Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-26 / 174. szám

í TOLNA ' Nemzetiségek és a honismeret _______________________________________NÉPÚJSÁG s 1984. július 2«. A közoktatás kérdései Láncszem és a család Iskola között Az iskolák nyári rendje csupán a gyenmekhangak ihiányát jelenti. Nincs olyan .hely, ahol teljes volna a .nyugalom. Takarítás, mesze­lés, festés, mázolás színteré­vé változtak az osztályok. Most mégsem ezekről a munkákról lesz szó, hanem idézzünk néhány gondolat erejéig olyan tevékenységet, ami a háttérben ugyan, de a nevelés folyamatában az előzőekben felsorolták mel­lett mégis fontos szerepet játszik. Ez a családot és is­kolát összekapcsoló láncszem a szülői munkaközösség. — Már évekkel ezelőtt gondot jelentett nekem — kezdi Bozsó Jánosné, a gyön- ki alsófokú oktatási intéz­mények igazgatója —, hogy miként lehetne értékelni a szülői munkaközösségek munkáját. Azt különösen rendhagyónak tartom, hogy nyolc éven keresztül a szü­lők mindig ugyanazt a sze­mélyt választották meg mun­kaközösségük elnökének. Ezt a nem kevés társadalmi munkával járó tisztséget a mi esetünkben Körcsönyei József né látta el. Most vég­zett iskolánkban a gyerme­ke, így további kapcsolatra a szülővel már nem tarthatunk igényt. Az elmúlt évben si­került megtalálnunk ia Ha­zafias Népfronttal a módját a munka elismerésének. — Igazán szépen köszön­tek el tőlem — emlékezik Körcsönyei Józsefné — Ki­váló társadalmi munkáért járó kitüntető jelvényt kap­tam. Gyünkön, az iskola és a szülői munkaközösség vá­lasztmánya minden tanév­ben közös program alapján dolgozik. A nevelés érdeké­ben írásban is rögzített együttműködés kiterjed az irányított szabad idő hasznos eltöltésére, az egészséges életmód, az érzelmi élet gaz­dagítására is. Szól a csa­lád hazafiságra nevelésben betöltött szerepéről, de a környezetvédelmi neveléssel kapcsolatos feladatokról is. Körcsönyei Józsefné — Segíti munkánkat az az ajánlás is — lapoz iratai kö­zött Bozsó Jánosné —, ame­lyet a Hazafias Népfront a szülői munkaközösségek ré­szére minden évben kis fü­zet formájában megjelentet. A szerzők neves pedagógu­sok. A kettős nevelés prob­lematikája nem mai keletű. A gyermek meggyőződésének kialakításában azért van a szülőnek ilyen jelentős sze­repe, mert tulajdonképpen először és folyamatosan azo­nosul szüleinek nézeteivel, szokásaival, felfogásával. Nem kell hangsúlyozni, hogy napjainkban milyen fontos feladat például a hazaszere­tet gondolatának erősítése. El kellene érnünk, hogy a gyerekek történelemtudata, nemzettudata a jelenleginél gazdagabb, reálisabb, a va­lóságnak megfelelő legyen. — A környezetvédelem sem jelentéktelen feladat a nevelésben. — Igen — folytatja gon­dolatát az igazgatónő. — A jelenleginél sokkal nagyobb gondot kellene fordítanunk szülőknek, nevelőknek arra, hogy milyen a gyerekek vi­szonya az anyagokkal, tár­gyakkal, .az élő természettel. Mert ez a viszony lehet ked­vező, hasznos, lehet közöm­bös, de lehet ártó, káros jel­legű. Kívánatos volna a ki­csit nagyobb odafigyelés a különböző akcióprogramok­ra, mint például a tisztasági versenyék, a lomtalanítási, a természetvédelmi napok. Azt a2 érzést is plántálni kell a gyerekbe, hogy örö­möt jelentsen számukra a tiszta könyv, füzet, iskola­pad, a tiszta szoba, a rendes ház. Ez kapcsolható a fe­gyelemre neveléshez is. Le­hetne sorolni tovább a fel­adatainkat, amelyekben a szülői példa meghatározó. Az említett akciókra elsősor­ban a szülői munkaközössé­gek szervezői munkájára számíthatunk. Körcsönyei Józsefnével munkahelyén, a gyönki pos­tán beszélgetünk. Zavarban van, mikor társadalmi mun­kájáról kell beszélnie. Min­dig természetes kötelezett­ségének érezte, hogy gyer­mekei — Zsolti és Éva — nevelésében a pedagógusok partnereként végzett bizo­nyos dolgokat. Húsz éve lesz augusztusban, hogy Magyar- mecskéről Gyünkre teleped­ték. Annak is nyolc éve már, hogy az iskola szomszédsá­gában építettek családi há­zat. Ez a közelség kicsit egy­szerűsíti társadalmi munká­jának elvégzését is. Postahi­vatal-vezetőként pedig köny- nyebb feladatnak bizonyult a társközségekben élő szü­lőkkel a telefonos kapcsolat megteremtése, az üzenetek továbbítása. .Nyolc éven ke­resztül volt a szülői munka- közösség választmányi elnö­ke. A pedagógiai példákat, módszereket így közelről megismerte és igyekezett .sa­ját otthonában is alkalmaz­ni. A szülőket is, tanárokat is Összekapcsoló munkájá­tól többet megtudhatunk. A sportudvar építésében, az is­kolai események előkészí­tésében — egy-egy úttörő­avatás, ballagás, jelmezbál, vagy az iskolai nyílt napok- szervezésében, lebonyolításá­ban — a szülők nagyon so­kat segítettek Gyönkön. A testület vezetői úgy tartják, hogy ebben a munkaközös­ség elnökének is fontos sze­repe volt. Körcsönyei Jó­zsefné kicsit túlzásnak tart­ja, hogy így értékelték ezt a tevékenységét, de jóleső ér­zéssel emlékezik azokra a nőnapi ünnepségekre, amikor a férfitanárok őt is kö­szöntötték. DECSI KISS JÁNOS Az idén jelentős állomásá­hoz érkezett: tizedik évfolya­mába lépett a hazai nemze­tiségek néprajzi könyvsoro­zata. A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató- csoportja és a Magyar Nép­rajzi Társaság támogatásával 1975-ben indult ez a vállal­kozás. Mintegy húsz füzet jelent meg német, szerb-hor- vát, szlovák és román nyel­ven, s nyomdában van a kö­vetkező, a német nemzetiség néprajzának 5. kötete. Szer­zőinek nem csupán a legjele­sebb hivatásos etnográfuso­kat, régészeket, muzeológu­sokat, nyelvészeket, nyelvjá­ráskutatókat sikerült meg­nyerni, felsorakoztak mögé­jük a többnyire tudományos igényű munkákat produkáló helytörténészek is. Ez az et­nográfiai sorozat a nemzeti­ségi honismereti mozgalom egyik fontos fóruma is. Nemzetiségi könyvkiadá­sunk általában bátran tá­maszkodik a honismereti mozgalomra. A tavasszal ke­rül például a könyvesboltok­ba Karel Krajcár Slovenske pravljice iz porabja (Rába menti szlovén népmesék) cí­mű kötete, s szerzője Apát- istvánfalván élő nemzetiségi nyelvtanár. További példákat hosszan lehet idézni. A hon­ismereti gyűjtőmunka ered­ménye a hartai festett búto­rokat bemutató német nyel­vű könyv, amely megjelené­se után napokon belül elfo­gyott. (Az idén második ki­adása lát napvilágot.) A ha­zai délszlávok történelmébe nyújt betekintést a Csávoly múltja és jelene című hely- történeti munka, amely ugyancsak az idén hagyja el a nyomdát, s a horvát után magyar nyelven is hozzáfér­hetővé válik Kerecsényi Edit Povijest i materijalna kul­túra pomurskih Hrvata (A Mura menti horvátok törté­nete és anyagi kultúrája) cí­mű könyve. ' A nemzetiségi honismereti mozgalom szálai évtizedekre nyúlnak vissza. Minden nem­zetiség létezésének alapvető, en meghatározó tényezője a nyelv, ám emellett elenged­hetetlenül lényeges eleme a sajátos kultúra és a nemzeti­ségi származástudat is. A fel- szabadulást követő években a tánchagyományok és a nép­zene újraalkotásának, bemu­tatásának volt elsődleges sze­repe a szármzástudat erősí­tésében, a közösséghez való tartozás vállalásában. A rendkívül gazdag hagyomány­világ rendszeres, intézménye­sített kutatásának az igénye jobbára a hatvanas évektől bontakozott ki fokozatosan, maga a gyűjtés pedig az 1970-es évek elejétől éli — bátran mondhatjuk — virág­korát. Ez idő tájt erősödött fel és vált természetessé az a szemlélet, amely a nemzeti­ségi kultúrát hazánk kultú. rája szerves részének, s az egyetemes kultúra részének tekinti. Nagyjából erre az időszakra tehető az a — ko­rántsem csupán a nemzeti­ségi honismereti mozgalmat érintő — felismerés is, hogy halványuló, veszni készülő értékeink, hagyományaink, szokásaink megmentése ha­laszthatatlan, a huszonnegye­dik órában vagyunk. Az 1973-ban megtartott or­szágos nemzetiségi honisme­reti tanácskozás lendületet adott e munkának. Itt kapott hangot az, ami különben az ország számos vidékén már a gyakorlatban is élő való­ság volt, nevezetesen, hogy a nemzetiségi történeti-honis­mereti tevékenységet a Ha­zafias Népfront keretében működő országos mozgalom szerves részének tekinti; hogy a már meglévő közösségek, szakkörök, helyi tudományos műhelyek szakmai, módszer­tani támogatást nyújtanak, A nemzetiségi honismereti mozgalom központjai, bázisai természetesen a nemzetiségi szövetségek. Immáron csak­nem másfél évtizede kulturá­lis bizottságaikon belül hon­ismereti-néprajzi szekciókat működtetnek. Aktivizálják az érdeklődőket, terveket készí­tenek a gyűjtendő anyagról, megjelölik a legfontosabb te­rületeket és tanulmányokat, monográfiákat adnak ki. A Néprajzi Múzeummal közö­sen évente meghirdetett pá­lyázataikra rendre tekintélyes számú — 20—30 — nemzeti­ségi pályamunka érkezik. E pályázat keretében, s még- inkább a folyamatos, napi aprómunka részeként sorra születnek —■ anyanyelven és magyarul — értékes dolgoza. tok a nemzetiségi települé­sek történetéről, az életmód változásairól, a népszokások­ról. Országszerte számos he­lyen anyanyelven vezetik a községi krónikát, írják folya­matosan a termelőszövetkezet történetét, az iskola mono­gráfiáját. Ezt a munkát élénk ér­deklődés kíséri itthon és kül­földön. A gyűjteményes kö­tetek például rendkívül kere­settek, s megtalálhatók a fa­lusi parasztember házikönyv­tárában csakúgy, mint nagy külföldi könyvtárakban. Az utóbbi évek hazai kulturális eseményeinek számítottak például a román nyelven megjelent népmesegyűjtemé­nyek, a népdalkötet, a köz­mondás- és szólásgyűjte­mény, a német mesegyűjte­mények, a népi díszítőmű­vészetről és a népi kismes­terségekről szóló tanulmány. Nemrégiben jelent meg a szlovák szövetség kezdemé­nyezésére a Tankönyvkiadó­nál egy-egy hazai szlovák balladás kötet és népdalgyűj­temény. A délszlávoknál ez ideig inkább a történelmi múlt kapott erősebb hang­súlyt. Az íz nase proslosti (a Múltunkból) sorozatban többek között a szövetség tör­ténete, a délszláv oktatás, a hazai délszláv munkásmozga­lom története válhatott köz. ismertté. A nemzetiségek részvétele a magyar munkás- mozgalomban mint kutatási téma egyébként valamennyi nemzetiségünknél napjaink­ban van felerősödőben, A széles körű nemzetiségi honismereti mozgalom gyűj­tőmunkájának tárgyi emlé­keit a nemzetiségi múzeumok, tájházak, gyűjtemények te­szik az érdeklődők számára hozzáférhetővé. Mohácson délszláv, Tatán német, Békés­csabán szlovák és román köz­ponti múzeum működik; a mohácsi például nem keve­sebb, mint 15 ezer tárgyat őriz. Mellettük számos táj ház mutatja be egy-egy nemze­tiségi község vagy vidék múltjának, kultúrájának, népművészetének anyagát. Jellemző a fejlődésre, hogy míg 1977-ben 12 tájházat és 47 gyűjteményt tartottunk számon, napjainkra az előb­biek száma 20-ra, az utóbbi­aké ötven fölé emelkedett, el­sősorban a lelkes honismereti szakkörök gyűjtő- és feltáró tevékenységének eredménye­ként. Ebből a munkából azonban részt vállalnak — immáron tizenkét éve — a nemzetiségi honismereti tá. borok is. A nyári, 10—14 napos tá­borokat a szövetségek egy- egy nemzetiséglakta telepü­lésen vagy régióban szerve­zik, középiskolás és egyete­mista fiataloknak, szívesen látott munkatársak azonban a felnőtt amatőr gyűjtők és a tudományos kutatók is. Az utóbbi években külföldi szakemberek is bekapcsolód­nak a munkába. Egy NDK- beli zenetudós például tíz­ezernél több népdalt gyűjtött össze a magyarországi német nemzetiség körében. Népdal­sorozatából az 1. kötet az idén jelenik meg. DEREGÁN GÁBOR Jogról - mindenkinek Döntött a Legfelsőbb Bíróság Kártérítés a szabálytalan építkezésért A tanács által jóváhagyott tervrajz alapján egy mező- gazdasági termelőszövetkezet saját telkén kétszintes iro­daházat és garázst emelt. A szomszédos telken egy nyug­díjas házaspárnak kertes há­za van. Az építkezés befeje­zése után a házaspár a tsz és a községi tanács ellen 200 ezer forint kártérítés megfi­zetéséért pert indított. Arra hivatkoztak, hogy már a munkálatok kezdetekor til­takoztak, mert a szövetkezet a telekhatártól nyolcvan cen­timéterre kezdte meg az alapozást. Az épület a telkü­ket jelentősen beárnyékolja, ezért annak értéke csökkent. Emiatt követelnek kártérí­tést. A Legfelsőbb Bíróság meg­állapította, a tanács az épít­kezési engedély kiadásakor megsértette az országos épí­tészeti szabályzatot, és a tűz­védelmi előírásokat. Eljárá­si szabályt is sértett azzal, hogy az építési terveket és az engedélyt a házaspárral nem közölte. A szövetkezet pedig mind az épület elhe­lyezésével, mind annak mé­retével és kivitelezésével el­tért a tervtől. Indokolatlanul olyan helyre építkezett, hogy azzal a házaspár telkének nagy részét beárnyékolta, ami kertjük megművelését akadályozza, holott lehetőség volt az épületet az utcai frontról távolabbra helyezni. Mindezekkel az ingatlan ér­tékét csökkentette. Az épí­tési engedély megadása ön­magában nem mentesít a fe­lelősség alól. Ezért mind a szövetkezet, mind a tanács kártérítéssel tartozik. — A beszerzett szakértői vélemény alapján a házas­pár ingatlanának értéke 15 százalékkal csökkent — hangzik tovább az ítélet. Híz 98 ezer 550 forintot tesz ki. Ennek 70 százalékát a tsz, 30 százalékát a tanács köteles viselni. Felelősség a szerződésbe adott üzletért A szerződésbe adott üzle­tekkel kapcsolatban gyakori bírósági vita, hogy az üzlet­vezető által vásárolt áru el­lenértékét neki vagy a bér­beadónak kell-e kiegyenlí­tenie. Ilyen ügyben foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság. Egy áfész szerződéses üze­meltetésű italboltjának ve­zetője az egyik vidéki keres­kedelmi vállalatnál nagyobb értékű árut vásárolt, a szám­lát azonban sem ő, sem az áfész nem fizette ki. Ezért a vállalat az áfész ellen pert Jdított. A szövetkezet azzal védekezett, hogy a vásárlá­sokról nem volt tudomása. Egyébként is időközben az üzletvezetővel a szerződést felbontotta, és így a vele szemben érvényesített köve­telést nem tudja rajta be­hajtani. A Legfelsőbb Bíró­ság az áfészt a peresített összeg megfizetésére kötelez­te. Az ítélet indokolása rámu­tat arra, hogy az egyes kis­kereskedelmi és vendéglátó- ipari üzletek szerződéses üze­meltetéséről szóló rendelet értelmében, a nem készpén­zért vásárolt áru ellenérté­két — eltérő megállapodás hiányában — az üzletvezető igazolása alapján, a bérbe­adó köteles kifizetni. Az áfész, amikor italboltját bér­be adta, a szerződésben a nem készpénzvásárlások ki­fizetését vállalta. Tekintve, hogy a vétel az áfész nevé­ben és bélyegzőjének fel- használásával történt, ezért a kereskedelmi vállalattal szemben fennálló tartozást neki kell kiegyenlítenie. Ter­mészetesen — a szerződés felbontása ellenére — mód­ja van az összeg visszatérí­tését a volt boltvezetővel szemben érvényesíteni. Javítás után megrongálódtak a lakások Az egyik vidéki kiskeres­kedelmi vállalat áruházának eladóterét egy építőipari szö­vetkezet bővítette. Ennek során egy válaszfalat le kel­lett bontani, Nem sokkal ez­után az üzlet felett lévő la­kások falai megrongálódtak. A tulajdonosok pert indítot­tak, és a bíróság a vállala­tot jelentős kártérítés fize­tésére kötelezte. Ennek az összegnek visszatérítéséért a vállalat a falbontást végző építőipari szövetkezet, vala­mint az épület eredeti kivi­telezője: egy állami építőipa­ri vállalat ellen pert indított. Az ügyben .végső fokon ítélkező Legfelsőbb Bíróság megállapította: szakértői vé­lemények szerint a lakások azért rongálódtak meg, mert a ház ém'tésekor az építő­ipari vállalat eltért az ere­deti tervtől. Négy-hat centi­méter vastag cementrabic ál­mennyezet helyett tíz centi- méteres betonrabicot készí­tett. Amíg a válaszfalat nem bontották le, a többletsúly a vasbeton-födémet nem ter­helte. A kibontás következ­tében azonban a födém kis­sé megsüllyedt s emiatt a la­kásokban a falak megreped­tek. Ezt azonban a munkát végző építőipari szövetkezet nem láthatta előre, tehát mulasztást nem követett el. A szakvéleményeket a Legfelsőbb Bíróság magáévá tette, és ítéletében az építő­ipari szövetkezet ellen a ke­resetet elutasította, míg a házat kivitelező állami épí­tőipari vállalatot a peresített összeg megfizetésére köte­lezte. Ha az utasnak nincs aprópénze Egy közlekedési vállalat­nál két utas panaszt tett. Eszerint a vállalat távolsági autóbuszán mindkettőjük je­gyéért 500 forintossal fizet­tek. A kalauz a bankjegyet átvette, a jegyeket odaadta és arra hivatkozott, nincs váltópénze, de megígérte, ha az utasoktól a jegyek árát beszedte, a visszajáró 460 forintot megadja. Ez azon­ban a panasz szerint nem történt meg. A vállalatnál lefolytatott vizsgálat 'során a kalauz ta­gadta, hogy 500 forintost ka­pott volna, de három érdek­telen tanú a panaszosok ál­lítását erősítette meg. Ezek után a vállalat a két utast kártalanította, majd a kifi­zetett összeg megtérítéséért a kalauz ellen pert indított. A munkaügyi bíróság a ke­resetet azzal az indokolással utasította el, hogy az utas a visszajáró menetdíjkülön­bözetre az utazás befejezé­séig, de legfeljebb az autó­busz-pályaudvar elhagyásáig élhetett volna felszólamlási jogával. A jogerős ítélet el­len emelt törvényességi óvás­ra a Legfelsőbb Bíróság ezt a döntést hatályon kívül he­lyezte és a munkaügyi bíró­ságot új eljárás lefolytatásá­ra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. — A Munka Törvényköny­ve értelmében a munkáltató­nak kell bizonyítania, hogy dolgozója a kötelezettségét vétkesen megszegte, és ezzel kárt okozott — hangzik a határozat. A munkaügyi bí­róság azonban figyelmen kí­vül hagyta a vállalat által lefolytatott eljárás során feltárt bizonyítékokat. Nem­csak az érdektelen tanúk vallomását, hanem a Sze­mély- és Poggyászdíjszabás­ban foglaltakat is, amelyek szerint, ha az utasnak nincs aprópénze és a jegykezelő vagy a jegypénztáros nem tud visszaadni, a visszajáró pénzt a közlekedési vállalat köteles az utasnak megkül­deni. Ennek költségét viszont az utas viseli. A munkaügyi bíróság nem szerezte be a jegykezelőkre vonatkozó vál­lalati rendelkezéseket sem, noha ezek a szóban forgó eset elbírálása szempontjából lényeges utasítást tartalmaz­nak. Ezért új bizonyítási el­járásra van szükség. Hajdú Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom