Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-10 / 160. szám
1984. július 10. KÉPÚJSÁG 3 Tambovi lányok Román zenész Vili. Duna menti folklórfesztivál Kitörölhetetlen hagyományként él a sárközi falvakban a lakodalmas játék. Igazolta ezt a folklórfesztivál vasárnapi rendezvénye is. Decsre az egész napos programra már a reggeli órákban érkeztek a hazai és külföldi népi együttesek összesen másfél ezer szereplőt számláló csoportjai. A Béke téren felállított szabadtéri színpadon délelőtt 10 órakor kezdődött az együttesek bemutatkozása. Erről a helyről hangzott fel 11. alkalommal Gergely János öregvőfély lakodalomba hívogató rigmusa. Innét indult a vőlegény díszes fogata a menyasszonyos házhoz. Kurdi Pál vőfély kikérője után kezdődött a lakodalmas felvonulás, az együttesek menettánca. A menet élén a dombóvári fúvószenekar teremtett talp alá való muzsikát. Utánuk a menyasszony, Deák Mónika és a vőlegény, Ignácz István hintója haladt. Sorban követték őket az örömszülőket és a kelengyét, a hozományt szállító sárközi fogatok. A zászlódíszbe öltözött utcákon a becslések szerint több mint tízezer néző ünnepelte, tapsolta a színes kavalkád szereplőinek produkcióit. A kétórás lakodalmi felvonulásban 15 ország képviselői adták szép példáját a különböző nemzetek együvé tartozásának, békés egymás mellett élésének, barátságának. A felvonulást követően folytatódott a szabadtéri színpadon az együttesek néptáncműsora. Közben a nemzetközi zsűri elnöke, dr. Andrásfalvi Bertalan fesztiváldíjakat, a testvérmegyékből érkezett csoportok vezetőinek pedig dr. Geri István, a Bács-Kiskun megyei Tanács elnökhelyettese és Császár József, a Tolna megyei Tanács elnöke adott át ajándékokat. Béke és Barátság díjat kapott az arhan- gelszki (szovjet) folklórcsoport, a poztsekovi (csehszlovák) ének- és táncegyüttes és a hosszúhetényi népi együttes. Akik nem voltak nézői a gálaműsornak, azok a vásározók utcájában a pecsenyét, üdítőt, édességet és népművészeti tárgyakat kínálók között tölthették délutánjukat, kora estéjüket. Alsónyéken, Bátán, Decsen és öcsényben hajnalig tartó táncmulatságok zárták a hagyomány nagy ünnepét. dkj — czs Deák Mónika menyasszony- és Ignácz István vőlegény szerepben A karl-marx-stadti táncosok A kelengye Portugálok a színpadon Török kardtánc Verseny a vásárlóért Végkiárusítás fái napig Az állampolgár tiltakozik Szombaton lapunkban nem jelent meg egy hirdetés, mert témája éppen nem hirdetésbe, sokkal inkább riportba kívánkozik. Az eredeti szöveg a következő: „A Zöldért 101. sz. üzlete (Szekszárd, vásárcsarnok) értesíti tisztelt vásárlóit, hogy a szekszárdi Városi Tanács termelési és ellátásfelügyeleti osztálya üzlet előtti kitelepült árusítási tevékenységünket a továbbiakban indokolás nélkül nem engedélyezi. Szolid árainkat az üzletvitelünk megzavarása, a forgalom csökkenése miatt nem tudjuk tartani, így kereskedelmi tevékenységünket a vásárcsarnokban lévő üzletünkben is megszüntetjük. A magam és munkatársaim nevében megköszönöm, hogy vásárlásaikkal megtisztelték üzletünket. Vígh József szerződéses üzletvezető.” Szombaton reggel úgy döntöttünk, majd hétfőn utánajárunk a dolognak, de az élet közbeszólt, mivel Vígh Jóizsef a fenti szöveg egy változatát kiírta egy táblára. Szombaton még azt mondta, hétfőn családi okok miatt nem nyit ki. Kedden, az utolsó napon pedig végkiárusítást rendez. Bátaszéki lakos lévén, neki majdnem mindegy, hogy a környező városok közül hol dolgozik, de Szekszárdról elmegy. Tavasz- szal ugyanis szeptember végéig kérte a városi tanácstól a közterület igénybevételét. Az első engedély 33 napra szólt, június végéig. Ezt meghosszabbították július 10-ig. Hétfőn reggel a Zöldértnél találkozunk, Pataki Dániel kiskereskedelmi osztály- vezetőnél. — Már az elején is voltak viták a területről, mert azt többen is kérték. Mi akkor azt mondtuk, hogy megfelel nekünk a volt Ofotért-bolt előtt is, aztán mégis megkaptuk az engedélyt ide. Az üzletet már bevezette. Korábban. sok gondunk volt ezzel a bolttal, végre találtunk egy embert, aki sikeresen vezeti. Az épületet a tanácstól béreljük, nem is olcsón, kétségessé válik még az is, hogy nem kell-e visszaadnunk, ha az üzletvezetőt elveszítjük. Invesztáltunk az üzletbe, a közeljövőben szovjet hűtőkamra beállítását terveztük. Vígh József: — Rengeteg munka van ebben az üzletben. Menni kell, hogy legyen áru és a kisebb árrést tudjuk alkalmazni. Ügy látszik, ha valaki akar valamit csinálni, azt nem viselik el. Elhiszem, hogy a mi áraink a többieknek nem kedvezőek, de a piacon csak kemény árversenyben lehet megélni. — A Zöldért többi üzletvezetője is tiltakozott már nálunk, hogy „tönkretesz bennünket a Vígh az áraival” — mondja az osztály- vezető. * Az újságíró is ember és ha nő, akkor piacra is jár. Tanúsíthatja, amit sokan Szekszárdon, hogy ez a bolt olcsóbb a többinél, legalább egy, de néha több forinttal is. Emlékezetes volt, hogy amikor mindenütt 70 forintért árulták a paradicsomot, ott 58-ért is lehetett venni. A hétfő délelőtt tartott végkiárusítással is jól jártak a vásárlók. Bent az üzletben mindig gyors és udvarias volt a kiszolgálás, és csodák csodája, válogatni lehetett, az „alját” meg azonnal leárazták, tehát ha a szép áru elfogyott, a maradékot olcsóbban adták. * Pataki Dániellel együtt mentünk a városi tanácsra Borbás Vendel osztályvezetőhöz. Érvei a következők: Egyszer meghosszabbították az engedélyt, az indokolást a reklamáló Vígh Józsefnek elmondta. Igaz, hogy egy magánkereskedőnek kívánják adni a helyet, mert az kezdő és támogatni kell. A felügyeleti vizsgálat korábban kifogásolta, hogy a piacon sok a bazár, az élelmiszer rovására, most egy üres pavilont adnak ki a zöldségesnek, aki ezt a helyet kérte segítségül. Kevés az igénybe vehető közterület, csak sorban lehet kiadni őket. Mit szólnak azok, akik nem kapják meg? — mondja az osztályvezető. — Már így is azt találgatja a konkurencia, „ki lehet a pat- rónusa ennek a hatvaninak? (Vígh József ugyanis hatvani származású, a megyébe nősült.) Biztos igaza van az osztályvezetőnek, de csak hadd találgassák, ha az eszükbe sem jut, hogy a vásárlók a „patrónusai” és a közvélemény segíti. Erről ő azt mondta korábban: „Már csak azért is megérte, amit szombaton kaptunk a vevőktől. Kicsit féltem tőle, hogy kitesszük a táblát, de senki nem veszi észre”. Végül nem igen került sor a vitára, mert közbejött egy telefon, mint a régi színdarabokban, az „isteni beavatkozás”. Egy telefon és Borbás Vendel kérésünkre, hogy mondja ki a végső szót, azt válaszolta, hogy meghosz- szabbítják az engedélyt, ezt meg is mondhatjuk az üzletvezetőinek. A legkevésbé sem titokzatos telefonáló Andrási Imre, a megyei tanács kereskedelmi osztályvezetője volt. Elmentünk az üzletvezetőt megnyugtatni, aztán telefonon hívom Andrási Imrét, hogy miként értesült a történtekről ? — Hét végén nem voltam itthon, reggel jöttek a munkatársaim felháborodva, hogy mi történt. Nem utasítottam a várost semmire, de elmondtam, hogy a döntéssel nem értek egyet, mert a cél a lakosság jobb ellátása. Az lenne a jó, ha tele volna az utca árusokkal. Ha végre találtunk egy kereskedőt, aki már bebizonyította, hogy jó szakember, azt támogatni kell, nem pedig akadályozni. A lakosság elégedett vele és ez a fontos, nem? IHAROSI IBOLYA Fotó: Gottvald Károly Ami olcsóbb, az kelendő Sárközi lakodalmas