Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-04 / 182. szám
1984. augusztus 4. a Képújság Szergej Iljusin, a Szocialista Munka háromszoros hőse, Lenin és állami díjas akadémikus, hosszú, alkotó életet élt. Az IL repülőgép- család tagjait napjainkban az egész világon ismerik. Szergej Iljusin 90 évvel ezelőtt, parasztcsaládban született. Falusi iskolában tanult, majd 15 éves korában dolgozni ment. 1914-ben behívták a hadseregbe, ahol egy repülőteret ellátó egységhez került. így kezdődött a leendő repülőgép-tervező kapcsolata a repüléssel. 1921-ben Szergej Iljusint felvették a Vörös Légiflotta főiskolájára, amely ma a Zsukov Repülőakadémia nevet viseli. Egyetemi évei alatt megismerkedett a tervezéssel, több vitorlázó repülőgépet épített. Az igazi munka azonban a területen 1933-ban kezdődött, amkor Iljusint kinevezték egy repülőgép-tervező iroda vezetőjévé. A 30-as évek közepére a távolsági repülőgépek iránti általános érdeklődés jellemző. Az egyik ilyen repülés során vált híressé a DB—3-as, Iljusin tervezte repülőgép. Legnevezetesebb útját 1939- ben a Szovjeitunió és az Egyesült Államok között tette. Iljusin egy másik gépe, a legendás IL—2-es, komoly szerepet játszott a második világháború éveiben. A háború még folyt, valamennyi arcvonalon zajlottak a harccselekmények, amikor Szergej Iljusin repülőgép-tervező irodája 1944-ben a háborús időkben szokatlan feladatot kapott: meg kellett kezdeniük egy utasszállító gép tervezését. Ekkor született az IL—12-es és az IL— 14-es gép. Mindkét gép sorozatgyártásban készült, és nemcsak a Szovjetunióban, hanem Csehszlovákiában és az NDK-ban is előállították. Iljusin ezt követő géptípusai a szovjet polgári repülés fejlődésének egy-egy állomását jelzik. Az IL—2-es csatarepülőgépre ' a szinte fantasztikus életképesség volt jellemző, ami az utasszállító repülőgépeknél megbízhatóságként jelentkezett, vagyis a gép a legnehezebb körülmények közepette is biztonságosan tudott repülni. Az IL—18-as turbólégcsavaros gép hosszú időn keresztül az AEROFLOT légitársaság gépeinek alaptípusa volt és mind a mai napig repül az Északi-, illetve a Déli-sarkra. Az első interkontinentális IL—62-es repülőgép 1967-ben kezdte meg rendszeres járatait Moszkva és Montreal között. A gép megjelenése szenzációnak számított. Számos olyan eredeti megoldása volt, amelyben különbözött hasonló külföldi társaitól. Az angol sajtó véleménye szerint a gép olyan stabil, mint egy szikla és egyáltalán nem hajlamos a berezgésre, ami a hosszú orrésszel rendelkező gépek sajátja. Két évvel később jelent meg az IL— 52-es M változat. Ez abban különbözött elődjétől, hogy repülési távolsága több mint tízezer kilométerre nőtt. Az AEROFLOT leghosszabb belföldi és külföldi járatain ma is ez a gép közlekedik. Szergej Iljusin már nem él — 1977 februárjában halt meg, de iskolája tovább folytatódik. A tervezőiroda két legutóbbi gépe félreérthetetlenül magán viseli az IL gépek családjának sajátságos jegyeit. Az AEROFLOT-nalk már régóta szüksége volt olyan gépre, amely tehermentesíti a legforgalmasabb légi útvonalakat, így elsősorban az olyan közepes hosszúságú itá- vokat, mint például a Moszkva—Szocsi. E célra tervezték az IL—86-os háromajtós gépet, amellyel meggyorsitot iták az utasok be- és kiszállását. A gépen 350 férőhely van, sebessége óránként 950 kilométer, repülési távolsága négyezer kilométer. Jelenleg a légibusz hosz- szabb repülési távolságú változatán dolgoznak. Ez a gép 8000 kilométert lesz képes megtenni leszállás nélkül. A szárnyak fesztávolságát tíz méterrel növelik, a férőhelyek számát háromszázra csökkentik, és megszüntetik a beépített feljárókat. Ijlusin tervezőirodája fennállásának fél évszázada alatt több mint 50 géptípust adott a hazai repülőgép iparnak. MIHAIL CSERNYISOV APN—KS Az IL—86-os légibusz a berlini repülőtéren Egy sportrepülőgépen 1947-ben Szergej Iljusin alkotó élete Egy repülőgépcsalád tervezője NDK Eredményes nyersanyag-takarékosság Gyógyfürdő középkori hagyományok szerint Araszán — kazah nyelven: az egészség, a frisseség, az erő forrása. Nem véletlenül nevezték el így a kazah fővárosban, Alma-Atában létesített új fürdőközpontot, amit a középkori keleti építészeti hagyományoknak megfelelően alakítottak ki. A vendégeket a keleti fürdő mellett orosz gőzfürdő és finn _ szauna, gyermek- és hidroterápiás osztály, vízkú- rás szalonok várják a fürdőközpontban, amelynek szolgáltatásait egyszerre négyszázan vehetik igénybe. Napraforgóból — olivaolaj Szovjet kutatók olyan napraforgót nemesítettek ki, amelynek olaja az olivaolaj tulajdonságaival rendelkezik. Az új napraforgó magjai hasonló arányban tárolják a zsírsavakat, mint az olajbogyó. Az új változat másik előnye a nagy hozam. Egy hektárnyi területről mintegy 1600 kilogramm olaj nyerhető. Az NDK-ban csak a leadott fáradtolaj ellenében adnak kenőolajat a gépkocsikhoz. A bevezetett intézkedés révén az országban az olaj regenerálásával évente mintegy 350 ezér tonna nyersolajat takarítanak meg. Takarékoskodni kifizetődő és hasznos dolog, de az NDK-ban egyúttal létkérdés is. Az ország természeti kincsekben szegény, gazdasága rászorul a nyersanyagok többségének importjára. Ennek ellenére az NDK a világ 10 legfejlettebb ipari állama közé tartozik. A munkaképes lakosság fele a nemzeti jövedelem 60 százalékát megtermelő iparban dolgozik. Az ágazat kétharmad részét alkotja a nehézipar : a szerszámgépgyártás, a fémfeldolgozás, az elektrotechnika, az optika, a finommechanika, a hajóépítő szakma, a vegyipar, valamint a nyomda- és textil- gépgyártás. Az NDK, amely 1950 óta tagja a KGST-nek, exportimport ügyleteinek kétharmadát a tagállamokkal, egy- harmadát pedig a tőkés országokkal bonyolítja le. A hetvenes évek kőolaj- és egyéb nyersanyag válsága érzékenyen érintette az NDK-t is, s veszélyeztetve volt nyugati importja. Ezért szigorú takarékossági programot léptettek életbe, amely szerint a kőolaj a továbbiakban csak vegyipari nyersanyagként, illetve a belőle előállítható kitűnő minőségű üzemanyagként hasznosítható. Fűtésre tehát mind a mai napig tilos felhasználni. E célra megfelel a barnaszén is, az egyetlen nyersanyag, amely bőségesen rendelkezésre áll az országban. A barnaszenet természetesen nemcsak fűtésre használják, gázt is előállítanak belőle, ami viszont értékes szintetikus anyagok gyártását teszi lehetővé. A barnaszénnek folyékony gázzá történő átalakítását egyébként szovjet együttműködéssel oldották meg. A hetvenes évek második felében, a fajlagos nyersanyag-felhasználás évente átlagosan 3 százalékkal csökkent. A nyolcvanas évekre már évi 6 százalékos csökkenést tervezitek. Eközben a termelés egyenletes ütemben — évi 5-6 százalékkal — növekedett, gyorsabban, mint a többi szocialista országban. A nyersanyag-takarékoskodás haszna az ipar úgyszólván minden területén jelentkezik. A kohászatban csak tavaly 6 millió tonna vas- és 200 ezer tonna színesfémhulladékot dolgoztak föl. Hulladékból állítják elő az iparban felhasznált ólom 81 és réz 62 százalékát. Ehhez tudni kell, hogy a Mansfeldben bányászott hazai rézérc mindössze 2 százalékban tartalmaz rezet és 70-98 százalékban hulladékot. A vashulladék minden egyes tonnájának a feldolgozása révén az ország mintegy 2 ezer tonna vasércet és 500 tonna kokszot takarít meg egy-egy esztendőben. Tulajdonképpen minden anyagot hasznosítanak, újra felhasználnak. A másodlagos nyersanyagok közé sorolják a kerámiahulladékot, a fáradt aszfaltot, a palát és a barnaszénhamut is. A hőerőművek évente 14 millió tonna hamut bocsátanak ki. A tekintélyes mennyiségű hamu ötletes feldolgozásával cementet, betont, és más fontos építőanyagot takarítanak meg. Lengyel lap felfedezése Magyar az első repülő? Meglepő magyar vonatkozású cikket közölt nemrégiben a varsói Kurier Polski. Az első oldalon nagy, kövér betűkkel állt a cím; „Ki volt az első a levegőben: Amerikai kétüléses vagy magányos magyar?” Meglepetésemből felocsúdva elolvastam, hogy mit ír ez az érdekes lap: „A repülés úttörői? Tudjuk — Orvielle és Wilbur Wright, amerikai konstruktőrök és pilóták, akik 1903- ban először repültek saját tervezésű gépükön. Ezt tudja csaknem minden gyermek. Ugyanakkor... Lehetséges, hogy eljön ennek a nézetnek a revidiálása!” És tovább idézek a Kurier Polskiból: „A levegőbe emelkedő készülék, amelynek rajzát közöljük, a magyar Németh Emil találmánya. Gázolajjal működő motorja 2,5 lóerős, a gép alá helyezett kerekek segítségével felgyorsul, a levegőbe emelkedik a megfelelően hajlított szárnyak segítségével, ahol sokáig egy kis propeller segítségével, amit a gép első részében helyeztek el (ugyanaz a módszer, ami a rendes sárkánynál.) A felengedett vagy eredményesen a levegőbe emelkedett gép a szárnyak előre vagy hátrafelé mozgatásával repül. Erős szélben ilyen utazás lehetetlenség. Jó útra is szükség van, hagy a gép fel tudjon gyorsulni.” Az idézett információnak nem lenne semmi rendkívüli jelentősége — írja tovább a Kurier Polski —, ha nem ismernénk azt a tényt, hogy a Wedrowiec című Varsóban és Lvovban megjelenő képes hetilap nem közölte volna már 1901. augusztus 4-én! S mi itöbb: a szakemberek nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a magyar első próbarepülése rendkívüli érdeklődést váltott ki akkor, de később megfeledkeztek róla. A Wedrowiec, amelynek számát Artúr Matuszkiewicz vitte be a Kurier* Polski szerkesztőségébe, a rajzon kívül nem közöl részleteket. „Amikor kipróbálták Németh gépét és hogy milyen távolságot tett meg, sokkal korábbi próbarepülés volt, mint amit a két amerikai tandem (kétüléses) végzett. Vajon a Wright testvéreknek akarták átadni az elsőség pálmáját? Így lehet feltételezni. Tény, hogy Németh Emil szerepel a „Magyar Repülés Történetében”, de a neve mellett nem közölték az 1901-es próbarepülést... Talán tudnak erről valamit a Kurier Polski olvasói? Várjuk a leveleket: 00-918 Warszawa, ul. Hibnera II. Telefon: 27-07-19”. Ennyit ír a Kurier Polski. Hozzátehetjük, hogy átlapoztunk minden fellelhető magyar könyvet. Sem az Üj Magyar Lexikonban, sem a „Spisie Wielkich Wegrów”, sem a lengyel Enciklopédiában nem találtuk Németh Emil nevét, de nem találtuk a „repülés”, „repülőgépek” címszó alatt sem. Különben érdekes lenne felkutatni Németh Emil alakjának kilétét, és az első próbarepülések történetét. Mi lengyelek nagyon örülnénk, ha kiderülne, hogy a Wright testvérek előtt a levegőbe elsőként a mi Duna menti barátunk, Németh Emil emelkedett volna. ' Juszynski Cezary Jugoszlávia Családi költségvetés - dinárban A vajdasági Kostic család Golubincin él. A férfi kazánfűtő, a feleség textilgyárban dolgozik, két iskolás gyermekük van. A családdal él az egyik nagymama is, nyugdíja nincs. A család havi átlagjövedelme 30 ezer dinár. Üj házat építenek, a lakás- építési kölcsönre havi 6600 dinár törlesztést fizetnek. Havi 2850 dinárt fizetnek — csak 4 hónapon keresztül — a szakszervezeti itüzelőutal- ványra. A konyhapénz havi 5 ezer dinár, de ezért csak a legszükségesebbeket vásárolják meg, hiszen két-három disznót hizlalnak, a zöldség és gyümölcs megterem a kiskertben. A villanyszámla, a rádió- és televíziódíj 2 ezer dinár. A gyerekeknek az asz- szony varr és köt. Mióta a házuk épül, ruhát nem vettek maguknak, csak a gyerekeknek. A feleség ruhaanyagot vásárol, s ő varr ja meg magának. Havonta 5 ezer dinárt tudnak eltenni, ez kell a ház további építéséhez. A tordai Kukli család kizárólag földművelésből és állattenyésztésből él. Tavaly 90 ezer dinárt kaptak a kukoricáért, 85 ezret a dohányért, 50-50 ezret az árpáért és a sertésekért. Mintegy 300 ezer dinár volt a bevételük. Ebből 80 ezer az adó, télen havonta 5 ezer megy el a fűtésre. A legtöbb pénz a gyerekekre kell. A 18 éves Ibolya varrónőnek tanul, a tanfolyam havi 2 ezer, az utazás havi 1600 dinár. A 13 éves Ervin még iskolás. A két gyerek körülbelül havi 10 ezerbe kerül. Élelemre is ugyanennyit költenek, pedig náluk is sok minden megterem otthon. Eddig évente 100-150 ezer dinárt takarítottak meg, tavaly 90 ezret, idén év elején csak 50 ezret tettek félre a tavalyi bevételből, de hamarosan leszállítanak két bikát, ezért 150 ezer dinár jár. Úgy tervezik, egy használt kombájnt vesznek ebből a pénzből. A lakásukat 4-5 éve rendezték be, erre szerencsére nem kell költeniük. Városon költségesebb az élet. Az újvidéki Fülöp házaspárnak egy hároméves kislánya van, a nagymamával együtt laknak. A család havi bevétele 28 ezer dinár. A férj villamosmérnök, a feleség jogot végzett, de jelenleg munkanélküli. Élelemre 12 500 dinárt, villanyra, fűtésre 6 ezret, a kocsifenn- tantásra és benzinre 3 ezret költenek. Az egyéb kisebb kiadás is kitesz egy ezrest. Ruházkodásra egyre kevesebb jut. A szórakozáról nem mondanak le; hetente egy mozi, kéthetente egy színház, ez a program. Ez körülbelül 2 ezer dinár. A háziasszony nincs teljesen a piacra szorulva, sok minden megterem a kertben, mégsem tudnak egy fillért sem félretenni. A jugoszláviai Statisztikai Intézet folyamatosan követi a megélhetési költségek alakulását. Egy átlagos, 4 tagú családnak — számításaik szerint — 1984 első négy hónapjában 45 760 dinárra volt szüksége a normális megélhetéshez. Tavaly ugyanebben az időszakban ez az összeg még csak 30 273 dinár volt. A havi átlagkiadásban a legnagyobb tételt, körülbelül 20 ezer dinárt élelmiszerekre, 2 ezret italra és dohányra, 5500 dinárt ruhára és cipőre, 2 ezret szórakozásra, 2 ezret egészségügyi kiadásokra, 3 500-at közlekedésre, 6 ezret fűtésre és villanyra költött az átlagcsalád. A kiadásban a legnagyobb tétel — 44 százalék — az élelmiszereké.
