Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-18 / 194. szám

1984. augusztus 18. a^PÜJSÁG • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Mennyi a telekhatár ? Egy dombóvári olvasónktól kapott levelet szerkesztősé­günk, melyben azt kérdezte, hogy a két szomszédos ház között hány centiméter a te­lekhatár. A választ dr. Deák Konrád adta meg: — Nincsen olyan szabály, amely lehetővé tenné, hogy a szomszéd a kénye-kedve szerint más telkére építkez­zen, oítit betonozást végezzen, s hogy ezzel a munkálattal a telekből akár csupán egyet­len centiméteres terület is a szomszéd tulajdonába kerül­jön. Azit azonban kimondja a Polgári Törvénykönyv, hogy: „A tulajdonos a szom­szédos földet kártalanítás el­lenében használhatja, ameny- nyiben ez a földjén való építkezéshez, bontási, átala­kítási, vagy karbamtaritási munkálatok elvégzéséhez szükséges.,” De kimondja a Polgári Törvénykönyv aát is, hogy: A tuladonos a dolog használata során köteles tar­tózkodni minden olyan ma­gatartástól, amellyel máso­kat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné.” Végül idéz­zük az említett törvény- könyvnek a következő ren­delkezését: „Másnak életét, testi épségét, vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható ve­szély (szükséghelyzet) eseté­ben a tulajdonos köteles tűr­ni, hogy dolgát a szükség- helyzet megszüntetése végett a szükséges mértékben igény­be vegyék, felhasználják, il­letőleg abban kárt okozza­nak.” „A tulajdonos a szükséghelyzetbe került sze­mélytől kártalanítást, attól pedig, aki a szükséghelyzet megszüntetése során indoko­Telefonszámunk: 16-211 latlanul nagy kárt okozott, kártérítésit követelhet.” — Kérdésére iteháit röviden válaszunk a következő: az olvasójuk telkéből azzal, hogy a szomszéd a sajáit házát be­tonozni akarja, a szomszéd tulajdonába semennyi terület nem kerül. Köteles tűrni — természetesen kártalanítás ellenében, hogy a szomszéd saját házának karbantartása érdekében az ingatlanát igénybe vegye, használja, nyilvánvalóan a karbantar­táshoz szükséges mértékben. Életet, testi épséget, vagy vagyont közvetlenül fenyege­tő és másként el nem hárít­ható veszély esetén a szom­széd az olvasójuk távollété­ben is beléphet a területre. Ha a szomszéd házának kar­bantartása, tatarozása során a területükön kár keletkezik, a szomszéd köteles ezt a kárt megtéríteni. Hogyan és mikor utazzanak? Bátai utazóközönség alá­írással kaptunk levelet, melyben a következőket ol­vashattuk : „A Báta—Báta- szék—Szekszárd közötti au­tóbuszjárattal kapcsolatban lenne egy |kis problémánk. A busznak reggel 6.38-kor kellene indulnia Bátáról és 7.25-re beérnie Szekszárd autóbusz-pályaudvarra. Azért hangsúlyozom, hogy kellene, mert egyáltalán nem így tör­ténik. Általában 7 óra körül jön ki a faluból, amire Szek- szárdra érkezik, majdnem 8 óra. A vállalat 2 és fél hó­napja ezen az útvonalon he­lyi,járatos kocsival oldja meg a beutaztatást, ami rendkí­vül nagy torlódást okoz. A késést viszont még fokozza, hogy Várdombon egy utast vesz fel két megálló között. Július 1-től majdnem min­den vállalat áttért a 40 órás munkahétre. Ugyanígy van Szekszárdon is, sajnos, me­gint mi, bátaiak nem tudunk előbb hazamenni, csak 4.50- kor indul járat. Kérdésünk: Nem lehetne ezen változtat­ni?” A levelet a Volán 11. szá­mú Vállalat igazgatójához, Pech Józsefhez továbbítot­tuk, ahonnét a következő választ kaptuk: — Báta—Bátaszék—Szek­szárd útvonalon 1984. július 1. napjától valóban helyi já­ratú autóbuszt közlekedtet­tünk. Erre azért volt szük­ség, mert az ezen az útvo­nalon közlekedő autóbuszt vállalatunk felújításra küld­te. A helyi járatú autóbusz konstrukciójánál fogva las­súbb, mint az Ikarus 266 tí­pusú. Emiatt adódhatott ese­tenként késés. Néhány alka­lommal várakozni kellett a bátaszéki sorompónál is, amely azonban — a forgal­mi napló tanúsága szerint — 4—5 percet vett igénybe. A felújított autóbuszt — amely mind műszaki, mind eszté­tikai állapotánál fogva meg­felelőbb, színvonalasabb uta­zást biztosít — 1984. július 20. napjától ismét forgalom­ba állítottuk Báta—Bátaszék —Szekszárd útvonalon. — A magát meg nem ne­vező levélíró a továbbiakban azt kifogásolja, hogy gépko­csivezetőink Várdombon utast vesznek fel az autó­buszra két megálló között. Vállalatunknak erről tudo­mása van. Valóban felvesz­nek az autóbuszra egy utast, aki tényleg „alig tud fel­szállni”, mivel erősen rok­kant. Ezen a kialakult gya­korlaton — ami megítélé­sünk szerint igen embersé­ges, méltányos eljárás — nem kíván vállalatunk vál­toztam. — A menetrend-módosí­tással kapcsolatos kérésnek az alábbiak miatt jelenleg nem tudunk eleget tenni. A 40 órás munkahétre ugyan sok, de még nem valamennyi vállalat, intézmény tért át. így nem minden dolgozónak fejeződik be a munkaideje olyan időpontban, hogy 16.30 órára az autóbusz-állo­másra, vagy a megfelelő megállóhelyre érkezzen. Amíg a munkarendben ez a kettősség fennáll, addig, saj­nos, nem tudunk minden utas számára kedvező me­netrendet összeállítani. Ki a gazdája? Halmosi István szekszárdi (Bezerédj u. 1.) olvasónk te­lefonon tett bejelentést szer­kesztőségünknek. Elmondta, hogy a Bezerédj u. 1. számú ház felújítási munkáit a Szakáiy Testvérek Építőipa­ri Szövetkezet végezte, amit kb. tavaly novemberében fe­jeztek be. Azóta ott árvál­kodik gazdátlanul a kapu­bejáróban egy mérőszekrény, ami még a felette lévő órá­hoz csatlakoztatva is van. Azt kérdezi, hogy nem hi- ányzik-e ez a szövetkezet leltárából, mivel lassan már egy éve nem kell senkinek sem. A Szakáiy Testvérek Épí­tőipari Szövetkezet elnöke, Hussy Károly válaszolt: — A kérdéses munka fel­újítását valóban szövetkeze­tünk végezte. A műszaki át" adást — 1983. december 20. — követő némi hiánypótlási munka elvégzése után nem történt intézkedés a teljes levonulásról, és így állhatott elő, hogy a kérdéses elekt­romos csatlakozószekrény a munkahelyen maradt. — Intézkedtünk a DÉ- DÄSZ felé a szekrény kikap­csolására és arról is, hogy anak megtörténte után a szekrény beszállítása telep­helyünkre haladéktalanul megtörténjen. Ml VÁLASZOLUNK Aratóünnepek Magyarországon Az aratóünnepnek évszá­zadokra visszanyúló hagyo­mánya van a Duna-Tisza (tá­jon. Régen, amikor befejez­ték az aratók a kenyérnek- való kaszálását, búzakoszorút fontak és gyakran hajnalig tartó vigalmat csaptak. — Az aratás, a termésbe­takarítás nem zárja le a gazdálkodás esztendejét, hi­szen hátra van még a burgo­nyaszedéstől a dinnyeéré­sig, a zöldségszedéstől a ku- koricaltörésig egész sor munka — mondja Földesné dr. Györgyi Erzsébet, nép­rajzkutató,’ a Magyar Nép­rajzi Múzeum munkatársa. — Sajátos módon a paraszt- ember mégis az aratás befe­jezését ünnepelte meg, azt az évről évre visszatérő nagy eseményt, hogy mag­tárba került az új búza. A kemény erőfeszítést zárta le, oldotta fel vidám mulatsá­gával az aratóünnep. A férfi­embernek nagyon sokát kellett forgatnia a kaszát a tűző napon, s a maroksze­dő asszonynépnek nagyon sokat kellett hajladoznia ahhoz, hogy meglegyen az a búza, amely a jövő nyárig kiadja a kenyeret. Több volt tehát az aratás, mint egy munka a többi közül. A bú­za kicsit az élet jelképévé is vált. Ez ma sincs másképp, még akkor sem, ha napja­inkban az aratás a gépek, a technika jóvoltából valóban csak egyetlen mezőgazdasá­gi feladat a többi között. Rajzos, írásos emlékek — Milyen aratási szokáso­kat .tarit számon a néprajz- tudomány? — Kétségtelen, hogy mind­inkább az írásos és rajzos dokumentumok, s mind ke­vésbé az élő emlékezet alap­ján rekonstruálhatjuk ezt a nagyon szép hagyományt, amelynek a fénykora a múlt századra tehető. Ez idő tájt különösképp nagy értékké vált a magyar gabona, s az aratást az Alföldön a hegy­vidékek lakóinak segítségé­vel, idénymunkájával lehe­tett elvégezni. Réső Ensel Sándor 1867-ben kiadott Me- gyarországi népszokások cí­mű munkájában nagyon ér­zékletesen írja le a „felföldi atyafiakat”, akik az Alföldet nyaranként „egy kasza, s nyele kíséretében beutazzák”. S ha végeztek — ünnepeltek. Volt, ahol az utolsó aratási napon a leányok és asszo­nyok a gazda elé mentek és „szalmafonadékkal fölczif- ráziták”, másuitt a hordó bort díszítették virágokkal és sza­lagokkal, a legerősebb legény emelte a magasba, a gazda nevében ünnepségre hívta a népeit. A „nép” pedig „tar- kázva, párosán” vonult a mezőről — ének- és néha zeneszóval — az uraság, vagy a gazdatiszt házához ... Népművészeti remekek S ha rossz volt a termés? — Amikor jól fizetett a gabona, hajnalig is eltartott a dinom-dánom, ha nem — olvashatjuk —, akkor még koszorúit sem költöttek. Vi­dékenként kisebb-nagyobb eltérésekkel zajlottak le az aratóünnepségek, egy valami azonban közös volt, s ez az aratókoszorú. Hivalkodóbbait- szerényebbet, malomkerék nagyságút, fészekkicsit, vala­milyent mindenütt fontak, költöttek. Az uradalom, a gazda birtokán készült szal- mafonait rendszerint nagyobb, szebb alkotás volt, igazi aratókoszorú, s egyszerűbb, kisebb volt, ki magának ara­tott, s magának fonta meg. Szinte mindegyikről elmond­ható azonban, hogy a nép­művészet remeke; ezek a fáradt, nehéz kezű emberek nagy-nagy türelemmel és sok finomsággal talán még az álmaikat, vágyaikat is bele­kötötték a csokorba. Gyakran kért fonait helyezkedett el kör­ben, egymás fölött, szalma­szállal kapcsolták össze, s alul többnyire csigafonatok lógtak. Másutt csillárhoz ha­sonlatosat készítetitek, vagy laposat, úgynevezett boronáit fontak. A paraszti gazdálko­dást napjainkig áthatották a babonák, a hiedelmek, a té­vedések, s a falusi emberek az aratókoszorúknak is kul­tikus erőt tulajdonítottak. A szalrpafonatok a kamra faiá­ra kerülitek, ha teli volt, s akkor is, ha hamar kiürült a kamra. Sokfelé még e szá­zadban is élt az a hiedelem, hogy ha a szalmafonatból kimorzsolt szem belekerül a következő évi vetőmagba, gazdag lesz a termés ... Halványuló ünnepi szokások — A század vége felé azon­ban elhalványult az arató­ünnepek kultusza, mint sok más régi, ünnepi szokásé. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minit Darányi Ignác földmű­velési miniszter 1901-es fel­hívása. Kénytelen volt fel­szólítani a „földbirtokos tár­sadalmat” az ősi szokás életre keltésére. Talán a föl­desúr és az arató idilljétől remélte az agrárszocialista mozgalmak korának minisz­tere, hogy enyhülnek majd az eltérő érdekekből, a sú­lyos gazdasági és társadalmi problémákból meglévő ellen­tétek? Tény: a hagyomány feléledt, sőt, később némi politikai színezetet is ka­pott. Hadd idézzek például az egyik koszorúfeliratból, amely szerint a „Magyar Nemzeti Múzeumnak emlé­kül ajándékozta Gvebnár Já­nos, Pest megye, Bénye, fo- gagyák hazaszeretettel át adom magyar szívvel szebb jövővel...” — A mai fiatalok az ara­tóünnepek szokásait általá­ban néprajzi tanulmányok­ból. az aratókoszorúkat pedig múzeumból, helyi gyűitemé- nvekből ismerhetik. A közép­korúnknak viszont bizonyos személyes emlékeik is lehet­nek. Lehetnek? — Igen. Az ötvenes évek­ben újra reneszánszát élte a nagvmórerű szalmafonatok készítése, s úi motívumként bennük az ötágú csillag is szerepelt. Számos míves al­kotást őrzőnk ebből az idő­ből. amelvek nemcsak a nép művészetéről, hanem egy történelmi korról is vallanak. A Néoraizi Múzeum egyik különlegessége egv rizsből font koszorú, amelvet a Tisza- igari Állami Gazdaság rizs­brigádjának leánytagjai fon­tak. — Az. aratóünnepek is új­jáéledtek9 — Funkciójukat a szövet­kezés elterjedésével mind­inkább az év végi zárszám­adó közgyűlések vették át, az aratókoszorúkat, az idő tái.t már augusztus 20-ra, az új kenyér jelképes ünnepére fonták. Deregán Gábor A többoldalú ér­deklődésre is figye­lemmel, ezúttal az örököbefogadással kapcsolatos jogi szabályozásról adunk tájékoztatást. Az örökbefogadás célja — miként azt a Családjogi Tör­vényünk is rögzíti — az, hogy az örökbefogadó, valamint annak rokonai és az örökbe­fogadott között családi kap­csolatot létesítsen és elsősor­ban az olyan kiskorúak csa­ládi nevelését biztosítsa, akiknek szülei nem élnek, vagy akiket szüleik megfe­lelően nevelni nem képesek. Tudni kell, hogy örökbe fogadni csak magyar állam­polgárt, és csak kiskorú sze­mélyt lehet. Külföldi állam­polgár örökbefogadására csak akkor kerülhet sor, ha őt előbb honosították, azaz ma­gyar állampolgárságot szer­zett. Az örökbefogadás engedé­lyezését a gyámhatóságtól kell kérni, a kérelemnek tar­talmaznia kell a gyermek szüleinek, valamint a házas­ságban élő örökbefogadó há­zastársának hozzájárulását. A szülő is úgy adhat hozzá­járuló nyilatkozatot, hogy az örökbefogadó személyét és személyi adatait nem ismeri, az eljárás ilyen esetben tit­kos, még a szülő sem kap ér­tesítést az örökbefogadásról, ha a hozott határozatról mégis tudomást szerez, azt sem fellebbezéssel, sem más módon nem támadhatja meg. Van lehetőség örökbefoga­dásra a szülő hozzájárulása nélkül is. Ha ugyanis a szülő alapos ok nélkül nem járul hozzá az örökbefogadáshoz, a gyámhatóság a gyermek érdekében pótolhatja a hoz­zájáruló nyilatkozatot, felté­ve, hogy a szülő addigi maga­tartásából azt lehet megál­lapítani, hogy gyermekével szemben fennálló kötelezett­ségeinek önhibáiéból nem tesz eleget. A jogszabály itt a kötelezettségek tartós nem teljesítését jelöli meg felté­telként. Kihangsúlyozza a törvény, hogy az örökbefo­gadást a megszabott feltéte­lek esőiében sem lehet en­gedélyezni, ha az a kiskorú érdekeivel ellentétben áll, vagy a közérdeket egyébként sérti. A gyámhatóságnak egyébként az eljárás során környezettanulmány útján kell meggyőződnie arról, hogy az örökbefogadandó fejlődése, eltartása és helyes irányú nevelése az örökbe­fogadónál biztosított-e, vala­mint, hogy a kiskorúnak az örökbefogadó által történt gondozásba véttele óta a kis­korú beilleszkedett-e a csa­ládi körbe, az erre utaló je­lek mindkét részről tapasz- talhatók-e, a gyámhatóság­nak meg kell győződnie ar­ról is, hogy az örökbefoga­dók alkalmasak-e az örökbe­fogadásra. Az örökbefogadott mind az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép, s az örökbefogadás kihat az örökbefogadott leszármazói- ra is, az örökbefogadott gyer­mek az örökbefogadó családi nevét viseli. Jó tudnunk azt is, hogy az örökbefogadottnak kettős öröklési jogot biztosít a jog­szabály: örököl egyrészt az örökbefogadótól és ennek ro­konaitól, másrészt saját vér szerinti rokonaitól is, hiszen az örökbefogadással az örök- befogadott az örökbefogadó­nak a családjában a vér szerinti gyermek jogállásába lép, tehált öröklési szempont­ból is azonos a helyzete a vér szerinti gyermekével. Ugyanakkor azonban az örökbefogadás egymagában nem szakítja meg a vérségi kapcsolátot az örökbefoga­dott gyermek és annak vér szerinti szülei között, tehát a gyermek a vér szerinti szü­leitől és azok rokonaitól is örököl. Érdeklődés hiányában itt külön nem foglalkozunk az örökbefogadás hatálytalanná válásával, sem pedig az örökbefogadás megszűnésé­vel, csupán annyit jegyzünk meg, hogy az örökbefogadást a gyámhatóság a felek köl­csönös kérelme alapján fel­bonthatja, a bíróság pedig felbontja akkor, ha akár az örökbefogadó, akár az örök- befogadott olyan magatartást tanúsít, „amely miatt az örökbefogadás fenntartása a másik félre elviselhetetlenné vált, vagy, ha az örökbefo­gadás célját és társadalmi rendeltetését nem tölti be.” Dr. Deák Konrád a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke Hatezer éves település Koós Juditnak, a Herman Ottó Múzeum régészének ve­zetésével ásatások folynak Nyékládházán. A kavicsbá­nyászok bejelentése nyomán egy hatezer éves település­re és egy háromezer éves temetőre bukkantak, amely­nek feltárását diákok segítségével végzi a régész

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom