Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-28 / 201. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 201. szám Ara: 1,40 Ft 1984. augusztus 28., kedd Mai számunkból 50 ÉVES ÉRETTSÉGI TALÁLKOZÓ GYÜNKÖN (3. old.) KRITIKAI ROVAT (4. old.) BAJA—SZEKSZÁRD 3-1 (2-1) (5. old.) SIÓ KUPA (6. old.) Új tanév kezdődik Közoktatásunk történetére kezdettől fogva nyugodt és mozgalmas időszakok váltakozása jellemző: a csöndes évek, évtizedek alatt rendszerint kisebb-na- gyobb társadalmi-pedagógiai feszültségek, ellentmondások halmozódnak föl a mélyben, és amikor ezek a felszínre törnek, tovább már nem lehet kitérni a különféle tartalmi újítások, vagy szerkezeti reformok elől. Persze, nemcsak nálunk van ez így. Szinte nincsen olyan fejlett ország, ahol — főként az utóbbi században — húsz—huszonöt évenként ne kerülne sor jelentős nevelésügyi változtatásokra, s mindez azért, mert amióta intézményes oktatás folyik, az iskola sohasem zárkózhatott el a társadalmi kapcsoilatok-hatások elől. A nevelési-képzési feladatokat mindig is határozott társadalmi igények szabták meg. Napjainkban kiváltképpen nem létezhet olyan iskola, amely lemondana a lépéstartásról a társadalmi követelményekkel, ennek következtében a különböző szerkezeti vagy tartalmi korszerűsítésekről. Csak a megújulni képes iskolarendszer tud minden korábbinál többet nyújtani a felnövekvő nemzedékeknek a képzésben és a nevelésben egyaránt. Sok minden megváltozott, átalakult az utóbbi másfél évtized alatt az alsó- és középfokú iskolák életében; jóformán nem volt olyan tanév, amely ne az új és új feladatok jegyében indult volna. A felfokozott állandó szellemi, idegi készenlét aligha járult hozzá a tanítás színvonalának emeléséhez —, a reformokkal szükségszerűen együtt járó kapkodás, bizonytalanság bizony megviselte, alaposan el is fárasztotta a pedagógus- társadalmat. A legutóbbi esztendők során mind több kiáltás hangzott el az iskolák belső életének nyugalmáért, a kiegyensúlyozott nevelőmunka feltételeinek megteremtéséért. Miként a tavalyi tanévnek, ugyanúgy az ideinek is az lesz az újdonsága, hogy az oktatási kormányzat nem jelölt ki új, megterhelő tennivalókat a tanítók, tanárok számára. A most kezdődő tanév munkarendjét szabályozó miniszteri utasítás a szorgalmi idő, a tanítási szünetek és a vizsgák időtartamának meghatározásán kívül mindössze két fontos teendőre hívja fel a nevelők figyelmét: a felszabadulás negyvenedik évfordulójának méltó megünneplésére, valamint arra, hogy a tankönyv- ellátás javítása és <a nagyobb takarékosság érdekében az intézmények vezetői szorgalmazzák a nem munkáltató jellegű tankönyvek önkéntes begyűjtését és használatát a következő tanévben. öncélú reformokra tehát a jövőben sem törekszünk. A mostanában oly gyakran emlegetett és az új tanévben is időszerű folyamatos fejlesztés nem mond ellent ennek az állításnak, mert elsősorban nyugodt tempójú, tartalmi korszerűsítésre vonatkozik, néhány tanterv és tankönyv korrekciójára. Rendszerünk demokratikus jellegéből következik, hogy az oktatásügyben mélységes humanizmus, társadalmi igazságosság érvényesül: az iskolák kapui minden gyermek előtt nyitva állnak, ami korántsem jelenti azt, hogy a teljesebb esélyegyenlőségért már mindent megtettünk. Jócskán akad még pótolnivaló ezen a téren, miként az általános műveltség széles alapokra helyezésében, a közösségi nevelés pozícióinak erősítésében, a tehetségek fölkarolásában, a tanulói személyiség sokoldalú fejlesztésében is rengeteg még a tennivaló, — de hát ezek a feladatok nem egyetlen tanévre szólnak. Az országgyűlés tavaszi ülésszakán előterjesztett és elfogadott közoktatási program — amely a realizmus jegyében fogant — számol ezekkel a tanárpróbáló teendőkkel. Végeredményben olyan célokat tűz ki, amelyek a szocialista társadalom fejlődése szempontjából életbe vágóak, ám amelyek az oktatási költségvetés tetemes növelése nélkül is elérhetők. Ez a program — miként Köpeczi Béla művelődési miniszter hangsúlyozta expozéjában — „a kor kívánalmainak megfelelő változtatásokat tesz lehetővé, amelyek a következő másfél évtizedben szolgálni tudják a tartalmi, szervezeti, irányítási korszerűsítést, és megfelélő gazdasági feltételek biztosítása esetén elő tudják készíteni a későbbi, még nagyobb arányú minőségi fejlődést”. Oktatásügyünk korszerűbbé tételének kilátásait ki-ki alkata szerint ítéld meg: bizakodva vagy borúlátón. Az emberek többsége a gazdasági körülmények szorítása ellenére is optimista. Közéjük tartoznak a pedagógusok is. Ez pedig azért fontos, mert a mostani tanév sikere, s persze a későbbieké is, mindenekelőtt azon múlik, hogy a nevelők serege hogyan azonosul a nagyszerű célokkal, érdekeltek-e végül is a munkában, a korszerűsítésben. Bizakodásra ad okot, hogy a pedagógusok érzékenyek az újra, s hivatástudatuk a nehéz években sem csappant meg, és számolhatunk a szeptemberi fizetésemelés ösztönző erejével is. Az viszont nyugtalanító, hogy most, augusztus végén sem teljes a szeptemberi induló tanárlétszám: néhány ezer állás egyelőre betöltetlen. Hogy ez a súlyos helyzet minél előbb megszűnjék; elvégre ifjúságunk neveléséről, saját jövőnkről van szó, még sokat kell tennie a társadalomnak a nevelői pálya tekintélyének emeléséért, az itt dolgozók élet- és munkakörülményeinek hathatós javításáért. P. KOVÁCS IMRE Tizenkét óra krónikája Életre keltették a kettes blokkot Valamikor éjfél után, minden szem a műszereken Az éjszaka csendes. A biztonsági őrök tartják a „frontot”. Az atomerőmű kéményének piros fényei mesz- szire látszanak. Az irodaépület tövében százával pihennek a kerékpárok és a kismotorok. A hármas és a négyes blokk darui békésen állnak, mint a gémek a vízparton. A csend békességet jelent. Pihen az ország. Szombat van. Az atomerőmű kettes blokkjának vezénylőjében ekkor indul az élet. Egész nap dolgoztak, sorra ellenőrizték a berendezéseket. A fizikusok az indítás „bibliáját” forgatták. Minden mozzanat a vastag dossziéban van. Éjfélkor mintegy varázsütésre a hangulat izgatottá válik. Hamarosan kezdődik. Mindenki nyugalmat erőltet az arcára, de a feszültség ott van: az izgalom, a várakozás, a sok-sok munka után az egyetlen pillanat varázsa. Mert csak egyetlen pillanat lesz — valamikor vasárnap délben, amikor az ország az ünnepi ebéd mellett ül —, amikor fellélegeznek, egymásra néznek és mosolyognak. Taps nem lesz, hiszen minek tapsolni, az örön egy-egy szemvillanásból többet mutat. Valamiféle cinkos mosoly az együvé tartozást jelenti. A megnyugvásét, a sikerét, a közös eredményét. De még nem tartunk itt. Éjfél után, már vasárnap, Nagy Sándor ügyeletes mérnök invitál, hogy nézzük meg az egyes blokkot, ő odamegy, mert az ügyeletes mérnöknek az életrekedtés mellett irányítania kell a működő erőművet is. Nemet mondok. Az izgatottság rám is átragad. Maradok. Pedig tudom, hogy egy-két óra múlva kezdődik csak az esemény. Buday Gáborék mellett maradok, a fizikusok osztályvezetőjével, meg Pólyák Sándorral, aki „szárnyai alá vesz” és segít megérteni: mi is történik most a reaktorral. Közben megismerkedek a két debreceni fizikussal, akik szinte félrehúzódva dolgoznak a KFKI által kifejlesztett és a paksi fizikusok által továbbfejlesztett ellenőrző rendszeren. Sarka- di Dezső, mint ellenőrző fizikus dolgozik most, társa dr. Mikó Sándor segít neki. Állok a blokkvezénylő pultja mellett és Horváth Józsefet, régi ismerősömet figyelem, aki most mint pri- merköri gépész tevékenykedik. Nyugodtan, megfontoltan adja ki az utasításokat. Megismerkedek a szúrós tekintetű, seprő-szemöldökű F. V. Kaljjal, a szovjet ügyeletes mérnökkel és J. M. Szoldatov szovjet indításvezető fizikussal. Mellettem Beier Mathias indításvezető fizikus magyaráz valamit Pólyák Sándornak... Teljes a nagyüzem. A légkondicionáló berendezés túl jól működik, hűvös van, álmosság ellen nagyon jó. (Folytatás a 3. oldalon.) Faluvégi Lajos Moszkvába utazott Hétfőn Moszkvába utazott Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke. Tárgyalásokat folytat Nyikolaj Bajbakovval, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesével, az Állami Tervbizottság elnökével a két ország közötti gazdasági együttműködés időszerű kérdéseiről és az 1986—1990.. időszakra készülő népgazdasági tervek egyeztetéséről. Glemp beszéde a megbékélésről „Csökkent a feszültség, kialszik a gyűlölködés” címmel tudósított hétfői számában a Zycie Warszawy című lap Glemp érsek, lengyel katolikus egyházfő czestochowai Mária-ünnepen elhangzott szentbeszédéről. A prímás egyebek között kifejtette, hogy Lengyelországban nehéz, feszültséggel teli évek után az utóbbi időben a korábbi követelések, így az egyház követelései közül is sok megvalósult. „Igaz, hogy még maradt sok teljesíteni való is, de a feszültség csökkent és kialvóban van a gyűlölködés lángja” — állapította meg Glemp bíboros. Üj helyzet alakul ki, amely lelkipásztori oldalról nézve is megköveteli, hogy ne csak alkalmanként, hanem rendszeresen foglalkozzanak a lakosság erkölcsi nevelésével. Emlékeztetett arra, hogy az egyház augusztust a Józanság hónapjának nyilvánította, fölszólítva a lakosságot, hogy ne fogyasszon alkoholt. Tanácskozás Tuvaluban A csendes-óceáni Tuvalu állam központi szigetén, Fu- nafutiban hétfőn megnyílt a 15. dél-csendes-óceáni fórum. A tanácskozás központi témája az, hogyan lehetne atomfegyvermentes övezetet létrehozni a térségben. A találkozón résztvevő 14 állam képviselői ezenkívül gazdasági témákat, és az Óceánia gyarmatosításának teljes megszüntetésével kapcsolatos kérdéseket is megvitatnak. A szovjet ügyeletes mérnök F. V. Kalj és Pólyák Sándor fizikus Franciaország Eltérő ellenzéki álláspontok Bolgár-mozambiki tárgyalások Vasárnap befejeződtek a legfelsőb szintű bolgár—mozambiki tárgyalások. A tárgyaló küldöttségeket Todor Zsivkov a Bolgár Kommunista Párt KB főtitkára, bolgár államfő és Samora Machel, a FRELIMO-Párt elnöke, mozambiki államfő vezette. A megbeszéléseken elsősorban a kétoldalú kapcsolatok bővítéséről volt szó, de megvitatták a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit is. A Samora Machel vezette mozambiki küldöttség hétfőn elutazott Bulgáriából. Francia politikai körökben figyelmet keltett néhány ellenzéki politikus magatartása, amely arra mutat, mintha bizonyos differenciálódási folyamat kezdődne a jobboldali ellenzéken belül. Jacques Chirac, a legnagyobb ellenzéki párt, az RPR elnöke, legutóbbi beszédében továbbra is élesen támadta a kormányt, továbbá a nemzetgyűlés feloszlatását és új választások kiírását követelte, más ellenzéki politikusok nem utasítják el ilyen mereven a Fabius-kormánynyal folytatandó párbeszédet. Edgar Faure szenátor, volt miniszterelnök, a Le Point című hetilapnak adott nyilatkozatában kijelentette: bár továbbra is ellenzékinek tartja magát, nem támogatja azt a követelést, hogy oszlassák fel a nemzetgyűlést. A kormány gazdasági szükségszerűségek miatt folytat most népszerűtlen politikát — hangoztatta Edgar Faure — és nem lehet arra kényszeríteni, hogy ilyen időpontban álljon ki a választók elé. Politikai körökben ugyancsak feltűnést keltett Francois Léotardnak, az UDF ellenzéki pártszövetséghez tartozó republikánus párt főtitkárának Mitterrand elnöknél tett látogatása. Léotard azt mondta: udvariassági látogatásról volt szó, mivel az államfő az ő választókerületében tartózkodott. A francia kommentátorok szerint azonban e látogatás valójában egyes ellenzéki politikusok magatartásbeli változását jelzi.
