Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-14 / 190. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 190. szám Ára: 1,40 Ft 1984. augusztus 14., kedd Mai számunkból MIÉRT DRÁGÁK A SZÁMÍTÓGÉPEK? (3. old.) RAJTRA KÉSZÜL A MEGYEBAJNOKSÁG MEZŐNYE (5. old.) pAvyabücsűztatö CSATÁRON (6. old.) Magunkért vállaljuk összehívja a faluból elszármazott diplomásokat az egyik község. Azon a napon, amikor a kistelepülés felszabadulásának 40. évfordulóját ünnepük, végig­járják a vendégekkel az utcákat, megnézik, összegezik, mennyit fejlődtek a négy évtized álatt, majd leülnek és megbeszélik, hol, milyen új ilétesítményeket kellene építeni az elkövetkező évtizedekben a helység arányos fejlődése érdekében. Vagyis elkészítik szülőhelyük távlati fejlesztési koncepcióját, amelynek realizálásá­ban minden bizonnyal 'részt vesznek a Pestre és más városba elszármazott földiék is ... Ilyen, vagy ehhez hasonló híreket olvasunk szinte minden nap a kongresszusi és felszabadulási munka­verseny jegyében fogant község- és városgazdagító vállalásokban. Van, ahol új éttermet avatnak a jubi­leumi ünnepen, van, ahol öregek napközi otthonát, vagy emlékparkot, esetleg új telefonközpontot — áttekinthetetlenül változatos kép tárul elénk. De a cél, a mozgató rugó mindenütt azonos: a saját falujukért, kerületükért, városukért, a jobb, a kulturáltabb élet- körülményekért születik meg minden felajánlás. A legfontosabb persze mégiscsak az anyagi termelés szférája, hiszen enélkül elképzelhetetlen az élet folya­matossága és megújulása. Nem lehet tehát véletlennek tekinteni, hogy ezúttal is az ipari, mezőgazdasági üze­mek, kutató intézetek, stb., a munkahelyek mozdultak meg először, a mozgalom onnan terjedt a községekre tovább. A tv-híradó még június 29-én adott hírt a Veszprémi Szénbányák, a MEDICOR Művek, a nagyrédei Szőlős- kert dolgozóinak vállalásáról. Ügy véljük, a vállalati központok, telephelyek címe — a Veszprémi Szénbá­nyák. a Dunántúl közepén található, Nagyréde Heves megyében, a MEDICOR pedig gyáregységeivel Buda­pesten és az ország több megyéjében is illetékes — meggyőzően dokumentálta, hogy ezt a nagy mozgalmat nem „fent” szervezték, hanem — az ország több pont­ján egyszerre — alulról kezdeményezték. Már ebben a tényben is kifejeződik a mai, megújuló szocialista munkaverseny egyik legszembetűnőbb vo­nása; a Minisztertanács és a SZOT múlt évi ajánlásá­hoz híven — vállalati kategória. Az üzem, tsz, kutató- intézet stb. A munkahely konkrét gazdasági feladatai­hoz kötődik minden felajánlás, s többnyire a második félév tennivalóira alapoznak, amely mindenütt ismert. A kezdeményezők csak akkor fordulnak versenyfelhí­vással a többé-kevésbé azonos profilú gazdasági egy­ségek dolgozóihoz, ha ők is hasonló teendőkkel vannak elfoglalva, ha közös nevezőre alakíthatók, ténylegesen összemérhetők a vállalások. Egyébként nem jellemzők az ilyen kihívások. Már azért sem, mert van olyan gyár is amely még a kongresszusi, felszabadulási munka­verseny előtt olyan feszes tervet dolgozott ki magának, amelyet szinte lehetetlen túlteljesíteni. A minap tudtuk meg például a tv-híradóból, hogy van olyan gyárunk is, amely termékeinek 90 százalékát exportálja. Amint a vállalat vezetője élmondotta, a mai gazdasági sza­bályozók nem méltányolják azt az óriási erőfeszítést, amely e szám mögött rejlik. Bár nem új vonás, mégis új helyzetet teremt a munkaverseny számára az a tény, hogy a gazdaság- irányítás további korszerűsítésének küszöbén bontako­zik ki. Akkor, amikor — várhatóan — több pénz marad a vállalatoknál. Ha pedig több marad, akkor érzékel- hetőbbé válik, hogy milyen anyagi előnyökkel — ne féljünk kimondani — haszonnal jár e mozgalom sikere. További új vonás: a vállalások ma már egyértel­műen azt tükrözik, hogy gazdasági fejlődésünk az in­tenzív szakaszához érkezett. Unnél fogva nem a mennyi­ségi felajánlások dominálnak. Előtérbe került a magyar és külföldi vásárló számára oly fontos minőség, a versenyképesség, az anyag- és energiatakarékosság, stb. Bár — ez is újdonság — senki sem készített a válla­lásokról országos összesítést, ezért senki nem tudja megmondani, hogy összességükben mennyivel gyara­pítják majd az ország nemzeti jövedelmét, de nyilván­való, hogy milliárd forintokról Van szó. Mint ahogy az is egyértelmű, hogy a vállalati tervekhez, erőfeszítések­hez kötődő vállalások — a jobb minőség elérése, a versenyképesebb áru előállítása, stb. egybevágnak a népgazdasági tervekben megfogalmazott célokkal. Ez a magyarázata annak, hogy a SZOT és a KISZ KB még a nyár derekán, a párt Központi Bizottsága pedig augusztus 10-én meleg hangon üdvözölte a mozgalom résztvevőit, arra buzdítva a kommunistákat, a szak­szervezett és a KlSZ-fórumokat, hogy támogassák őket, vállaljanak élenjáró szerepet a végrehajtásban is. A meleg hangú üdvözletben ez is benne rejlik, hogy még a megújhodó munkaverseny sem akar mindenben, minden áron és öncélúan új lenni. Nyíltan és bevallot­tan vállalja, hogy egy újabb, tisztább munkamorál, a szocialista munkaerkölcs hordozója, elterjesztője, amelyben az anyagi ösztönzés mellet továbbra is fontos, kiemelkedő szerepe lesz az erkölcsi elismerésnek is. Ennek az igénynek adott hangot a párt Központi Bizottsága, amikor elhatározta, hogy a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben kiemelkedő eredményt elérő 25 vállalatnak, szövetkezetnek és intézménynek kongresszusi zászlót, 80 szocialista brigádnak pedig kongresszusi oklevelet adományoz. A kongresszusi zászlóik és oklevelek átadására az 1986. május 1-i ün­nepségek alkalmából kerül sor. Augusztus 12—26. Hagyományőrző napok Tolna megyei hímzők, szö­vők, fafaragók, fazekasok munkáinak kiállításával egy időben került sor a tamási és városkörnyéki hagyo­mányőrző napok megnyitójá­ra vasárnap délelőtt a tamá­si úttörőház aulájában. Fiáth Attila, az MSZMP városi bizottságának titkára és Béres János, az egyesült közművelődési intézmények igazgatója szólt a hagyo­mányápolás jelentőségéről, megyénk fejlődéséről, nép- művészeti kincseinkről, is­mertetve a városkörnyéki te­lepülések hagyományőrző eseményeit is. Amíg a megnyitást köve­tően a közönség megtekin­tette a díszítőművészek mun­káit, a Holló együttes igye­kezett hangulatot teremteni hangszeres-énekes népzenei produkciójával. A látogatók ezután együtt mentek át a művelődési köz­pontba, hogy a Népi kony­hai eszközök című kiállításon egymás mellett láthassák a napjainkban már alig-alig felfedezhető korabeli kony­hai felszereléseket. Ugyanitt az emeleten az úttörőház honismereti szakkörének ha­gyományőrző bemutatóját rendezték meg, ahol a pa­raszti élet különböző terüle­tei szerint csoportosítva ál­lították ki jól elrendezve gazdag gyűjteményüket. A sokszorosított népi ételrecept- gyűjtemény meglepetés volt. A városkörnyék szakályi és gyönki tájházaiba fotókiállí­tás kalauzolt az épület föld­szintjén. E napon nyílt meg a Til­Tamásiban A megnyitás pillanatai diné Doromby Mária és Til- di Béla belsőépítész iparmű­vészek munkáiból rendezett kiállítás is a városi kiállító­teremben, ahol az iparmű­vész házaspár tárlatának szomszédságában kapott he­lyet a Tamási Galéria és a Képcsarnok Vállalat vásár­lással egybekötött kisplaszti­kái bemutatója is. A kiállítások megnyitása után székely, illetve sváb ételekkel várta a vendégeket a Tamási Dám étterem, ahol reggel 8 órakor amatőr nem­zetiségi főzőverseny kezdő­dött. A hagyományőrző napok következő jelentősebb ese­ménye az I. Tolna megyei aratónap lesz, amely augusz­tus 18-án, az alkotmányün­nep jegyében zajlik. — sm — Befejezték a gabona aratását A nyári mezőgazdasági munkák a legújabb értékelés szerint is igen jó ütemben folytak. Tolna megyében tegnap fejezték be a kenyér- gabona aratását. összesen 59 991 hektárról takarították be a jó közepesnek mondha­tó búzát, rozsot. A hét végén még dolgoztak a pálfai Egyetértés, a szakcsi Üj Élet és a nagykónyi Koppány- mente mezőgazdasági szövet­kezetek tábláin. A Koppány- mentében tegnap fejezték be az aratást. A termés meny- nyiségének, minőségének végleges értékelése érthető módon még nem fejeződött be, hiszen az összehasonlító munka is fontos, ez pedig csak az egyes tájegységek, illetve a megye összes ter­melési adatából készíthető el. így például az egy hek­tárra jutó költségek — gépi munka, vegyszerek stb. — értéke is sok tanulság levo­nására ad majd módot. Az 1984. évi termés már bizton­ságban, magtárakban van. Megkezdték a diszpozíciók szerint a kenyérgabona szál­lítását is az ország más tá­jaira, illetve külföldre. Az elmúlt héten lehullott csapadék részben pótolta a hiányt. Bár kissé hátráltatta az aratás utáni munkát az eső, így is a learatott terület több mint felén elvégezték a tarlóhántást. A szalma beta­karítása is jó ütemben halad. Folyamatos a Tolna megyei üzemekből a felvásárlás is, a terveknek megfelelően. A vágósertés-felvásárlás a terv­hez képest 6,2 százalékkal a megelőző év azonos idősza­kához képest 22,6 százalék­kal volt több. A vágómarha­felvásárlás valamivel a ter­vezett szint alatt van. Levelek MacBride-nak Csernyenko és Reagan a szovjet-amerikai viszonyról Magyar-NSZK gazdasági tárgyalások Melega Tibor külkereske­delmi miniszterhelyettes és Otto Schlecht, a Német Szö­vetségi Köztársaság gazda­sági minisztériumi államtit­kára hétfőn aláírta a két or­szág 1974-ben megkötött gaz­dasági, ipari és műszaki együttműködési megállapo­dásának tíz évre történő meghosszabbítását. A meg­állapodást méltatva leszögez­ték, hogy az jól szolgálta a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlődését. Az eltelt tíz év alatt az árucse­reforgalom értéke csaknem kétszeresére nőtt, és jelenleg megközelíti a 4,5 milliárd márkát. A két ország válla­latai között érvényben lévő kooperációs szerződések szá­ma 159-ről 332-re emelke­dett. A felek reményüket fejez­ték ki, hogy a megállapodás meghosszabbítása kedvező alapot ad a kétoldalú gaz­dasági együttműködés to­vábbi bővítéséhez. Az aláírásnál jelen volt dr. Horst Meincke, az NSZK budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. Otto Schlechtet hivatalá­ban fogadta Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese. A gazdasági miniszté­riumi államtitkár megbeszé­léseket folytatott Török Ist­ván külkereskedelmi és Ra­bi Béla ipari államtitkárral. A szovjet vezetés megíté­lése szerint az amerikai kor­mányzat részéről nemcsak szépen hangzó szavakra, ha­nem konkrét tettekre van szükség ahhoz, hogy norma­lizálódjanak a két ország közötti kapcsolatok — álla­pítja meg Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke Sean MacBride- hoz, a Lenin- és Nobel-béke- díjas, neves ír közéleti sze­mélyiséghez intézett üzene­tében. Csernyenko MacBri­de-nak arra a közelmúlt­ban írt levelére válaszolt, amely a szovjet—amerikai Váncsa Jenő mezőgazda- sági és élelmezésügyi mi­niszter szakmai küldöttség élén augusztus 6—13. között' a Szovjetunióban tartózko­dott V. K. Meszjac mezőgaz­dasági miniszter meghívásá­ra. A látogatás idején a két miniszter tárgyalásokat foly­tatott Magyarország és a kapcsolatok alakulásával, a leszerelés kérdéseivel foglal­kozik. Moszkvában vasárnap közzétett válaszában Konsz­tantyin Csernyenko vitába száll MacBride levelének azzal a megállapításával, hogy Reagan elnöknek a nukleáris háború értelmet­lenségéről, a nukleáris fegy­verek megsemmisítésének szükségességéről a közel­múltban tett kijelentései, „megnyitják az utat a ko­moly tárgyalások előtt”. Amerikai részről — emlé­keztet rá a szovjet vezető — szavakban- korábban sem volt hiány, ám a washingto­Szovjetunió mezőgazdasági kapcsolatairól, és a kapcso­latok bővítésének lehetősé­geiről. A küldöttség a krasz- nodari és a sztavropoli ha­tárterületen több mezőgaz­dasági kutatóintézet és üzem munkáját tanulmányozta. Váncsa Jenőt Moszkvában fogadta Zija Nurijev, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettese. ni kormányzat valamennyi lépése ellentmondott és el­lentmond a tárgyalási kész­séget, a kapcsolatok javítá­sának szándékát hangoztató kijelentéseinek. Sean MacBride hasonló tartalmú levelet küldött Ro­nald Reagan amerikai elnök­nek is. Válaszában Reagan elnök újólag azt hangoztatta, hogy „a konstruktív tárgyalások és a leszerelés híve”. Megis­mételte azt az elmúlt hóna’- pokban többször elhangzott kijelentését is, hogy kész ta­lálkozni Konsztantyin Cser- nyenkóval, Humberto Perez Budapesten Hétfőn Budapestre érke­zett Humberto Pérez, a Ku­bai Köztársaság miniszter­elnök-helyettese, a központi tervbizottság elnöke. Falu­végi Lajossal, a Miniszterta­nács elnökhelyettesével, az Országos Tervhivatal elnö­kével tárgyalásokat folytat a két ország közötti hosszú és rövid távú gazdasági együtt­működés kérdéseiről. Váncsa Jenő moszkvai látogatása Részlet az úttörőházi kiállítás anyagából

Next

/
Oldalképek
Tartalom