Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-28 / 176. szám
1984. Július 28. TOLNA ’S NÉPÚJSÁG 9 Űrkísérlet... a Földön Ilyen búza nőtt a kísérletek ideje alatt a BIOSZ—2 komplexumban. G. Liszovszkij, a biológiai tudományok doktora (balról) és Nyikolaj Bugrejev gépészmérnök a fitotronban A Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Tagozatának Krasznojarszki Biofizikai Intézetében sikeresen Véget ért a háromtagú legénységgel folytatott kísérlet. A csoport tagjai: Nyikolaj Bugrejev gépészmérnök, Szergej Alekszejev vegyészmérnök és Leonyid Mozgovoj villamos mérnök, öt hónapot töltöttek zárt ökológiai rendszerben a BIOSZ—3 berendezésben. A berendezést hangszigetelő falakkal, vastag üvegből készült megvilágító ablakokkal látták el. Külön zsiliprendszere van a belépéshez. Elkülönített fülkében, a fitotronokban különféle növényeket — a többi között búzát, paradicsomot, uborkát — termesztenek. A kutatások bebizonyították, hogy az „Ember — ma- igasabbrendű növények” — biológiai rendszerben a Föld bioszférájával való kapcsolat nélkül is lehetséges a lét- fontosságú erőforrások újratermelése. Amíg az orbitális űrállomásokon a vizet és a levegőt bonyolult regenerációs rendszerek és szűrők tisztítják, a BIOSZ—3 berendezésben ezt a feladatot a növények látják el. A hatalmas tudományos munkán kívül a földi űrhajósok a termés betakarítását is maguk végezték. Szárították és őrölték a gabonát, a lisztből kenyeret sütöttek, növényi ételeket készítettek maguknak. Itt jegyezzük meg, hogy óriási terméshozamot értek el: a búza a fitotronban 130 mázsás termést ad hektáronként. A tudomány újabb adatokkal gazdagodott, amelyek a jövendő űrhajókon és orbitális űrállomásokon a zárt ökológiai rendszer alkalmazásának alapjául szolgálhatnak. Barlangok királynője Az ochtini csoda Kedves, gyönyörű, különleges. .. ilyen és hasonló jelzőkkel illetik a barlangászok, de a laikusok is az ochtini aragonit-barlangot. Ez a Szlovák Érchegység egyetlen barlangja. A közeli Szlovák Karszthegység mind kiterjedését, mind karszt-kéződmé- nyeinek gazdagságát illetően Európa legfigyelemreméltóbb karsztvidékei közé tartozik. Az ochtini aragonit-bar- lang létezéséről régebben senki nem tudott. Véletlenül bukkantak rá. Két jolsvai bányász fedezte fel, amikor 1954-ben geológiai kutatóaknát mélyítettek. A barlang mintegy 80 méteres föld alatti mélységben fekszik, hosz- szúsága háromszáz méter. A nyilvánosság számára 240 méternyi szakaszát tették hozzáférhetővé, persze alapos kutató és rendezési munkálatok után, ami 1972- ig tartott. Jelenleg a világon három ilyen felfedezett és hozzáférhető aragonit-barlangot ismerünk (a másik kettő Mexikóban illetve Argentínában van). A barlang díszei fantasztikus virágokat, fűcsomókat, excentrikus aragonit- kristály-tűket képez, amelyek minden irányban szétágaznak. E különleges díszek övezete a barlang mennyezetének közepén húzódik, s néhol az éjszakai égbolt csillagaira emlékeztet. Ezért is kapták a barlang egyes részei a Csillag-terem és a Tejút elnevezést. Az aragonit-képződmé- nyeken kívül találunk itt cseppkő-képződményeket is, többnyire sztalaktitok és szinter-tavak formájában. Egyedülálló természeti ékességnek tartják a barlang falainak márvány burkolatát, amely tiszta fehér, szürkés vagy vörösbe hajló márványkőből van kiképezve. A szlovák barlangoknak erről a királynőjéről azt mondják, csodáiéihoz kegyelmes, de kegyetlen is tud lenni. Hatalma elsősorban az aragonitban lévő sztroncium- ionos radioaktív sugárzásában rejlik. Bebizonyították ugyanis, ha az emberi szervezet hosszabb ideig van kitéve sugárzásának, az elpusztítja a vörös vérsejtjeit és meddőséget okoz. Súlyos megbetegedés azonban csak azt fenyegeti, aki titokban, lakása díszéül aragonit darabkát vinne haza magával. A barlang látogatóinak a sugárzás nem árthat, attól nem kell félniük. Sőt, a rövidebb ideig tartó látogatás igen jót tesz az asztmában és a felső légzőutak más megbetegedésében szenvedőknek. Az ochtini barlang felfedezője azt állíja, hogy amikor először szálltak le, még további igen szép folyosókon és üregeken át haladtak. A szlovák barlangászok most keresik a barlangnak-ezt az „elveszett” részét is. Ki tudja, talán éppen a torlaszok mögött rejtőznek a barlang legszebb kincsei. A barlangba majdnem 150 méter hosszú betonalagút vezet, hogy megőrizzék a 7—10 fokos állandó hőmérsékletet, s a levegő 95 százalékos nedvességtartalmát. A képen: a Csillag-terem boltozata az éjszakai égbolt csillagzataira emlékeztet. NDK Üzemi demokrácia magas fokon A Parthenon megmentéséért Ma az NDK dolgozóinak 97,2 százaléka — 9,1 millió ember — szakszervezeti tag. A szakszervezetek jóváhagyása és közreműködése nélkül a jelen és a jövő alapvető kérdéseiről nem születik döntés az üzemekben. A jogok és kötelességek betartásán őrködő üzemi szakszervezeti bizottságok közreműködnek a tervek készítésében, a hatékony, gazdaságos és ésszerű termelés feltételeinek kialakításában. Szavuk van mindenütt, ahol a bérezésről, a munkafeltételek javításáról, a szociális létesítményekről, a különféle alapok felhasználásáról, a szakmai minősítésekről, az oktatásról, a továbbképzésről vagy kitüntetésekről kell dönteni. Beszédes számok igazolják, hogy a dolgozók mennyire élnek a szakszervezetek adta lehetőségekkel. 1982-ben például az üzemi tervek megvitatásában a dolgozók 90 százaléka vett részt, összesen egymillió javaslatot tettek, amelyek jelentős részét — 40 százalékát — hasznosították a tervkészítéseknél. A javaslatok közül mintegy 300 ezer a munka- és életkörülmények javítására vonatkozott. Az együttgondolkodás, az együtt és egymásért végzett munka eredményes. Erről tanúskodnak a munkaversenyek és az újitómozgalom sikerei. Évente több milliárd márkára tehető a terven felül előállított, a munkaver- seny-vállalások alapján készült termékek értéke. Az újítók száma és tevékenységük haszna is évről évre növekszik. 1977-ben 1 millió 736 ezer újító nyújtotta be ötletét, s a megvalósított javaslatok 4 milliárd 119 millió márka gazdasági eredményt hoztak. 1979-ben 40 ezerrel nőtt az újítók száma és csaknem 4,5 milliárd márkára a gazdasági haszon. 1981-ben újabb 106 ezer újító csatlakozott a mozgalomhoz, az előző évihez képest további több mint 400 millió márkás gazdasági többletet hozva a népgazdaságnak. A nő- és az ifjúsági bizottságok tevékenysége is eredményes. A nők és a fiatalok érdekvédelme a szakszervezeti munka sarkalatos pontja. Sajátos szerepet töltenek be a szakszervezeti mozgalomban az úgynevezett konfliktus-bizottságok. Az országban működő mintegy 26 ezer bizottságban 230 ezer dolgozó tevékenykedik, ellátva — elsősorban munkajogi ügyekben — a társadalmi bíróság feladatait. A vitás kérdések 90 százalékát ezeken a fórumokon oldják meg. A prágai Állami Restauráló Műtermék munkatársai sikerrel konzerválják a korrodált kőzetéket. Az e célra használt Sdlgel nevű sziloxanos készítmény jól bevált például a prágai Tyn-templam megmentésénél. A Csehszlovákiában már húsz éve hasznosított módszert alkalmazták a „Mentsétek meg az Akropo- liszt” akcióban, melyet az UNESCO hirdetett meg 1975- ben. A csehszlovák szakemberek a többi között Singel- lel kezelték a híres görög templomot, az Erechteiont is, Az Akropolisz-akció tanácsadó testületének tavalyi ülésén a résztvevő 40 specialista úgy döntött, hogy a csehszlovák módszert alkalmazzák a Parthenon restaurálásánál is. Velentyin Ivanov boldog éve Valentyin Ivanov és két édesanyja: balra Izabella Bur- javicsusz, a litvániai Baravából, jobbra Antonyina Misara, a belorussziai Lesnyából „Nincs a földön boldogabb ember nálam. Ezt a boldogságot a 83-as év hozta el nékem” — mondta a TASZSZ tudósítójának Litvániában Valentyin Ivanov kombájnkezelő. Ebben az évben találta meg édesanyját, akitől négy évtizeddel ezelőtt a nagy honvédő háború szakította el. Megtalálta testvéreit is ... Az évek nem törölték ki emlékezetéből azt a rettenetes napot, amikor a fasiszták közeledték a belorussziai Lesnya faluhoz. A tűz, a füst, a félelem elől a lakosok az erdőbe menekülitek. A gyerekéket szekerekre, bricskák- ra rakták, összeszedték a legfontosabbakat, és elhagyták a szülői házat, nem gondolva, hogy az életben utoljára látják azt. (A háború előtt a faluban 200 ház volt, a barbár támadás után mindössze két kunyhó maradt...) A fasiszták átfésülték az erdőt, megtalálták Valentyint, fivérét Grisát, nővérét Olgát és nagymamájukat, Mariját. A 7 esztendős Olgának sikerült. elfutnia, a nagymamát a fiúkkal együtt a fasiszták magukkal vitték. Többre nem emlékszik Valentyin. Csak a vonat kerekeinek hideg csattogása, az emberek sírása, jajveszékelése, egy megfagyott vödör víz a marhavagonban, ami megmaradt emlékezetében. A szovjet embereket koncentrációs táborba szállító szerelvény megállt a litvániai Alitusz állomáson. Ez 1942. december 30-án történt. Véletlenül az állomáson volt Iozasz Burjavicsusz, Barava faluból. Rábeszélte az egyik félrészeg őrt, hogy cserélje el a szerencsétlen gyermeket egy libáért. Az őr beleegyezett, és kinyitotta a vagon ajtaját. A nagymama kiadta a félholt gyermeket. — Vigyék, jó emberek, még mielőtt éhenhal. Iozasz fogta a fiút, hazavitte. A fiút melengették, gyógyították, gondozták. 1949-ben egy orvosi bizottság megállapította valószínű életkorát, születési bizonyítványt adott ki, amely szerint neve Valentyin, vezetékneve Ivanov (a legelterjedtebb nevek egyike Oroszországban). Születési éve a háború első esztendeje, születése napja december 30-a, az a nap, amikor Iozasz Burjavicsusz megmentette őt. Valentyin a többi gyermekkel együtt iskolába járt, elvégezte a 7 osztályt és Kau- naszba ment, hogy gépkocsi- vezető legyen. Az iskolát elvégezve, visszatért Baravába, azóta is ott dolgozik, a kolhozban aratja a gabonát. Régebben segítsége is volt a kombájnon, fia, Valentyin, aki most a hadseregben szolgál. Másik fia, Gennagyij mezőgazdasági technikumban tanul, a legkisebb lány, Ju- ratene jövőre megy első osztályba. — Mindenem megvan, amire az embernek szüksége lehet, — mondja Vailentyin. Szeretem a szakmámat, az életiem változatos. De mindig arról álmodtam, hogy viszontlátom hozzátartozóimat. Írtam, kerestem, kutattam, mindhiába. A szerencse, mint már annyiszor, végül is segített ... A tv-foen adást közvetítettek a István „Kirszna” és a belorusisz „Iszkna” kolhozok barátságáról a mezőgazdasági dolgozók számára. A tv képernyőjén elhangzott Valentyin Ivanov élettörténete is. Az adás végén a Lesnya fialuhéli Olga Lipszkaja idős tanítónő úgy vélte, hogy Va- ientyin Ivanov nem más, mint a falujabéli Antonyina és Avraam Miisura fia, Nyikolaj Mis ura. A tanítónő minden részletet ismert a család nyomtalanul eltűnt tagjairól. A tanárnő állítása igazolódott. Valentyin hamarosan találkozott hozzátartozóival. — Most két édesanyám van — mondja. — Apám csak egy. Édesapám, Avraam nem élte meg ezt a napot, bár egész életében erre várt. Mesélik, amikor ünnepi ebédre terítettek meg, még három terítéket tettek az asztalra, egyet a nagymamának, kettőt fiainak, Grisának és nekem. Várt minket...
