Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-05 / 156. szám
1984. július 5. /TOLNA \ At*ÉPÜJSÁG FIATALOK rnnrn FIATALOK FIATALOK Propagandista zárókonferencia Szekszárdon Az elmúlt hét végén tartotta meg a KfSZ Szekszárdi városi Bizottsága a propagandisták zárókonferenciá- ját, ahol Göttlinger Zoltán, a politikai képzési munka- bizottság volt vezetője értékelte az 1983 84. évi politikai képzési munkát. Az előadó — részletes beszámolójában — elmondotta, hogy Szekszárd városban és a volt szekszárdi járás alapszervezeteiben nem egyenletes színvonalú politikai képzési munka folyik. Vannak évek óta jól dolgozó vitakörök, de, sajnos, sok olyan alapszervezet is akad, ahol az eszmei-politikai nevelő munka nem úgy megy, ahogy kéne. Gondok vannak a vitakörök szervezésével, a témaválasztással, a megjelenéssel, és néhány helyen a propagandisták felkészültségével is. Mivel korábban nem mindig tudták színessé, tartalmassá tenni a foglalkozásokat, ezért nagy figyelmet fordítottak a propagandisták felkészítésére. A dombori vezetőképző táborban, a kaposvári KISZ-iskolán, Pécsett és Velencén képezték ki a KISZ-vezetőket. Ezenkívül a rendszeres értekezletekkel, módszertani bemutatókkal, módszervásárok szervezésével is segítették a munkát. Ennek az lett az eredménye. hogy a megyeszékhely alapszervezeteinek hetven százalékában folyamatos propagandamunka folyt. Hasznos kezdeményezésről is szólt az előadó, amikor az összevont — párt-, szak- szervezeti, KISZ-oktatást említette. Kitért a városi KISZ-bizottság mellett működő politikai képzési munkabizottság tevékenységére, és elmondotta, hogy az utóbbi időszakban egyre jobban ellátták feladatukat. Javult a helyi segítő, elemző munkájuk, jól fogták össze, jól irányították az alapszerveze- tek képzési munkáját. Az értékelés után Tarjányi Pál, a városi politikai képzési munkabizottság vezetője ismertette az 1984/85. politikai képzési év aktuális feladatait, amelyek a következők: A fiatalok kísérjék figyelemmel az MSZMP XIII. kongresszusát, az országgyűlési képviselők és a tanácstagok megválasztását. A különböző propagandakiadványokkal hívják fel a figyelmet a következő VIT- re ás a VIT-ek történetére. A propagandamunka színvonalának további emelése érdekében felkészítést szerveznek az alapszervezeti propagandisták részere, a téli hónapokra pedig városi fórumrendszert terveznek, amely felöleli hazánk négyévtizedes fejlődését. A politikai képzési munkabizottság tervezi, hogy a vitakörök látogatásával, bibliográfia, témavázlat elkészítésével és közreadásával segíti a propagandisták felkészítését. Segítenek a városi diáknapok és ifjúmunkásnapok politikai rendezvényeinek szervezésében is. Kitüntetések átadásával ért véget a zárókonferencia. Négyen a közművelődési táborról Beszélgetés a Fesztivál Szállodában Kiss Péter A tudás az az ablak, amelyen keresztül a világra nézünk. Ki-ki annyit lát a világból, amilyen tágra nyitja ki az ablakot.” Bóka László fenti sorait választották a június 27-től július 3-ig tartott országos közművelődési tábor mottójául a rendezők. A szekszárdi 505. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet kollégiumában az ország harminc szakmunkásképzőjének nyolcvan tanulója, kultúrfelelőse gyűlt össze, hogy megismerkedjen Szekszárd és Tolna megye történelmi emlékeivel, kulturális életével, közművelődési intézményeivel. A tábor célja közt szerepelt az is, hogy gyarapítják a résztvevők ismereteit, felkeltik érdeklődésüket a különböző közművelődési formák iránt és módszertani segítséget adnak a kultúrfelelősi munkához. A Fesztivál Szállodává átalakult kollégiumban az utolsó napon beszélgettünk Kovács Andreával, a székes- fehérvári 320. számú, „Árpád” Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző, Cintián Erikával, a szekszárdi 505. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, Kiss Péterrel, a győri 400. számú Szakmunkásképző Intézet és Micskó Lászlóval a győri 401. számú Kossuth Lajos Szakmunkás- képző Intézet tanulójával. A (nem) hivatalos értékelésre őket kértük meg. Már a beszélgetés kezdetén mind a négyen azt állították, hogy tudomásuk szerint nemcsak Szekszárdon, de az országban is elsőként rendeztek ilyen jellegű tábort. Nagyon jók a programok, szép helyeken fordultak meg és érdeklődéssel figyeltek mindent. Cintián Erika Kovács Andrea — Minden együtt van — még a sportolási és túrázási lehetőség is — ami egy jó táborhoz kell — állapítja meg Micskó László, amire a többiek is szaporán bólogatnak. A program kicsit sűrített — veszi át a szót Kiss Péter —, de az nem baj, mivel sokat tanultunk. Aztán a mi tetszett? — kérdésre sorolni kezdik az élményeket. Végigjárták a város nevezetességeit, a múzeumot, a Babits-há- zat. a levéltárt, a különböző művelődési intézményeket. Bepillanthattak a SZÜV munkájába, de jártak Gemencben is, ahol megcsodálták a trófeagyűjteményt. Hasznos, érdekes volt a Cseh Gábor által vezetett „Krimiben tudós?” vetélkedő, valamint a festőművésszel való találkozó is. A gazdag kulturális program nyújtotta élmények mellett mást is hazavittek a fiatalok. Micskó László — Rengeteg szervezési tanácsot kaptunk a különböző kulturális programokhoz — mondja Kovács Andrea, majd továbbfűzi a gondolatot — ezeket otthon hasznosítani akarjuk. — Megtudtuk, mi az, ami nálunk hiányzik — veszi át a szót Micskó László, majd összegez: — Szekszárd nagyon jó házigazda volt, a tábor pedig igen jól sikerült. Szép emlékekkel térünk haza és már várjuk a következő évi tábort. A fiatalok elmondották azt is, hogy nincs még hír arról, hol lesz jövőre a tábor, de szívesen vennék, ha ismét az 505. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet lenne a házigazda. Mind a négyen vallották, hogy még úgy is jönnének, ha valamennyi „pénzt kéne áldozni” a táborozásért. Ügy gondolom, az a kijelentés minősíti legjobban a szervezők munkáját. Egy kis terefere Esély a lakásra... A pálya- (és élet) kezdő fiatalok továbbra is éppen olyan nehezen gyüjthetik össze az önálló otthon megteremtéséhez szükséges anyagiakat, mint annak előtte. A változás csupán néhány újabb kedvezmény és valamivel több a kereseti lehetőség. Az OTP megnövelte a hitelösszegeket, új lakástakarékossági formákat vezetett be, emelte az ifjúsági takarékbetétek kamatát és a külön kölcsönök összegét. Szaporodnak a gazdasági munkaközösségek, a kisvállalkozások, amelyek tagjai éppen a vállalkozó kedvű fiatalok. Köztük is jelentős számban a fiatal műszaki értelmiségiek. A jelenlegi helyzetben szinte kötelező külön jövedelemre szert tennie annak, aki lakáshoz szeretne jutni. Mind kevesebb állami lakás épül, s így egyre nagyobb jelentősége van a saját erőnek. Ez viszont jó néhány ellentmondást hordoz magában. Kevés olyan kamasz van, aki azért tagadná meg magától a hétvégi szórakozást mert már lakásra gyűjt. A huszonévesekkel már más a helyzet. No, nem azokkal a fiatal házaspárokkal, akiket a szülők támogatás-* ban részesítenek, s még otthont is nyújtanak nekik. Hanem azokkal, akik például albérletbe kényszerülnek. Egy pályakezdő fiatal fizetése átlagosan háromezer forint, tehát egy házaspáré ennek körülbelül a duplája. Az albérlet díja — nem a hivatalosan elkérhető, hiszen annyiért senki nem kap — havonta két—háromezer forint is lehet. Tehát majdnem egy teljes fizetés már hiányzik a családi kasszából. A többi kell élelemre, ruházkodásra, szórakozásra, s persze, takarékoskodni is kellene, mert különben soha nem lesz saját lakás. De miből? Az élelemre szánt amúgy sem túl nagy összeget már nem nagyon lehet csökkenteni. A ruházkodás sokad- rangú kérdéssé válik; legfeljebb az ifjú asszonyka fakad néha sírva, amikor leánykora felhőtlenebb napjaira, s ruhatárára emlékezik. Szórakozásnak pedig ott van a tervezgetés, a számolgatás. Tanácsi lakásra — ha van gyerekük, illetve vannak gyerekeik — keresetük alapján jogosultak volnának ugyan, de amíg ebből a jogosultságból lakás is lenne ... azt bizony nehéz kivárni. Szövetkezeti, örök- vagy társasházi lakáshoz pedig kevés havi ezer forintot félretenni. De még ennek többszöröse is nevetésre ingerelhet ügyvédeket, ingatlanközvetítőket. Van még egy esély — az építkezés. Elérhető áron talán lehet egy kies és kicsi telket vásárolni. Mire a ház áll, s be is lehet költözni, sok esetben agyonhajszoltak a fiatalok, esetleg már nem is annyira fiatalok, és néha már nem is szeretik annyira egymást. Következhet a válás, a lakásmegosztás, a külön nevelt gyerek, a gyerektartás ... Marad: az adósság. Milyen más megoldás lehetséges? Mondjuk a lépcsőzetes. Egy fiatal pénzügyi szakember tanulmánya adta az ötletet — amivel az arra illetékesek is foglalkoznak —, hogy a fiatal házasok kezdjék a garzonnál, majd a család növekedése és csökkenése arányában folytassák nagyobb, még nagyobb, majd kisebb, és még kisebb lakásban. Mindennek előfeltétele persze megfelelő előtakarékosság. Az ötlet racionalitását a szakemberek is elismerik, nemcsak a laikusok. Sőt, egy-két jelenlegi intézkedés már ebben a szellemben fogant, mint például az, hogy az igényjogosultságuknál nagyobb lakásban élők felemelt lakbért fizessenek. De lehet más megoldás is. Egy tanácstag annak idején különös kéréssel fordult a tanácshoz: bocsássanak a rendelkezésére két üres állami lakást, adjanak neki szabad kezet; ez esetben ő megoldja körzete huszonhat igénylőjének minden problémáját. Az ígéret nem volt felelőtlen: fáradságos munkával már korábban felmérte az igénylők körülményeit, anyagi lehetőségeit, a rendelkezésre álló lakások beosztását, nagyságát, komfortfokozatát, s mindennek ismeretében tervezte meg a cseréket. A javaslat hamvába holt, noha akkoriban a Tanácsok Lapja is közölte. Érdemes lenne ezt is, s az esetleges más javaslatokat is előásni, felhasználni, kamatoztatni. Bizonyára önkéntes vállalkozókban sem lenne hiány, ha egyáltalán volna lehetőség arra, hogy — az egykori tanácstaghoz hasonlóan — társadalmi munkában növelje bárki a lakáshozjutás esélyeit. És azt hiszem, hogy az ilyesfajta értelmes cselekvés a fiatalokat vonzaná a legjobban, rájuk lehetne a leginkább számítani. RÁKOS JÓZSEF A sárkány gazdát cserél Gyakorta olvashatunk, személyes tanúi is lehetünk ilyen-olyan vásári alkudozásoknak, amelyeket később tenyérbe csapott megegyezés követ. Ritkább esetek közé sorolandó, amikor az alku tárgya egy sárkányrepülőgép. őcsényben a repülőtér előtti betonra tűz a nap. A vitorlázó-repülés megszállottjai az edzési tervnek megfelelően követik egymást fölföl röppenve a levegőbe, majd vissza a felszállási ponthoz. A fiatalok e csoportjától függetlenül szorgoskodik néhány ember, egy tarka szárnyú sárkányrepülő felállításával. Az Apolló névre keresztelt sárkány a vásárfia. Tulajdonosa Deme József rendőr főhadnagy. Szekszárdon él, dolgozik. Bevallja, még nem repült a kedvencével, nehéz szívvel is válik meg tőle. Két éve kezdett vitorlázógéppel repülni, és az ezüstkoszorús címért minden szabad idejét fel kell használni. Ez pedig a sárkány mellőzését jelenti. A rendőrtiszt Óbudán ismerkedett a sárkányrepülő gyalogos változatával. Gyöngyösön repült először, ahol sérülést is szenvedett, ez azonban nem tartotta vissza attól, hogy 51 ezer forintért megvásárolja ezt az egri születésű Apollót, amelytől most válni készül. Aki vásárló szándékkal ugyancsak szemet vetett a sárkányra: Vál Ferenc egykori ejtőernyős, a Szekszárdi Húskombinát buszvezetője. Azt vallja, hogy aki egyszer megérezte a repülés percében született örömök ízét, az aligha szabadul az ismétlést követelő vágyaktól. A valamikori ejtőernyős most évtized múltán ismét repülni vágyik, ezért anyagi áldozatot is vállal. A sárkány gumikerekein áll, vászonszárnyát alig lebbenti a szél. A légcsavar pörögne már, de nem mozdítják. Az eladó és vevő néhány pillanatig szó nélkül néz a sárkánnyal farkasszemet. A vásárra érkező gyerekek lesik a felnőttek tekintetét. Egyszer emelkedik a két férfi jobb keze. összecsattannak a tenyerek. A sárkány gazdát cserélt. DECSI KISS JÁNOS Vásárra készül az „Apolló”
