Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-14 / 190. szám
A népújság 1984. augusztus 14. Moziban A „svéd modell” A mester és a tanítványa Azt hiszem, férfitársaim között sokan vannak, akik a „svéd modellt” szívesen elfogadnák, gyakorolnák, — no persze ez a lelkesedés csak addig tartana, amíg ők, és nem házastársuk élne a modell adta lehetőséggel. Azzal, hogy a heti két szabadnapot kapva a lakásban azt csinál, amit akar, azt fogad, akit akar a házastárs beleegyezésével, tudatával, annak diszkrét távollétében. Gyanítom, hogy a modell bevezetése a valós életben is legalább annyi konfliktust okozna, mint a Házasság szabadnappal című, új magyar filmben. Mert abban sziporkázó ötletekben poénokban, váratlan fordulatokban aztán nem volt hiány. Köszönhető ez, az azóta elhunyt írónak, Romhányi Józsefnek, aki a többi szerzővel együtt nem akart mást, mint szórakoztatni. És ha ezt jól csinálják, az tisztességes cél, cseppet sem megvetendő feladat. Mert tudomásul kell vennünk, hogy a kommersz műfajokra is szükség van. Igény, széles igény van rájuk és azt kielégíteni csak rosz- szul bűn. A jól, mesterember módjára elkészített kommersz mű, legyen az színpadi előadás, könyv, vagy zenei műfajú, hozzátartozik nagyon sok ember életéhez, kikapcsolódását, szórakoztatását szolgálja. Azt hiszem a Házasság szabadnappal című film rendezője is ebbe az irányba indult el, talán példaképül választva a nagy „szórakoztató” rendezőt, Keleti Mártont, és első filmjével — Pogány madonna — ígéretesnek is mutatkozott ebben a műfajban. Hogy második filmje a Házasság szabad nappad nem sikerült úgy, mint az első, nem biztos, hogy csak a rendező bűne. A film szereplői sem tudtak olyan önfeledten „bohóckodni”, játszani, és a for- fatókönyv — számtalan poénja, meglepő fordulata ellenére — sem biztosította, alapozta meg az igazán jó mű megszületését. Az*agyon- bonyolított cselekmény követésébe a néző egy idő után belefárad, elunja, épp ezért a vége érdektelenné válik. A színészek játékából is érezhető ez, mert például amíg Balázsovits Lajos, az egyetlen becsületes, de kissé szerencsétlen szereplő játéka a film első részében kiemelkedő, később elszürkül, indulatai, cselekvései papírízűvé válnak. Talán csak Schütz Ila alakítása emelhető ki, mint végig egyenletesen jó megjelenítés. Egyébként ebben a filmben, ami végig a házassági kicsapongásokból, a szexről szól, csak az ő bugyija villan ki egy pillanatra. Az alkotók bebizonyították, hogy lehet malackodni, házassági hűtlenségről, kicsapongásokról filmet készíteni úgy is, hogy nem kell a teljes női szereplőgárdát ruhátlanul mozgatni, esetleg — mint az utóbbi időben több példa volt rá — pornográf jelenetekkel fűszerezni egy filmet. Félreértés ne essék, nem az esztétikus, szép női testek látványa, a funkciót kapott meztelenség, csak az értelmetlen és céltalan pornográfia ellen beszélek. Szükség van a jó szórakoztató filmekre, így hibái ellenére is örülni kell, hogy egy fiatal rendező — Mészáros Gyula — felvállalta ezt a műfajt, örülni kell, mégha bosszantó tévedéseket, valószínűtlen jeleneteket is láthattunk. A filmben szereplő családok természetesen nem átlag magyarok. Hisz az átlag magyarnak ugye nem tellik vadonatúj BMV-re, budai, hatalmas kerttel kiegészített villára, de ez még nem is hiba. Az már nagyobb, hogy a főszereplő, illetve a filmíró nem tudja, hogy Lenti nem Vas megyében, hanem Zalában van. De ez is apróság, hisz a film végére minden megoldódik. A szívtipró, minden házasságot „feltörő” Európa-bajnok úszóedző elsőáldozós kisfiú szerénységével közeledik az addigi naiv kislányhoz, aki viszont felismeri önön nőiességét, szépségét. így egy mindent feloldó csókkal véget is érhet a film, amire a szerzők még egy utolsó kis poént is feltesznek koronának. Feltűnően kevesen voltunk a szekszárdi moziban, pedig — meggyőződésem —, hogy ha ezt idegen, mondjuk francia vagy olasz filmként hirdetik, telt házat vonzott volna. A magyar nézők idegenkedése a magyar filmtől, újra bebizonyosodott. Ennek okait elemezni viszont egy hosszabb tanulmányt igényelne. TAMÁSI JÁNOS Jelenkor Rádió Tanácstalan szabadság A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat összevont nyári számának élén Mészöly Miklós Merre a csillag jár? című, Béládi Miklós emlékének ajánlott elbeszélését olvashatjuk. Szépprózai írással szerepel emellett Kalász Márton, László Lajos és Tandori Dezső. A lírai rovatban fiatalok és pályakezdők -munkáit, többek között Báli Brigitta, Csordás Gábor, Erős Zsuzsa, Filip Tamás és Szervác József verseit találjuk. Az irodalmi tanulmányok sorában figyelmet érdemel Baránszky Jób László Latin költő a Dunánál a XX. században című írása Berczeli Anzelm Károly költészetéről. Ez a könyv többet is, kevesebbet is ad annál, amit a címe ígér. A felsorolt építészeti alapfogalmak ugyanis kiválóan alkalmasak arra, hogy segítségükkel megérthessük a világ bármely műemlékét, építészeti remekét, hiszen olyan fogalmakat is magyaráz, melyek a magyar műemlékeknél alig, vagy egyáltalán nem fordulnak elő (pl. kápolnakoszorú). Ami szintén többlet: nem csupán a műemlékekről alkothatunk fogalmat a könyv alapján, hanem tulajdonképpen minden épüTetről, mivel a tömören és érzékletesen fogalmazott címszavak ismeretében az ember építő tevékenysége a maga egészében kerekedik ki. Eddig a „többről”, most a „kevesebbről”. Az ismertetett munka nem foglalkozik magukkal az építészekkel, s ez érthető is. Kevésbé magyarázható, hogy a műemlékvédelem iskolateremtő mestereinek ismertetésétől is eltekint, akik pedig óhatatlanul belevitték a maguk elveit és egyéniségét az általuk helyreállított épületbe. A határok kijelölése persze nagyon nehéz egy alig több, mint kétszáz oldalas könyvnél, s ez nem csupán az elmondandó alapfogalmakat, hanem az időbeli terjedelmet is kényszerűen csökkenvalamint Kulcsár Szabó Ernő Üj szenzibilitás felé c. áttekintése a nyolcvanas évtized pályakezdő költőiről. Egy országos kérdésekkel, a településhálózat fejlesztésével foglalkozó pécsi tudományos intézményt és tudóst mutat be Vekerdi László interjúja Enyedi Györggyel, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatójával. A beszélgetéshez kapcsolódik Enyedi György Két tűz között : regionális központok Magyarországon c. tanulmánya. A művészeti rovatban P. Müller Péter pécsi, továbbá Koltai Tamás és Pályi András kaposvári színházi beszámolóját közli a folyóirat. ti-kurtítja. Mégis jó lett volna, néhány olyan lexikoncímszó is, mely a legkorszerűbb építészeti kategóriákat is tisztázza, hisz bármily furcsa, ha „hatóságilag” nem is, tartalma szerint azonban ezek egy része is műemlék (vasbeton szerkezetek, függönyfal stb.). Ám mi sem áll távolabb tőlünk, mint a kákán csomót keresni: inkább örülnünk kell, hogy egy ilyen, mindenki számára könnyen érthető, tömör stílusú mű ismerteti meg a nagyközönséget az építészet betűivel, szavaival, mondataival. Ha az érdeklődő elsajátítja ezeket az alapelemeket, képes lesz arra, hogy „olvassa” az architektúrát. megértse a csak látszólag néma éoület mondandóját a múltról és a jelenről. Igen sokat beszélünk manapság a vizuális kultúráról (vagy éppen kulturálatlan- ságról), s nemigen vesszük észre, hogy építészeti műveltségünk a leghiányosabb területek egyike. Riasztó mértékű nem tudásunk gyakran párosul felelőtlenséggel. De legalább hadd reménykedjünk, hogy az, aki az épületet valóban megérti, titkát felfedi, talán becsülni is fogja, s aki becsüli, az talán nem rongálja, pusztítja majd. A mindössze húszperces riport főszereplője lassan, izgatottan, az első valóban őszinte megnyilatkozás görcsös félelmével formálja a szavakat. A riporter már az első perctől egyenrangú félként fogadja el azt az embert, aki eddigi 18 éve alatt nem így kezelte. B. Sándor féléves kora óta állami gondozott. Anyának nem nevezhető szülője tizenhat év csendje után hazaviszi istentelenül mocskos vackába, az italközelbe. A fiú egyszer- csak megtudja, hogy lányhúga is van és összetűz az anyjával, amiért az „örömgye- rek-testvérét” eltagadja előle. Aztán egy kocsmai blokkon primitív ákombákomával közli vele. hogy jelentkezzen ki állandó lakcíméről, mert nincs szüksége rá. Az ügy innen kezdődik. A rádió Válaszolunk hallgatóinknak Csűrös Csilla szerkesztette és készítette külön számában eavütt van, minden: szomorúság, a felnőtt társadalom közönyössége, a munkahely információszegénysége és a helyi tanács bürokratikus érzéketlensége. És mindennek szenvedője egy volt állami gondozott. aki nevelőpatronusá- val kitámolygatva az életbe, keresné helyét, de az érzelmi pofonok sorozata lassan visszaveti a kezdeti stációhoz. Csűrös Csilla jól végzi dolgát. Nem elégszik meg a főhős keserű életének monológjával. hanem mikrofonjával beállít abba a termelőszövetkezetbe, ahol segédmunkásként már négv hónapia alkalmazzák a fiút. de még azt sem tudják róla, honnét inMagyar siker született az olasz főváros közelében, Oriolo Románéban tartott I. nemzetközi tv-filmfesztivá- lon, amelyen 13 ország 29 művét mutatták be. A vasárnap esti díjkiosztáson a legjobb női alakításért járó díjjal jutalmazták Szerencsi dúlt felnőttsége. Nem tartották fontosnak ezt tudni, mert meg sem fordult fejükben, hogy ilyen emberek is léteznek. Ám a riporternő egy beszélgetési láncból a helyi tanács gyámügyi előadóját és a vb-titkárt sem hagyja ki. Mire keresi a választ? Arra, hogy ha tudták, hogy a gyökértelen fiú lépéshátránnyal indult már születésekor, akkor miért büntetik sorozatos pénzbírsággal azért, mert kegyetlen helyzetén ő egyedül nem képes változtatni. Csűrös Csilla tisztelettel kérdezett, a tanácsi dolgozók hivatásukat megszégyenítve pedig csak makogtak. Hogy, hát a tényállás igazolva volt, mert állandó címére nem jelentkezett be, meg formailag minden helyes volt. Arra nem volt igaz és humánus válaszuk, hogy Sándor kérése ellenére miért halogatták a találkozást. írtam, hogy az elmúlt hét csütörtökén délelőtt a Kossuthon sugárzott műsor csak húszperces volt. izzó, fájdalmasan húsz perc. Az adás utáni lépéseket elképzelve bizonyára felgyorsul az idő. A tanácsnak már tennie kell valamit azért a fiúért, aki már önmagát félti. Azért az egy állami gondozottért, akinek több tízezer társa hasonló körülmények között várja, hogy az a társadalom segítsen rajta, fogadja el egyenrangúnak, amelyről az intézetben azt hallotta, hogy minden szépet megad neki, szereti és emberré neveli őt. Csak tudnám, hogyan felejti el ismételt megaláztatását? szűcs Évát, az „Abigél” című filmben nyújtott teljesítményéért. A filmet mint ismeretes, Zsurzs Éva rendezte Szabó Magda regényéből. A nemzetközi zsűri a rendezői díjat Andrzej Wajdá- nak ítélte, az „Évek múltával, napok múltával” című tv-sorozatáért. Könyv Magyar műemléki AßC Szerencsi Éva olasz díja Tévénapló Pap Károly emléke A két háború közötti magyar próza egyik leg jelentősebb mestere, akinek tehetségét Mikes Lajos, Osvát Ernő és Ambrus Zoltán egyaránt felismerte, majd Móricz Zsigmond állt ki mellette. Babits is nagyra becsülte, az elsők között kapta meg a fiatalok közül a Baumgarten-díjat, a Nyugat pedig 1928-ban folytatásokban közölte A nyolcadik stáció című regényét. A felszabadulás után több könyvét újra kiadták, Pap Károly Társaság is alakult, özvegye pedig megható kitartással igyekezett ébren tartani emlékét, de lassan mégis megfeledkeztek róla, s úgy tudom, ma is vannak kiadatlan munkái. 1897. szeptember 24-én született Sopronban, ahol apja főrabbi volt, s 1945. elején halt meg, valószínűleg Bergenbelsenben, ahova Buchenwaldból vitték. Karjára tetoválva a száma: 72713. Azt mondják, fogolytársai meg akarták szöktetni, hogy írja majd meg sorsukat, de nem vállalkozott rá, közöttük maradt. Írói munkássága alig húsz évet fog át, de ezt a rövid időszakot remekművek jellemzik, mint az Azarel, a Megszabadítottál a haláltól, s jó néhány novella, köztük A hószobor, vagy az Irgalom. Az ember érdekelte, a kiszolgáltatott és felszabadulásra váró ember, ezért lázadt saját sorsa ellen is, 1944. márciusában pedig, néhány nappal a német megszállás előtt, tiszta szívvel írta: „Egész addig, amíg a világban emberek vannak, akik éhesen és rongyokban munkát végeznek, elítélni- való szerintem könyvet, lapot, színházat, filmet írni azoknak, akiknek még ma is módjuk van ahhoz, hogy szórakozzanak’’. Illyés Gyulát ezekben a hónapokban arra bíztatta, fogalmazzanak közösen olyan falragaszokat, „amely után mindkettőnket nyilvánosan agyonlőnek" — emlékezett vissza Illyés. Tiszta ember és nagy művész volt, méltatlan a feledés, amely hosszú időn át eltakarta az olvasók újabb nemzedéke elöl, s a tévé érdeme, hogy most egyik szép regényéből filmet készített. A Nyolcadik stáció fiatal rendező, Lojko Lakatos József munkája, aki Füst Jánossal közösen a forgató- könyv írására is vállalkozott. Tulajdonképpen mindig méltánytalan egy filmtől a regény szó szerinti átvételét számon kérni, más műfajról van szó, s inkább az a kérdés, mennyiben találkozik a film a szerző szándékával, meg tudja-e teremteni a mű eredeti légkörét. A Pap Károly-mű esetében nem az atmoszférával van baj, inkább az esetenként romantikus hangvétellel, elsősorban a főszereplő, Puskás Tamás szerepformálását illetően. Leviát festőnek csak a szándéka romantikus, s Pap Károly itt tulajdonképpen saját tervét is előrevetíti, ugyanis egész életében egy nagyszabású Krisztusregényre készült. A történet aztán a falusi jótékony asszony érzelmi tragédiájába fordul, s itt Csomós Mari igazán remekel: ő a film igazi hőse, aki nemcsak A nyolcadik stáció (a cím az eredetiben névelös), hanem az egész Pap Károly-i világot átéli. Nem hibátlan alkotás a tévéfilm, de sokat ígérő állomás az ifjú rendező pályáján, s remélhetőleg része lesz abban, hogy a már-már félig feledett Pap Károlyra irányítsa az újab olvasói nemzedék figyelmét. Cs. L. Az „Ablakból” A szimbolikus ablakból ezúttal a Mátra szép vidékeire vethettünk egy-egy pillantást, az adás helyszíne ugyanis Galyatető SZOT-üdülője volt. Ha én dobhatnék a Nők Lapja tévékockájával, a hatos pontszámot ügyeskedném ki, a pénteken látott műsornak. Bár rendhagyó volt az adás, ez utóbbi szempontból mégsem. Tartalmas Ablak volt. a műsoridő csak szűkösen elegendő arra, hogy szó essen Nógrád, Heves és Borsod megye életének aktuális kérdéseiről, melyek iránt jogos az országos érdeklődés. Felsötárkány rémes ivóvízhelyzete is megkívánta az országos nyilvánosságot. Aki az adást megtekintve, kedvet kapott a természetjáráshoz, örülhetett a műsorban ajánlott praktikus könyveknek. Nem árt még egyszer megemlíteni, a Természetjáró lxl-et. Hallhattunk a közeljövő turistacsalogató eseményeiről is, és kaptunk időjárás-előrejelzést. Egy élő adás mindig izgalmas, néha meglepetéssel is szolgál. Így volt az most is. Riporterünk kínosan feszengett, amikor az adás egyik vendége kis híján értékelte történelmünk nagy egyéniségeinek munkásságát. Akadtak kisebb technikai hibák is az adás során, de ennek ellenére a műsor mindvégig gördülékeny volt, kellemes, érdekes másfél órát nyújtott. SÁRINGER MARTA Zenebutik Nemcsak az RTV-újságban, hanem a szombat esti figyelemfelhívó előzetesben is azt ígérte a Magyar Televízió, hogy „régiségek, újdonságok. különlegességek, aktualitások, művészek, művek zeneközeiben” lesznek a vasárnap délutáni Zenebutikban, Juhász Előd műsorában. A gazdag programban tizennégy féle pergő műsorszám szerepelt úgy, hogy az élő adást különböző filmbejátszásokkal is változatosabbá, színesebbé tették. Az egy óra hosszat „nyitva tartó” zenebutikban kedvünkre válogathattunk, hisz a szegedi Molnár-dixielend muzsikája mellett hallhattuk Dénes Zsuzsanna előadásában Bach Ave Máriáját, később Silvie Vartant, a Weiner Kamarazenekart, a Saragosa Band-et, Hindi muzsikáját, az East és Shadows együtteseket_ valamint a Szegedi Kamarakórust is többek között. A Róth György csellistával készített riport a klasszikus zene popváltozatainak „szükségességét" bontotta ki. A műsorban legnagyobb teret — nem véletlenül — az első magyar rockopera, az István, a király kapta. A filmbejátszások alatt magyarázatokkal ellátott, lényegre- törő beszélgetés alakult ki a szerzőkkel. —él— ■
