eszközöket sem kívánna. A helyi lakosságnak a mainál aktívabb bevonása a lakóhely gazdagításába, szépítésébe, szintén szolgálhatja ezt a célt. FEJÉR GYULA Társközségben tanácstag Hajnal Ádám: A lényeg az, hogy ha van az embernek egy álláspontja, akkor álljon ki mellette ... Ismert dolog, hogy a társközségek nem mindenütt voltak édestestvérek, s a tanácstag sok esetben csak a panaszok továbbítója volt. Aztán egy idő után a helyzet és a szerep Is változott, igaz még nem mindenhol és még nem a kívánt módon... Az alábbiakban arra keresünk választ, mit jelent társközségben tanácstagnak lenni. 0 A várdombi takaros portán csöngetésünkre Hajnal Ádám nyit kaput. Betessékel, aztán ennyit mond: — Tanultam a vb-ülés anyagát. Elmondja, hogy 1958 óta tanácstag, tíz éve pedig kd- rendeltségvezető. Mindjárt a változásokat hozza szóba, megállapítva, hogy az eltelt időszak alatt a község teljesen átformálódott. A „fellégzés” és az építkezés időszaka 1958-ban, Hajnalék új házával kezdődött, amit a következő évben még három új épület követett. Aztán a hozzáépítésekkel, felújításokkal épült, szépült a falu. „Kár volt akkor nem lefényképezni és a mai képpel egymás mellé tenni — állapítja meg Hajnal Adám, majd tovább sorolja az eredményeket, az 1963-ban átadott kultúrházat, az 1969 —70-ben épített tűzoltószertárat, és az új ravatalozót, ami mind jelentős társadalmi összefogással készült, hiszen az éves adóterv csak 35 ezer forint volt és az állami támogatás is ugyanennyi. Ebből gazdálkodtak. — A házasulás, 1971-ben történt, akkor lettünk társközség — emlékezik beszélgetőtársam. Megbántuk-e, hogy csatlakoztunk? A község 51 százaléka szavazott mellette, mert nagy volt a félénkség. Nem tudtuk, mit hoz a jövő. Aztán az 1970-ben megállt építkezés, fejlődés újra indult. A ,/társulást” követő évben átépítették a villamoshálózatot 160 ezer forintért. — ami akkor nagy összeg volt — kezdődött a járdásítás és „apránként minden tovább”. Ma már ott tartanak, hogy a párhuzamos oldalakon betonjárda van mindenütt. A Várdombon 2 millió forintért felépített új körzeti orvosi rendelőt „naponta 64 buszjárat éri”, de készültek és készülnek a betonutak is. — Milyen súlya van a társközségben élő tanácstagnak a közös tanácsban? — érdeklődtem. — Nagy szerepe, és nagy súlya van — hangzik a válasz. Néha kicsit keményebben, politikusán, néha harc árán megy, és nagyon- nagyon kell tudni érvelni. Ki kell nyitni a szánkat, hogy a többiek is mellénk álljanak. Aztán nap mint nap helyt kell állni, érezni kell a vállalás súlyát... Általában a két másik társközség — Pörböly és Alsó- nána — is érvel, de nem pa- naszkodhatom, elfogadják az érveket. Hajnal Ádám — aki a helyi tanácstagi csoport vezetője is — elmondja ezután, hogy a tanácstagi csoport munka terve alapján rendszerezi, a fontossági sorrendet figyelembe véve besorolja a különböző dolgokat. Vallja: amit elhatároznak, azt a testület, illetve a tanács vezetői figyelembe is veszik. Akadékoskodom: — Mi a feladata, hogy megmagyarázza, mire nem futja, vagy a képviselet? — Van olyan is, hogy meg kell magyarázni, hogy miért nincs valami, de ezt úgy kell elmondani, hogy megértse, de meg ne sértsem. Ebben ez a kunszt! De inkább, legtöbb esetben, a képviselet a feladat és azon van a főhangsúly is. Az ese_ tek többségében ez a képviselet sikerül, de volt olyan is, amikor — a tanácstagi csoport és a választók által megbeszélteket a testület elvetette. ... A lényeg az, hogy ha van az embernek egy álláspontja, akkor álljon ki mellette, de a kudarcokat is el kell viselnie. Van olyan tapasztalat néhány helyen — fordítok a szón —, ahol a közös tanácsüléseken többségében a székhelyközség gondjait tárgyalják. Hajnal Ádám válaszul a közeli vb-ülés anyagát adja a kezembe, hogy azzal is, aztán érveivel is megcáfoljon. Sikerül neki. Üjra provokálom: — Mit felel a választóinak arra a kérdésére, hogy mivel gyarapodtak? — Az én választóimnak nem sokat, mert a körzetemben semmi sem épült. Inkább a községit tudnám elmondani, mivel azt is nekem kellett „finanszírozni”. Nyugdíjas vagyok, nap közben az iskolaépítésnél is helyt állok, aztán ha valami kell, csak felugrok a motorra. .. Gyarapodás azért van, hiszen az idén már elkészült társadalmi munkában 600 méter járda, és még további 300 méter építését is tervezik. (A cementet ottjártunk- kor szállították Várdombra.) A járdásításhoz egyébként az anyagot a tanács adja, a lakosság pedig munkáját, vizét, villamos-energiáját és ezzel kiváltják a közműfejlesztési hozzájárulást. A társközségben ezzel a módszerrel jóval „olcsóbban” építik meg a gyalogjárókat. — Sok a társadalmi munka — állapítja meg Hajnal Ádám. aztán tényt közöl. Várdomb lakossága Cherekkel és Üjberékkel együtt 1376. Ebből az egy személyre jutó évi társadalmi munka értéke — a csecsemőket is beleértve — 4420 forint. Ez rengeteget jelent, hiszen a fejlesztési érték — a társadalmi munkával együtt — 1971—84. között évi 900 ezer forint. Ebben nagyon nagy szerepe van a lakosság mellett a tanácstagoknak, és az egész nap talpaló Hajnal Ádámnak is. ÉKES LÁSZLÓ Fagyasztóalagút Hazánkban először alkalmazták a Nógrád megyei Nézsán a termelőszövetkezetben a termőhelyi fa- gyasztásos módszert. A szedést követő két órán belül előhűtötték, majd mínusz 50 Celsius fokon lefagyasztották az összegyűjtött termést, így megőrzi eredeti minőségét. A közös gazdaság 60 hektárnyi málnaföldjéről szedett 200 vagon értékes, finom gyümölcsöt is így tartósították. A szállítható hütőalagutat később a csepeli Duna Termelőszövetkezetben alkal mázzák a gomba gyorsfagyasztására.