Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-03 / 181. szám

1984. augusztus 8. ( tolna 2 "rsíÉPUJSAG Teherán és Párizs ellentétei II repülőgéprablás Nem először fordul elő, hogy Franciaország vezetői­nek a honi dossziékait félre­tolva Iránra kell összponto­sítania figyelmüket. A két or­szág kapcsolataiban az Air France gépének elrablása előtt is volt már több kényes ügy. Rossz csillagzat alatt szövő­dött még a barátság is — Re- za Pahlavi sah idejében. Chi­rac francia miniszterelnök például 1975-ben látogatást tett Teheránban és „mesés szerződésekkel” tért haza — ám ezek megvalósításából nem lett semmi. A francia—iráni kapcsola­tok azonban akkor kerültek a nemzetközi politika reflek­torfényébe, amikor Párizs — még Giscard d.Estaing elnök­sége idején — menedéket adott az Irakból kiutasított Khomeini ajatollahnak, a sah eltökélt ellenségének. Neauphle-le-Chateau, ez a kis Párizs-környéki település, ahonnan 1978. október 10-é.t követően egészen 1979. febru­ár 1-ig. Teheránba való ha­zatéréséig küldözte a főnao üzeneteit, Irán tömegeit velük fehér izzásig hevítve, bevo­nult az iráni történelembe. íAz Air France gondterhelt illetékesei bizonyára felidézik most, hogy Khomeini annak idején az ő különgépükön tet­te meg a történelmi utat ha­zájába). Neauphle-le-Chateau még ut­cát is kapott Teheránban a síita forradalom győzelme után. Az új rendszer és Párizs kapcsolatai azonban hamar megkeseredtek — ha ugyan­is addig a sah ellenségei él­vezték a franciák oltalmát, ezután a sah családjának és A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a ha­todik ötéves tervidőszak el­ső három évében 226 745 új lakás épült fel az ország­ban, s ez a tervezett lakás­szám alsó határát jelenti. Az öt év alatt ugyanis 370—390 ezer lakás felépítése a cél. Budapesten a 3 év alatt lé­tesített 49 407 új otthon — környezetének tagjai kerestek menedéket a Szajna partján, ahol különben sokuk koráb­ban is rendelkezett elegáns rezidenciával. Sapur Bakhti- arra, a sah utolsó miniszter- elnökére gondosan vigyázott a francia (titkosszolgálat — ez azonban nem akadályoz­ta meg négy, magát újságíró­nak álcázó terrorista merény- lqtkísérlatét ellene 1980. jú­lius 18-án. A merénylők azon­ban véletlenül egy szomszéd háziasszonyt öltek meg, Bakhtiar sértetlen maradt —. Most az 1982 februárjában életfogytiglani börtönbünte­tésre ítélt merénylők kiadatá­sát követelik a géprablók, egy iszlám szervezet nevében. Teherán és Párizs viszonyát élezte az is, hogy 1981. júli­us 29-én a francia fővárosba szökött Baniszadr, a sah bu­kása utáni Irán első válasz­tott elnöke — Radzsávinak a balos fegyveres ellenállási szervezet, a mudzsahedinek vezetőjének társaságában. A francia hatóságok elutasítot­ták a iteheráni kiadatási ké­relmet, bár igyekeztek kor­látozni Khomeini ajatollah e két egykori szövetségesének és későbbi ellenfelének po­litikai tevékenységét. (Rad- zsávi azonban még 1981 őszén emigráns kormányt hozott létre — igaz, a továbbiakban nem sokat lehetett róla hal­lani). Nem a Bakhtiar elleni me­rénylet volt az egyedüli, amely a jelenlegi iráni emig­rációt sújtotta Párizsban. 1982 február 8-án például egy pá­rizsi utcán meggyilkolták As- raf Rubit, a néhai sah nővé­rének fiát. Célponttá váltak franciák is: Teheránban 1984 február 26-án egy angol üz. a magánlakás-építés lemara­dása miatt — alatta marad a tervezettnek. Állami erőből az összes lakás 25,8 százaléka épült, ezen belül 1983-ban már csak 22,3 százaléka, s ez az arány az idén tovább csök­ken. Ezzel egyidőben jelen­tős állami forrásokat csopor­háttere letembert lőttek le véletlenül — a célpont ugyanis egy fran­cia diplomata lett volna, mint az a merénylőknek az AFP hírügynökséghez intézett te­lefonbejelentéséből kitűnt. Az iráni emigráció befoga­dásánál súlyosabb konfliktus is szembeállítja ma Párizst és Teheránt: Franciaország ugyanis az iráni-iraki hábo­rúban jelentős fegyverszállít­mányokkal támogatja Irakot, többek között tavaly ősszel kölcsönbérletként a falklandi háborúban kitűnően bevált Exocet-rakétákkal felszerelt Super Etendard gépeket is Bagdad rendelkezésére bocsá­tott. Irak októberben azzal a nyilatkozattal válaszolt, hogy amennyiben Irán beveti az Exocet-rakétákat, lezárja a hormuzi szorost. Azóta min­dennapossá váltak az öbölben a tartályhajók elleni légiakci­ók mind iráni, mind iraki részről, ez azonban nem béní­totta meg a forgalmat. Párizs azzal érvelt, hogy „az egyen­súlyt kívánja helyerállítani” szállításaival, s a két harcóló fél közül azt támogatja, ame­lyik inkább kívánja a béke helyreállítását. A francia fegyvereladásokat Párizs 500 millió dollár értékű kölcsön­nel is elősegítette. • Az Air France légitársaság párizsi igazgatósága csütör­tökön délután bejelentette, hogy a Teheránban veszteglő eltérített repülőgépről a gép­rablók valamennyi túszukat szabadon engedték. A 44 férfi utast, valamint a pilótát és segádpilótát azóta az iráni főváros repülőterének gyen­gélkedőjébe kísérték, hogy kipihenjék az elmúlt 48 óra izgalmait: BARACS DÉNES tosítottak át a magánlakás­építés támogatására, amely­nek eredményeként egyre többen vállalkoznak magán­házak, lakások építésére. 1982- ben több mint 2200-zal, 1983- ban mintegy 1200-zal gyarapodott a magánerőből létesített új lakások száma az előző évihez képest. PANORÁMA BUDAPEST Niaz A. Naik, a pakisz­táni külügyminisztérium ál­lamtitkára július 31. és augusztus 2. között látoga­tást tett Budapesten, s meg­beszélést folytatott Nagy János külügyi államtitkárral, valamint Nagy Gábor kül- ügy- és Melega Tibor kül­kereskedelmi miniszterhe­lyettessel a két ország kap­csolatairól és időszerű nem­zetközi kérdésekről. A pa­kisztáni diplomatát fogadta Várkonyi Péter külügymi­niszter. * A Minisztertanács dr. Nagy Ervint közlekedési miniszter- helyettessé nevezte ki. ZALAEGERSZEG Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának el­nöke csütörtökön Zala me­gyébe látogatott. Keszthelyen a Helikon Kastélymúzeumot, majd pedig a nemzetközileg ismert hévízi Állami Gyógy­fürdő Kórházat kereste fel. Ezután a KISZ balatongyö- röki ifjúsági vezetőképző tá­borában időszerű politikai, ifjúságpolitikai kérdésekről beszélt a fiataloknak. KIJEV író—olvasó találkozót tar­tottak Kárpátalján (Kárpá- tontúli terület), a beregszá­szi járási Som községben. A töbségében magyarlakta köz­ségben nagy érdeklődés kí­sérte a három kárpátaljai magyar író-költő — Sütő Kálmán, Kecskés Béla és Balogh Balázs — alkotói be­számolóját. A találkozó há­rom vendége egyébként a falu szülötte. GENF A genfi leszerelési érte­kezleten részt vevő szocia­lista országok megerősítették azt a követelésüket, hogy haladéktalanul tárgyaláso­kat kell kezdeni egy, az „űr­fegyverkezési verseny” meg­akadályozását szolgáló szer­ződés megkötéséről. A nyu­gati országcsoport képvise­lői most bejelentették, hogy készek egy munkabizottság megalakítására, de az csak eszmecserét folytathatna. Statisztikai felmérés a lakásépítésről Az atomfegyverkezés ellen Nemzetközi konfenrencia kezdődött a japán lövarosh.m az atomfegyverkezés ellen. Tokihito Tagawa, a hirosi- mai és a nagaszaki atombomba károsultjainak nevében szólt a 37 ország és 11 nemzetközi szervezet küldöttei előtt. (Teleíotó) Lesz-e tárgyalás Becsben? Csütörtök esti kommentárunk. George McGovern, a tekintélyes amerikai politikus, a Demokrata Párt 1972-es elnökjelöltje a szovjet tárgyalási javaslat elfogadását ajánlotta a Reagan-kormánynak. McGovern Moszkvában nyilatkozott, áhol szovjet vezetőkkel folytatott megbeszéléseket. Ügy vélekedett, hogy a Szovjet­unió külpolitikáját irányítók nem derűlátóak az űrfegyver­kezés megakadályozásáról folytatandó tárgyalások lehetőségét illetően, hiszen úgy látják, hogy Washington Moszkva szá­mára szándékosan elfogadhatatlan feltételekhez köti a bécsi megbeszéléseket. Az elmúlt hetek világpolitikai híreiből eléggé köztudott, hogy a két nagyhatalom sehogyan sem tud megállapodni a rendkívüli jelentőségű tanácskozásról. A Szovjetunió június végén azt javasolta, hogy kezdjenek szakértői tárgyalásokat az űrfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében, s első lépésként a megbeszélések tartamára fagyasszák be az ilyen fegyverkísérleteket. Washington nem késett a válasz­szák igent mondott az indítványra, de elutasította a befa­gyasztás gondolatát, azt állítván, hogy a Szovjetunió ma fö­lényben van e fegyverkategóriában, s ekként a befagyasztás tartósítaná az előnyt. Másrészt az elfogadáshoz hozzáfűzték, hogy az Egyesült Államok kormánya a bécsi tanácskozásokon szóba kívánja hozni a hadászati és a közép-hatótávolságú nukleáris 'fegyverek ügyét is. Nem vagyunk elfogulatlanok e vitában, tehát helyes, ha a szándékok értékeléséinél nemcsak a mi táborunkban el­hangzó érveket idézzük. A The New York Times, Amerika egyik legtekintélyesebb, s egyáltalán nem baloldali nézetű lapja például ezt írta most kedden: „Az amerikai kormány nem akar moratóriumot az űrfegyverek kipróbálására, mert az megakadályozná az új amerikai műhoUdromboló fegyver kifejlesztését”. Az ismert kommentátor, Tom “Wicker azt is megállapítja, hogy „a Reagan-kormány semmiféle kompro­misszumra sem hajlandó annak érdekében, hogy a bécsi tárgyalásokra sor kerüljön, hanem inkább eredményeket akar kicsikarni a Szovjetuniótól a tárgyalások fejében”. Nos, Wicker és McGovern értékelése indokoltnak mutatja a moszkvai borúlátást. AVAR KÁROLY Európa csücskében I. Az am, a katonák... őrségváltás a Dolmabahcse palota csipkézett kapuja előtt Az útiprogram két világ­rész városának megismerte­tésével kecsegtetett, s való­ban, túránk emlékezetes ese­ménye volt, hogy a Boszpo­rusz felett ívelő hídon át- buszoztunk Ázsiába is, de isztambuli élményeim zöme a város innenső, európai, legősibb csücskéből szárma­zik. Ez a városrész volt Bi­zánc, Konstantinápoly — a csaknem ezeréves kelet-ró­mai császárság fővárosa —, ez a tenyérnyi földnyelv volt évszázadokig a hatalmas török birodalom centruma: a Magas Porta Városa, Az Üd­vösség Kapuja, a Legfőbb Hatalom Hona. Itt rendezte be a történelem talán a vi­lág leggazdagabb épület­múzeumát, itt van a legtöbb látnivaló. Aztán, ami a ma­gyarok számára különösen érdekes: itt tört kaput Bo- tond; itt építtetett templomot István királyunk; innen ka­pott koronát I. Géza; ide adta férjhez a lányát, Piros­kát I. László; itt tanult if­júkorában, s innen nősült III. Béla (a császár unoka- húgát. Chatillon Anna her­cegnőt vette el. kettejük szarkofágja a mi Mátyás­templomunkban látható), itt lett császárné az ő lánya, Margit is... és — itt vásárol­nak irhabundát a mai ma­gyarok. * Mintha bizony népes ro­konság várta volna a Coop- tourlst balkáni körutat járó autóbuszát, körülvettek, be­széltek hozzánk, s szemmel láthatóan örültek nekünk a várakozók. Csak tíz lépésre volt tőlünk a szálloda, de negyedórába telt, mire be­jutottunk. És tele volt a zse­bünk névjegyekkel, a fülünk meg ismerősen csengő sza­vakkal... Kétségkívül felfedezhető némi hasonlóság a török és a magyar nyelv között, van­nak azonos, s egymáshoz na­gyon hasonló szavaink: a sapka törökül is sapka, a balta az balta, a papucs, az papucs, a puszi az pusze, és így tovább, de még érdeke­sebb, hogy hasonló a két nyelv rendszere is. A zseb például törökül dzsbi, a zse­bem az dzsebim, azaz a bir­tokragot a szó végéhez teszi a török is. Aztán hasonló a hanglejtés, a hangrendi il­leszkedés. Az a mondat pél­dául, hogy a zsebemben sok alma van, törökül így hang­zik : Dzsebimbe csők elma val. Persze, a Szerbusz mádzsar, te vacs jó barát!, s a töb­bi szívmelengető mondat ko­rántsem a nyelvrokonság okán csengett számunkra is­merősen, hanem mert a ben­nünket váró törökök a saját jól felfogott érdekükben év­ről évre jobban beszélnek magyarul. Mivel engem is potenciális üzletfelüknek te­kintettek, a dzsebimde csők, akarom mondani, a zsebem­ben sok, ilyesfajta névjegyet hoztam haza: „Sultan Le­der... Imre ömer, Zoli Ce­mar... Ha Isztambulba érke­zik, telefonon keressen ben­nünket mindenféle ke­ressél fordulhat hozzánk. 520 16 01...” Hotel Kent. (Haznedar ut­ca 12.) Itt laktunk. Negyed­osztályú, de tiszta és laká­lyos szálloda a Janicsárok útja mentén, az óváros szí­vében, szemben az egyetem­mel, a Bayezit dzsámi és a Nagy bazár közelében. Itt vártak bennünket annyian (a Cooptourist-csoportok leg­inkább ebben a szállóban kapnak helyet), innen indul­tunk városnézésre. Nappal szervezetten, valamennyien, autóbusszal. Este, éjjel csak úgy, néhányan, gyalog. Vé­gig a Janicsárok útján. Ahol nappal a nagy tömegben csak araszolva lehet halad­ni, ám ahol sötétben meg­ritkulnak a járókelők, este tíz után pedig rajtunk kívül nemigen sétál senki. Legfel­jebb katonai járőrök. A ka­tonák meg is állítanak ben­nünket. ök nem tudnak ma­gyarul, de azért megértik, hogy magyarok vagyunk, le­eresztik a géppisztolyt, el­fogadják a cigarettát, még beszélgetünk is egy keveset, amennyire tudunk. Hol lak­nak, kérdik törökül. Hotel Kent, válaszoljuk. Hova mennek? Mutatunk magunk elé, mondjuk, hogy Aya Szó­fia, Top-kapi. Mire ők ellen­kező irányba mutatnak és azt mondják: Hotel Kent. Mi még erősködünk, hogy éjjel is akad itt látnivaló, de ők a határozottabbak: Hotel Kent! * Az ám, a katonák! Min­denütt van belőlük, éjjel­nappal látjuk őket. Mitaga­dás, kissé idegenkedem tő­lük, mégpedig annak elle­nére, hogy sok török szerint ők teremtettek rendet az or­szágban. Ez ráadásul igaz is, abban a tekintetben, hogy valóban megfékezték a terro­rizmust, a jobboldali Szürke Farkasokat, az állítólagos szélsőbaloldaliakat, az örmé­nyeket öldöső mohamedáno­kat, az örmény bosszúálló brigádokat, és így tovább, amiért is manapság jóval több a turista, mint 1980 nyarán, amikor a napi hu­szonöt terrorgyilkosság egye­bek között az idegenforga­lomnak sem kedvezett... Mindamellett a katonák, no meg a Boszporusz vizén ringó hadihajó látványa ama régmúlt időszakot juttatja eszembe, amikor ez a város éppen földrajzi fekvése foly­tán, bizonyos, s ki nem mon­dott hadistratégiai okokból, ám felettébb fennkölt esz­mék hangoztatásával, a vi­lág közepe akart lenni. Hó­dító Mohamed például azt állította, hogy a világnak egyetlen hit, egyetlen biro­dalmává kell lennie, s hogy a világon nincs méltóbb hely Konstantinápolynál, amely ennek az egységnek hona le­het. Mondta ezt Mohamed azután, hogy 1453-ban be­vette Bizáncot, s a város vé­dőit annak rendje-módja szerint kardélre, azaz bizo­nyára jatagánélre hányatta. A világ nem egységes ma sem, s Isztambul sem lett egyetlen hit egyetlen biro­dalmának hona, de Törökor­szágnak a NATO hadistra­tégiájában betöltött szerepe okán nemcsak mint turista idegenkedtem itt a katonák­tól. Eszembejut, hogy csak egy világunk van, s azt sze­retném, ha ez az Arany- szarv-öböltől, a Boszporusz­tól, s a Márvány-tengertől ölelt, csak bebarangolni nagy félsziget a békés Európa lük­tető, élettel teli, gazdag múltját örökké láttató csücs­ke maradna. ACZÉL GABOR (Következik: II. Kudarc a múlt tövében). Katonák a Janicsárok útján. Háttérben a Bayezit dzsámi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom