Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-24 / 198. szám
aIRépüjság 1984. augusztus 24. Egy kis iáin a világ közepe veit Bárdos itt még csak 74 hibapontos A négyesfogat-hajtó világ- bajnokság olyan esemény volt Szilvásváradon, ebben a bükki faluban, amelyről a mai kisiskolások nagyapa- korukban is beszélni fognak. Mégpedig valahogy úgy, hogy „amikor Szilvásváradon először volt fogathajtó világbajnokság ..Ez az eseménysorozat nemzetközi hírűvé tette a falut és az emléke minden bizonnyal előbb-utóbb visszacsalja ide a versenyzőket. Három magyar jelentkező kérte a VII. Fogathajtó Világbajnokság rendezési jogát. Kecskemét, ahol már volt világbajnokság, Kaposvár és Szilvásvárad. A döntésben alighanem az volt a legnyomósabb érv, hogy itt a bükki fennsík aljában él a lipicai ménes. És hogy e versenyben ezek a lovak nagy eséllyel indulnak, azt az is mutatja, hogy nem csupán magyarok fogtak kocsijaik elé lipicai lovakat, de ugyanezzel a fajtával versenyzett a jugoszláv Prpic, a nagy-britanniai csapat tagja, Bowman. Két lipicai és négy más magyar lóból állt Flynn szürke fogata és a két svájci versenyző 12 lovából tíz magyar származású volt. Szilvásvárad tökéletesen felkészülve várta a 12 országból érkező fogatokat és versenyzőket. Negyvennégy hajtó sorakozott fel a különös gonddal előkészített pályára, amikor augusztus 17- én felkúszott a stadion árbocára a nemzetiszínű zászló mellé a Nemzetközi Lovasszövetség és a világbajnokság zászlaja is. A jelenlevők érdeklődésének középpontjában hárman álltak: Fülöp herceg, a Nemzetközi Lovasszövetség elnöke, a 25- ös számú fogat hajtója, Tjeerd Velstra, a holland világbajnok és a 15-ös számot viselő fogata, valamint a hazai pálya minden előnyét élvező Bárdos György, a 43-as rajtszámot viselő cseklészi típusú kocsija bakján. A 15 ezer boldog jegy- tulajdonos szinte lélegzetvisszafojtva ült vagy állt a helyén, amikor ők hajtottak. Az elegancia parádéja volt a fogatbemutatás, ahol a szigorú zsűri — különösen a hölgyek — talán még azt is megnézték, hogy Fülöp herceg kék kockás plédjén — amely lábait takarta — párhuzamosan futnak-e a vonalak, vagy Bárdos György szilvásváradi vadászöltönyén tökéletesen harmonizál-e a zöld és szürke szín. A győztes az angol királynő lovait hajtó Fülöp herceg és honfitársa, Bowman lett, őket Velstra, majd Bárdos követte. A második versenynapon díjhajtásban sem sokat változott a helyzet, csupán annyit, hogy a harmadik helyre sorolt három versenyző között megjelent Juhász László neve. Az első két nap összesítésében Bárdos, Fülöp herceg és Velstra volt a sorrend. Az igazi izgalom a harmadik versenynapon kezdődött. Borús reggelre ébredtünk és úgy tűnt, hogy fél Észak- Magyarország megindult a szilvásvárad! hegyek közé. A maratoni pálya utolsó 8750 méterén felállított hét akadály valamelyikéhez. A 70 ezerre becsült néző pillanatokon belül a nadrágszárára gyűjtötte a hajnali har„ matot, miközben óriási turistacsapatnak tűnőén vonult az egyik akadálytól a másikig. Az élesebb szeműek és azok az újságírók, akik előzőén elkísérték a versenyzőket a pályabemutatásra, azonnal a négyes akadályhoz siettek, hiszen a bemutatás során ezt a vadetetőt látva a legtöbb versenyző elsápadt, s a dohányosok cigaretta után nyúltak. Amikor eleredt a csöndes eső, a nézőkben bent szorult a lélegzet, hiszen a 3-as és 4-es akadály között 45 fokos lejtőn kellett lehozni a sárossá, vizessé változott pályán a négy lovat, a kocsit a két haj tóval. És bár az eső perceken belül megállt, mégis elég volt ahhoz, hogy tragédiát okozzon. Az osztrák hajtó édesapjának a lába a küllők közé szorult, miközben segédhaj tói minőségben próbálta lassítani a fékevesztett fogatot. Már elviselhető volt a pálya, amikor a világbajnoki cím védője magabiztos, szép hajtással berobbant a köny- nyűnek egyáltalán nem mondható akadályba. Biztos kézzel kormányozta a négy heréit pejt és éppen indult ki az akadályból, amikor fel. csattant a taps. A holland lovasiskola igazgatója kissé megemelte a kezét és ez elég volt ahhoz, hogy gyep- lős lova beakadjon az akadályba és ezzel oda a világ- bajnoki cím reménye. Közben a 4-es akadály körül akkorára gyűlt a tömeg, hogy bármelyik NB I-es futballcsapat irigyelt nézőszáma lehetett volna, amikor a Bárdos előtt hajtó csehszlovák versenyző is az exvilág- bajnok sorsára jutott. Sőt, a kocsija is felborult volna, ha a fogatbíró, Szabó István nem áll feladata magaslatán, mintegy iskolapéldáját adva annak, hogy hogyan kell nehéz helyzetben megőrizni a lélekjelenlétet. Bárdos habzó lovai percekig álltak az akadály előtt, míg végre az ostorát elvesztő és a bakról is leeső csehszlovák versenyző elhagyta a pályát és bevágtathatott a kapun a négy szürke. Egy villanásnak tűnt az egész. „Nye, Gyémánt!”, hallatszott Bárdos hangja és már tova is tűnt. vágtatott a következő akadályhoz. A közönség nagy része pedig lélekszakadva toronyiránt az útra, hogy még egyszer tapsolhasson a nagy esélyesnek. Szinte észrevétlenül ért célba, Bárdossal azonos eredménnyel Juhász László. A szurkolók sokkal inkább azzal foglalkoztak, hogy Fülöp Sándor balesete miatt a 40. helyre esett vissza. Augusztus 20-án, vakító napsütésben, a ragyogóan tiszta falu főutcáján békésen beszélgető emberek természetesnek vették, hogy a falu versenyzője áll majd az összesített verseny eredményhirdetésekor a dobogó legmagasabb fokára. A remény jogos volt, hiszen Bárdos 9 ponttal vezetett Juhász előtt, ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy ha az alapidőt kissé túl is lépi, de hibátlanul végigkocsi- kázik az akadálypálya 20 kapuja között, ő a világbajnok. A 497,5 pontos versenyzők indultak először a közben 43-ra apadt mezőnyből, majd a mind kevesebb hibapontot gyűjtők következtek. Délután került sor az utolsó csoportra, ahol 11 versenyző között hat magyar volt. Bálint szép hajtását Juhász hibátlan versenye követte, így 83 ponttal várta, hogy az utolsó versenyző, a 74 hibapontos Bárdos György a pályára lépjen. A folytatás ismert. A világbajnoki cím várományosának előbb a lova, majd a kocsija mozdított meg egy- egy kaput úgy, hogy a rajta lévő narancsszínű labda a földre pottyant és a versenybíró kalapját levéve jelezte a 10—10 hibapontot. A közönség, aikik között olyanok is voltak, akik a feketepiacon 300 forintért vették meg a jegyet, egyetlen felhördüléssel nyugtázta, hogy bekövetkezett a világ- bajnokság nagy meglepetése és a kiskunfélegyházi, csikósként indult 34 éves Juhász világbajnok lett. A sajtópáholyban helyet foglaló 260 újságíró közül néhányan azonnal új papírt húztak hordozható írógépükbe és a hivatalos eredmény- listát meg sem várva fogalmazták Amerikába, az NSZK-ba, Hollandiába, Jugoszláviába a tudósításokat. Egy meglesett cím szerint totális magyar győzelem született. És ez így igaz. Mert bár az akadályhajtásban a hibapont nélküli hat versenyző összevetéséből nem magyar versenyző került ki győztesen, ez már semmit nem változtat azon a tényen hogy Fülöp herceg jó jósnak bizonyult a néhány órával korábban tartott sajtó- értekezleten, ahol félig tréfásan azt mondta: „Ha az első öt helyen magyar versenyző lesz, akkor a következő világbajnokságot a hatodik versenyző hazájában tartják.” Szó szerint így lett. Juhász, Bárdos, Bálint, Bo- zsik, Sipos foglalta el az összesített egyéni versenyben az első öt helyet. Természetesen a csapatversenyt is a magyarok nyerték, így a záróünnepségen a világ- verseny végét jelző akkordokkal együtt félórán belül háromszor hangzott fel a magyar himnusz, háromszor állt vigyázzba a stadion közönsége, háromszor vették le fejükről a cilindert, kalapot, vagy háromszor emelték tisztelgésre kezüket a versenyzők. A győzelmi mámorban egymást ölelgető szurkolók, vezetők, versenyzők meghatot- tan nézték a győzelmi árboc legmagasabb pontján lengő magyar zászlót, amelynek integetésére az egyik hegy csúcsáról piros-fehér-zöldet játszó fényorgona felelgetett. FEJES ISTVÁN Fotó: Deák Teréz Sió Kupa nemzetközi kosárlabdatorna II. hexasakk EB Nincs már veretlen Vitorlázórepülés ## Finis Ocsényben Ma délután 14 órakor kezdődik meg Szekszárdon a Zrínyi utcai tornateremben a XV. Sió Kupa kosárlabdatorna. Az előző évekhez hasonlóan idén is színvonalas mezőny gyűlt össze a háromnapos küzdelemsorozatra. Így most, a külföldi együttesek között az NSZK I. ligában ötödik helyen álló Bayer 04 Leverkusen, a többszörös jugoszláv kupagyőztes Monting Zágráb és a második vonalban szereplő szintén jó játékerőt képviselő KK. Revija Sibenik együttesét láthatja majd a közönség. Néhány év kihagyás után újra pályára lép a csehszlovák Lokomotív Bratislava „legénysége” és idén először láthatják megyénkben az Universitesi Is- tambul gárdáját, amely a Botond Kupán már bemutatkozott. A házigazdákon kívül a hazaiakat a BSE és a SZEOL fémjelzi. A tornán már az új játék- szabályok szerint játsszák a mérkőzéseket. Hogy a közönségnek megkönnyítsék a dolgát, a belépőjeggyel együtt a szabályváltozásokat tartalmazó lapokat osztanak a szervezők, és a szokásokhoz híven hangosbemondón kommentálják az eseményeket. A Sió Kupa előtt a Szekszárdi Dózsa edzője, Verte- tics István a következőket •mondta: — A második felkészülési tornán lépünk pályára, ahol már a fizikai állóképességet, eddig végzett erőnléti munkát mérhetjük fel. A bajnokság kezdetéig még több mint hat hét van hátra, a formába hozás tehát még csak ezután következik, így valószínűleg még nem lesz olajozott a lányok játéka, bár szeretném, ha a taktikai elképzeléseket meg tudnánk valósítani. Hozzá kell tenni, hogy még mindig Rátvay nélkül lépünk pályá. ra, aki augusztus 26-ig az ifjúsági EB-n szerepel. Ahogy közeledik a szombati hajrá a II. hexasakk Európa-ibajnokságon, úgy nő minden egyes pont értéke. No, meg persze ezzel párhuzamosan csúcsosodnak az izgalmak is. Ez utóbbira több példát is felsorolhatnánk a hetedik fordulóból, de miután minden szem a Marek Mackowiak—Rudolf László slágermérkőzésre „szegeződött”, így mi is maradjunk ennél a partinál. Végig a bátaszéki Rudolf irányított, a lengyel Európába jnok tiszt- és időhátrányba került. Előtte már a 6. lépésben döntetlent ajánlott a londoni ezüstérmesnek, ám Rudolf visszautasította azt. Mackowiak a hajrában még több esetben megismételte ajánlatát — hiába. Találkozójukból mindössze negyven másodperc volt hátra. Egészen pontosan ennyi idővel rendelkezett Mackowiak, amikor az idegek harcában Rudolf a 80. lépésben legyőzte. A magyar tábor új- jongott örömében, hiszen ezzel a magyar csapat is átvette a vezetést. Nincs már veretlen az Európa-bajnokságon, hiszen Botkó Imre a csütörtök délelőtti fordulóban vesztett Hámori ellen. Miután a csehszlovák Gyarmati villámgyőzelmet aratott Mackowiak felesége ellen — matt a 14. lépésben —, így megőrizte vezető pozícióját. Igaz, holtversenyben Rudolf Lászlóval, aiki szintén 5,5 pontot gyűjtött. Rendkívül szoros az „üldözők” mezőnye is: Hámori és Mackowiak 5—5, a lengyel Seliga, valamint Botkó, Buzási és Kolozsvári pedig egyaránt 4,5—4,5 ponttal következik. Az utolsó két fordulóban az éllovasok számára valamennyi mérkőzés az idegek csatája lesz. Persze az igazi sportembernek adott esetben veszíteni is tudni kell... Tovább tart az eszményi vitonlázórepülő-idő, amelyet a XII. Gemenci Vitorlázórepülő Bajnokság fináléra készülő mezőnye eredményesen kihasznál. A két férfikategória résztvevői számára ezúttal 376, illetve 294 km-es távot határozott meg a sportbizottság. A hölgyek számára 188 km volt a feladat. Szabadosztály (öcsény— Pécs—Németkér—öcsény háromszög kétszer, 376 km): 1. Csordás Tamás (MALÉV) 106,45, 2. Cselőtei (MALÉV) 94,96, 3. Hegedűs (MALÉV) 91,84 km/h. összetettben: 1. Gönczi Péter (MALÉV) 6330, 2. Hegedűs (MALÉV) 6223, 3. Csordás T. (MALÉV) 6008 pont. Standardosztály (öcsény— Pécs—öcsény—Pécs— Németkér—öcsény 294 km): 1. Csordás Csaba (Győr) 89,98, 2. dr. Pirker (osztrák) 89,63, 3. Nahajev- szkij (Csepel) 88,70 km/h. összetettben: 1. dr. Herbert Pirker (osztrák) 6317, 2. Miklán (Csepel) 5932, 3. Karbolewski (lengyel) 5765 pont. Női kategória (öcsény— Pécs—Németkér—öcsény 188 km): 1. Zsolnai Rita (Kiskunfélegyháza) 69,40, 2. Mészáros né (Kiskunfélegyháza) 69,32, 3. Bodnárné (Miskolc) 68,21 km/h. összetettben: 1. Pollerman Judit (MALÉV) 5937, 2. Kraszni- csánné (Csepel) 5815, 3. Zsolnai (Kiskunfélegyháza) 5732 pont. Fülöp herceg az akadálypályán Esőben a négyes akadálynál
