Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-02 / 180. szám

1984. augusztus 2. KÉPÚJSÁG 5 Konyhádon az iparosok közöl elsőkéit a szabók szövetkeztek Ausztriába szállítják ezeket a női ruhákat A szövetkezés gondolatát Bonyhádon Érdi Andor, va­lamint Krátzl János vetette fel. A szabókisiparosok kö­zött végeztek szervező mun­kát, annak érdekében, hogy alkossanak közösséget. Az alapító okriatot 1951 tava­szán a következők írták alá: Érdi Andor, Érdi József, Krátzl János, Lafferthon József, Reisz Ádám, Dávid Ferenc, Mező János, Span­nenberger Ferenc, Topp Mi­hály, Blénesi Béla, Steib György női és férfiszabó mesterek. A közgyűlést 1951. július 9-én, 33 éve tartották, ezen 11 szabókisiparos vett részt, és megalakították Bonyhád első ipari szövetke­zetét, a Szabó Kisipari Ter­melő Szövetkezetét. Az elsők lelkesedése, ösz- szefogása követőkre talált. Még abban az évben, augusztus 14-én tartotta ala­kuló ülését a fodrászok, ci­pészek kollektívája. Az alapszabály értelmében termelési eszközeiket, gépei­ket, berendezéseiket és a megrendeléseiket fel kellett ajánlani a szövetkezet ré­szére. Saját pénzeszközök jegyzésével, átadásával te­remtették meg az induláshoz az anyagi alapot. A kezdeti időben még nem voltak jók a feltételek, a tapasztalatok is hiányoztak, gondok voltak a munka megszervezésével és pénzügyi nehézségek gá­tolták az indulást. Pár hónap múlva a külön- külön megalakult szövetke­zetek vezetői megbeszélése­ket tartottak a hogyan to- vábbról, a napi gondokról, amely foglalkoztatta az új­donsült szövetkezeti tagokat. Felvetődött, hogy közös szö­vetkezetei hoznak létre, egy egységbe tömörülve, csök­kentsék a fenntartási költsé­geket. Szeptember 17-én közös közgyűlést hívtak össze, ahol kimondták, hogy egye­sül a két szövetkezet. A kö­vetkező személyeket válasz­tották meg az új szövetke­zet — a Bonyhádi Ruháza­ti és Szolgáltató Kisipari Termelőszövetkezet — veze­tőinek; ügyvezető elnök: Ér­di Andor, igazgató és elnök: Krátzl János. Vezetőségi ta­gok: Schmieder József, Fát- rai Jakab, Kun József. A szövetkezet ezt követő­en dinamikusan fejlődött, meghatározó szerepet vitt Bonyhád életében. A hatva­nas évek elején már 128-an dolgoztak a szövetkezetben és 7,7 millió forint termelési értéket állítottak elő. A meg­alakulást követő kilenc év­ben együtt dolgoztak szabók, cipészek, fodrászok és az ak­kor már működő papucs­gyártó- és fényképészrészle­gek. A kilenc év alatt a ter­melési érték négyszeresére és a szövetkezet nyeresége 1952-höz viszonyítva ötszö­rösére emelkedett. Az OKISZ határozata ér­telmében országszerte meg­indult a tiszta profilú szö­vetkezetek kialakítása, létre­hozása. Ebben az időszakban a cipész- és a papucsrészleg létszámban és termelésben a legnagyobb volt. A fejlődés­ben olyan eredményeket ér­tek el, hogy önálló szövetke­zetté alakulásuk esetén mű­ködőképesnek bizonyultak. Ennek alapján 1960. június 30-án a cipész- és papucs­részleg mint önálló szövetke­zet kezdte meg működését. A szétválás után a központi irodát, a korszerűen felsze­relt üzemet az újonnan in­dult Bőripari Szövetkezet kapta meg. A diffúzió so­rán az eszközök és egyéb anyagi források 56 százaléka a Bőripari Szövetkezethez került és csak 44 százalék maradt az anyaszövetkezet­nél, amely biztosítékot nyúj­tott az indulás feltételeihez. Ez a tény nagy törést jelen­tett a szövetkezet életében. A szövetkezet 1963—64-re újból megerősödött, részlegei, szolgáltató hálózata igen nagy fejlődést produkált. Ezt követően a KISZÖV meg­kezdte egy megyei szolgál­tató szövetkezet szervezését, amelynek fő célja volt, hogy a személyi szolgáltató rész­legek megyei szinten egy kö­zös szövetkezetbe tömörülje­nek. Ennek alapján 1965 ja­nuár elsejével a női és fér­fifodrászok, a kozmetikusok és a fényképészek kiváltak és a továbbiakban a Tolna megyei Szolgáltató Szövetke­zet keretében dolgoztak to­vább. Az ezt követő években, 1971-ig több új üzemet ho­zott létre a szövetkezet. Nagymányokon konfekció­üzemet, Zombán bőrdíszmű és konfekcióüzemet, 1967 ta­vaszán Mázán megvásárolták a volt villamoserőmű-tele- pet és kialakítottak ott egy lábbeligyártó üzemet a szük­séges szociális helyiségek­kel. Az 1970-es évektől kezd­ve rövid idő alatt több rész­leget alakítottak ki és lép­tek be azok a termelésbe, amely jelentős termelésfel­futást eredményezett. Ebben az időszakban a szövetkezet bőrdíszmű-, textilkonfekció-, fapapucs, mokasszin-, kerék- párülés-gyártó részlegekkel rendelkezett. Az V. ötéves tervciklus­ban alapvető célként a szö­vetkezetben az export növe­lését és a hatékonyság javí­tását fogalmazták meg. A szövetkezet gazdasági életé­ben ezek az esztendők több változást hoztak. A mázai telepet a megváltozott körül­mények miatt értékesítették, helyette Nagymányokon megvásárolták^ volt kultúr- otthont és kialakítottak ott egy lábbeli- és egy bőrdísz­műüzemet. Majoson a pa­pucsrészlegnél aljaszalagot állítottak fel, a nyeregrész­leget Bonyhádra telepítették. Két korszerű tanműhelyt is kialakítottak. Bekapcsolód­tak az exporttermelésbe, amely további fejlődésre nyújtott lehetőséget. Először konfekciós felsőruhákat gyár­tottak külföldre, részben ha­zai anyagból, részben pedig bérmunka-konstrukcióban. Bőrlabdát exportáltak az ARTEX-en keresztül, sport­táskákat küldtek Franciaor­szágba és az NSZK-ba, fapa­pucsot szállítottak Hollandia részére. A további fejlődés érdeké­ben a Gyár utcában korszerű üzemépület építésébe kez­dett a szövetkezet 1976-ban. A 20 millió forintos beru­házáshoz a saját erőt a KI­SZÖV biztosította fejlesztési alapjából. A beruházási ösz- szegből 11 millió forintot gépre, 7,5 millió forintot az épületre és 1,5 millió forin­tot pedig a forgóalap feltöl­tésére használtak fel. Ez a beruházás lehetővé tette, hogy az 1100 négyzetméteres üzemcsarnok konfekciórész­leggel és szabászattal belép­hetett a termelésbe. Az új üzemház felépítésével lehe­tőség nyílt a túlzsúfoltság megszüntetésére és átszer­vezhették a Bonyhádon elhe­lyezett részlegeiket és a rak­tárakat. Ez a beruházás to­vább folytatódott és ma a Gyár utcában már van egy korszerű, 3000 négyzetméter alapterületű üzem, amely a korszerű termelés feltételei­nek megfelel. A Bonyhádi Ruházati Szö­vetkezet ma, 1984-ben hét profilban dolgozik. Gyárt lábbeliféleségeket, textil- és bőrdíszműárut, kerékpár­ülést, labdát és gumiárut, valamint részt vesz a város szolgáltatásának javításában. Több tőkés országba küld a bonyhádi szövetkezet árut. Ausztriába, az NSZK-ba és Olaszországba női és gyer­mekruhákat, labdát és sport­táskát. A szocialista orszá­gokba irányuló exportja fo­lyamatosan növekszik. A Szovjetunióba szállítanak labdákat, cipőt a Tannim- pex és az ARTEX külkeres­kedelmi vállalatokon ke­resztül. Az NDK részére szabadidő-öltözékeket, Sport­es divattáskákat. Belföldi megrendelők ré­szére termelésének mintegy 40 százalékát adja el a bony­hádi szövetkezet. A legna­gyobb szállítója a belkeres­kedelemnek az iskolatáskák­ból. Az idén 120 ezer dara­bot rendeltek, de júliusban ötezerrel többet adtak át. A KERMI szakvéleménye alap­ján a bonyhádi táska az elő­írásoknak megfelel. A cipő­nagykereskedelmi vállalato­kon keresztül papucsot és szandálokat hoznak forga­lomba, messzemenően a ve­vők igényeinek kielégítésé­vel. A termelés mintegy öt­ven százaléka kerül hazai piacra ezen a téren. Koope­rációs kapcsolatban vannak a csepeli kerékpárgyárral. Részükre éves szinten 200 ezer darab ülést készítenek. Nagy igény van a műbőr­labdák iránt. Az igényeket nem tudják kielégíteni az idei évben. A textilkonfek- ciós termékeik 98 százaléka exportra kerül, de a fennma­radó két százalékra az S- modell és a MÓDI igényt tart, valamint több belföldi megrendelő részére szállíta­nak kisszériás terméket. Szolgáltatásban Bonyhádon női és férfi méretes részle­gük vesz részt. Vállalnak gumifutózást és kárpitos munkát. Az 1984-es feladataik kö­zött szerepel, hogy jelentős költséggel, a bonyhádi kór­ház bővítésének elősegítése érdekében új helyre költöz­tetik a központi irodát, ahol lehetőség lesz majd a szo­ciális ellátottság javítására. Megoldódik az évek óta sür­getett üzemi étkeztetési gond is, ami hosszú ideje foglal­koztatja a szövetkezet dol­gozóit. A nehezebb gazdasági fel­tételek ellenére a bonyhádi szövetkezet eredményei jók. Év végére a szövetkezet a tervezett 130 milliós terme­lési érték helyett mintegy 140 miliő forint értékben fog termelni, ez a többletterme­lés rendelésekkel is alá van támasztva. A tervezett 22 millió forintos tőkésexport- tervüket várhatóan 28 millió forintra növelik. Szocialista exportból 40 millió forint árbevételt terveztek, de ezt nyolcmillió forinttal túltelje­sítik. Mindezek alapján a költségek növekedése ellené­re a szövetkezet nyeresége várhatóan meghaladja a 14 millió forintot, ez pedig to­vábbi biztosítékot nyújt arra, hogy a 33 éves szövetkezet a következő években is ered­ményesen tud gazdálkodni. Az ország legnagyobb iskolatáska-gyártó üzeme van Bonyhádon w Uj termékek - kislakásépítőknek Már sorozatban állítják elő a nyergesújfalui eternitgyár egyik új termékét, a sziper- nitlemezt. A Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet és a gyár szakemberei közösen kísérletezték ki a ce­mentből, azbesztből és duz­zasztott perli'tből készülő új építőanyagot. A könnyű, jó hő- és hangszigetelő, tűzgátló lemez alkalmas belső burko­latok és álmennyezetek készí­tésére, válaszfalak építésére, acélszerkezetek hővédelmére és állattartó ketrecek készí­tésére is. Hagyományos fa­ipari szerszámokkal jól ala­kítható, fúrható és fűrészel­hető. A ínyergesújfalui eter­nitgyár selypi üzemében az idén 200 000 négyzetmétert készítenek a perlites lemez­ből és felkészültek a szükség szerinti mennyiség előállítá­sára. Szervestrágyázzunk! Növénytermesztésünk nö­vekvő feladatai, különösen a gabonaprogram maradéktalan teljesítése, szükségessé teszi minden olyan belső üzemi tartalék mobilizálását, ameäy- ilyel az intenzív termeléshez nélkülözhetetlen külső ener­giaforrások hatékonysága nö­velhető, s ezáltal csökkenthe­tők a termékek fajlagos költ­ségei. A szerves trágya, — első­sorban az állattartó telepeken keletkező nagy mennyiségű istállótrágya — céltudatos felhasználása éppen ezért ma sokkal fontosabb, mint ko­rábban bármikor. A hozamok magas színvonala, viszonylag alacsony műtrágyaárak, az olcsó, egyszerű kijuttatás, üzemszervezési gondok, a korszerű szórógéppark hiá­nya az utóbbi évékig a szer­vestrágyázás háttérbe szoru­lását eredményezte. Az ener­giaárak 4—5-szörös növeke­dése azonban új helyzetet te­remtett. Az intenzív növényterme­lésre jellemző talaj-tápanyag- vizsgálat alapján számított és kiadott optimális adagú mű­trágya-használat sem teszi feleslegessé a szerves trágyát, sőt, éppen igényli azt. Ta­pasztalatok szerint az almos istállótrágya a legtöbb tala­jon növeli a műtrágyák hasz­nosulását, gátolja a műtrá­gyák negatív irányú hatását (sóhatás, élsavanyodás). Évről évre növekvő ter­méseredményeink egyre több szántóföldi terület mező- és mikroelem elszegényesedését eredményezik, melynek pót­lása kereskedelmi mono-, il­letve Dolikelátokkal mindin­kább termelési költségek nö­vekedését eredményezik, míg a megtermelt nagy mennyi­ségű istállótrágva hatóanya­gának jelentős része a szak­szerűtlen tárolás, kiszórás so­rán tönkremegy, környezetet szennyez, vagy évekig kész­leten tartva, megsemmisül. Az istállótrágya hasznosí­tásának fő időpontja a nyár vége, a kalászos gabonák be­takarítását követő időszak. Homoktalajokon tavasszal célszerű szervestrágyázni. Bármikor hordjuk is ki a szerves, illetve istállótrá­gyát, arra törekedjünk, hogy a legkisebb veszteséggel ke­rüljön a talajba. Az elterí­tett szerves trágyát azonnal be kell szántani, és a szán­tást tömöríteni. A több helyen tapasztal­ható késedelmes alászántás- sal jelentős mennyiségű nit­rogén veszhet el. Az ide vo­natkozó vizsgálatok szerint száraz, szeles időben a ki­szórás és a beszántás közötti 2 óra allatt 20 százalék, 6 óra alatt 45 százalékos a nitro­génveszteség. Ez akkor kerül­hető el, ha a szórógépet azon­nal követi az eke. Megyénk 1984. évi szerves- trágyázási terve 19 000 ha te­rületre 250 000 tonna szerves- trágya kiszórását irányozza elő. Üzemeink eddig ebből mindössze csak 1600 ha terü­letet szervestrágyáztak. Egy részük az 1981—82—83-as években szervestrágyázási tervüket nem teljesítették. Megítélésünk szerint az erők céltudatos összpontosí­tásával, a rendelkezésre álló szórógéppark hatékony moz­gósításával ez a nagy volu­menű munka üzemi szinten megvalósítható. A szakszerűen elvégzett szervestrágyázás többletkölt­sége a termesztés-technológiai fegyelmet betartó mezőgaz­dasági üzemekben az évente a megtermelt többlet­termékekből bőségesen meg­térül. DR. KONKOLY LAJOS agrokémiai szaktanácsadó Teleszkópos fúrótornyok A Dunántúli Kőolajipari Gépgyár 22 esztendeje készíti a kőolaj- és geológiai kutatások nélkülözhetetlen eszközeit, a fúrótornyokat. Az új termékük a Kanizsa fantáziané­ven ismert fúróárboc teleszkópszerűen összetolható és így szállítható. A 400 tonna teherbírású, K—400 típusú fúró­torony a korábbiaknál masszívabb, erősebb, és 6—7000 mé­terig lehet lefúrni vele. A prototípust a gyár udvarán állí­tották fel, a torony próbaterhelés után kerül a megren­delőhöz. (MTI fotó: — Czika László felv. — KS) — x —

Next

/
Oldalképek
Tartalom