Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-04 / 155. szám

1984. július 4. TOLNA \ KÉPÚJSÁG 5 Mi változik az álészeknél? Beszélgetés dr. Szlamenicky Istvánnal, a SZÖVOSZ elnökével Egy újságritkaság nyomában Ötven éve a máról I cz joly.vn. Tüske-puszta, 1934. augusztus hó y t 3 a □ 1 ü KU iiBiaiiiiiiiiiiii:iiü;iuii1i.iiiiiiiiii;ii;;ii.^i:!iiiiiiiiiii!iiiHiiiiiiuiiiuuaiHiiiiHimMniitiiuuiaaMmiiiiiiiiiiiniiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiyiiiiiiiiiiiiiiiii8iiiiiBB!i A „TOLNAMEGYEI HÍRLAP“ RENDKÍVÜLI KIADÁSA SZr.RKESZTEWf.: ASZTALOS IMRE Ä« B» Viiiiam iHTfflMiimwwfMa ■mii llllllllll ......—III— A sajtóritkaság fejléce j A Konda-völgy — háttérben a kórház Alig múlt egy esztendeje, hogy a Minisztertanács érté­kelte a fogyasztási szövetke­zetek munkáját, s tevékeny­ségi körük bővítésére, a fa­lusi életkörülmények további javítására biztatta e szektor 3,3 milliós, tagságát, 180 ezer dolgozóját, a megyei és or­szágos érdekképviseleti szer­vek vezetőit, szakembereit. Most arra kértük dr. Szla­menicky Istvánt, a SZÖ­VOSZ elnökét, hogy össze­gezze a kormánytól kapott útmutatás végrehajtásának tapasztalatait, tekintsük át, milyen örömök és gondok foglalkoztatják napjainkban a nagy mozgalom tagságát. — Közismert, hogy tavasz- szal tagértekezleteket, rész­es küldöttgyűléseket tartot­tak az áf eszeknél. Milyen ta­pasztalatokkal zárultak e ta­nácskozások? Mi volt az em­berek véleménye az országos és helyi tennivalók végrehaj­tásának menetéről, általában a mozgalom helyzetéről? — Több mint egymillió ember vett részt e tavaszi párbeszédeken, s mintegy 60 ezren szólaltak fel, illetve mondtak véleményt. Azt hi­szem, e számok önmagukban is jelzik a tagértekezletek, rész- és küldöttgyűlések sú­lyát és szerepét! Amint várni lehetett — a kormánytól ka­pott útmutatás szellemében — sürgették, hogy bővíteni kell az élelmiszerek és más napi cikkek kínálatát, állást fog­laltak amellett, hogy korsze­rűsíteni kell az üzlethálóza­tot. Leszögezték, hogy — a helyi árualap bővítése céljá­ból — fokozni kell az áfészek termelésszervező tevékeny­ségét. Szükségesnek tartot­ták, hogy kapjon nagyobb hangsúlyt a fogyasztói ér­dekvédelem és a tulajdonosi ellenőrzés, már csak azért is, mert terjednek az új üze­meltetési formák. Elismerően szóltak a mozgalom eredmé­nyeiről, s ha kritikára került sor, szinte mindig elsőbbsé­get kapott a helyi megoldás, az összefogás. Ami újszerűén hatott számunkra, s igen ör­vendetes volt: szinte min­denütt szorgalmazták a ke­reskedelmi dolgozók tel.jesít- ményarányosabb megbecsü­lését. — Aránylag kevés szó esett még a szövetkezetek gazdál­kodásának helyzetéről, me­netéről, az ezzel kapcsolatos teendőkről. Véleménye sze­. rint mik most a legfontosabb tennivalók? — Az idén is intenzív, ha­tékony gazdálkodást kell folytatni a szövetkezetekben, el kell érni, hogy csökkenjen az alacsony hatékonyságú áfészek száma. Minthogy 1984-ben is növekszik az árualap, s ez élesedő versenyt jelent. Jobban ki kel] hasz­nálni azokat az előnyöket, amelyek a naeykereskedelmi és az iparvállalatokkal kiala­kított együttműködésben rej­lenek, beleértve a szövetke­zeti áruházi lánc, a Skála- Coop, valamint a nagykeres­kedelmi joggal felruházott 70 áfész-kínálta lehetőségeket is. A jövőben is arra kell tö­rekedni, hogy — különösen a vendéglátás, a zöldség- és gyümölcskereskedelem szfé­rájában — terjedjenek az új üzemeltetési formák. Meg­jegyzem, hogy már 1400 kis­kereskedelmi üzletünk és 3200 vendéglátó egységünk működik az új érdekeltségi rendszerben, nagyobb részük gazdaságosan. — A beszélgetések során gyakran szóba kerülnek a lakás-, illetve a takarékszö­vetkezetek üqyes-bajos dol­gai is. Mi foglalkoztatja őket napjainkban? — A lakásszövetkezeteket például az. hogy hamarosan elkészül a 250 ezredik szövet­kezeti lakás meg persze az is. hogv az állami lakásépítés csökkenő részaránya miatt nagyobb szerep vár erre a lakásépítési formára. Egyet­értek azzal, hogv több támo­gatást érdemelnek. ezért hasznos lenne, ha a vállala­tok és a tanácsok az építkezés egész időszakára — a telek kialakításától kezdve az új otthon műszaki átadásáig — kiterjesztenék a segítségnyúj­tást. — A takarékszövetkezetek betétállománya ma mintegy 27 milliárd forint. A hagyo­mányos funkciók betöltése mellett bővítik a szolgáltatá­saikat. Népgazdasági érdek, hogy a hitelezés során ki­emelten támogassák a ház­táji- és kisegítő gazdaságok termelésbővítő tevékenysé­gét, s természetesen a lakos­ság áruvásárlási törekvéseit. — És a külkereskedelmi munka? — Bár nem ez az elsődle­ges szövetkezeteink, vállala­taink, a Zöldértek tevékeny­ségében, a jövőben mégis nagyobb súlyt kell helyezni rá, hiszen ezt várja tőlünk a népgazdaság. A szövetkezeti külkereskedelem egyébként tavaly 250 millió dollárhoz és mintegy 407 millió rubelhez juttatta a népgazdaságot. Na­gyobb részt mezőgazdasági termékeket — például nyulat, tollat, libát és egyéb barom­fit, zöldséget-, gyümölcsöt és mást — exportálnak, de — igen helyesen — foglalkoznak az ú. n. kistételű cikkek — csillagszóró, fakanál, madár­etető, szőnyeg stb. — kivi­telével is. Az egész külkeres­kedelem javára válna, ha a szövetkezeti külkereskedelmi vállalatok — a Hungarofruct, Hungarocoop, Mavad — in­tenzívebb információs, ter­melői és áruforgalmi kap­csolatot építenének ki szövet­kezeti partnereikkel. Meg­győződésem, hogy az anyagi érdekeltség fokozásával és más intézkedések révén to­vább bővíthető a tőkés ex­port, s 8—10 százalékos for­galomnövekedést tudunk el­érni a szocialista országok szövetkezeti szerveinél is. — Igen vegyes véleménye­ket hallani a szövetkezeti üzlethálózatról: gyakori a di­cséret, de az elmarasztalás is. Mi erről a véleménye? — Való igaz, elismerően szólnak a szövetkezeti áru­házi láncolat fejlesztéséről, a kritika éle főként a falusi boltokra irányul. Nos — minthogy az áruházi láncolat kialakítása nagyobb részt be­fejeződött — elsősorban a községek felé fordulunk, s 1986 végéig szeretnénk be­fejezni a kistelepüléseken a kereskedelmi hálózat, a fel­vásárló- és tüzelőanyag­telepek rekonstrukcióját. Mintegy 2600 bolt, üzlet és telep (ebből ezer az ötszáz lakosnál kisebb falvakban található) felújítására, tech­nikai korszerűsítésére kerül sor. A hároméves akció pénzszükséglete 1.3 milliárd forint, a saját erő. tanácsi támogatás, a MESZÖV-ök kö­zös fejlesztési alapjai, a cél­részjegyek, stb-k jelentik az összeg fedezetét. Örömmel közölhetem, hogv a szövetke­zeti tagság támogatásával már minden megyében meg­kezdődött a rekonstrukciós munka. — Természetes, azért más térségekben is folynak fej­lesztések; a hatodik ötéves terv során csaknem 300 ezer négyzetméterrel bővül a szö­vetkezeti kereskedelem alap­területe. S bár már 14 szö­vetkezeti áruházunk van, — legújabb létesítményünk a Skála Sztráda, és a Skála Metró, — azért itt is vannak még tennivalók. Még az idén új áruházát avatunk Veszprémben is. — Napirenden van a gaz­daságirányítás továbbfejlesz­tése. Mit jelent ez a szövet­kezetek számára? — Elsősorban eszközt és keretet munkánk további ja­vítására. Fejleszteni szeret­nénk a fogyasztási szövetke­zetekben a belső mechaniz­must és az érdekeltségi viszo­nyokat. — A gazdálkodás, a meg­újulás hajtóereje lehet a szö­vetkezeti demokrácia tovább­fejlesztése. Ehhez bővíteni kellene a kis kollektívák dön­tési hatáskörét, csökkenteni az önkormányzati fórumok számát, lehetővé kellene ten­ni a többes jelölést. Ezzel egy időben célszerű lenne, ha jobban érvényre jutna az egyszemélyi felelősség is. S még egy. amit fontosnak tar­tok: korszerűsíteni kell az országos és megyei érdekkép­viseleti szervek munkáját, meg kell teremteni a haté­konyabb érdekszolgálat felté­teleit — mondotta befejezé­sül dr Szlamenicky István, a SZÖVOSZ elnöke. dekány Sándor Régi épületben új gépek A Pamutfonóipari Válla­lat egy bayreuthi cégtől fo­nodái berendezéseket vásá­rolt, amelyeket két buda­pesti és három vidéki gyá­rában állít munkába. Ehhez megvásárolta a Bajai Fi­nomposztógyár bácsalmási fonodáját is. A jó minőségű fonalat előállító gépeket fo­lyamatosan szállítják az NSZK-ból. Üzembe helye­zésükkel a PFV termelése összesen évi 1600 tonnával nő. Ebből ezer tonnát vásá­rol vissza a gépeket eladó partner, a többit itthon használják fel, csökkentve az eddigi, nyugati országok­ból származó importot. Az egyenletes szálvastagságú, sodratú és szakítóerejű fo­nalból a kötszövőipar a ko­rábbinál esztétikusabb, jobb minőségű kelmét állít elő. Néhai Asztalos Imre hír­lapíró úr, a Dombóvár és környéke című lap munka­társa már ott áll a tüskei Dőry-kastély előtt. Rám vár. „Ne haragudjon, hogy beto­lakodom örök álma kárpit­jai közé. de a kezembe ke­rült a Tolna megyei Hírlap rendkívüli kiadása, a Tüskei Futár első évfolyama első és tudtommal mindmáig utolsó számának egyik példánya... Elmosolyodik, finom Coro­nas szivarral kínál. „Emlék­szem. Eseménydús vasárnap délután volt. 1934. augusztus 4-ét írtunk. Jótékony célú garden-partit rendeztek az újdombóvári templom építé­sének javára. Az esti sötét­ségben a természet fényhiá­nyát háromszáz, villanykörté­vel bélelt, színes lampion igyekezett enyhíteni. Igen nagy sikerrel. A négyholdas gyönyörű park tündéri fé­nyük árjában fürdött, pom­pás kedélyt varázsolva a sok száz főnyi díszes közönség so­rai közé. Tarka sátrak, vi­rágfüzérek mindenütt. A han­gulatot Mestyán Rudolf gyön- ki fúvószenekara ápolta...” — gyönyörűséggel bodorgatja szivarja füstjét. „Értem már. ön arra gondol, amit a Fu­tár végén írtam. Garden­party 1990-ben. Jótékony cé­lú mulatság a dombóvári kórház javára.” „Pontosan erre gondolok, ön 1934-ben akarva, akaratlanul leírta, hogy milyen lesz Dombóvár 1990-ben.” „Sokat tévedtem? Valahogy az az érzésem, itt semmi nincs a helyén. Pél­dául hol van a csodálatos park? A magtár, ahol több vigadalom is rendeztetett?” Gondoljuk csak végig. A parkot, sajnos a negyvenes évek végén egy lelkes forra­dalmár kivágatta, mondván, ez az elnyomó földesuraké volt, azok emlékét őrzi. Le is csukták érte. A magtár a tűz martaléka lett. A régi uradal­mi épületekből ez maradt, ahol állunk. Itt székel az Al­kotmány Termelőszövetkezet. Azután van még valami a birkahodály környékén. Vi­szont ide építették a benzin­kutat. Lassan sétálgatunk az út mellett. Megállás nélkül húznak el mellettünk a ki- sebb-nagyobb, ilyen-olyan autók, járművek. Asztalos úr kicsit bátortalanul, de ér­deklődve figyeli áradatukat. „És az omnibuszok, a sín­zeppelinek? Aztán az újdom­bóvári villamos? „Ez az álom túl utópisztikusra sikerült — gondolom. „Csak egyszerű autóbuszok szállítják a város lakóit és a városkörnyékie­ket.” „Tengernyi itt a ház. Tüske-puszta mégis csak Tüskefalva lett?” „Az nem lett, de a tüskei városrész az igen. Ma az a neve. Vagy há­romezren laknak itt ezekben a kertes családi házakban.” A városba indulunk. Autónk kényelmes, gyors — jegyzi meg lezseren terpeszkedve néhai kollégám. „Ez itt a kórház. Nem kellett a szá­zad végéig várni rá. Már 1968-ban elkészült. Ezért is kértem az ön által megjelölt időponthoz képest hat évvel előbbre a rendevút. Meg az ötven év a kerek szám.” Meg­állíttatja kocsinkat. „Ennek a javára, tehát nem kell jó­tékonycélú kerti ünnepélyt rendezni, ám kíváncsivá tett e sok látvány, azért kérem, játsszuk végig, mivel is szó­rakozhatna ma a nagyérde­mű közönség?” Kiteregetjük az újságot. Kezdjük. „Hatal­mas szélgépek lehet, hogy nem lennének, de lehetnének éppenséggel — mondjuk füg- geszkedő helikopterek formá­jában. Bár dombóvári rádió­leadó állomás nincs, a köz­vetítés könnyűszerrel meg­valósítható, mint ahogy a mozgókép-felvétel, annak el­lenére, hogy dombóvári han­gosfilmgyár sincs, mint ahogy ön álmodta, de van filmstú­dió, annak operatőrei már eddig is sok szép filmet ké­szítettek. Ök készíthetnének most is híradófilmeket, me­lyeket — jól tessék figyelni kedves kolléga úr — vezeté­kes adásban, minden dom­bóvári, a saját lakásában, a saját televíziója, saját házi szélgépének hűs fuvallata mellett gyönyörködhetne vé­gig, hiszen a közeli megvaló­sulás stádiumában van a vá­rosi vezetékes televíziózás.” Az autó kék füsttel tele. Go- molygó, mint maga az álom. „Tán mégiscsak jól gondol­tam. Netán másnak nevezik. És más a kaliber.” A kaliber az egészen más. Harminc­négyben 14 ezer körüli lakos, ma 21 ezer. A városkörnyék 14 községe 16 ezer lelket számlál. A vasút mindig nagy volt és fontos, de mi volt meleltte? A Dőry-féle konzervgyár, vajgyár, a ken­derfeldolgozó, 3 téglagyár, 2 malom. És ma? A CSIV, a Láng, a Pátria, az Unió, a DOMBCALOR... „Na és mondja, villany zenekart ki tudnának-e állítani, vagy tantusszal működő automata büfét? Uram, álljunk csak meg! És a hullámfürdő?” Gunaras lenyűgözi. Cseppet sem bántja, hogy hullám­strandja nincsen. „Volt, mit nagyobbnak álmodtam, mást kisebbnek. Erre álmomban sem mertem gondolni”. — mondja, amint madártávlat­ban feltűnik alattunk a vá­ros. „Ott a vasút! Megala­kult-e már a dombóvári Vil­lamos Vasúttársaság?” „Ez a jóslat telitalálat. Igaz, hogy külön társaság nem alakul, de ez év végéig Dombóvárra ér a vasúti villamos vezeték.” A Coronas hamuja a vígan lendülő szellőben szerteszáll és szerte a füstje. Térkép áll előttünk. A Konda-patak ren­dezésének terve. Űttörővas- út, csónakázótó, szabadtéri színpad, szórakozó- és pi­henőhelyek. A valóság ál­mai — valóságos közelség­ben. AZ ATOMERŐMŰ-ÉPÍTKEZÉSEN DOLGOZÓ ÁPRILIS 4. GM. ATOMERÖMÜVI SZERELŐ LEÁNYVÁLLALAT JÓ KERESETI LEHETŐSÉGGEL felvételre keres szerelő-lakatos szak-, és betanított munkást, minősített hegesztőt, ács-állványozót, csőszerelőt, gyakorlott könyvelőket, számlázásban, árazásban jártas számlázót, gyakorlott kontírozót. Jelentkezés: Paks, 189-03 telefonon, Szabó Istvánnál, Juhász Jánosnál vagy személyesen az erőmű területén. (184) czakó A tüskei városrész

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom