Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-19 / 220. szám
1984. szeptember 19. NÉPÚJSÁG 3 Visszatérő burgonyapanaszok A tavasszal sokan háborogtak a burgonya hiánya miatt. Hazánkban ugyanis a krumpli népélelmezési cikknek számít, ugyanakkor 25—30 forintért mérték kilóját a fővárosi piacokon. Ráadásul a drágaság gyenge minőséggel párosult. Érthetetlennek tartották ezt a vásárlók, nehezen értették meg, hogy tavaly az aszály megtizedelte a vízigényes kultúra termését. Persze, érthető is a fogyasztók zúgolódása, mert nem először találkoznak az említett helyzettel. A burgonya- termelést már jó ideje a ciklikusság jellemzi. Egyszer sok van a krumpliból, a termelők nyakán rothad, máskor kevés az áru, s felszökik az ára. « Mindenki panaszkodik Így aztán nemcsak a vásárlók, hanem a termelők 'is panaszkodnak. Az elmúlt hónapokban kiváltképpen felerősödött szavuk, mert a korai burgonyának egy részét nem .tudták eladni. Ezt pedig nem bírja ki az ágazat, mert a termelés jövedelmezősége rendkívül szerény, a bevételek éppen csak fedezik a kiadásokat. A termelők egy részének véleménye szerint ez amiatt van, hogy a burgonya csak nyáron szabadáras termék, szeptembertől az úgynevezett tájékoztató ár van érvényben. Az idén ez három forint 45 fillér kilogrammonként, amitől lefelé és felfelé is húsz százalékkal lehet eltérni. A burgonyatermelésnek pedig egyik jellemzője, hogy sok kézimunkát követel, tehát sokba is kerül. Hektáronként mintegy 60 ezer forint a termelés költsége. Ha a termés nagy részét csak tájékoztató áron tudja eladni a gazdaság, hektáronként legalább 18 tonnát kell értékesítenie. Ennél viszont 4—5 tonnával többet kell termelni, hogy a tárolás, válogatás veszteségeit is fedezzék. Kényszerpályán a termelők Érthető hát, ha a nagyüzemek nem szorgalmazzák a termőterület bővítését. Tavaly például 50 188 hektáron termeltek burgonyát az országban, de a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok csak 14 709 hektáron ültették. A hatvanas évek második feléhez képest harmadára csökkent a termőterület, a nagyüzemekben pedig ötödére. Kényes növény a burgonya, ráadásul nem biztonságos az értékesítése, nagyértékű eszközöket kőit le, amelyeket csak rövid ideig lehet hasznosítani évente. Persze, a termelés felszámolása nem egyszerű dolog, hiszen éppen a nagyértékű eszközök kihasználása viszi kényszerpályára a termelést. Ha már megvásárolták a gazdaságok a kombájnt, megépítették a tárolót, kénytelenek hasznosítani, mert az amortizációs költség mindenképpen terheli számlájukat. E kényszerpálya tehát arra ösztönzi a termelőket, hogy igyekezzenek növelni a terméseredményeket, hiszen úgy csökken az egységnyi termékre jutó költség. Az alacsony termésátlag ugyanis egyik oka a gyenge jövedelmezőségnek. Két évtized alatt ugyan 61 százalékkal emelkedtek a hektáronkénti hozamok, de még elmaradnak a világ élvonalától, ahol nem ritka a 35—40 tonnás hektáronkénti termésátlag sem. Természetesen az éghajlati adottságaik is mások, azonban a hazai termésátlagok elmaradását nem lehet magyarázni csak a földrajzi különbségekkel Drága és rossz? A termelők baja miatt azonban nem fáj a fogyasztók feje, ők a piaci és a bolti árakon mérik le a burgonya- termesztés helyzetét. S aki nem beavatott, nem érti, hogyan lesz a 3 forint 45 filléres krumpliból 6—7 forintos, mire a pulthoz ér. A magyarázat pedig egyszerű: amíg a szántóföldről a boltba jut a burgonya, szállítják, tárolják, válogatják, s mindez pénzbe kerül. S annál többe, minél többször csinálják az említett műveleteket. Az pedig nem ritka, hogy a burgonyát nem abból a tárolóból szállítják az üzletekbe, amelyikbe ősszel berakták. S miután vándorol az áru, drágul is, mert mindenki ráteszi a maga hasznát. Közben pedig sérül a gumó, s előfordulhat az a furcsa helyzet is, minél drágább, annál gyengébb a minősége. Gyakran indokolatlanul hosszú az áru útja, feleslegesen emelkednek, a szállítási, tárolási, válogatási költségek, terhelik a fogyasztót a különféle kereskedelmi szervezetek árrései. Ha mindezek csökkennének, az hasznos lenne a vásárlónak és a termelőnek egyaránt. A diagnózis meglehetősen ismert, várjuk a megoldást. Nyilvánvaló, hogy csak komplex intézkedésekkel lehet orvosolni a mai panaszokat, a feladatok magukban foglalják a termésátlag növelését, az áru útjának rövidítését, és persze, a termelői kedv élénkítését is. V. FARKAS JÓZSEF Méz, exportra Megkezdődött a mézfeldolgozási főszezon. A Hun- garonektár albertfalvai üzemébe naponta 10—12 vagon méz érkezik a 30 ezer méhész kaptáraiból a felvásárló áfészek közvetítésével, hogy hordókba, üvegekbe öntve piacra kerüljön az édes termék. A méz nagyobb hányadát exportálják, amelyből 15 millió dollár bevételre számítanak a közös vállalatnál. Mintegy háromezer tonna a hazai igények kielégítését szolgálja. A méz iránt a tavalyi megtorpanás után ismét élénkül a külpiacon a kereslet, az ára is kedvezőbb, ezért a nyersanyag mennyiségének növelésére a Hun- garonektár különféle kedvezményekkel erősítette meg a korábban megingott termelési kedvet. E célra összesen mintegy 30 millió forintot áldozott. Jórészt ennek eredménye a viszonylag nagy mennyiségű exportáru- alap. Az év elején a kilátások még nem sok jót ígértek, mivel májusban a hűvös, szeles, esős időben kevesebb akácmézet gyűjthet- tek be a méhcsaládok. Éppen ezért a kieső mennyiség pótlására a vállalat a napraforgóra is kiterjesztette a vándoroltatási felárat, ezzel ösztönözte nagyobb mennyiség termelésére tagjait. A kísérőtermékekre — méhviaszra, virágporra vonatkozó korábbi megkötéseket feloldotta, korlátlan mennyiségben vesz át ezekből is, a propolisz termelésére pedig most első alkalommal szerződést kötött, s ezzel megszilárdította a méhészek körében a termelés biztonságát. Mindez meg is hozta az eredményt, a tavalyinál mintegy 20 százalékkal többet vásárolt fel e cikkekből. Ugyanakkor a piaci lehetőségek bővítésére is erőfeszítéseket tesz a vállalat. Például új termékek bevezetésével kísérletezik. Úgynevezett fajtamézet is felvett cikklistájára. Ehhez felvásárolja az ínyenceknek való speciális gesztenye-, levendula-, hárs-, vaddohány- mézet. Eddig 25 tonna gyűlt össze e drága különlegességekből, most töltik üvegekbe. A minták kedvező fogadtatásra találtak a külföldi partnerek körében. A méhész is jól jár, mert a speciális méz felvásárlási ára magasabb. Megkezdődött a tárgyalás jugoszláv szakemberekkel méhcsaládok exportálásáról. Szó van anyaméhek algériai eladásáról is, s minthogy egy anyaméhért 5—6 dollárt fizetnek a világpiacon, jó üzletnek ígérkezik az újfajta méhészeti árucikk eladása. Észt vendégek a 11. sz. Volánnál A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének látogatását viszonozta az a tíztagú Észt SZSZK-beli szakszervezeti küldöttség, amit Hepp Alekszandr Juganovics minisztériumi osztályvezető vezetett. E látogatás kapcsán jutott el a küldöttség Szekszárdra, a Volán 11. számú Vállalathoz is, ahol a vállalat gazdasági és társadalmi vezetői baráti beszélgetés keretében ismertették meg a Volán munkáját és a szak- szervezeti tevékenységet. Az észt vendégek Pech József igazgató és Dongó László szb-titkár vezetésével megtekintették a központi telephelyet is. Bognár Cecil tudósító. Bokorbab Attalán II legjövedelmezőbb növény Munkában a speciális babkombájn (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az attalai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben 1976 óta vetnek bokorbabot vetőmagtermesztési céllal. Az idén 85 hektár területen 4 fajtát vetettek el. Ez a szántóterület mintegy 6 százalékát teszi ki. Jelenleg a Budai piaci fehérbabot takarítják be, melynek vetésterülete 23 hektár. A vetőmagtermesztés sikerét, vagy sikertelenségét a betakarítás és az akkor uralkodó időjárás határozza meg. Attalán 1980-ban házilag készítették az első nyűvőgépet, melyet MTZ—50, illetve MTZ—80 traktor elejére szereltek fel. A gép egyszerre négy sor nyűvésére alkalmas. 1982-ben készült el a második gép, szintén a termelőszövetkezet gépműhelyében. Az egyszerű késes szerkezet a felszín alatt elvágja a töveket, majd terelőkkel rendre sodorja a babot. Ezzel az eljárással lényegesen olcsóbb lett a betakarítás, hiszen 1980-ig kézi munkaerővel nyűtték ki a növényt. A kinyűvés után a bab egy-két napig renden szárad, utóérik, majd következik a cséplés. Ezt a munkafolyamatot a bab 19 százalékos nedvességtartalmánál kezdik el. 1982-ig E—512-es kombájnnal csépeltek. Sajnos, a gabonakombájnok eléggé törik a magot, így a csírázási százalékot negatív irányban befolyásolják. Ezért 1982-től a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát speciális babkombájnt A tartályból pótkocsira kerül a bab adott a szövetkezetnek, kezdetben bérbe, majd 1983-ban megvásárolta a gazdaság. A gép vontatott kivitelben készül. A C. B. Hay kombájnt MTZ—80 traktor vontatja. A szerkezet saját kétütemű Detroit motorral működik. A kombájn rendfelszedőből, felhordóból és tisztítószerkezetből áll. A gép kétszeres tisztítást tesz lehetővé. Az első tisztítást a zsalúrosták, a másodikat pedig a forgó dobrosta végzi. A második tisztítás után a mag az 1,5 tonna befogadóképességű gyűjtőtartályba áraml'k. Előírás szerinti üzemelés esetén a mechanikailag sérült szemek aránya 2—5 százalék, szemben az E—512-es kombájnnal való csépléssel, ahol a törtszem aránya a 10—20 százalékot is eléri. A bab a termelőszövetkezet legjövedelmezőbb növénye, évente mintegy 2—2,5 millió forint árbevételt ad. A termést a Dél-dunántúli Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat dombóvári telepén, valamint a Bólyi Mezőgazda- sági Kombinátnál értékesítik. A szövetkezet szakvezetése mindkét vásárló technológiáját figyelmbe veszi, illetve alkalmazza a termesztés során. Mindezekhez hozzájárul a többéves termesztési tapasztalat és a kísérletek eredményei. BODO IMRE Fotó: Dombai. Szocialista brigádok segítik a szociális otthont A pénz mindig kevés. Kevés van beruházásokra, és a különféle intézmények sem dúskálnak a pénzben. A fejlesztésre, karbantartásra tehát keresni kell az új megoldásokat. Itt van például a duna- földvári szociális otthon. Ez az épület, a 6-os út mellett, megérett a felújításra. Hiszen száz évnél régebben építették, csendőrlaktanyá. nak. a felszabadulás óta pedig szociális otthon, öregek menedéke. A fejlesztésre, korszerűsítésre a korábbi években sem volt nagy lehetőség, erre az ötéves tervre azonban előirányoztak néhány százezer forintot a legsürgősebb munkák elvégzésére. A pénz azonban mégis kevés, mert amint hozzáfogtak egy épületrész felújításához, kiderült, sokkal nagyobb a baj, mint azt az első felmérés mutatta. Babits Józsefné, az intézet vezetője így mondja el azt a sikeres akciót, amelynek már csaknem a végén járnak. — Földvári születésű vagyok, mindenkit ismerek, s ebből következik, sok emberhez sikerrel fordultam segítségért. Először a katonák jöttek. Az ottani KISZ-cso- portok vállalkoztak a munkára. Négy szobát lepadlóztak. Azelőtt kő volt bennük, s a kő a hideg ridegségével még komorabbá tette az otthont. Amikor ezzel végeztünk, újabb pénzt kaptunk, akkor is keveset. Nem volt személyzeti fürdő. Kértem, s jöttek a katonák ismét, majd az Aranykalász Termelőszö. vetkezet szakemberei. Először elbontatták a hullaházat, majd újat építettek. S ebben a munkában már a kendergyári szocialista brigádok is részt vettek. A faipari szövetkezet szocialista brigádjai pedig az egész épületben mázoltak. Minden ajtót, minden ablakot. És folytatták a munkát. Egy szobát, amely ebédlő lett, cementlapozni kellett, megcsinálták. Felújítottak egy másikat, a személyzet étkezdéje lett. Ismét a katonák, meg a helyi üzemek szocialista brigádjai kopogtak az intézetben. Néhány ezer, tízezer forint értékű munkát végeztek el. Ezután átrakják, átépítik a tetőt. Erre is van már vállalkozó. Egyedül a külső tatarozás kerül hivatalosan pénzbe. A földvári szociális otthon felújítása-korszerűsítése valamivel több mint négy millió forintba került 3 év alatt. Az intézetben közel száz beteg embert harmincketten gondoznak... Egyre jobb körülmények között, hála Sár- di János alezredes katonáinak és a földvári — nem le. hét felsorolni valamennyit — üzemek szocialista brigádjainak, vezetőinek. Még Bölcskéről is, Rubik Pista bácsi ingyen adta, hozta el a munkákhoz saját betonkeverő gépét. P. J.