Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
1984. július 1. e népújság Fürdőhelyek enciklopédiája Fürdőhelyek címmel jelentetett meg érdekes kiadványt a Szovjet Enciklopédia Kiadó. A kötet több mint másfél ezer címszót tartalmaz a szovjet és a külföldi fürdőhelyekről, gyógyfürdőkről, azok vizének kémiai összetételéről, s ott az alkalmazott gyógymódról. A kiadvány részletesen leírja a szovjet gyógyfürdők történetét, s adatokat közöl a szervezett gyógyüdültetésről. Ezek szerint például 1975 és 1980 között a Szovjetunióban 46 millió szakszervezeti beutalt vehette igénybe a gyógyfürdők szolgáltatásait. A beutalókhoz ingyen vagy 30 százalékos térítéssel jutottak hozzá. Kígyóbűvölő cirkusz Az Üzbegisztáni Gurlen faluban nyílt meg a világon egyedülálló kígyóbűvölő cirkusz. Hatalmas kobrák, le- vantei viperák, tigriskígyók láthatók itt. Minden műsorszám egzotikum és kockázat. A nézők visszafojtott lélegzettel figyelik a kobrák táncát. A varázslatos dallamokat, melyeket Farhad Radzsabov csal elő fuvolájából, gyertyaként állnak fel a kígyók a porondon. A kígyó hatalmas lendülettel vág a levegőbe, átszakítva egy papírlapot, majd új rohamra készül, de nem a mellette álló ember ellen. A fő attrakció a San nevű. háromméteres tigriskígyó fellépése. Az idomár fogja a hatalmas kígyót, csomót köt belőle, majd hagyja, hogy a kígyó bogozza ki a csomót. Majd felhangzik a fuvola hangja és a tigriskígyó kör- betekeredik az emberen: fejét annak vállára hajtva úgy tesz, mintha aludnék. Farhaddal együtt fellép felesége is, Sirin. Radzsobovék nem hivatásos cirkuszművészek. A helyi kultúrházban dolgoznak, ahol amatőr cirkuszi stúdió működik. Tagjai munkások, parasztok, orvosok, diákok. Crispendorf első embere Crispendorf nevét aligha ismerik Magyarországon. Kis falucska az NDK déli részén, 510 lakossal. Ebből 133 gyerek, 85 nyugdíjas, csupán 292 ember a kereső. Közülük 24 százalék máshol dolgozik, főleg az iparban, 45 százalékuk a mezőgazdaságban. Idén májusban Crispen- dorfban is, mint az NDK- ban mindenütt, helyi választásokat tartottak. A választáson ismét Waldemar Lenznert választották tanácselnökké, vagy ahogy itt mondják, polgármesterré. Lenzner 1965 óta megszakítás nélkül hivatalban van. Mostani megbízatása ismét öt esztendőre szól. Amikor először jelölték erre a posztra, az itt élő emberek bizalmatlanul néztek a szomszédos faluból származó, 25 éves ifjúra. Túl fiatalnak tartották, s inkább mint sportolót ismerték, aki asztaliteniszezőként és labdarúgóként járt át a szomszéd községből. Az életrajza akkor még ugyancsak rövid volt: általános iskola, szakmai képzés, katonaság, munkába állás... Waldemar Lenzner azóta megnősült, 3 gyermeke van. Egyik lánya bölcsődei gondozó, a fiú lakatosnak tanul a tsz-ben, a kisebbik lány óvónőnek, vagy tanítónőnek szeretne menni. Felesége a napközi otthont vezeti. Mint az ötödszöri újraválasztás is bizonyítja, Lenznert nagyon megszerették a községben. Azóta persze számos tanfolyamot végzett, levelezőként foglalkozott az államtudományokkal és sok pártmunkát is végez. Ismeri az emberek ügyes-bajos dolgait, felkeresik hivatalában, de jártában-keltében is szívesen meghallgat mindenkit, és ahol lehet, segít. — Tisztában vagyok azzal, hogy mit várnak tőlem ebben a kis faluban. Ha-kicsi is az irodánk — az egész község nem sokkal nagyobb —, a tanács mégis nagyon komolyan veszi azt, ami a lakosok érdekeit, községünk fejlődését szolgálja, — mondja a polgármester. — Mindannyiunktól függ, hogy otthonosan érezzük magunkat községünkben. A beleszólási jogot nem elég papírra vetni, biztosítani kell, hogy mindenki elmondhassa véleményét, s a hasznos tanácsokat meg is kell valósítani. De talán nézzünk körül a községben! Ütközben megtudjuk, hogy bár Crispendorf az okmányok szerint 700 éves, sem világhírű épülettel, sem történelmi dátummal nem hívja fel magára az emberek figyelmét. Nincs még ben- zinkútjuk sem, pedig jó aszfaltút osztja ketté a falut. Kétóránként közlekedik a menetrendszerű busz Scheiz járási székhely felé. Tiszta házak, frissen vakolt homlokzatok, virágos előkertek, parkok mindenütt. A tavakban pontyok úszkálnak. Van itt önkéntes tűzoltóság, két vendéglő és egy bolt. A domboldalon régi, de gondozott templomépület látható. Balra és jobbra szelíd emelkedővel dombhát magasodik. Olyan falu ez, amilyenből sok van az NDK-ban. Valamikor hatalmas uradalom volt itt, amely csak szegényes házakat és függőségben élő kisparasztokat tűrt meg maga körül. A szocializmussal kezdődött el a faluban az emberhez mélJól felszerelt üzlet áll a lakosság rendelkezésére. , A polgármester és a tanácstagok Némely problémát az utcán is meg lehet beszélni. tó élet. A polgármester örömmel beszél a szegénység felszámolásáról. — Különösen 1961 óta gyarapodtunk szépen. Már régen elfelejtettük az egyik omladozó épületben nyitott boltot, amely inkább lakmáro- zó egerek tanyájául, mintsem elárusító helyül szolgált. Olyan üzletet létesítettünk, amely még hosszú évekre ki fogja elégíteni az igényeket. Az iskola új konyhája ellátja az óvodát is. Erről jut eszembe: ne felejtsük el az újonnan épült, illetve felújított óvodát, bölcsődét, az iskolát, ß napközit és a sportpályát sem. Végül meg kell említenem a vendéglővel kiegészített, 300 nézőt befogadó szabadtéri színpadot, amely egy régi kőfejtő helyén létesült, évente mintegy hatezren látogatják. Megoldottuk az ivóvízellátást, és szabadstrandot, valamint utakat létesítettünk. Mostanában már kábeltévét is akarnak Crispendorf- ban. A létesítendő szaunának is elsőrangúnak kell lennie.' A polgármester számára azonban az a legkellemesebb érzés, hogy egyre több lakos nemcsak érdeklődést mutat, hanem cselekvőén közreműködik a falu építésében, szépítésében. Waldemar Lenzner elégedett a munkájával, a községháza egykor düledező épületéből Crispendorf központja lett. Hivatali helyiségén kívül itt található az orvosi rendelő, a községi könyvtár és a gyűlésterem is. A sok új létesítményről értesülve felmerül a kérdés: honnan származik az anyagi fedezet? A polgármester válasza most is konkrét: — A járási tanácstól negyedmillió márkát kapunk bérekre, anyagra, épületek karbantartására, és társadalmi intézmények fenntartására. Községünk is szed illetéket és adót építkezések, ingatlanok, garázsok és egyéb objektumok után. Nagyobb beruházásokra, tanácsi lakásokra, óvodákra, iskolára stb. a községi tanács, megfelelő indokolással külön költségvetési alapot kérhet. Ezt tőlünk még soha nem tagadták meg — mondja végezetül a polgármester.- g. Bulgária Együttműködés a robotgyártásban Több mint tíz éve fűzik jó kapcsolatok a szófiai Szerszámgépgyártási Intézetet az ugyanilyen profilú moszkvai kutatóközponthoz. A bolgár szakemberek számos tapasztalatot szereztek az elmúlt évtizedben a szovjet kollégák útmutatásai alapján a robottechnikában. A tapasztalatcsere egyik eredménye a bolgár gyártmányú ipari robotgép: a PIRIN. Ezt a szerkezetet nemcsak Bulgáriában, hanem a Szovjetunióban is hasznosítják, a KAMAZ-au- tógyár szerelőszalagjainál. A két kutatóintézet munkatársai közös munkával fejlesztették ki azt gz ipari robotot is, amelyet egy harkovi nagyüzemben már levizsgáztattak. Az új konstrukció sorozatgyártását a Sztara Za- gora-i Beroe gépgyárban kezdik meg. A sorozat első példányait a Szovjetunióba küldik. Ugyancsak a bolgár és a szovjet intézet közös tervei alapján kezdődik meg a közeljövőben a Don elnevezésű gabonakombájn sorozatgyártása. Az új, nagy teljesítményű mezőgazdasági gép gyártásához szükséges automata vezérlésű szerelőszalagokat a Szovjetunióban, az ipari robotokat pedig Bulgáriában fejlesztették ki. A közös munka eredményeiből a többi KGST-ország is részesül, hiszen közös érdek, hogy gyorsabb tempóban fejlődjék a robotgyártási technika. Mesterséges drágakövek Leningrádban, a Nagyfrekvenciás Áramok Intézetében két kilogramm súlyú mesterséges gyémántot állítottak elő. Egy új berendezés segítségével tízszer nagyobb kristályokat növesztenek, mint mostanáig. Ezt magas hőmérsékleten és rendkívül erős mágneses tér körülményei között érik el. A mesterséges gyémánt szokatlanul magas fénytörésmutatóval rendelkezik. Az ilyen anyagból igen erős, csaknem síkhomorú (pán-konkáv) lencséket lehet készíteni — ez jelentősen kiszélesíti az optikai műszerek lehetőségeit. Mesterséges akvamarinokat, topázokat, zafírokat és más féldrágaköveket lehet ily módon előállítani, amelyek külsejükben nem térnek el a természetes kövektől. Ho Si Minh-város: gondok és kísérletek Kezdetben kapkodtak, aztán tétlenkedtek. Egy ideig mindent rögtön szocialista formájúra akartak átgyúrni, aztán hagyták: hadd menjen minden a maga útján. A délvietnami Ho Si Minh-város utóbbi éveinek történetét ismertető, nemrégiben megjelent sorozat szerzője összegezte így véleményét a város korábbi irányítóinak tevékenységéről a Vietnami KP központi lapjának hasábjain. A kemény bírálatot tartalmazó írások szerzője természetesen nem feledkezett meg arról, hogy a csaknem egy évtizede felszabadult déli országrésznek, s a volt Saigonnak, valóban irdatlan gondokkal kellett szembenéznie. A háborútól tönkretett, „amerikanizált” torz gazdaságú és társadalmú városnak jószerivel semmije sem maradt túlduzzasztott lakosságán, tönkrement földjein és romokban heverő iparán kívül. Tény viszont az is, hogy a bámulatra méltó gyorsasággal elvégzett alapvető újjáépítés után az évtizedfordulón megtorpant a fejlődés. A város ipari termelése a felére, a mezőgazdaságé harmadára esett vissza, a termelőkapacitások jelentős része használhatatlanná vált. A szocialista szektor a zilált irányítás miatt képtelen volt megbirkózni a gondokkal, a magántőke, a kisiparosok pedig visszahúzódva, bizalmatlanul várták a jövőt. Ennek az áldatlan állapotnak vetett véget a párt központi bizottságának hatodik ülése 1981-ben, amely elvileg tisztázta Dél fokozatos szocialista átalakításának, s ami a fő, az átmeneti időszak megszervezésének fő kérdéseit. Ettől fogva a Ho Si Minh városról szóló tudósítások már nemcsak a problémákról, hanem a megoldásukra irányuló, gyakorta újszerű törekvésekről szólnak. Az új rendelkezések a termelési kedv újjáélasztését, a rendezettebb piaci viszonyok kialakítását célozták. Az új adók, a garantált felvásárlás rendszere, a munkával szerzett tisztes jövedelem legalizálása, valamint a társadalmilag hasznos területekre beruházott magántőke utáni jövedelem elismerése a termelés minden szférájában élénkülést eredményezett. A kiskereskedők és kistermelők száma nyolcszázról hatezerre ugrott, az általuk előállított termelési érték meghaladja a két és fél milliárd dongát, ami a város összproduktumá- nak hatvan százaléka. Egyidejűleg nemcsak adminisztratív, hanem gazdasági eszközöket is bevetettek a spekuláció visszaszorítására. Az állami rizsfelvásárló cég garantált áraival a szállítás es a kereskedelem megszervezésével mind vonzóbb a termelők számára. Ma már a városnak szükséges havi negyvenezer tonna rizs egy- harmada ezen az úton kerül a piacra. Cserébe biztosabb értékesítési lehetőségekhez jutott az ipar is. A városi ipar és a környező mezőgazdasági tartományok árucseréje mára meghaladja a hétmilliárd dongot. (Tény viszont — s ezzel igencsak elégedetlenek a város vezetői —, hogy az állami kereskedelem csak a forgalom húsz százalékát birtokolja. A többi hasznát — sokszor tisztességtelen hasznát — a magántőke fölözi le ellenőrizhetetlen utakon.) Az állami szektor következetes, de immár nem irreálisan erőltetett fejlesztése az iparban két év alatt megötszörözte a termelést. Hasonlóképpen jelentős, hogy Ho Si Minh-városban és környékén befejezték a földosztást, sőt már hatszáz termelői szolidaritási csoport is létrejött. (A tapasztalatok alapján a kollektivizálást is szorgalmazzák, de nem erőltetik: inkább a feltételek megteremtésével igyekeznek kedvet csinálni hozzá.) Ennek köszönhetően tizenhárom százalékra nőtt az ipari növény- kultúrák aránya a vetésterületben — összhangban az állam céljaival. A város és környéke két év alatt meghúsz- szorozta élelmiszerexportját, jelentősen növelve valutabevételeit. Mindez, ha szerény színvonalon is, de stabilizálta a lakossági ellátást, s így erőre kapott a vezetés iránti bizalom, lassan nekifoghatnak a bádogviskó-telepek felszámolásának — Ho Si Minh-város lakásállományának negyven százaléka felújításra szorul. Az idén és jövőre a tervek szerint tizenötezer új lakás is épül, s megpróbálják elérni, hogy átlagosan két kórházi ágy jusson ezer lakosra. A felépülő háromszáz új tanterem pedig megoldhatja a jelenlegi gondokat az oktatásban, főként, ha folytatódik a városi lakosság kívánatos csökkenése. Az idén százezer ember kap munkát, megélhetést az új gazdasági övezetekben, ahol az élet megszervezését jelentős kedvezményekkel segíti az állam. A kedvező tendenciák eredményeként Ho Si Minh- város tavaly először aktívummal zárta költségvetését. A fentiek azonban — hangsúlyozzák Dél-Vietnamban — kezdeti eredmények, megszilárdításukért még sok a tennivaló. Semmiképpen nem szabad megengedni az újbóli elkényelmesedést. Intő jel, hogy a városban mindmáig kislétszámú és összetételét tekintve is gyengének minősíthető a pártszervezet. Miközben a lakosság növekvő bizalommal követi a párt politikáját, egyes helyeken ismét hatalmi szóval akarják eldönteni a jobbító szándékú vitákat, néhány pártvezető pedig túlzottan is nagy teret ad a magántőkének. A helyes arányok kialakítása, finomítása állandó feladat, s nem szabad szem elől téveszteni a végcélt: a szilárd szocialista viszonyok kialakítását — zárja cikksorozatát a Vietnami KP központi lapja. FÜZES OSZKÁR mmm
