Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-24 / 198. szám
2^PÜJSÄG 1984. augusztus 24. Reagant és Busht ismét jelölték a republikánusok Dallasi konvenció Az amerikai Republikánus Párt elnökjelölő tanácskozása szerdán éjjel ismét Ronald Reagant jelölte az Egyesült Államok elnökéül, alel- nökéül pedig George Busht. Reagan már szerdán Dallasba érkezett, de csak csütörtökön jelenít meg a tanácskozáson, hogy elfogadja a jelölésit. Az elnökjelölő tanácskozás fő témája egyébként a demokraták elleni harc volt. Az amerikai konzervatizmus atyja, Barry Goldwater szenátor a szerda esti ülésen majdhogynem hazaárulással vádolta a Demokrata Pártot és annak elnökjelöltjét, Walter Mondaile-t, mert szerinte „elárulják az amerikai fegyMagyar-kanadai közgazdászkonferencia Termelékenység, hatékonyság, gazdasági növekedés címmel magyar—kanadai közgazdász kerekasztal konferenciát tartottak a Magyar Tudományos Akadémián. A csütöntökön befejeződött háromnapos tanácskozáson — amelyet immár ötödik alkalommal rendeztek meg — a kelt ország neves közgazdászai a gazdasági élet időszerű kérdéseit elemezték. A konferencián előadások hangzottak el a kelet-nyugati viszony alakulásának hatásairól a magyar—kanadai kereskedelmi kapcsolatokra a makro- és mikroökonómiai szabályozás kérdéseiről, a termelékenység hosszú távú változásairól, és arról, hogy az iparnak a világgazdaság kihívásaihoz alkalmazkodva milyen problémákat kell megoldania. veres erőket.” A veterán konzervatív szenátor valóságos dicshimnuszt zen- zett az amerikai hadseregről és természetesen Reagan elnökről. A:Demokrata Párt vezetőiről viszont azít mondotta, hogy „szebb dolgokat mondottak a Szovjetunióról, minit saját fegyveres erőinkről” és hogy „támadják a szabadság és a függetlenség alapelveit.” Paul Laxalit szenátor hasonló hangnemben támadta az ellenpártot és magasztalta Reagan elnököt. Szerinte Reagan „négy rövid év alatt helyreállította az amerikai nép önbizalmát” és bizalmát az elnök iránt. Ez a hagvé- tel egyébként jellemző volt (Folytatás az 1. oldalról.) A díszszemle után került sor a bukaresti dolgozók ünnepi felvonulására. A demonstráció mintegy negyedmillió résztvevője hosszú sorokban, transzparensekkel, nemzeti lobogókkal és a párt zászlaival, valamint a román vezetők képeivel haladt el a tribün előtt. A táblák feliratai a román gazdaság, illetve egy-egy munkáskollektíva termelésének meny- nyiségi növekedéséről tudósítottak, a román párt idén ősszel esedékes XIII. kongresszusának előkészületeire utaltak, s kiemelték az elnök személyes hozzájárulásának szerepét az elért eredményekben. A tömegdemonstrációt több ezer fiatal sportoló látványos és lendületes bemutatója zárta. Este díszfogadást rendeza tanácskozás egészére: a felszólalók igyekeztek a Republikánus Pártot feltüntetni a jövő politikai erejének. A jelenlegi elnök jelöléséről döntő szavazás során mindössze két küldött tartózkodott, majd a tanácskozás résztvevői — a percre pontosan előre kidolgozott forgató- könyvnek megfelelően — húsz percig ünnepelhették Ronald Reagant. Közben a Demokrata Párt igyekszik visszanyerni aZt, amit az elmúlt napokban az alélnökjelöltje, Geralding Ferraro ellen indított támadásokkal veszített. Ferraro szerdán már választási gyűlésen vett részt tek a külföldi küldöttségek tiszteletére. * Nicolae Veres, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete és a nagykövetség munkatársai, hazájuk nemzeti ünnepe alkalmából, szerdán megkoszorúzták a román hősök sírját a rákosligeti temetőben. A koszorúzásnál jelen volt Farkasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese, Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, a XVII. kerületi párt- és állami szervek, valamint a Honvédelmi Minisztérium képviselői. A budap>esti román nagykövetség munkatársai több vidéki helységben koszorút helyeztek el a hazánk felszabadításában elesett román katonák sírjánál. PANORAMA BUDAPEST Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács helyettes elnöke, fogadta Georgi Jordanovot, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának póttagját, miniszterelnök-helyettest, a Kulturális Bizottság elnökét, aki szabadságát tölti hazánkban. Köpeczi Béla művelődési miniszter ugyancsak találkozott a bolgár vendéggel. ULÁNBÁTOR Váncsa Jenő mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter Mongóliában Szüren- horin Szosznomdordzs miniszterrel tárgyalt a mező- gazdasági együttműködés időszerű kérdéseiről és egyeztette a következő évekre a közös munka fő irányait. A magyar—mongol együttműködésben kifejtett tevékenységéért átadta partnerének az Elnöki Tanács által adományozott Munka Érdemrend arany fokozatát. Váncsa Jenőt fogadta Man- galdzsavin Das, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB titkára. WASHINGTON Az Egyesült Államok külügyminisztériuma szerdán közölte, hogy a bizalomépítő és leszerelési kérdésekkel foglalkozó stockholmi értekezleten részt vevő szovjet és amerikai küldöttség vezetője rutinjellegű megbeszélést folytatott a szeptemberben megnyíló következő ülésszak előkészítéséről. James Goodby, az Egyesült Államok és Oleg Grinyevszkij, a Szovjetunió küldöttségének vezetője kedden és szerán tárgyalt a washingtoni kül- 1 ügyminisztériumban. Románia ünnepe Színjáték Dél-flfrikában Csütörtök esti kommentárunk A világ java része nevetséges színjátéknak minősíti azt a nagy hangon beharangozott alkotmányreformot, amely némi jogot ígér a Dél-afrikai Köztársaság néhány nem fehér bőrű polgárának. A néhány ebben az esetben akkor is indokolt, ha tulajdonképpen több mint hárommillió emberről van szó. Az unió lakosságából ugyanis 22 millió az afrikai néger, 4 és fél millió a fehér. Ehhez képest valóban csak csekély számú a mulatt (fekete és fehér bőrű szülők leszármazottai ők), összesen 2,6 millió, és alig 850 ezer az indiai származású polgár. Nos, az alkotmányreform az utóbbi két csoportnak ad választói jogot, s nekik kreál helyet a parlamentben. Az új alaptörvény úgy intézkedik, hogy megmarad a parlament fehér része, 166 képviselővel, emellett két új házat hoznak létre: a mulattok 80 képviselői helyet, az ázsiaiak 40 mandátumot kapnak. Az egész parlamentben így tehát változatlanul biztos fölényben vannak a fehérek. Az afrikai őslakosság képviseletéről pedig ezúttal sem esik szó. A végeredmény tehát az, hogy a 33 milliónyi dél-afrikai kétharmada változatlanul jogfosztott, kizsákmányolt, sőt, törvények szigorával üldözött a saját földjén. Hogy miként kell minősíteni egy ilyesfajta alaptörvény-módosítást, arra rögvest példát adott az ENSZ, mégpedig egyik legfontosabb szervében, a Biztonsági Tanácsban. A testület nemzetközi jogilag semmisnek és érvénytelennek nevezte az új dél-afrikai alkotmányt. Az amerikai és a brit küldött nem szavazta — bár nem is vétózta — meg a határozatot. Ezért elmondható, hogy ezzel a reformszínjátékkal sikereket könyvelhet el magának a pretóriai rezsim. Tőkés támogatói ugyanis azzal érvelnek, hogy valami végre megindult a faji megkülönböztetés fellegvárában, s ez reményt keltő a jövőre nézve. Csakhogy az köztudott tény, hogy a dél-afrikai fehérek között máris túlzottan liberálisnak számítanak a jelenlegi kormányfő, Pieter Botha hívei, -akik kierőszakolták az alkotmány enyhe fazonigazítását. Igen erősek azok a szélsőséges pártok, amelyek semmiféle engedményt nem látnak szívesen, s amelyek örök időkre számkivetett, jogfosztott állampolgárként sze- retnék__látni nemcsak a feketéket, de a mulattokat és az ázsTaiakat is. Hogyan is volna felszámolható ez a visszataszító apartheid-rendszer, ha a lakosság többségének jogait a vezető politikai erők legliberálisabb része sem hajlandó elismerni? A fehér lakosságnak az a kicsiny töredéke, amely tarthatatlannak nevezi a fajüldözés több száz éve fennálló intézményesített rendszerét, alig jut szóhoz Dél-Afrikában. Logikus hát az érdekeltek, tehát a dél-afrikai őslakosság és az őket támogató fekete-afrikai államok nézete, hogy az apartheid magától nem tűnik el: kényszeríteni kell felszámolását. Ezért harcolnak a Dél-afrikai Köztársaságban élő színes bőrűek, s a külvilágnak ehhez kell minél több segítséget nyújtania. AVAR KAROLY Zimbabwe Bátor elhatározások Nehéz időszakban tartotta kongresszusát a Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió (ZA- NU—HF), amely Afrika legfiatalabb államát kormányozza. Az országot megannyi társadalmi és gazdasági gond gyötri. Augusztus elején hatezer küldött ült össze a fővárosban, hogy ebből a nehéz helyzetből kiutat találjon. A kérdés ugyanaz Zimbabwe négy esztendeje az ígéret földje volt a kontöbbsége, a haladó erők világszerte örömmel fogadták a ZANU—HF választási győzelmét, az utolsó előtti fehér végvár, a rhodesiai fajüldöző rezsim öszeomlását. Természetesen, ünnepelték a nagy pillanatot a délkeletafrikai ország felszabadult polgárai, akik kilenc évtizeden át szenvedtek a fehér uralomtól. S hol tart ma Zimbabwe? Sokan sokféleképpen teszik fel a kérdést. Kárör.vendően, csalódottan, vagy éppen aggódva. Ugyanaz a kérdés, de vajon ugyanazt a Zimbabwét látják-e a kérdezők? Bizonyosan nem. Másként vélekednek, akik — a britek, a fehér telepesek — valóságos paradicsomot veszítettek el megszületésével, s megint másként, akik felszabadultak: a 7,6 millió zimbabwei, akik alig várták, hogy élvezhessék szülőföldjük gyümölcseit. A britek, az elköltözött fehér telepesek a mostani helyzet láttán bizonyára a kárörvendők közé tartoznak. Robert Mugabe, a ZANU—HF vezetője, Zimbabwe miniszterelnöke mindig is szálka volt a szemükben; legnagyobb megdöbbenésükre s minden manőverezésük ellenére mégis pártja nyerte meg a választásokat 1980 februárjában. Váratlan csapások A zimbabweiek zöme a maga vezetőjének a ZANU— HF-öt, s személy szerint Mugabét választotta. Tette ezt azért, mert sokan benne bíztak leginkább. Az első két esztendő igazolta is várakozásaikat: az ország gazdasági növekedése 1980- ban és 1981-iben együttesen meghaladta a 25 százalékot. Amivel nem számoltak, s valószínűleg — másokhoz hasonlóan — kevéssé számolhattak az ország vezetői is: a tőkés világgazdasáei válság hatása elérte hazájukat, a fejlődésben visszaesés következett be. Ma itt is sokan hiába várnak munkára, 26 százalékos az infláció. a megélhetés költségei egyre magasabbak. Ráadásul Zimbabwe mezőgazdaságában hatalmas károkat okozott a pusztító szárazság — az egykori élelmiszerexportőr alapvető cikkekből behozatalra szorul. S még kevésbé számolhattak a zimbabweiek azzal, hogy a nehezen kivívott függetlenség testvérviszályt szül. A több mint másfél évtizeden át együtt küzdő ZANU— HF és a Joshua Nkomo vezette ZAPU—HF. a Zimbabwe Afrikai Népi Unió egymás ellen fordult. Mugabe pártja választási győzelme után, már miniszterelnökként, nemzeti megbékélést, békét és nyugalmat akart teremteni az építőmunkához. Hogy ezt nein sikerült megvalósítania, az nem elsősorban rajta múlott. Most a kongresszuson is hangsúlyozta: „...számunkra a közösség érdeke előbbre vaRobert Mugabe beszél a tanácskozáson ló a magánérdeknél... a szabadság és az egyenlőség mindenkire vonatkozik, bőrének színére, tisztségére, vallására való tekintet nélkül”. Együttműködést ajánlott fel mindenkinek, aki kész elfogadni a ZANU—HF vezető szerepét. Mindemellett saját pártján belül is eltérő véleményekkel kellett számolnia. Voltak, akik gyorsabb és radikálisabb fejlődést sürgettek, mások óvatosságra intettek. A kongresszuson elfogadott határozatok tanúsága szerint most a közös érdek érvényesítésének akarata vezeti a pártot. A választott út A ZANU—HF az ország szocialista irányú fejlesztését tűzte ki célul. A párt új szervezeti szabályzata az egyik fő napirendi ponttal, az egypárt-rendszer létrehozásával kapcsolatban kimondja, hogy „ ... azt megfelelő idő alatt, az alkotmánnyal és a törvényekkel összhangban kell megvalósítani”. Tíz határozat született ^ a gazdasági bajok orvoslására. Ezek a termelő- eszközök társadalmi tulajdonba vételét, állami vállalatok létrehozását, a bankok és a biztosító társaságok állami ellenőrzését, földreform bevezetését irányozzák elő. Zimbabwe a világ minden országával kész fejleszteni kapcsolatait, ha azok nem keresztezik törekvéseit és el nem kötelezett külpolitikáját. A ZANU—HF támogatásáról biztosította a szabadságukért küzdő erőket, így a namíbiai és a dél-afrikai hazafiakat. Már-már azt mondhatnánk, túl szép ez a program, helyénvaló azonban bátor elhatározásokról beszélni. A realitásoknál maradva: az ország alkotmánya és a dél- afrikai fajüldöző rezsim fojtogató szomszédsága igencsak megköti Mugabe és hívei kezét. Az alaptörvényt az anyaország, Nagy-Britan- nia bábáskodása mellett, még 1979-ben, azokon a londoni tárgyalásokon dolgozták ki, amelyeken hosszas huzavona után megállapodás született a függetlenség megadásáról. Ez 1990-ig érvényes, előtte csak a százfős parlament egyöntetű hozzájárulásával módosítható. A törvényhozásban az 1980-as választások eredményeként 57 hely van a ZANU—HF birtokában, 20 a ZAPU— HF-é, 20 a fehéreké, 3 a fajüldöző kormányzat idején kompromittálódott Muzorewa püspök csoportjáé. Nem véletlen tehát, hogy az alkotmány módosítása volt a másik központi téma a hararei kongresszuson. A párt radikális szárnya az alaptörvény egyoldalú megváltoztatását szerette volna elérni. A ZANU—HF tehát mérleget készített és erőt gyűjtött ezen a kongresszuson, ország-világ előtt ismertette, egyértelművé tette szándékait. Azt, hogy bármilyen nehéz is, továbbra sem riad vissza a küzdelemtől a 7,6 millió zimbabwei szebb jövőjéért. KOCSI MARGIT A kongresszus résztvevőinek egy csoportja
