Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-18 / 219. szám
1984. szeptember 18. /^tocna's\ _ ^RrÉPÜJSAG 3 Leányvállalat Tamásiban A munkásgyűlés résztvevőinek egy csoportja Szokatlan alkalomból jött össze Tamásiban a volt SZÖ- VÁL kollektívája. A munkásgyűlés résztvevői új leány- vállalat alapításához adták hozzájárulásukat, melynek neve a TÁÉV Tamási Építőipari Leányvállalata. Székhelye: Tamási, Deák F. u. 38. A munkásgyűlésen Villányi József, a TÁÉV igazgatója elmondta, hogy elsősorban a Tamásiban, valamint Dombóvár és Siófok térségében jelentkező építési igények kielégítésére a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat Tamási székhellyel leányvállalatot alapít. A leányvállalat önálló gazdálkodó szervezet, gazdasági tevékenységéről önálló mérleget készít, kisvállalati formában működik. A középtávú és éves tervezés keretében meghatározza a főbb gazdálkodási és hatékonysági követelményeket. Az alapító vállalat folyamatosan ellenőrzi a leányvállalat működését, gazdálkodását, beszámoltatja az igazgatót, ellenőrzi a mérleget. A leányvállalat az alapító által rendelkezésre bocsátott vagyonnal gazdálkodik, az induló vagyon összege meghaladja a tízmillió forintot; működése során köteles vagyonával a törvényes kereA leányvállalat igazgatója, Báli László ismerteti a programot tek között hatékonyan gazdálkodni; a rábízott vagyon megóvásáról és folyamatos gyarapításáról gondoskodni. A vállalat tevékenységéért az alapító vállalat kezesként felel. A leányvállalat egyszemélyi felelős vezetője az igazgató. Rendelkezik mindazokkal a jogokkal, amelyeket az állami vállalatról szóló törvény és végrehajtási rendeletéi a vállalat igazgatójának biztosítanak, kivéve azokat, amelyeket az alapító határozat az alapító vállalatra ruház át. Villányi József, a TÁÉV igazgatója bejelentette a munkásgyűlés résztvevőinek, hogy a leányvállalat igazgatójául Báli Lászlót nevezi ki, munkájához sok sikert kívánt és kérte a kollektíva támogatását. Báli László, az újonnan alakult leányvállalat igazgatója megköszönte munkatársai bizalmát, azt, hogy erre az új feladatra jelölték. Elemezte a vállalat eddigi működésének tapasztalatait, meghatározta azokat a feladatokat, melyeket a sikeres gazdálkodás érdekében teljesíteni kell, foglalkozott azokkal a konkrét tennivalókkal, amelyek azonnali intézkedéseket igényelnék. ígérte, hogy legjobb tudása szerint igyekszik a rábízott feladatot ellátni, szorosan együttműködik a helyi pártcsoporttal és a szakszervezettel. A munkásgyűlésen Grill Ferenc, a Tamási városi Tanács elnöke köszöntötte az alapító vállalat és a leány- vállalat képviselőit, és sok munkasikert kívánt. Leköszönő kisiparosok » Ki hitte volna pár évvel ezelőtt, hogy megcsappan az önálló ipart kiváltók száma? Márpedig a Kisiparosok Országos Szervezetének legutóbbi jelentése szerint: a fejlődés folyamata 1982-től megtört, s azóta a létszám- növekedés igencsak mérsékelt. A kisiparos szakmákban az elmúlt évben együttesen csak 336 fővel emelkedett a főfoglalkozásúak száma. Ez bizony megdöbbentően kevés. Ráadásul a meglévő kisiparosok is változtatják helyüket, s nem mindig a lakossági igényeknek megfelelően. Tény, hogy a kisebb településeken nehezednek a feltételek, kevesebb a megrendelés. Ám, ha a kisiparos „leköszön”, ez gyakran együtt jár azzal, hogy a falu ottmarad cipész, fodrász nélkül, s nem lesz, aki a ruhákat igazítsa, méretre szabja. De a kisiparos természetesen a saját boldogulását nézi; ha fiatal, ha van benne még némi vállalkozókedv, inkább a városba igyekszik, de mindenképpen átköltözik a nagyobb lélekszámú településre. S miután jól lemérhető egyfajta lakossági visszafogottság, a kezdők százszor is meggondolják: váltsák-e ki az iparengedélyt? Eme bizonytalant ság, tétovázás eredménye, hogy a nyugdíjas iparosok helyére nem jönnek újak. S ez a holnapot tekintve egyáltalán nem megnyugtató! A számokat tovább böngészve kiderül, hogy nem a főfoglalkozású, inkább a munkaviszony melletti iparosok száma emelkedik. S ez sok mindent elárul. így is lehet pénzt keresni, nem is keveset, s ugyanakkor mentesülnek egy csomó kötelezettségtől. Legelőször is megszabadulnak az igencsak tetemes összegű társadalmibiztosítási járulék nyűgjétől. S mi tagadás, kisebb a rizikó. Ott a biztos háttér, a főállás, így könnyebb a próbálkozás, az ízlelgetés, ha bejön, ha megéri, még mindig átnyergelhet főállású maszekká, ha nem, semmit sem vesztett. A döntésben nyilván az is közrejátszik, hogy kedvezőbbé váltak a munkaviszony melletti ipargyakorlás feltételei. Előny, hogy nem kell munkaadói engedély, a társadalombiztosítási járulék alacsony, s változatlan összegű a balesetbiztosítási járulék. Ez így együtt annyira vonzó, hogy az elmúlt évben több mint ezren váltak munkaviszony melletti kisiparossá. Ám ennél is meglepőbb, hogy a mezőgazdasági megyékben még ez a tendencia is leáldozóban van. A kimutatás szerint ott inkább a kertet, a háztájit választják, sokan áttérnek — kiegészítő tevékenységként — a gyümölcs-, a zöldség-, a szőlőtermesztésre, vagy az állattartásra. Az adatok alapján kirívóan így van ez Szabolcs, Hajdú és Békés megyében. A pontosabb kép kedvéért érdemes áttekinteni, miként is alakul a különböző szakmák kedveltsége. Most virágkorát éli a közúti szállítás, legfeljebb a szekérfuvarozók kezdenek kiszorulni a pályáról. Viszont ismét feljövőben van az autószerelő szakma, ennek egyszerű a magyarázata: túl sok az öreg, gyakran javításra szoruló kocsi. Viszont alig emelkedik az építőiparban dolgozó kisiparosak száma, sőt például a bádogos, a cserépkályhás, a parkettacsiszoló szakmákban még csökkent is a létszám. Ez aztán igencsak ellentmond annak, hogy soha nem látott mértékben építik a magánerős házakat, s a nyaralók sem mentek ki a divatból. Akkor ez miért nem tükröződik a létszámalakulásban? A KIOSZ jelentése szerint azért nem, mert e terület a kontárok aranvbányája, az adót nem fizető „feketegazdálkodóké”. Azoké, akiket a KIOSZ „láthatatlan szférának” nevez, amely különlegesen jó szimattal a legjobban jövedelmező ágat szállta meg. Tehetik. mert az ellenőrzés nem megfelelő. Továbbmen- ve: a textilruházatban csökkent a férfiszabók száma — «*z nyilván azzal függ össze, hogy jobb lett a konfekció- ioar. s kevesebb embernek telik csináltatott ruhára. A női szabók helyzete valamivel iobb. ám, idestova legyőzhetetlen konkurrenciát jelentenek számukra az illegális bedolgozókat foglalkoztató butikok. S ami teljesen kilátástalan: a cipőiavítás iövőie. e téren még utánpótlásra sem lehet számítani. A KIOSZ ielentése szerint sürgős és átgondolt intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogv a kisiparos- létszám az 1982. évi megtorpanás után tovább emelked- ien. Mindenesetre a legutóbbi grafikon intő jel: valamit tenni kell, valami nincs rendben. Cseszák Gyöngyi A nagyközség „négy éve Futó pillantás Hogy észre ßß Az újtelepen elkészült a 77 köbméteres víztorony A véletlen úgy hozta, hogy az állami gazdaságban teendő látogatásunkat elnapolni kényszerültünk, mivel a kukoricabetakarítás új módszereiről 24-én nagyszabású tanácskozás és bemutató lesz ugyanitt és elébevágni semmiképpen sem lett volna szerencsés. De ha már ebbe a fontos gazdasági központba vetett jó sorsunk, ne mulasszuk el megtudakolni, mi is történik manapság a Tolna megyei Hegyhát egyik centrumában. Mondjuk, hogy centrum, az is. Már 1910-ben is közel négyezer lakost jegyeztek föl, az akkor még simontor- nyai járáshoz tartozó nagyközségben, 1960-ban lényegében ugyanannyit, de ekkor már szerepel a lexikonban az állami gazdaság is. A 'helyzet alapvetően mára sem változott, már ami a lélekszá- mot illeti. Amúgy azonban nem is kevésbé más, mint akár két és fél évtizeddel ezelőtt. Nem beszélünk most az állami gazdaságról, a különböző üzemekről sem, nem múlik el hét, hogy így. vagy úgy ne kerítenénk rájuk sort. Egy község azonban nemcsak üzemekből, termelő egységekből áll, habár azoktól elvonatkoztatni semmit sem lehet. Milyen arcot mutat hát egyébként Hő- gyész? A télen már nem fáznak az iskolások Teljesen véletlen, hogy az iskolába vezetett az első útunk. Talán az motiválta, hogy Farkas János igazgató régi ismerősünk, agilis embernek tudjuk, s várhatóan most is csinál valamit iskolájáért. Igen, történik valami, mégpedig a központi fűtés szerelése. Mintegy négymillió forintba kerül a munka, amit részben különböző támogatásból, részben saját pénzforrásból végeznek el, de a végén sokat segít majd a szülői munkaközösség is. Kivitelező az állami gazdaság szerelőbrigádja. Ezek a száraz tények, de ezeknél is fontosabb, hogy mit kapnak az új fűtési módtól a gyerekek. Eddig olajkályhákkal fűtötték a tágas és igen magas tantermeket. Tudjuk. régi épületről van szó, amikor még nem takarékoskodtak a légköbméterrel. Soha nem lehetett tisztességesen befűteni az iskolát, bármennyi drága olajat is használtak föl, nagy hidegben jó, ha tizenegy-tizen- két fokot sikerült biztosítani. El lehet képzelni, mit jelentett ilyen körülmények között tanulni, tanítani. Az idei télen — várhatóan — már meleg tantermekben okosodhatnak a hőgyészi gyerekek. Szakály és Mucsi sem mostohagyerek A társközségekkel éppúgy foglalkozik a tanács, mint az anyaközség Hőgyésszel — így mondja Pál Imre tanácselnök, aki úgy jellemzi az idei esztendőt, hogy „Hő- gyész nagy éve”. Ezen a megfogalmazáson, lehet vannak, akik mosolyognak, hiszen a maguk háza táján milliárdos nagyságrendekhez szoktak, de Hőgyész- nek és társult községeinek a kis eredmények is fontosak, mert szebbé, kényelmesebbé teszik az életet. Szakályban a központi iskola mellett, részben társadalmi munkával, kisméretű bitumenes kézilabdapálya épült. A lakosság társadalmi munkában elvégezte a földmunkát, az útfenntartó — természetesen illő ellenszolgáltatás fejében — az anyagot biztosította. Mucsiban, kétmillió forint értékben, a régi óvoda felújításához kezdtek hozzá. Most a bontást végzik, addig az óvodások a volt tanácsházába költöztek, ellátásuk tehát zavartalan. Jövőre visszaköltözhetnek a kicsik régi, megszokott, de immár újjávarázsolt helyükDúzson 380 ezer forintért elkészült a ravatalozó, a művelődési otthon pedig a volt tanácsházán kapott helyet, amelyben eddig a tanácsi ki- rendeltség működött. Akik jártak már Dúzson, azok meg tudják ítélni, mit jelent a kultúra szempontjából ez a költözés az alig egy-kétszáz lelkes településen. Víztorony és crossbar Az év egyik kiemelkedő létesítménye Hőgyészen a víztorony. Hetvenhét köbméteres és 1 millió 300 ezer forintba került. Ahol megépítették, ott folyik egy új lakótelep kialakítása, meglehetősen magasan, mintegy a község fölé emelkedik. Itt található a Rákóczi utca is, amelyben az útépítés még ebben a hónapban megtörténik százezerrel több, mint egymillió forintért. A község magasabban fekvő területein eddig nem volt vezetékes víz, most az új torony jóvoltából, ez sem okoz többé gondot. Hogy még egy gondolat erejéig az útépítésnél maradjunk, a napokban a kijelölt szeméttelephez is megkezdi az út építését a Kapos—Koppány menti Vizitársulat. A crossbarba való bekapcsolás nemcsak azt jelenti Hőgyésznek, hogy gyorsabbá, könnyebbé válik a telefonálás, hanem egyszersmind azt is, hogy az eddigi két és fél száz telefon helyett 600— 1000-re növelhető az állomások száma. A crossbar kiépítése része a pécs—budapesti vasútvilla- mosításnak, 31 millió forintos beruházás, amelyből a helyi szakasz négy és fél millióba kerül és a jövő évben lesz teljesen kész. Szennyvíztelep 34 millióért A szennyvízelvezetés — megfelelő módon — Hőgyészen is gond. Ez a gond azonban szűnőben van, mert megalakult a Hőgyészi Csatornamű Társulat. Vállalatok, intézmények, szövetkezetek és természetesen magán- személyek a tagjai. Egy-egy érdekelt harmincezer forinttal járul hozzá a csatornahálózat kialakításához, amelyet tíz év alatt kell törlesztenie. A mostani munka, amely- lyel 1985 decemberére készülnek el, 34 millió forintba kerül. Ez több forrásból tevődik össze. Ebből 2,5 kilométer fővezeték épül és elkészül a rendszer biológiai tisztítóművé. Egyelőre három utcát érint a nagyközség 28 utcájából, de kezdetnek ez sem rossz, mert a munka folyamatos és ahogy ezzel elkészülnek, további utcákra is kiterjesztik. L. Gy. Fotó: Cz. S. Ássák az árkot a crossbar vezetékének a hőgyészi főutcán
