Tolna Megyei Népújság, 1984. augusztus (34. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 179. szám Ara: 1,40 Ft 1984. augusztus 1., szerda Mai számunkból A VARSÓI FELKELÉS (2. old.) ELÖLJÁRÓSÁGRA VÄRVA (3. old.) A RENDHAGYÓ OTELLÓ (4. old.) SZEREP (5. old.) HÉT NAP BARÁTOK KÖZÖTT (3. old.) Szakmaközi tanácskozás A szakszervezetek a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben A vállalások a gazdálkodás javítását szolgálják A Pravda cikke a robotrepülőgépekről Beszéljünk Ütőn hazafelé a bajai J gyorson négyen ülünk a { hatszemélyes fülkében. ■ Százhalombattáig hallga- ■ tunk. Ekkor a szemben ülő : emberhez fordulok: „Med- dig tetszik utazni?” Kéz- j deni akarom a társalgást, ' nem szeretek együtt lenni ■ beszélőképes, ám néma ! emberekkel. „Baja” — i kapom a választ az em- \ bértől, aki lehet vagy < negyvenéves. Szívja a ci- ; garettát, vagy az ötödiket már, s mereven néz maga elé. Négyen ülünk, senki nem kérdezte, hova, med­dig, honnan jövet, mit in­tézett, mit nem. Nem tu­dunk beszélgetni. Pedig a jó szóra éhesek vagyunk. Éhesek az infor­mációra, s éhségünket mégiscsak a tv-vel csilla­pítjuk, otthon, egyedül, fo­telba roskadtan, fáradtan- fásultan. Nem mindig tud a tv sem beszélni. Felol­vas a tudós, a riporter az olvasógépről mondja a szöveget, a szónok előtt is papír — csevegés nincs, egymás mellett megyünk el, ér bennünket a külvi- : lág eseményének szele, há- borúk, katasztrófák, káni- j kula, szárazság, áremelés, ; turisztika ... Ülünk a vo- ! nat fülkéjében és hallga- ; tunk. Az az érzésem, hogy valakinek egyszer el kel­lene kezdeni a beszélge- í tést. Nem az iskolában — bár ott is lehet —, hanem a családban. Közös téma bő­ségesen akad. De a csalá­dok többségében, amint is­merőseimtől is hallom, fogy az egymás közötti be­széd, rövid, pattogó mon­datok : „sziahogy vagy”, „csocsimeggyüttem”. Hallgatom a lakatos­szakmát művelő baráto­mat. Mesél a géemkáról. Beszél róla, mintha gyere­ke volna. Meséli, hogy mennyi a fölösleges ki­adás, az anyagpocsékolás; megírásra volna érdemes, amint azt taglalja, hogyan eszi az ország gépállomá­nyát a rozsda, mert a fe­lületi kezelésre kevés gon­dot fordítunk. „Miért nem beszélsz erről a gyűlé­sen?” — kérdem tőle. „Nem lehet, ott nincs he­lye az ilyen beszédnek!” — kapom a választ. Minek a helye egy munkahelyi tanácskozáson? Például: a művezető odahívja maga köré az embereket. Előve­szi a központi irodán el­készített beszámolót, s nyögve felolvassa. Számok, kilók, órák, forintok ... Meleg van a műhelyben, az emberek fáradtak, a hetedik órában tartják a gyűlést. Nem minden munkahe­lyen ilyen a termelési ta­nácskozás. Van, ahol vas­kos ’ érveket vágnak egy­máshoz. Van, amikor a beszámoló beszédre kész­tet. De a hallgatás hova­tovább már fáj. Mert annyi közölniva­lónk volna! A hentestől nem úgy kérjük a karajt, mint őseink, hogy: „Ked­veském, ha volna nagyon szép, kissé zsíros, olyan jó szaftos hús, tökfőzelék mellé kellene, jó öt szelet, ujjnyi vastagra legyen szí­ves vágni. Ehelyett ezt mondjuk: „Egy kiló ka­raj, szeletbe". S fizetünk.-Pj­A kongresszusi és felsza­badulási munkaverseny in­dításának tapasztalatairól ta­nácskoztak kedden a SZOT székházában az ágazati szak- szervezetek és a szakszerve­zetek megyei (budapesti) ta­nácsainak képviselői. Megál­lapították, hogy a közelgő pártkongresszus tiszteletére kiszélesedett felszabadulási munkaverseny a dolgozók nagy tömegeit mozgósítja olyan kezdeményezésekre, amelyek szűkebb munkahe­lyi feladataik teljesítésén túl hozzájárulnak gazdaságpoli­tikai célkitűzéseink megva­lósításához is. Mint arra a tanácskozás résztvevői rá­mutattak, az igazán értékes, formális elemektől mentes vállalások ott születtek, ahol a gazdasági vezetők az első fél év eredményeit mérle­gelve vitatták meg a dolgo­zókkal a soron következő teendőket. Dombóvár városkörnyékén a gabona és borsó vetéste­rülete megközelíti a 11000 hektárt. E nagy tömeget adó területnek a betakarítása fo­kozott figyelmet és gondos­ságot igényel. Az árpa ve­tésterülete meghaladta a 2000 ha-t, melynek termésát­laga a július elsejei jégve­rés ellenére is örvendetesen jó volt. A búza betakarítása is szé­pen halad, a terület felét le­vágták a gazdaságok. A döbröközi Zöldmező Termelőszövetkezet az egyik legjobban gépesített nagy­üzem, ez azért is fontos, mert vetőmagot is termelnek. Bú­zaterületük 578 ha, melyből már csak 100 ha vár beta» karításra. Itt jegyezném meg, hogy az őszi árpa betakarí­tását 365 ha-on elvégezték. Jelenleg 2 db E 516-os kom­bájn a borsót vágja, a 261 ha-ból mintegy 50 ha készült el, és a termelőszövetkezet fennállása óta ilyen nagy termést még nem takarítot­tak be. Simon Leventét, a terme­lőszövetkezet növényvédelmi szakmérnökét a borsótáblán találtam meg, aki a jó gaz­da szorgalmával figyeli a gépek munkáját és a termés mielőbbi betakarítását. .— Mi a véleménye az idei termésről? — kérdeztem. — Az eredmények és a további kilátások nagyon biz­tatóak, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az idei évben nagyon sok növényvédelmi probléma volt és némelyik kórokozó, illetve kártevő még most is károsít. Kezdődött a kuko­ricák és napraforgók vegy­szer okozta károsodásával melyben a fő szerepet a nagy mennyiségű (100 mm körüli) májusi csapadék ját­szotta. Természetesen a ku­A szocialista brigádok többségének felajánlásai szo­rosan kapcsolódnak a leg­fontosabb vállalati célkitű­zésekhez, s legfőképpen a gazdálkodás javítását szol­gálják. Vállalások egész so­rát tették a takarékosabb anyag- és energiafelhaszná­lásra, az eddig külföldről beszerzett anyagok és alkat­részek hazaival történő he­lyettesítésére, a vállalati ex­portier vek megvalósításának támogatására. Sok példa bi­zonyítja, hogy a különféle szakterületek munkatársai­nak együttműködésével olyan összetett feladat is megoldható, mint például a gépek állásidejének csökken­tése. Több helyütt erre vál­lalkoztak közösen a gépek kezelői, karbantartói, a munka irányítói, szervezői. A vállalatok gazdálkodását segítő felajánlások mellett azonban kissé háttérbe szo­rult a brigádok szocialista koricafajták is érzékenyeb­bek a gyomirtó szerekre. A károsodott területünk 83 ha volt, mely nagyon lassan he­verte ki a gyomirtó szerek által okozott kárt. Ugyan­csak károsodott közel 50 ha napraforgó, melyből 10 ha-t újravetettünk silókukoriával. Majd következett a vetés­fehérítő bogarak kártétele. Ez már nemcsak a gabona­félék, de a kukoricák kár­tevője is. Kétszer kellett a kártevő ellen védekeznünk az egész gabonaterületünkön, ami közel 1000 hektár. Aztán ilyen levéltetűinvá- zióra nem emlékszem, pedig már 15 éve dolgozom ebben a szövetkezetben. A kártevő problémát okozott többek kö­zött a borsóban és a napra­forgóban. A napraforgóban két alkalommal védekeztünk helikopterrel, ami természe­tesen megemeli a költsége­ket. Nagy gondot okoz a fe­hérpenészes rothadás az Ire- gi és az NSH fajtájú nap­embert formáló szerepe. A vártnál kevesebb olyan fel­ajánlás érkezett, amely a közösségi szellem kibonta­koztatására, erősítésére ösz­tönözné a dolgozókat, hogy az együtt tanulás, kulturáló- dás, szórakozás tartalmat kapjon. A tanácskozáson foglalkoz­tak a szakszervezeti mozga­lom munkaversennyel kap­csolatos sajátos feladataival is. Felhívták a szakszerve­zeti aktivistákat: munkahe­lyükön igényeljék a gazda­sági vezetőktől és működ­jenek velük együtt abban, hogy folyamatosan értékel­jék a munkaverseny ered­ményeit, a brigádok anyagi elismerése arányos legyen teljesítményükkel. Emellett folyamatosan tájékoztassák a dolgozókat a kiemelkedő munkasikerekről. Végezetül hangsúlyozták, hogy most már a felajánlások tettekre váltásán a sor. raforgókban. A növényvesz­teség megközelíti a 10 szá­zalékot. Sajnos, a kétszeri kezelés és a szárazabbra for­dult időjárás sem csökken­tette a fertőzés mértékét. Tartani kell a szürkepenészes rothadástól és a levéltetvek további betelepedésétől, ezért még egy harmadik védeke­zést is be kellett tervezni. Az első két kezelést méhkí­mélő technológiával, az esti órákban végeztük el szabá­lyokhoz kötötten, csak erre alkalmas rovarölő szerekkel, s talán ezért sem voltak ha­tásosak a levéltetvek ellen. — így már nagyon meg­növekednek a költségek. Nem lesz veszteséges a napra­forgó-ágazat? — Elképzelhető, hogy ez az egy szántóföldi növé­nyünk lesz az, amely eset­leg nem hozza a pénzügyi tervet. Űjabban az említett betegségekkel foglalkozó szakemberek 6—8 év múlva javasolják a napraforgót vet­ni ugyanarra a területre, így Az amerikai kormányzat, — amely fegyverkezési tervei­ben most egyre nyíltabban a nagy hatótávolságú, irányít­ható robotrepülőgépekre he­lyezi a hangsúlyt — alap­vetően téved egy lényegi kérdésben: elképzelései, hogy katonai fölényhez jut a Szov­jetunióval szemben, egyebek között a nagy hatótávolságú irányítható robotrepülőgépek terén, nem csupán veszélye­sék, hanem egyben illuzóri­kusak is. Erre hívja fel nyo­matékosan a figyelmet a Pravda keddi szerkesztőségi cikke. Miután az Egyesült Álla­mok a Szovjetunió többszöri javaslatára sem akar le­mondani erről az új típusú fegyverről, a Szovjetunióban már folyik a nagy hatótávol­ságú robotrepülőgépek kipró­bálása. Ami pedig az irány­szögeket illeti, amelyeken a Pentagon indítani szándéko­zik újabb fegyverét, az ame­rikai stratégák tévesen hiszik, hogy ezék csupán a Szovjet­unió irányában léteznek. Mind keleten, mind nyuga­ton, mind pedig északon és délen elég irányszög áll a rendelkezésre, amely az Egye­sült Államok területére vezet. A Pravda a továbbiakban rámutat: az Egyesült Államok vetésszerkezetünkbe nem fér be 230 ha-on termesztve. Rentábilis termelés vélemé­nyem szerint 100—120 ha-on képzelhető el problémamen­tesen. Simon Levente a naprafor­gó rákfenéjének nevezte a fehérpenészes szár- és tá­nyérrothadást. Meg kell mondanom őszintén: ilyen erős fertőzést még magam sem láttam, mint az idén Döbröközön. Csaknem min­den napraforgót termesztő gazdaságban megtalálhatók a betegségek, de a fertőzöttség nem haladja meg a 3 szá­zalékot. Véleményem szerint a döbröközi nagyarányú fer­tőzés nemcsak a talajból fer­tőz, hanem a kedvező csa­padékos időjárás és a július elsejei jégverés is kísérő, il­letve befolyásoló tényező. — A már többször emlí­tett jégverés milyen káro­kat okozott a szövetkezet­nek? — Elsősorban a kenyérga­bonákban, borsóban okozott terméskiesést a jégverés. Ki­sebb a kár a napraforgóban nem kíván egyenjogú kap­csolatokat fenntartani más államokkal, nem szándékozik a felmerülő kérdéseket őszin­te tárgyalások, és ésszerű kompromisszumok útján megoldani, s kitér a megkö­tött szerződések és megálla­podások betartatása elől. Akaratát rá akarja kénysze­ríteni más államokra, s ezért törekszik a meglévő paritás aláásására, ezért nem akar megállapodásra jutni a fegy­verzetek korlátozásáról, az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság elvei alapján. Ideje lenne, hogy a Fehér Ház belássa: kilátástalan az az igyekezete, hogy győzelmet arasson a nukleáris fegyver­kezési hajszában. Ideje lenne, hogy az amerikai kormányzat elhárítsa azokat az akadá­lyokat, amelyeket ő maga ál­lított a nukleáris fegyverze­tek korlátozásáról folyó tár­gyalások útjába, s áttérjen az őszinte, igazságos, az egyen­lőség és az egyenlő biztonság elvének tökéletesen megfe­lelő megállapodások keresé­sének útjára. Ez mindenkinek érdekében állna, köztük az Egyesült Ál­lamoknak is. Ez az az út, ame­lyet a Szovjetunió javasolt és javasol — muta rá a Pravda szerkesztőségi cikke. és a kukoricákban, ugyanis ezek a növények többé-ke- vésbé kiheverik, illetve már kiheverték a kártételt. Az őszi árpában 12 százalékos kárt állapítottak meg a biz­tosító szakemberei. A mezőgazdasági szakem­berek, főleg a növényvéde­lemmel foglalkozók között köztudott, hogy az idei év a termésfokozó csapadék elle­nére nagyon nehéz gazdál­kodási körülményeket ho­zott. A kártevők és kóroko­zók megjelenését megköny- nyítette a változékony, csa­padékos — jégesőkkel tarkí­tott — időjárás. És a kár­tevők most aratáskor is tá­madnak. Az aratás pedig mindig nagy erőpróbája volt a magyar parasztságnak, így van ez most is, amikor tel­jesen gépesített a betakarí­tás, a termésért most is ag­gódik a szakvezető, a kom- bájnos, a szállító és a mag­táros... BODÚ IMRE körzeti növényvédelmi és agrokémiai felügyelő Fotó: Dombai István Kombájnok a búzatáblán Városkörnyéki_helyzetkép... Középpontban az aratás I A rekordtermést ígérő borsót E—512-es kombájnnal arat­ják

Next

/
Oldalképek
Tartalom