Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-16 / 192. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 192. szám Ara: 1,40 Ft 1984. augusztus 16., csütörtök Mai számunkból BARANGOLÁSOK ROMÁNIÁBAN (2. old.) EGY ALAPELV, HÁROM MODELL (3. old.) SOK A PÉNZÜNK? (5. old.) VILLÁMINTERJÚ FÉLIDŐBEN... (6. old.) Mérlegen a gépipar A szakágazat legutóbbi igazgatói értekezletén hallot­tak szerint a gépipar 1984-ben összességében erőtelje­sebb fejlődést, 0,6 százalékkal magasabb növekedést tervez az ipari átlagnál. A többlettermékekre a beru­házási javak iránti kereslet 2—3 százalékos hazai mér­séklődése miatt itthon nem, hanem csak országhatáro­kon kívül akadhat vevő. A vállalati tervek ezzel lé­nyegében számolnak, az elképzelések szerint a szak­ágazat rubel- és nem rubelelszámolású exportját egy­aránt növelni kívánja az egyébként igen sok kritikával illetett 1983. évi teljesítményéhez képest. Ami az év első harmadát illeti, az elképzelések sze­rint alakult. A gépipar az előző év megfelelő időszaká­val összehasonlítva csakugyan növelte a kivitelét. Kérdés azonban, hogy meddig tart a kedvező ten­dencia. A rendelésállományok szerint az év végéig a termelőkapacitások túlnyomó hányada lekötött, a kül­országokból remélt árbevétel alighanem valóban bizto­sított. De mi várható az elkövetkezendő években? Nö­veli-e a gépipar az exportját folyamatosan, vagy szá­míthatunk-e újabb visszaesésekre? A kérdés nem aka­démikus, hiszen valamennyi iparág közül ennek a szak­ágazatnak a legnagyobb a súlya, következésképp ez tehet a legtöbbet a népgazdaság fizetőképességének javításáért. Nem egy szakember szerint a magyar gépipar és a világ élvonalbeli gépipari technológiái között széles, és ami méginkább aggasztó, egyre szélesedő szakadék tátong. Véleményüket tényekkel igyekeznek alátá­masztani. Sommásan fogalmazva: iparunk kimaradt abból a fejlődési folyamatból, amelynek eredményeként sok helyütt létrejött a korszerű, nem a nagy tehetségű szakmunkásokra, hanem a nagyszerű gépsorokra ala­pozott technológia. A magyar vállalatok nagyobb részé­ben ma még például mérni sem tudják azt a pontossá­got. ami sok más országban a gyártás során alapvető követelmény. Márpedig hagyományos gépen virtuóz szakmunkás sem képes olyan pontos megmunkálásra, mint amilyenre a legkorszerűbb berendezéseken a kezdő. További tény; nem kevés olyan gépipari üze­münk van, ameljr csak a nevében vállalat, a mai is­mérvek alapján valójában kisipari műhelyek sokasá­gából áll. Ahol kézi vezérlésű gépeken, szinte kisipari módon, nem kellően érdekelt emberek, vállalati gazda­sági munkaközösségek működtetésével ez a fölöttébb alacsony termelékenységű munka méginkább megdrá­gul és konzerválódik. A következő aggasztó jel: hason­lóan fejlettek nagyobb része is szinte erején felül eről­teti a műszaki haladást, törekszik a sietős automatizá- cióra. A magyar gépipar bizony csak lassan tér erre az útra. Akadnak, akik szerint a gépiparról alkotott kép az előzőnél jóval derűsebb, biztatóbb. Vélekedésük szintén ellenőrizhető tényekre alapozódik. Az elmúlt évtized­ben a szakágazat igen jelentős fejlesztéseket hajtott végre, aminek köszönhetően vállalataink tekintélyes része rugalmas technológiákkal is rendelkezik, gyárt­mányainak nagy hányada még rosszindulattal sem nevezhető korszerűtlennek. A szerszámgépipar például, a mögöttünk hagyott években teljesen átalakult, nem lebecsülendő a mezőgazdasági és élelmiszeripari gép­gyártás kapacitása, és közismert, hogy a közúti jármű, gyártás helyzete is bizakodásra ad okot. Aki ismeri a gépipart, s elfogultság nélkül értékeli a teljesítményét, az tudja: ez a helyzetkép a reálisabb. Bár sok a gond, a fejlődés is tagadhatatlan, van tehát mire alapoznunk. Kétségtelen, hogy egyenetlen volt ez a fejlődés, s még a nagy korszerűsítéseket végrehajtó vállalatok között is találni olyan gyáregységeket, amelyekben az apáink, nagyapáink korában bevezetett technológiákkal kell megküzdeni a napi munkasikerekért. A gépipar törekszik az automatizációra, de ez a folyamat is egye­netlen, nem kellően átgondolt. Ami a felügyelet nélküli robotizált gyártási rendszereket illeti, azoknak a fej­lesztésében még kevésbé veszünk részt. Ennek alapvető oka az ország tőkeszegénysége. Mivel az elkövetkezendő években gazdagok bizonyosan nem leszünk, a rendelkezésünkre álló eszközöket kell a jelenleginél célszerűbben felhasználni. Célszerűbben, de hogyan? Erre a kérdésre annyi a válasz, ahány a kérdezett. Abban azonban úgyszólván mindenki egyetért, hogy a gépipari termelésnek és a szakágazat exportjának fo­lyamatos gyarapodása fölöttébb kívánatos, ám, gazda­ságosan aligha megvalósítható a mai kilátások és lehe­tőségek alapján. Az érdekeltek — mivel azon nemigen lehet vitázni — nem a befektethető pénzt, hanem az összegek hatékony befektetését ígérő szabályozók hiá­nyát jelölik meg kétségeik alapjaként. Határozott véleményük szerint a jelenlegi irányítási, bérezési, jutalmazási, ösztönzési, érdekeltségi rendszer nem szolgálja, de legalábbis nem eléggé serkenti az ipar fejlődését. Hogy gépiparunk növelhesse verseny- képességét a világpiacon, ahhoz valóban folytatni kell az ágazat technikai, technológiai korszerűsítését. En­nek a korszerűsítésnek azonban az a feltétele, hogy a gazdaságirányítás is tovább fejlődjék, a korszellemhez ieazodiék. MÓNUS MIKLÓS Aczél György Szekszárdon Előadás az aktívaértekezleten A hallgatóság Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tegnap délben kétnapos lá­togatásra megyénkbe érke­zett. Szekszárdon, a megyei pártbizottságon K. Papp Jó­zsef első titkár és Császár József, a megyei tanács el­nöke tájékoztatta a megye helyzetéről, terveiről. Ezután a megyei pártszókház nagy­termében kétórás aktívaérte­kezleten — melyen párt-, állami, társadalmi és tömeg­szervezeti vezetők, a kultu­rális és egészségügyi terüle­tek vezetői vettek részt — tartott előadást aktuális ideológiai kérdésekről. A Politikai Bizottság tag­jának, a Központi Bizottság titkárának programja az át­adás-avatás előtt álló szek­szárdi Művészetek Házában folytatódott. Az intézményt István József, a megyei ta­nács elnökhelyettese és Méry Éva, a ház vezetője mutatta be. Aczél György elbeszélge­tett Bazsonyi Arany és Ve- csési Sándor festőművészek­kel — a művész-házaspár éppen az avatáskor megnyi­tandó kiállítását rendezte — és megtekintette a készülő kiállítás anyagát. Ezután Aczél György a Béri Balogh Ádám Múzeum­ba látogatott, itt Vadas Fe­renc igazgató fogadta őt és a kíséretében lévő megyei vezetőket, majd bemutatta a múzeum kiállításait. A mú­zeumlátogatás után a Babits- emlékházat tekintette meg Aczél György. Ma délelőtt dombóvári lá­togatással folytatódik a prog­ram, délután pedig a Paksi Atomerőmű meglátogatásá­val zárul. Látogatás a múzeumban Ünnepi állománygyűlés Szekszárdon Tegnap délelőtt Szekszár­don ünnepi állománygyűlés keretében búcsúztatták a sorkatonai szolgálatukat tel­jesített és a szolgálatból le­szerelt sorkatonákat. A csapatzászló behozata­lát követően kürtjei harsant, és a díszelgés vezetője tett jelentést a csapat parancs­nokának. Az ünnepi állo­mánygyűlésen, mely alka­lomból hirdették ki a szocia­lista versenymozgalom ered­ményeit, megjelent Szénási László ezredes, helyőrségpa­rancsnok, Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei Bizottságának titkára, Ho- vorka János, a szekszárdi városi KISZ-bizottság titká­ra, az alakulatnak csapat- zászlót adományozó szek­szárdi műszergyár képvise­letében Csapó Károly sze­mélyzeti osztályvezető. De részt vettek az ünnepségen a Veszprémi Vegyipari Egyetem képviselői is. A jelentések elhangzását követően a parancsnok po­litikai helyettese olvasta fel az előléptetések, a tartalék­állományba helyezések, vala­mint a szocialista verseny­mozgalomban elért kitüntető címeket ismertető parancso­kat. Fentieket — köztük egy ezüstkoszorús élenjáró, egy élenjáró szakasz, valamint kilenc kiváló és 38 élenjáró katona kitüntetést a csapat parancsnoka adta át a ka­tonáknak, majd rövid beszé­det mondott. Ezt követően a leszerelő katonák nevében Szőts Ist­ván szakaszvezető, kétszeres kiváló katona mondott be­szédet, majd a maradó ka­tonák nevében Széli Béla őrvezető, kiváló katona mon­dott válaszbeszédet. Az ünnepi állománygyűlés további részében Csajbók Kálmán búcsúztatta a tarta­lékállományba helyezett, va­lamint a sorkatonai idejüket letöltött fiatalokat, majd az Internacionálé hangjaival és díszelgéssel ért véget az esemény. A csapat parancsnoka gratulál a két kitüntetett szakasz parancsnokának Katonaarcok az ünne pi állománygyűlésen

Next

/
Oldalképek
Tartalom