Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-17 / 193. szám

1984. augusztus 11. 2 TtfÉPÜJSÁG Aczél György és Paksra Dombóvárrá látogatott Mennyit várnak ettől a kukoricától? (Folytatás az 1. oldalról.) — Minden eddiginél több. A kukoricatábla mellett a dinnyeföld. Itt is szép a ter­més, és amint a kóstolón megállapították, ízletes, édes a dinnye. — Mit jelent, hogy a vá­ros ellátására termelik? — Azt, hogy egy-két fo­rinttal mindig olcsóbban ad­juk, mint a máshonnét ide­kerülő dinnye ára... — További jó munkát... Ebéd után a Paksi Atom­erőműbe látogatott Aczél György és kísérete. Itt Ri- góczky István, a városi párt- bizottság első titkára, Hege­dűs György, az Atomerőmű Beruházás pártbizottságának titkára és Pónya József, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatója fogadta őket. Pónya József tájékoztatta Aczél Györgyöt az atomerő­mű működéséről, elmondta többek között, hogy az I-es blokk 100 százalékos kapaci­tással termel és eddig már hatmilliárd forint értékű áramot állított elő. A Il-es blokk párhuzamos kapcso­lását — amire szeptember­ben kerül sor — most ké­szítik elő, jövőre az erőmű termelési értéke eléri a nyolcmilliárd forintot... — Kezdik visszafizetni, amit a beruházásra kaptak. — Igen, mégpedig kama­tostul. Elmondhatom azt is, hogy rendkívül gazdaságo­san termeljük a villanyára­mot, egy kilowattóra önkölt­sége — annak ellenére, hogy benne van a beruházási ösz- szeg utáni kamat is, míg más erőműveket ilyen költség nem terhel — mintegy 20 fillérrel alacsonyabb az or­szágos átlagnál. Szó esett még a bizton­ságról, a hulladékkezelésről — nagyon takarékosan ter­mel az erőmű, gazdálkodik a hulladékkal, ami itt töre­déke annak a menyiségnek, amit hasonló atomerőmű másutt „termel”, a környe­zetszennyezés egyenlő a nul­lával — majd a működő erőmű megtekintésével feje­ződött be a Politikai Bizott­ság tagjának, a Központi Bi­zottság titkárának Tolna me­gyei látogatása. JANTNER JÁNOS Fotó: Kapfinger András Világszerte kommentálják Reagan elnök „tréfáját” Peter Boenisch nyugatné­met kormányszóvivő szerint Ronald Reagan elnök „tré­fája” egyáltalán nem mulat­ságos, nem olyan, amin ne­vetni lehetne. A szóvivő szerdai sajtóértekezletén az amerikai elnök „elszólásá­ról” is nyilatkozott. Az elnök mikrofonpróba gyanánt elhangzott kijelen­tése — hogy „törvényen kí­vül helyezték Oroszországot” és „öt percen belül megkez­dődik a bombázás” — olyan „tréfa”, amely Boenisch sze­rint jó volna, ha nem is­métlődne meg. Az elnöki „tréfa” azonban nemcsak Moszkvában, ha­nem érthetően az egész vilá­gon negatív visszhangot vál­tott ki. „Vannak dolgok, amelyek­kel nem szabad viccelődni” — hangsúlyozta a Frankfur­ter Rundschau. A Stuttgar­ter Zeitung arra hívta fel a figyelmet, hogy „nemcsak a Kremlben húzzák meg a vészharangot, ha egy olyan ember, mint Ronald Reagan, a mikrofonpróbát a lehető legízetlenebb tréfára hasz­nálja fel”. A Neues Deutschland sze­rint nem véletlen kisiklás volt a kijelentés. Az NDK lapja azt írta: nem hagyható figyelmen kívül, hogy az „elszólás” egybecseng a Pen­tagonnak a „korlátozott, megvívható és megnyerhető” atomháborúra vonatkozó el­képzeléseivel. Csütörtökön két nagy ame­rikai lap is elemzi az elnök „elszólásának” nemzetközi kihatásait. A The New York Times vezető munkatársa, Hedrick Smith úgy véleke­dik, hogy a „tréfa” követ­kezménye: komolyan ve­szélybe kerültek azok a pró­bálkozások, amelyek a vá­lasztások küszöbén otthon és külföldön egyaránt meg­próbálták kedvezőbb és bé­késebb színben feltüntetni Reagan külpolitikáját. A megjegyzés kellemetlen köz­érzetet váltott ki Nyugat- Európában és politikai kárt okozott az elnöknek otthon is. Az ismert amerikai publi­cista, Joseph Kraft a The Washington Postban azt ír­ja, hogy az elnöki elszólás „sokba kerül” a Reagan-kor- mányzatnak. „Azt mutatta, hogy a nukleáris fegyvere­ket illetően éppúgy, mint sok más területen, Reagan meggondolatlan elnök. Nagy kérdés, hogy az ország nem akar-e inkább megfontolt elnököt.” Kraft megállapítja: Nyu- gat-Európában azok, akik Reagant mindig is lövésre állandóan kész cowboynak tartották, most igazolva lát­ják félelmeiket. PANORÁMA BUDAPEST Ulsteri patthelyzet Borbély Sándornak, a Munkásőrség országos pa­rancsnokának meghívására csütörtökön hazánkba érke­zett a Kubai Népi Milícia küldöttsége, Raul Menendez * Tomassewich tábornagynak, a "Kubai Népi Milícia pa­rancsnokának vezetésével. * Kapolyi László ipari mi­niszter meghívására augusz­tus 12—16. között látogatást tett hazánkban Elahi B. Szumro, a Pakisztáni Iszlám Köztársaság iparügyi minisz­tere. * Csütörtökön befejeződött Budapesten az a kétnapos tudományos tanácskozás, amelyet A magyar zsidóság a XX. században címmel tartottak a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Történettu­dományi Intézetében. MOSZKVA A Progressz—23 automati­kus teherűrhajó — amely kedden indult útnak — csü­törtökön, moszkvai idő sze­rint 12 óra 11 perckor össze­kapcsolódott a Szaljut—7— Szojuz T—11 űrállomással. PRAGA A Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén szep­tember elején a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek kijelölt csapatai Pajzs ’84 elnevezés­sel gyakorlatot hajtanak vég­re. A közös hadgyakorlatot a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi minisztere vezeti. PEKING India és Kína Pekingben kereskedelmi megállapodást írt alá a két ország közötti áruforgalom jelentős fejlesz­téséről és a legnagyobb ked­vezmény elvének egymással szembeni alkalmazásáról — jelentette az Üj Kína hír- ügynökség. BECS Heves politikai viták jel­lemzik az UNIDO, az ENSZ iparfejlesztési szervezete 4. világkonferenciájának záró­szakaszát. A két hete folyó tanácskozásnak a tervek sze­rint szombaton kellene befe­jeződnie, de a fejlődő és a fejlett tőkés országok közötti ellentétek miatt a tanácsko­zás tovább húzódhat. Csütörtök esti kommentárunk. Az évszámok változnak, a hírek tartalma azonban sajnos, nem: augusztus közepén évről évre a tüntetések, tiltakozó megmozdulások soráról érkeznek jelentések Észak-írország- ból. Immár 15 éve ugyanis, hogy augusztus idusán a brit hadsereg egységeit a hat grófságból álló, Nagy-Britanniához tartozó tartományban bevetették. A brit katonák először Londonderryben, majd Belfast nyugati negyedeiben jelentek meg, hogy megakadályozzák a protestáns és katolikus csopor­tok véres összetűzéseit és hogy véget vessenek az elharapódzó terrorcselekményeknek. Most, másfél évtizeddel később, a jelek szerint a helyzet szinte változatlan. Az elmúlt napokban például az váltotta ki a legutóbbi összecsapásokat, hogy a rendőrség kioltotta egy katolikus fiatalember életét, amikor gumilövedékekkel sortüzet adott le az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) politikai szárnyának tartott Sinn Fein párt belfasti főhadiszállása előtt összegyűltekre. Két nap múlva a város egyik sportstadionjánál tört ki a tömegverekedés a rendfenntartó erők és katolikus fiatalok között. Végül szerda este a sortűz áldozatául esett tüntető temetését kísérte sok ezer felvonuló menete. A helyi megfigyelők tehát valószínűleg nem csupán pesszi­mizmusuk miatt beszélnek patthelyzetről. Hiszen a brit fegyveresek továbbra is Ulsterben állomásoznak, rendszere­sek a terrorcselekmények, a megtorló akciók, amelyeket a másik felekezet titkos szervezetei általában azonnal hasonló kegyetlenséggel igyekeznek megtorolni. Sőt, az erőszak- hullám az idők során átterjedt Angliára is. Emlékezhetünk a bombamerényietek sorozatára, amelyek közt jó néhány (mint például a londoni Harrods nagyáruháznál történt múlt karácsonyi robbantás) ártatlan polgári áldozatok tucatjait követelte. „Reménytelen, keserű, végeérhetetlen konfliktus” — jellemezte a helyzetet Tony Benn, a Munkáspárt egyik vezéralakja, arra célozva, hogy a Thatcher-kormány pró­bálkozásai az eltelt években nem vezettek semmilyen áttö­réshez a vallási színezetet öltött, ám valójában mélyen gyö­kerező társadalmi-politikai válság megoldásában. A közvetlen londoni kormányzás bevezetése, a brit kato­nák fellépése annak idején valóban nem hozott eredményt. De nem ért el sokkal többet a Stormont, a 78 tagú észak-ír gyűlés újbóli létrehozása sem, mivel a katolikus pártok kezdettől fogva bojkottálták munkáját. Számukra ugyanis bármilyen kibontakozásnak, politikai rendezésnek össze kell kapcsolódnia az átfogóbb problémával, vagyis Ulster és Írország egyesítésével. A protestánsok viszont erről hallani sem akarnak. Londonban pedig egyelőre kevesebben látják be, hogy az észak-ír válság valóban nem oldható meg csupán a tartomány keretei között, s valamiképp — legalábbis elvi­leg, hosszú távon — összefonódik az ír egység kérdésével. Igaz, a közvéleménykutatások eredményei fokozódó kiáb­rándultságot tükröznek, azt, hogy a brit lakosság egyre na­gyobb hányada tekinti kilátástalannak az észak-ír patt­helyzetet. SZEGŐ GABOR Mintegy ötezren kísérték utolsó útjára szerda este Bel­fastban Sean Downest, aki a békés tüntetőkre leadott sortuz áldozata lett. (Telefotó) Barangolások Romániában (A.) Víz, víz és egy óriás A Duna-delta sajátos ter­mészeti képződmény, csodá­latos — helyenként mese­szerű — vízi világ. Európa legnagyobb folyója óriási te­rületen bomlik ezernyi apró ággá, alkot hatalmas, tiszta vizű tavakat. A Duna Tulcea környékén szakad három fő ágra. A for­galmas kikötővárosig feljön­nek még a hatalmas tenger­járó hajók is, amelyek mellett elhaladva úgy érzi az ember, mintha a kis turistahajók­nak nem is maradna helyük a vízen. A román turisztikai vállalat, az OJT kényelme­sen berendezett, gyorsmozgá­sú hajókat indít a delta be­járására. Ilyen hajón — osztrák, német, angol és svéd turisták társaságában — in­dultunk útnak mi is. Amíg a nagy hajókkal is járható főágon, a mintegy 70 kilométer hosszú Sulinán csorogtunk a tenger felé, kí­sérőim a deltáról mesélték. Azt mondták, sokat jártak erre, mivel mind a hárman szenvedélyes, halászok. A Duna-delta pedig valóságos halparadicsom. — Erre az egyetlen út a víz. Ezernyi sziget bújik meg a nádasban, s ezek közül né­hány lakott. Volt időszak, amikor ki akarták innen te­lepíteni az embereket, de ők nem mentek. Itt vannak ott­hon. S valóban, a szigeten apró házikók és mindenütt a jel­legzetes, felfelé kunkorodó orrú csónakok, száradó ha­lászhálók. Egy kis ágon csónakkal in­dultunk halászni. Barátaim felajánlották, hogy evezzek, bizonyára próbáltam már otthon a Balatonon is. Hát, őszintén megvallva, egy ki­csit felsültem az evezős tu­dománnyal ! Apró szigetek mellett haladtunk, s megle­pett, hogy mindegyiken akadt valamilyen háziállat. Jobbára sertés, a nagyobba- kon tehenek, birkák, kecs­kék. — Hogyan kerültek ide? — Ügy, ahogy mi: csóna­kon. A vízi emberek tavasz- szal kiviszik az állatokat egy-egy szigetre és ősszel jönnek értük. Vagy akkor, ha éppen szükség van rá­juk. A szabadban nőnek az állatok, a víz vigyáz rájuk. * Konstanca: történelmi ki­kötőváros a Fekete-tenger partján. A végtelen víz kék­je leírhatatlan látvány, a város kiépített kő- és beton­partját szakadatlanul, har­sogva támadják a hófehér tarajú hullámok. A tenger mélyen alatta van a parti sétánynak, mégis — kísérő­im szerint — ha úgy isten­igazából kitör a vihar, a hullámok elborítják a sé­tányt is. Számomra azonban nem elsősorban a kétségtelenül szép város és a tenger je­lentette a fő látványosságot, sokkal inkább a Konstancá- tól nem messze tengerbe tor­kolló Tenger—Duna csator­na. Valóságos óriás. Pár héttel korábban adták át a forgalomnak. Ez a világ har­madik leghosszabb hajózható csatornája. A 64,2 kilométer hosszú csatorna 400 kilomé­terrel rövidíti meg a hajó- utat a tengertől Magyaror­szág, Ausztria, Csehszlovákia és az NSZK felé. A csatorna tengerparti zsilipjeit jól látni a mellet­te átívelő hídról. Hatalmas hajókat engedtek le a ten­gerre és emeltek fel, hogy a kanális vizén haladjanak to­vább. A zsilipek félelmetes méretűek. Hosszúságuk 310 méter, szélességük 25 mé­ter. Olyan szivattyúk dolgoz­tak itt, amelyek egyetlen másodperc alatt 250 köbmé­ter vizet képesek bepumpál­ni a zsilipmedencébe. Láttuk, amint éppen egy tengerről felemelt hajó el­indult felfelé a csatornán. Csatornán? Inkább tekinté­lyes szélességű mesterséges folyón. A csatorna átlagos mélysége 7,5 méter. Uszá­lyok is közlekedhetnek itt, mégpedig hat olyan uszály köthető össze, amelyek fe­délzetén egyenként 3 ezer tonna (300 vagon!) árut le­het szállítani. A tengerjáró hajókból az ötezer tonnát, vagy ennél kevesebbet vivők rövidíthetik meg útjukat. A csatornán hat híd ível át. Mindegyik építészeti re­mek. Nem közvetlenül a csatornával kapcsolatos, de tőle elválaszthatatlan a be­ruházás Ialomitában. A vá­roska határában 1979 óta Duna-híd épül. Iker vasút­pálya, és egy-egy irányban négy-négy sávos autópálya kap helyet rajta. A -híd jö­vőre elkészül. GYÖRFFY ISTVÁN Konstancai anziksz

Next

/
Oldalképek
Tartalom