Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-18 / 194. szám

Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 194. szám Ára: 1,40 Ft 1984. augusztus 18., szombat A VILÁG KENYERE (2. old.) ALKOTÓ-DÍJASOK, 1984. (3. old.) ARATÓÜNNEP MAGYARORSZÁGON (4. old.) MEGNYITOTTAK A II. HEXASAKK EURÓPA-BAJNOKSÁGOT (6. old.) Nagygyűlés Gyöngyösön Az alkotmány 35. évfordulója alkalmából • • Ünnepi megyei tanácsülés Átadták az 1984. évi Alkotó-díjakat Ribling Ferenc ünnepi megemlékezését mondja Alkotmánynapi nagygyű­lést és kenyérszegő ünnepet tartottak pénteken Gyön­gyösön. Mintegy hatezer résztvevője között — a fenn­állása 650. évfordulóját ün­neplő Gyöngyös lakói mellett — ott voltak a környékbeli községek, ipari települések képviselői, Heves megye és — Az augusztus huszadi- ki ünnep arra ösztönöz, hogy szóljunk történelmi múl­tunkról és arról az örök­ségről, amit az előttünk járt nemzedékek hagytak ránk. Az alkalmat arra kell fel­használnunk, hogy a törté­nelmet ma formáló nemze­dékek számára levonjuk a szükséges tanulságokat — mondotta elöljáróban Sarlós István. — A magyar nép törté­nelmi tapasztalatai arról ta­núskodnak: bennünk, ma­gyarokban van kellő erő, tehetség ahhoz, hogy a ne­hézségeken átlábaljunk. Múl­tunkban gyakoriak voltak azok a tragikus események, amelyek végzetesen veszé­lyeztették hazánk létét. Az egykori kortársak közül so­kan várták ez időkben, hogy végleg eltűnünk a történe­lem színpadáról. S nem ne­kik, hanem azoknak lett igazuk, akik a vész láttán az összefogást, a bukás után az újrakezdést hirdették. A történelem nekik adott iga­zat — hazánk ma jelentő­sebb szerepet tölt be a vi­lágban. mint történelme ko­rábbi kiemelkedő szakaszai­ban. — Mai gazdasági és társa­dalmi gondiaink eltörpülnek a múlt veszélyhelyzetei mel­lett. Előnyünk a múlttal szemben, hogy a mostani, nehéznek tűnő teendőink an­nak a tudatos törekvésnek a következményei. melynek szellemében az elért ered­ményekkel nem vaevünk elégedettek. Az előrelépés­hez szükséges, hoev a gond­jaink súlyát növelő hibáink­tól megszabaduljunk. Leküz­désükhöz szükségünk van a fegyelmezett munkára. a korszerű gondolkodásra és a közösségi szellem fejleszté­sére. — Kötelességünk. hogy emberi mivoltunknak meg­felelően tiszteljük, becsül­jük egymást ás erősítsük a társadalom rétegei és egye- dei között az összefogást. A múltban ez sokszor hiány­zott. Hiányzott, mert az or­szág vezető rétegei és a la­kosság között politikai, gaz­dasági és kulturális kérdé­sekben egyaránt nagy volt az érdekellentét. — Ma, az épülő szocializ­mus korában arra törek­szünk: az egyes társadalmi csoportok érdekei úgy érvé­Gyöngyös város párt- és ál­lami vezetői. A Himnusz elhangzása után Barta Alajos, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára köszöntötte a •résztvevőket, majd pedig Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese mondott beszédet. nyesüljenek, hogy ne sért­sék mások jogos érdekeit. Arra törekszünk, hogy min­denki értse mások társadal­mi tevékenységének fontos­ságát, s kialakuljon a köl­csönös segítség gyakorlata. És arra is törekszünk, hogy a növekvő általános művelt­ség fokozza a ma forradal­mi ságát: a készséget és a képességet az új lehetősé­gek gyors felismerésére és gyakorlati alkalmazására az élet minden területén. — Több, mint egy évezre­de élünk Európa közepén, hazánk mindig a különböző irányú mozgások útvonalába esett — mondotta a továb­biakban. Ez is oka annak, hogy történelmünk — úgy­mond — nyugtalan volt. De ez az állapot is bizonyította számunkra: nem lehet és nem is szabad egyedül ma­radnunk. Barátokra és szö­vetségesekre van szüksé­günk jóban és rosszban egyaránt. Jogunk van ahhoz, hogy emelt fővel járjunk a világban; népünk fiai min­dig és mindenütt ott voltak, ahol népek és országok sza­badságáról vagy függetlensé­géről volt szó. S ugyanezt a segítséget mi is megkaptuk. Jól tudjuk, hogy a történe­lem az élet tanítómestere. S ha tudjuk, akkor kövessük intő szavát: törekedjünk ar­ra, hogy határainkon kívül is sok barátunk, szövetsége­sünk legyen. — Hazai tapasztalataink arról szólnak, hogy baráta­ink és szövetségeseink nem­csak az azonos világnézetű emberek soraiból kerülnek ki. hanem azokéból is. akik­nek más a világnézetük, de velünk azonos nézeteket val­lanak, ha az emberiség jö­vőjéről tehát a békéről, vagv hazánk sorsáról van szó. A nemzetközi életben pedig természetes szövetségeseink azok az országok, amelyek velünk együtt a szocialista tábort alkotják. Az egyet­értés, a szoros együttműkö­désre való készség minden érdekelt ország gazdasági és kulturális fejlődését serken­ti, s lehetővé teszi a folya­matos és kölcsönös tapasz­talatcserét. — A mai, válsággal ter­hes világban szükséges a nemzetközi kapcsolatok fenntartása és fejlesztése, mert az emberiség csak ak­kor érezheti magát bizton­ságban, ha a mindennapi politikában természetessé vá­lik az eltérő társadalmi rendszerű országok kormá­nyainak és népeinek egyet­értése a döntő politikai és gazdasági kérdésekben. Ma még távol vagyunk attól, hogy megnyugtató legyen a helyzet, de ezt a célt el kell és el is fogjuk érni. — Napjainkban, amikor felszabadulásunk közelgő 40. évfordulójáról beszélünk, ar­ról is szólnunk kell, hogy az 1939 után kialakult veszély­helyzetben, ha nehezen és lassan is, de létrejött a fa­sizmus elleni nemzetközi összefogás. Ennek döntő sze­repe volt abban, hogy a második világháború az em­beriségnek az embertelen­ség feletti győzelmével feje­ződött be. Elismeréssel és hálával szólunk azokról, akik ebben az embert próbáló korban emberek maradtak, és kemény harcokban dia­dalra vitték az emberiség, a béke ügyét. Ha csak az len­ne a Szovjetunió, a létező szocializmus érdeme, hogy oroszlánrészt vállalt ebben a küzdelemben, már akkor is érthető az az érdeklődés és tisztelet, amely iránta és az új társadalom iránt világ­szerte kialakult. — Felszabadulásunk 40. évfordulójának esztendejé­ben kerül sor a párt XIII. kongresszusára. Megszoktuk, hogy a mi kongresszusaink nem egyszerűen eszmecse­rékre, tanácskozásokra ad­nak alkalmat, hanem sokkal inkább az elemzésre, a jö­vőbe vezető út kimunkálá­sára. Az elemzésnek most az a célja, hogy megállapítsa: helytállóak voltak-e a XII. kongresszus útmutatásai, mindenki és minden időben megtette-e azt, amit a tár­sadalommal szembeni köte­lezettsége előírt. A „min­denki” itt és most elsősor­ban az intézményekre, tes­tületekre, politikai és más erőkre vonatkozik. Az ítélet- alkotás a kongresszus dolga. Ahhoz azonban, hogy a párt e legfelsőbb fórumán valós vélemény és döntés alakul­jon ki, az szükséges: népünk a soron lévő hónapokban véleményt mondjon a múlt­ról és a jelenről, a jóról és a rosszról, s arról hogy mit vár a jövőtől. Ebben az ér­telemben lehet a kongresz- szus az egész magyar tár­sadalom akaratának kifeje­zője és jövőnk formálója — mondotta végezetül Sarlós István. A Miinisztertanács elnök- helyettesének ünnepi beszé­de után Frecska Sándor, a nagyrédei Szőlőskert Ter­melőszövetkezet elnöke új búzából sült kenyeret adott át Sarlós Istvánnak. A nagygyűlés művész­együttesek műsorával ér* véget. Szekszárdon tegnap dél­előtt a régi megyeháza dísz­termében tartotta meg már hagyományos együttes ülését a Tolna megyei Tanács és a Hazafias Népfront megyei bizottsága, megemlékezve az alkotmány megszületésének 35. évfordulójáról. A jeles napot ünneplő ese­mény elnökségében foglalt helyet dr. Gyugyi János és dr. Péter Szigfrid, az MSZMP megyei bizottságá­nak két titkára, dr. Kolom- busz Lászlóné, a Hazafias Népfront megyei bizottságá­nak elnöke, valamint Csaj­bók Kálmán, a népfront me­gyei bizottságának titkára is. Az ünnepi ülésen a Him­nusz és Nagy László Tűz c. versének elhangzását köve­tően Ribling Ferenc általá­nos elnökhelyettes mondott ünnepi beszédet, azt hangsú­lyozva, hogy minden ünnepi számvetésünk — így ez is — rövid történelmi áttekintés. Fölöslegesen? Nem. Azért nem, mert olykor napi gon­dokkal, feladatokkal küsz­ködve megfeledkezünk ar­ról, hogy honnan, hova ju­tottunk el. A megye fejlődéséről is szóló megemlékezést köve­tően Császár József, a Tolna megyei Tanács elnöke adta át az 1978-ban alapított Al­kotó-díjat Arany Istvánnak, a mözsi Új Élet Mgtsz elnö­kének, Bárd Flórián nyug­díjasnak, a megyei művelő­dési központ felnőttoktatási bizottsága vezetőjének és Ezeres Bélának, a kapospu- lai Ezüstkalász Mgtsz főag- ronómusának. Az ünnepi ta­nácsülésen vette át a Tolna megyei Tanács Babits Mi­hály emlékplakettjét dr. Várkonyi Imre, az ez évben fennállásának 25. évforduló­ját ünneplő Kaposvári Taní­tóképző Főiskola főigazgató­ja a felsőfokú tanító- és óvó­nőképzés Tolna megyei meg­teremtése érdekében kifej­tett tevékenységéért. Csajbók Kálmán, a Haza­fias Népfront megyei titká­ra a Népfrontmunkáért ki­tüntető jelvényt Dörnyei Ist­ván apátplébánosnak, Péter Istvánnak, a varsádi népfront­titkárnak, Szentes Pálnak, a HNF bonyhádi városi titká­rának, Wirth Jánosnénak, a HNF Szekszárd városi Bi­zottsága elnökének adta át ezután. Rédei Kornélné, a kurdi népfrontbizottság tit­kára ezt a kitüntetést Buda­pesten, a központi ünnepsé­gen vette át, 16-án. Az ülés résztvevői mele­gen ünnepelték a kitüntetet­teket, majd Illyés Gyula Hódítók c. versének meg­hallgatása után Császár Jó­zsef, a megyei tanács elnö­ke mondott rövid zárszót. A Tolna megyei Tanács és a Hazafias Népfront ünnepi ülése a Szózattal ért véget. A tanácsülés résztvevőinek egy csoportja Újabb művelődési intézménnyel gazdagodtunk Kitárta kapuját Szekszárdon a Művészetek Háza Sarlós István beszéde Magyar-szovjet megállapodás a vegyipari fejlesztés összehangolásáról A Parlamentben megtartott plenáris üléssel és emlékez­tető elfogadásával befejeződ­tek a magyar—szovjet vegy­ipari megbeszélések. A két tárgyalócsoportot Marjai József miniszterelnök- helyettes és Leonyid Kosz- tandov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhe­lyettese vezette. A tárgyaló felek az 1984. júniusi KGST-csúcstalálko­zón meghatározott együttmű­ködési irányokból, valamint a múlt évi magyar—szovjet fel­ső szintű találkozó megálla­podásaiból kiindulva elhatá­rozták, hogy megvizsgálják és konkretizálják a már ma is jelentős együttműködés to­vábbfejlesztésének lehetősé­geit a következő tervidőszak­ra, ezen túlmenően egyes te­rületeken a 2000-ig terjedő időszakra. Megállapodtak, hogy a nép­gazdaságok igényeinek világ- színvonalú kielégítése érde­kében a kölcsönös szállítások egyeztetése mellett összehan­golják fejlesztési, beruházási célkitűzéseiket és kutatói, tervezői erőforrásaik kölcsö­nös hasznosítását. Egyetértet­tek abban, hogy a következő tervidőszak tervegyeztetési munkáit ebben a szellemben segítik elő. Tegnap délelőtt tizenegy­kor a megyeszékhely felava­tásra váró Művészetek Há­zának pódiumán az Országos Filharmónia ajándékozta Yamaha-koncertzongorán fel­csendült a Himnusz, jelezve, hogy új fejezet kezdődik me­gyénk művészeti életében. Ruskóné Németh Judit ezt követően mondta el Babits Mihály Édes az otthon című versét, majd — aki a Himnuszt is megszólaltatta — Lányi Péter zongoramű­vész Liszt E-dúr polonézéit adta elő. A színvonalas ün­nepi programot a szekszárdi madrigálkórus műsora zárta. Ezután Póla Károly, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője lépett az avatóünnepség résztvevői elé, köszöntve a megjelenteket, köztük K. Papp Józsefet, az MSZMP Tolna megyei Bi­zottságának első titkárát. Császár József megyei ta­nácselnököt, Horváth Józse­fet, az SZMT vezető titká­rát, Kerényi József Ybl-díjas építészt, a Bács megyei Ter­vező Vállalat építészét, aki az átépítési tervet készítette, továbbá az átépítést végző Tolna megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat dolgozóit, va­lamint az országos művé­szeti intézmények képvise­lőit. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom