Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-11 / 188. szám

1984. augusztus 11. (TCX.NA \ NÉPÚJSÁG 11 Farkas Pál Gímszarvasa a Balaton partján A Gímszarvas Amikor Farkas Pál Babits- szobrát felállították a költő szülőházának udvarán, nem­csak egy Babits-szoboi-ral lettünk gazdagabbak, hanem a legjobb ábrázolásnak örül­hettünk, mert senki nem kö­zeledett ilyen érzékenységgel, ennyi átéléssel Babiitshoz. A szobor általános elismerést váltott ki, egyik képeslapunk címoldalán közölte, s hason­ló feltűnést keltett a követ­kező nagy köztéri munka, a Pécsi Állami Gazdaság udva­rába készített két életnagysá­gú paripa. Ez egyben a tech­nikában is változásit hozott: a Babits-szobrot bronzba ön­tötték, Pécsre azonban már maga a művész kalapálta ki, reneszánsz mesterekre emlé­keztető kézműves gondosság­gal, művét. A gazdasági kény­szerűség, ami a lényegesen, költségesebb öntésit pótolta, végeredményben a mű javá­ra válit, ment munka közben is alakult, formálódott a szoborkompozíció. A Balaton partjára a Gím­szarvas, a Balatonnagybereiki Állami Gazdaság megbízásá­ra, a Somogy megyei Tanács és a Fonyód nagyközségi kö­zös tanács támogatásával ugyanezzel a — végered­ményben — ötvöst echniká- val készült, s meggyőzően mutatja Farkas Pál eddig is isment erényeit. A kompozíció biztonságált kell elsősorban említenünk, az összefogottságot, a részle­tek megkomponálítságáit és egységét. A pécsi lókompozí­ció, a két paripa egymásba kapcsolódása, bizonyos szem­pontból" könnyebb megoldást kínált, mert a két figura ter­mészetes mozdulata, amit na­gyon sok megfigyelés, tanul­mány előzött meg, magában hordta a kompozíciós egysé­get. A Gímszarvas más szobrá­szati kérdéseket vetett fel. Itt egy álló figurának kellett megadni a dinamikát, s a magasba vetett fej, a szarvas- bőgés tipikus mozdulata, sű­ríti magába az ábrázolás lé­nyegét. A tekintet innen in­dul el, s ez a nagyon szépen megmunkált részlet önmagá­ban is biztos kompozíciós egység, amit meggyőzően ér­zékeltet az arányok biztonsá­ga, a szerkezet eleganciája. Ugyanakkor a szobrot ne­mes realizmus jellemzi, ke­rülve az állatábrázolások — korábbi példák bőségesen vannak — megszokott natu­ralista tárgyszerűségét. Med- gyessy Ferencről járja az anekdota, hogy Móricz Zsig- mond ellenvetéseire azzal válaszolt: „Zsiga, ez nem ló, hanem szobor.” Farkas Pál életnagyságú­nál nagyobb gímszarvasa is elsősorban szobor, ugyanak­kor azonban a részletek rea­lizmusa a valóságban gyöke­rezik, s ahogy hallottam, va­dászszakemberek is egyaránt dicsérték a megjelenítésben rejlő erőt és a szobor tiszta artisztikumáft. A szoboravatásra nagyon sokan mentek el Balaton- fenyvesre, ahol az állami gazdaság központja van, s a vendégek sorában nyugatné­met vadászok is voltak, akik­nek hatásos és hiteles kürt­jeiére kezdődött az ünnepség. Sugár Imre, a Somogy me­gyei Tanács VB. elnöke me­leg szavakkal méltatta Far­kas Pál alkotását, ami való­sággal uralja a gazdaság köz­pontja előtti parkot s a bala­toni műútról is jól látható. Az ünnepségen Tolna me­gyéből is sokan részt vettek, s a vendégek sorában ott volt István József, a megyei ta­nács elnökhelyettese, Póla Károly, a megyei tanács mű­velődési osztályának vezetője és István István Szekszárd város Tanácsa művelődési osztályának vezetője Is. A szoborral nemcsak a Ba- latonnagybereki Állami Gaz­daság gazdagodott, hanem a magyar művészet is, hisz ezt az alkotást az elmúlt évtize­dek legjobb alkotásai között kell számon tartanunk. Csányi László Az Opera - nyitás előtt Még néhány hét és lekerülnek az állványok az újjászüle­tett Operaház homlokzatáról Alig néhány hét van már csak hátra az újjáépítet, kor­szerűsített, a pincétől a pad­lásig kívül-belül újjávará­zsolt budapesti Operaház szeptember 27-i megnyitásáig. Ám laikus szemmel szinte hihetetlennek tűnik, hogy ilyen rövid idő alatt minden elkészüljön, a helyén legyen és hibátlanul működjön. Szerencsére a szakértőnek, Balogh Éva építésvezetőnek más a véleménye. Optimiz­musát pontos adatokkal tá­masztja alá. — Jelenleg több mint hat- százan dolgoznak az épület­ben és a külső munkálato­kon — mondja. — Nincs le­maradás, sőt néhány mun­kafolyamat a tervezettnél előrehaladottabb állapotban van. Befejezéshez közeledik a páholysorok kárpitozása és összesen 7 és fél kiló 23 ka­rátos aranylapocskákat hasz­nálunk fel. Szerelik az elő­függönyt, a világítás és a szellőztetés már készen van, hibátlanul működik. A szín­padon az utolsó simításokat végzik a bonyolult berende­zéseken. Augusztus 31-én már az üzempróbák is véget- érnek. Ezt követően az Ope­raház műszaki gárdája veszi át a terepet, hogy elvégezze az úgynevezett finomszabá­lyozást. Augusztus első felé­ben már csak a díszletraktár­ban akad némi tennivalónk és a homlokzatról bontjuk le fokozatosan az állványokat. Mindezek után az útépítők vonulnak fel a Dalszínház utcában és a Hajós utcában, hogy új aszfaltburkolatot he­lyezzenek el az úttesten és kijavítsák a kisebb-nagyobb járdahibákat. Remélhetőleg nemsokára befejeződik az Operaház körüli lakóházaik Az utolsó simítások a pá­holysorok aranydíszein tatarozása is, így az egész környék új köntösben várhat­ja majd a megnyitó díszelő­adás ünnepi közönségét... — Mindez nagyon bíztató­an hangzik! Ám jelenleg még kisebbfajta csatatérhez ha­sonlítanak az utcai frontok, a belső lépcsőházak és a mel­lékfolyosók. A friss aranyo­zást máris vékony porréteg borítja. — Augusztus 15-én itakarí- tóbrigádok „szállják meg” az épületet és környékét, hogy minden ragyogjon, csillogjon, a legkényesebb háziasszony se találjon tisztaság dolgában kivetnivalót — válaszolja az építésvezető —. És még egy dátum: szeptember 1-én meg­nyílik az Operaház Dalszín­ház utcai pénztárcsarnoka, kezdődhet a sorban állás az első előadások jegyeiért. Né­hány kedves meglepetéssel is szeretnénk megörvendeztetni az újjáépült Operaház láto­gatóit. Kóstolóként most csak annyit: egykori fényképek alapján ugyanolyan formájú és elrendezésű betűk, felira­tok kerültek ismét a bejára­tok és páholyajtók fölé, mint amilyenek a száz évvel eze­lőtti eredetiek voltak. Hason­lóképpen az egykori erede­tikkel megegyezők az egyéb jelzések, útbaigazító táblák is. Már csak néhány hót és el­búcsúzunk alttól a munka­helytől, amely éveken át több volt mindnyájunk számára, mint más hasonló felújítás, építkezés. De nem végleg: már javában készülünk az ünnepi megnyitó előtti házi díszbemutatóra, amelyet az Operaház az építők számára rendez, szép figyelemmel: azok üljenek elsőkként a széksorokban és a páholyok­ban, akik keze munkájával mindez megvalósult. G. T. MŰVÉSZET Felmenő ágban a bábjáték Tizenhat éve, 1968-ban ren­dezték meg először Békés­csabán a nemzetközi bábfesz­tivált. Az idén hetedik alka­lommal fogadták Békéscsa­bán a világ és hazánk élvo­nalbeli bábszínházait; báb- csoportjait. A fesztivál zárá­sát követően sokan, sokfelé beszélnek a tapasztalatokról, a sikeres — vagy kevésbé si­keres — produkciókról, s ta­nulságokról. Most, hogy a vendégek ha­zautaztak, Lenkefi Komád­dal a fesztivál szervező bi­zottságának titkárával, a KPVDSZ Békéscsabai Nap­sugár Bábegyüttese művésze­ti vezetőjével is szót váltha­tunk minderről. — Sikerrel zárultak a 7. nemzetközi bábfesztivál ese­ményei. A korábbi évekkel összevetve is hasonló véle­ménnyel lehetünk? — A bemutatott produkci­ók színvonala s a szervezés sokat fejlődött a fesztiválok során. Igaz, nem mindig ugyanaz a mezőny szerepel Békéscsabán, — különösen a külföldieknél van ez így —, ezért nem tudjuk összevetni, változott-e az elmúlt időszak­ban stílusuk, koncepciójuk. A belföldi együtteseknél már könnyebb az összehasonlítás, hiszen nem csupán a békés­csabai fesztiválon láthatjuk egymást, hanem sok egyéb hazai rendezvényen is. Em­lékszem, 1981-ben az volt az általános vélemény — annak a mezőnynek a bemutatója alapján —, hogy a bábjáték hullámvölgyben van. Most, a szakmai értékelő bizottság egyik tagja úgy nyilatkozott, felmenő ágban van a bábjá­ték. Persze, hogy valós ítéle­tet tudjunk mondani, ahhoz legalább tizenöt nemzetközi fesztivált kellene végignézni. Egy biztos: a bemutatott pro­dukciók zöme magas színvo­nal tükrözött. — Kik vettek részt az idei fesztiválon ? — Volt olasz, ausztráliai, bolgár, észlt, NDK-beli, cseh­szlovák és francia együttes. A legnagyobb síként azonban a Kínai Népköztársaságból érkezett pekingi Művész Báb­színház aratta. Hazánk báb­művészetét a zalaegerszegi, az ajkai, a kazincbarcikai, a debreceni, a kecskeméti, a nyíregyházi, a szekszárdi, a pécsi, a balassagyarmati és a békéscsabai bábegyüttesek képviselték. — Az idei fesztiválon a Napsugár Bábegyüttes báb- és dokumentációs kiállítással, jubileumi előadással lepte meg a résztvevőket.^ — Igen, az idén ünnepel­jük a csoport fennállásának 35. évfordulóját. A jubileum fényét emelte, hogy a bolgár, a kínai és a debreceni együt­tes mellett mi is átvehettük az UNIMA-diplomát szerep­lésünkért. A leleplezés pillanata Vendégek a szobor körül

Next

/
Oldalképek
Tartalom