Tolna Megyei Népújság, 1984. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-15 / 217. szám
v » ■* 1984. szeptember 15. «i l,.; ^PUJSÄÖll Az Objektív Stúdió — Az Objektív Stúdiónál tisztes múltja és ígéretes je lene van a filmgyár alkotó tevékenységében. Milyer szándékkal, célkitűzéssé kezdték meg annak idején i munkát? — kérdeztük Mar) Józseftől, a stúdió vezetőjétől. — Eltérően, a többi stúdiótól, a miénk semmiféle szer vezeti előzményre nem te kiüthet vissza — mondt; Marx József. — A munka 1976-ban kezdtük el, s töbl tényező szólt amellett, hogj ezt a műhelyt létrehozzuk Régóta érlelődött már a felismerés, mely szerint a j< hagyományok (amelyek korábban a Balázs Béla Stúdk körül kristályosodtak ki) valóban alkalmasak arra, hogj a jövőben professzionists körülmények között, az alkotói feltételek gazdag biztosításával, kellő felelősségválla lássál értékteremtő szerepbe: jussanak. Annak a filme: nemzedéknek a tapasztalatai ról van szó, amely tágabl értelemben Sára Sándorral Kosa Ferenccel, Rózsa János sál. Szabó Istvánnal kezdő dött, s tartott Gazdag Gyű Iáig és másokig s amelj nemzedék az értékalkotásnal ezt a fogalmát korosztálytó függetlenül kiterjeszti má sokra is a magyar filmkul túra egészén belül. — Kiík előtt nyíltak me; a stúdió kapui? — Azt mondhatnám, hogj stúdiónk nyitott is, és zár is ... • Nyitottnak tekinthető mert például az elmúlt há rom esztendőben tizenha rendező tizenhét filmjét for gáttá le, nálunk, de egyútta zárt is, mivel általában arr; törekszünk, hogy filmeseinl felismerjék a társadalmi ér tékeket. Az indulástól kezd ve ötven filmet készítettünl el eddig. S ha elfogadjuk az az állítást, hogy egy hegy séget a csúcsai jellemeznek akkor talán az Objektív Stú dió arculatáról is elmond hatjuk, hogy nem a sikerű letilen filmalkotások határozzák meg, s alakítják k profilját, melyek fáj dalon vannak, de sokkalta inkábl az olyan filmek, mint volt < Pókfoci, a 80 huszár, a Mé nesgazda, az Angi Vera, : BŰÉK !, a Bizalom, a Vasár napi szülők, a Mephisto, vag; az olyan elsőfilmes indulás mint a Cha-cha-cha. És nen utolsósorban az Olyan doku mentumfilmjeink is, min volt a Küldetés, a Néptaní tők, A bankett, vagy a: Együttélés. — Mindez egyúttal prog ramot is jelent? — Az ilyesfajta felsoroló persze mindig töredékes ma rád. Nem tartalmazza pél dául azokat a nehéz fajsúlyi műfaji tapogatózásokat serr mint amilyen volt az Ékezet vagy a Szívzűr. Nem fér be a keretek közé Nádasy László utolsó munkája sem, amelyet nagy igényességgel készített el: a Történetek a magyar filmről című sorozatának rendezői portréi, amelyből csak három készült el, így Ranódy Lászlóé is, akit már csak a filmszalag őriz meg számunkra „élőiben”. S nem férnek bele a programba azok a filmek sem, amelyeket váltakozó sikerrel, a szélesebb közönségigények kielégítésére indítottunk útjára. Stúdiónknak sohasem - volt — az egy évre szóló, kevés számú film forgatás lehetősége miatt — írásos programja. Ennek ellenére programot adnak, mindazok, akik az Objektív Stúdió Művészeti Tanácsának munkájában részt vettek. Így volt ez Huszárik Zoltánnal is, aki a stúdió alapítása óta egészen haláláig hozzánk tartozott. S programot adtak azok, akik nálunk készítették el filmjeiket, mint Gábor Pál, Kardos Ferenc, Kézdy Kovács Zsolt, Elek Judit, Böszörményi Géza' vagy Gyarmathy Lívia. Sőt közéjük sorolnám Radványi Géza rövid jelenlétét is, hiszen nálunk forgatta a Circus Maximus című filmjét. — Stúdiójukhoz írók és dramaturgok is tartoznak. — Valóban. Már 1976 óta arra törekszünk, hogy a rangját vesztett darmaturgiai munkakört — amit roppant fájlalok, hiszen annak idején Nemeskürthy István éppen engem is dramaturgnak csábított be a filmgyárba — lehetőleg helyreállítsuk. Jó kísérletnek tartottuk, hogy ezt a pozíciót olyan írók segítségével töltsük be, mint Kardos István, Vámos Miklós és Balázs József, akiknek a film iránti elkötelezettségét ismertük. Vállalkozásunk azonban csak felé- ben-harmadában sikerült, továbbra is hiányzik az értő, szervező és kitaláló típusú dramaturg. — A filmgyártás gazdasági kérdései bizonyára az Objektív Stúdió tevékenységében is előtérbe kerültek az utóbbi időszaikban. A Stúdió vezetője sem kerülheti meg ezeket a kérdéseket. — Valóban. Abból a felismerésből kellett kiindulnunk, hogy a film az egyetlen olyan művészeti termék, amelynek alkotói és kivitelező szakasza a forgatás során időben egybeesik. A művészeti álmok csak jelentős tőkebefektetéssel, rendkívül értékes és gyakorta import eredetű felszereléssel, anyagokkal valósíthatók meg. Ez azt jelenti, hogy művészi elképzeléseink döntő hatással vannak jelen a gyártás műveletében. A stúdió tehát kénytelen foglalkozni a gazdasági kérdések elemzésével, mivel ettől függ nemcsak jelene, de jövője is. — Hogy látja a magyar film jövőbeni helyzetét? — Ügy vélem, mór közeli a felismerés, hogy a magyar filmélet egészséges fejlődésének jelenlegi akadálya a részérdekeltségek erősítése. A gyártás és a gyártáson belül is a szolgáltatás, valamint a magyar film forgalmazása. A terjesztés és az irányítás különböző centrumai szétforgácsolód- nak, főleg a gazdasági oldalát tekintve. Alapos reformra van szükségünk, nem szabad konzerválnunk a jelenlegi helyzetet. — Végezetül hallhatnánk valamit stúdiójuk utóbbi forgatásáról ? — Nemrég fejezte be Szabó István a Redl ezredes című filmjét, amely széles körű nemzetközi, osztrák, NSZK közreműködéssel készült, de többségében magyar művészi és gazdasági irányítás mellett. Talán mondanom sem kell, most, amikor a koprodukciós filmek körül kiéleződött a vita, bizonyos többlet felelősséget veszünk magunkra, hadd tegyem hozzá, szívesen ... Ezek minősítéséről ma még felelőtlenség lenne nyilatkozni, később viszont már illetlenség. Céljáról azonban beszélhetünk. Olyan filmet szeretnénk ismét a közönségnek bemutatni, amely bizonyíthatná, hogy az érték és a széles közönségigény megalkuvásmentesen találkozhat egy filmalkotásban. Irhák Finri lluszárik Zoltán Csontváry cinül filmjében Alföldi festők vándorbemutatkozáson A tenger adott környezete révén festett Courbet hullámokat, Monelt, Picasso tengerpartot, a hegy mindennap pos háttere inspirálta Goethét és Mednyánszky Lászlót Nálunk a meghatározó táj az Alföld, talán ezért is idéznek népdalaink többnyire ménest, Tiszát És festményeink jó része is az Alföldet jeleníti meg. Ebből adódón az alföldi festészet a magyar képzőművészet fő vonulata a tematikát és az eszmét illetően., Ahol a téma az elsődleges, ott formai fogalmazásban a leírás dominál. Ez határozza meg id. Markó Károly, Lotz Károly gémeskút- jait, színnel telítődő sík horizontjait. Munkácsynál az alföldi táj: dráma. Ez a lelkűiét és magatartás folytatódik az úgynevezett vásárhelyi festészet törekvéseiben, mert Tornyai János, Koszta József, Rudnay Gyula művészetében az Alföld nem egyszerűen látvány, hanem sors. Együtt jelenítik, értelmezik a két egymástól szétszakítha- tatlan, egymással összetartozó fogalmi kört, mely kép és töprengés egyszerre. Az alföldi festészet állandó eleme képzőművészetünknek. Természetesen az adott tájélményben peregnek le a festői látomásokban a történelem és a társadalom változásai, mintegy tükrei annak. A mai alföldi festészetnek vannak állandósult mozzanatai és új vonásai is. Izig-vérig vásárhelyi és alföldi festő Kurucz D. István. Írja a tájat, és képileg értelmezi a mai valóságot, a pusztatanyák bemutatásával. Fodor József, Csikós András részleteket ragad meg a teljesség igényével, Fejér Csaba Szamaras embere több festői leírásnál, igényes képi meditáció a mai mezei hétköznapokról. Az alföldi festészet egy táj iránti vonzalmat jelent és magatartást. Annál is inkább azt, mert Bazsonyi Arany, Vecsési Sándor, Patay László esetében a táj sokszor a Dunántúl vagy akár a normandiai sziklák, de az érzésvilág alföldi gyökérzetű. Van, iaki bizonyos paródiákat ragad meg; így Lakatos József, aki immár évek óta hortobágyi motívumokat fest, juh- nyájat gémeskúttal és kihajtott ménest: Az erő és a méltóság is megnyilvánul e képeken, nemcsak a megidézett állatok; Tornyai egykori drámai Gémeskútja ma már a nyugodt élet szimbóluma. Az alföldi festészet egyrészt a nagy síkság vásárhelyi, szegedi, bugaci, kiskunsági szögletének festői megörökítését vállalja^ másrészt fontos új vonásokat is tartalmaz: a korszerűség és a magyar jelleg ötvözését. Erre Urbán György, Hézső Ferenc és Schéner Mihály alkotásai jelentenek vonzó példát a fogalmazásban és a táj budapesti, tihanyi, sárospataki kiterjesztésben, mintegy az Alföld festői meghosszabbításában. A festészettel minősített táj így érzelem- és eszmehordozó kategóriává sokszo- rozódik, a látvány látomássá. Párhuzamosan ezzel a festői magatartással a realizmus árnyalatai is megszületnek, életképes változatok, rokon lelkűket más-más hangszereléssel. Stéhlik János, Zorobo- ry László, Szurcsik Jánös és Szalay Ferenc egy-egy kifejezési pólust jelentenek a sokrétegűségen belül. Értékrendet egyúttal. Az alföldi festők egy csoportjának — többeknek az. előbbiekben idézettek közül is — alkotásai e heteftfien Vándortárlaton láiüWfók. Most Baján, igazolva «thaiföldi piktura központi szerepét képzőművészetünkben, nemcsak a táj iránti* öítaa- dásban, hanem a társadalmi fogékonyságot illetően. LOSONCI MIK%ÓS Üvegszobrok az Ernst Múzeumban 1982-ben Finnországban, Rihamäki város Finn Üveg- múzeumában rendezte meg a Műcsarnok a Magyar Üveg- szobrászat című kiállítást. A tárlatnak nagy sikere és sajtóvisszhangja volt. Most Magyarországon bemutatják ezeket a műveket. A kiállítás szeptember 23- ig látható a budapesti Ernst Múzeumban. Mészáros Mari: Közérzet Z. Gács György: Tükröződés Buczkó György: Térkocka SZÉMANN BÉLA Major Tamás és Bárs Ferenc jelenete Radványi. Géza: Circus Maximus című filmjében
