Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-25 / 173. szám
6 Képújság 1984. július 25. Ugyan, kedves férfi olvasók — élükön az aktív férjekkel — tegyék a szívükre a kezüket! A lelke legeslegmélyén melyikük nem ért egyet a régi mondással: az asszonyoknak fakanál való? És ez, ha nem is vall különösebben modern gondolkodásra, de például az üzemi konyhákra gondolva, néha talán érthető ... Ami azonban a tényeket illeti, az élet régesrégen rácáfolt erre a nézetre. Bizonyítja ezt számtalan más terület, munkakör, sport vagy szenvedély mellett a repülés is. A lányok, asszonyok, ha kevesebben is, de szinte az első emberi szárnypróbálgatások, századunk eleje óta ott voltak a repülésért rajongók táborában. Még katonai repülők is akadtak köztük; egy orosz nő 1915-ben, különleges engedéllyel tábori pilótaként harcolt és túl is élte az első világháborút. A második világégés során híressé váltak a szovjet női repülőgárda-ezred tagjai, névtelenül haltak hősi halált az angol és az amerikai női kisegítő repülőegységek pilótanői. Egy nő, a híres-hírhedt Hanna Reitsch repülte be az első német szárnyasbombát, de e kétes értékű — noha kivételes bátorságot és ügyességet kívánó — teljesítménye helyett a nemzetközi repülés krónikája másért őrzi meg az emlékét: 69 évesen ő volt az első nő, aki 1000 kilométert repült motor nélkül. A vitorlázórepülésben a kezdetektől — a harmincas évektől — szerepelnek női nevek, a férfiakétól nem sok. ban elmaradó, néha őket túlszárnyaló eredményekkel. A lengyelek első világrekordere Az első magyar női vitorlázórepülő-verseny Atlétika - országos serdülőbajnokság Fakanál és botkormány Ugrók a főszerepekben ebben: Wanda Modlibowska. A szovjet Olga Klepikova 1938-ban felállított, több mint 700 kilométeres távrepülési rekordját negyedszázadon át senki sem tudta megdönteni! A magyar lányok is ott voltak a hazai vitorlázórepülősport első próbálkozásaitól kezdve. Az első nő, aki vizsgát szerzett, a kaposvári Abaffy Genovéva (1930-ban). Az első nemzetközi minősítés, a C-vizsga megszerzője Murányi Valéria, az első ezüstkoszorús teljesítményjelvény magyar női tulajdonosa Czékus Erzsébet, a harmincas években nemzetközi szinten is az élvonalban repülték ki szép eredményeiket. A felszabadulás utáni évek újjáépítési időszakában, majd a nálunk is korszerűsödött körülmények, repülőgépek adta sportrepülési lehetőségek között hazánkban is egyre több lány választotta ezt a szép sportot. Régebbi és újabb teljesítményeink elismerését jelentette, hogy 1979-ben Magyarországon, a dunaújvárosi repülőtéren rendezték meg az első női vitorlázórepülő Európa-baj- nokságot. Amikor ezen a bajnokságon, az egyik versenyszám során jó néhány versenyzőnek nem sikerült hazaérnie, és öcsényben értek földet, az itteni repülőtéren már nem volt újdonság, hogy „nagymenő” lányokat üdvözölhetnek. A gemenci bajnokságsorozat résztvevői között szinte minden évben akad. tak nagyszerűen repülő lányok is. Sára Magda, Bolla Mária, Pollermann Judit rekorderek és társaik jó helyezéseket szereztek a fiúk között, a gólyaemblémás versenyeken. Ezek az eredmények is hozzájárultak ahhoz, hogy a Magyar Honvédelmi Szövetség Repülőfőnöksége elérkezettnek látja az időt önálló női vitorlázórepülő-verseny rendezésére hazánkban is. Az idei, 12. Gemenci Vitorlázórepülő Bajnokság így új színnel gazdagodik. Több mint tucatnyi repülőlány vetélkedik majd az első magyar vitorlázórepülő nemzeti bajnoknői címért. Az irányító- toronyban pedig, a diszpécseri asztalnál, mint 12 éve mindig, szintén nő ül majd. „Őshonos” őcsényi repülő, a szekszárdi repülőklub alapító tagja: Csák Péterné. Csákné — vagy ahogyan a magyar repülővilágban ismerik: Pintyő — nagyon szeret repülni. Minden szabad idejét a repülőtéren tölti, s örömmel markolja a repülőgép botkormányát, amikor csak lehet. Mindemellett — noha ő nem szokott dicsekedni vele, eláruljuk — kitűnően főz. Ha muszáj. írásunk címét ő azonban megfordítaná. Szerinte a sorrend: botkormány és fakanál. SIMONÉ AVAROSY ÉVA Az ifjúságiak után a 15— 16 éves atléták vették birtokukba a Népstadiont. A Magyar Atlétikai Szövetség által 'kiírt szintek nem bizonyultak magasnak, így ver- senyszámonként eltérően általában 25—50-en állhatták rajthoz. Megyénket szekszárdi, dombóvári és tamási versenyzők képviselték — méltóan. Különösen az ugrók tettek ki magukért. Az első versenynapon rendezett fiú távolugrásban 27 vállalkozó akadt. Az első három ugrás után a nézők meglepetéssel vették tudomásul, hogy a döntősök között négy szekszárdi dózsás készül további kísérletekre. Ekkor Horváth Gyula 668 cm-rel állt az élen. Öt nemsokára Csirzó Antal váltotta fel 678 cm-es ugrásával, közben Bol- dis István feljött a második helyre. Az utolsó ugrás előtt már látható volt, hogy hármuk küzdelméből kerül ki a győztes. így is történt. Horváth Gyula újítani tudott és 4 cm-rel túlszárnyalta Csirzó teljesítményét. Időközben elindították az 1500 iméteres akadályfutókat is, ahol Zerényi Jenő, a Dombóvári VMSE futója állt két kör után az élre. Már-már azt hittük, hogy sikerül vezető helyét megtartani, de az utolsó 20 méteren lehajrázták. Nagyszerű 10 másodperces egyéni csúcsjaví- tással ezüstérmet szerzett. A második napon az esélyesként induló hármasugró Boldis István és a távolugró Baráti Tünde szereplését kísérte figyelemmel a kis létszámú Tolna megyei „különítmény”. Nem is csalódtak. Baráti aranyjelvényes eredménnyel második lett. Boldis debreceni ellenfelével csatázott a hármasugrás döntőjében. Többször váltották egymást az élen, míg végül a szekszárdi ugró tette fel a pontot az i-ne 14,46-tal! A hármasugró Boldis 1st ván Eredmények: Fiúk: 200 m: ...7. Csirzó Antal (Sz. Dózsa) 23,65. 400 m: Fáncsy Norbert (Sz. Dózsa) 54,32. 800 m: Zerényi Jenő (DVMSE) 2:02,00, Fáncsy Norbert (Sz. Dósa) 2:03,74. 1500 m: Gergely Zoltán (DVMSE) 4:19,05. 1500 m akadály: ...2. Zerényi Jenő (DVMSE) 4:26,58. Távolugrás: 1. Horváth Gyula 682 (Edzője: Vaszkó Judit), 2. Csirzó Antal 678, 3. Boldis István 674, ...5. Benizs Sándor 654 (valamennyi Sz. Dózsa). Hármasugrás: 1. Boldis István 14,46 (Edzője: Vaszkó Judit), ...7. Benizs Sándor 13,02 (mindkettő Sz. Dózsa). Diszkoszvetés: ...7. Nyirati Bálint (Tamási) 41,38, Lukácsi Zoltán (Sz. Dózsa) 35,10. Lányok: 800 m: Sipőcz Krisztina (Sz. Dózsa) 2:21,43. Magasugrás: ...4. Mayer Ildikó (DVMSE) 164, Török Anita 160, Szabó Tünde 160 (mindkettő Sz. Dózsa). Távolugrás: ...3. Baráti Tünde (Sz. Dózsa) 569. Súlylökés: Kiss Andrea (Sz. Dózsa) 975. Diszkoszvetés: Kiss Andrea (Sz. Dózsa) 29,68. Hogy ki a spiller — ahhoz ma már nem kell magyarázat. A piacot elárasztó sportkönyvek, a sportlapoknak és a lapok sportrovatainak népszerűsége révén rég közismert, hogy a fociban az a spiller, aki bűvésze a labdának, akinek vérében a cselezés tudománya, aki lát a pályán, ö a született tehetség, a vezéregyéniség, mint Orth, Shlosser, Sárosi, Szusza, Bozsik, Puskás, Hidegkúti, Albert, Mátrai, Nyilasi. Akire egyszer rámondták, hogy spiller, az már nyeregben van. A tribünök, a zöld gyep világában tekintélyt és mindenkori előnyöket jelent az, ha valakit így rangsorolnak. Régen persze inkább erkölcsiekben, ma viszont anyagiakban is megmutatkozik a labdazsonglőrség haszna. Egy válogatott játékos ma már milliós áron igazolható át, amiből tekintélyes rész magát a játékost illeti meg, A klubjával szerződést kötő elsőosztályú játékos nyíltan leírhatja és bevasalhatja minden jogos követelését, sőt, ha vitára kerül a sor, akár bírósági úton is behajthatja azokat. Amióta jelentősen megnőtt az élvonalban játszók hivatalos jövedelme, emelkedett a játék színvonala, csökkent a gyanús esetek száma. A megtisztulási folyamatnak még csak az elején vagyunk, de a totó-botrány, az NB I. tavaszi fináléjában történtek utáni erélyes intézkedések azt mutatják, hogy a sportvezetés, az OTSH és az MLSZ elnöksége végre határozottan elszánta magát a rendteremtésre. Külön figyelmet érdemel e tekintetben a labdarúgó válogatott helyzete, ahová mégiscsak a legnagyobb spille- rek kerülnek be. Az NSZK-beli edzőtáborban kemény munka folyik, jól megválasztott edzőpartnerek segítik a különböző taktikai formációk begyakorlását, főként az eredményes csatár játékot, a góllövést és ezzel együtt az önbizalom megerősödését, amely talán a legfontosabb hiánycikk a magyar labdarúgó válogatott házatáján. Az Európa-baj- nokság döntői alapján sokan bíznak abban, hogy ma már tényleg megkezdtük a felzárkózást az élvonalhoz, hisz a tévében, legalább négy olyan csapatot láttunk, akikkel mi is a siker reményével vehettük volna fel a küzdelmet. Most zajlik Nógrád megyében a baráti országok labdarúgó-reménységeinek évenkénti, hagyományos eseménye az Ifjúsági Barátság Verseny. Ifjú labdarúgóink számára a moszkvai siker után most ismét itt az alkalom, hogy bebizonyíthassák: megkezdődött a magyar labdarúgás felzárkózása. Van persze gond is bőven, hisz mély kátyúba került az elmúlt évtizedek alatt a magyar labdarúgás, nem olyan egyszerű az elburjánzott hibák kijavítása az olyannyira fontos szemléletváltoztatás. Az élvonalban jelentős előrelépésnek könyvelhetjük el a labdarúgók szerződéses rendszerének bevezetését. A helyzet így már sokkal áttekinthetőbbnek tűnik. Az mindenesetre megnyugtató,, hogy a játékosoknak juttatott pénzek, kedvezmények nem kéz alatt kelnek el, hanem egyre inkább hatósági, társadalmi ellenőrzés kíséretében. Így az, aki többet dolgozik, jobban küzd, eredményesebben játszik, joggal várhatja, hogy többet kap a közös kalapból. A nevelő- egyesületek, a kis csapatok helyzetét is könnyíti az, hogy fáradozásukat törvényes keretek között kell és lehet honorálni — bár itt még nem egészen rendezett minden részletkérdés. Az átigazolási szabályzat egyes pontjait jobban hozzá kell idomítani az élet gyakorlatához. Itt van például az annyit emlegetett Kardos-ügy. Kétségkívül megállapítható, hogy a tehetséges, csupaszív játékos, a paragrafus betűjének áldozata lett, az MLSZ átigazoló bizottsága egy évre kizárta a kedvezményes átigazolásból, ami ellen fellebezett. Kardos Lászlót korábbi, 1984. július 31-ig érvényes szerződése, amint ismeretes, az Újpesti Dózsához köti. ö viszont a sGyőri Rába ETO-nál már július 1-vel érvénybe lépő szerződést kötött, amihez csak egy hónap múlva lett volna joga. Az is közismert, hogy az edzéseket általában július elején minden csapat elkezdi. Ám a mai hajtás fociban nem lehet büntetlenül egy hónapot kihagyni, éppen az alapozás idején. Mi mást tehetett volna Kardos, minthogy ott kezd, ahol egész évben játszani akar, ahol már megegyeztek vele, ahová anyagi érdekei, jövője köti. A szabályok szerint viszont az is igaz, hogy a szerződés lejártáig nem lehet aláírni újabbat, és annál a csapatnál kell edzeni, ahová érvényes szerződés köti a játékost. Csiki-csuki helyzet ez, megoldás csak az lehet, hogy egyeztetni kell az átigazolások és a szezonkezdés időpontját. Az akadályt persze nem az akták ügyrendi intézése, hanem a klubokban még mindig fellelhető klubsovinizmus, a nagycsapati gőg, a csapatok körül lebzselő sportnepperek ügyeskedése jelenti. Szepesi György, az MLSZ elnöke nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy még egy tárgyalás lesz, aztán lezárul a rendcsinálás első szakasza. Ahogy mondani szokás: bárcsak a próféta beszélne belőle. Egy jelentős szakaszon valóban túl vagyunk, de a sportélet tisztasága, főként a labdarúgás tisztasága nem egyszer s mindenkorra adott, arra állandóan vigyáznunk kell és az újabban tapasztalt határozottsággal védenünk minden sanda kísérlettel szemben. Amikor Bálint László első fecskeként engedélyt kapott, hogy kiöregedett veteránként — jutalomért — külföldön profiszerződést kössön, a döntést nem fogadta egyöntetű helyesléssel a sportközvélemény. Akkoriban azt mondták, azért mehet ki, hogy a profitapasztalatok szerzése után hazatérve itthon kamatoztassa a tudását. Hát erről egyelőre szó sincs... Bálintnál konkrétan sem, de általában sem. Ügy látszik derék öregjeink szívesebben játszanak akár helyi jelentőséggel kiscsapatokban is, semhogy hazasietve, itthon segítenék előretolni a magyar labdarúgás még mindig eléggé döcögő szekerét. Martost dicséri, hogy elég hamar felismerte képességei és a nyugati lehetőségek határát. Hazatérve elvállalta a Volán SC labdarúgó szakosztályának menedzselését. Az egész profivándorlásról egyébként az a véleményem, hogy magasabb mércét kellene alkalmazni a játékengedélyek megadásakor. Ne legyen csupán annyi elég, hogy valaki jó fiú volt, sokat harcolt, és elég öreg is ahhoz, hogy ezt a jutalmat megkapja. Jelenleg körülbelül így megy a dolog és hogy nem sokat tévedek, azt a kútbaesett külföldi átigazolások, profiszerződések nagy száma is jelzi. Nyilasi, mint igazi és első számú spiller persze szépen elkelt, most úgy látszik Törőcsik is elkezdi rúgni a gólokat — mégha alacsony kategóriájú edzőpartnerekről van is szó —, de hogy minden NB I-es csapatunk seregestül teszi átadólistára korosabb játékosait, és hogy minden „öreg” külföldre akar menni, az nagyon rontja az igaziak piaci esélyeit, rossz fényt vet a hazai labdarúgás színvonalára. Talán még azt is megkockáztatom, hogy túl szigorúak vagyunk a harminc felé közeledő futballistákhoz. Egyáltalán olyan közhangulat van ma nálunk, hogy szinte törvényszerűen alakul ki csapatainknál a nemzedéki ellentét. Pedig éppen a siófokiak és személyesen Bódi az élő példa arra, hogy azért még elkel az öreg a háznál. Meggyőződésem, hogy külföldi szerződésekkel csínján kell bánni. Ha így folytatódik: mind lejjebb csúszik az engedélyezési korhatár, mind többen, egyre fiatalabbak akarnak majd külföldre távozni, nyolc—tíz éves „profi tapasztalatszerzésre”, tehát egyre több igazi spiller megy külföldre. Könnyen úgy járhatunk, mint déli szomszédunk, ahol a külföldre távozás arányában csökkent a hazai színvonal, kiürültek a lelátók. VASVÁRI FERENC Holnap: NK Sibenik — Sz. Dózsa edzőmérkőzés Csapatok „bemutatkozása” Jugoszláv vendégek érkeztek a Szekszárdi Dózsa SE-hez. Az NK Sibenik labdarúgó-szakosztályával évek óta jó, baráti kapcsolatokat tart fenn a megyeszékhely lila-fehér együttese, kölcsönös edző- táborozások, nemzetközi tornák erősítik a szálat. Most egy hétre érkezett a dalmát tengerpart városkájának második osztályú csapata, amely az elmúlt bajnokságban az ötödik helyen végzett. Űj edzővel és új játékosokkal lépnek holnap már pályára. Csakúgy, mint a hazai együttes a Szekszárdi Dózsa szintén új felállásban mutatkozik be a csütörtökön 17 órakor kezdődő mérkőzésen. Kovács István vezényletével már láthatják a nézők az újonnan igazolt Kovács Bélát és Weitner Jánost is. A Sibenik együttese a holnapi barátságos találkozón kívül a hét végén, vasárnap az NB Il-es bajai gárda ellen lép pályára, s ezzel az összecsapással fejeződik be magyarországi túrájuk. Házigazdájuk téli edzőtáborozást igyekszik lekötni velük hiszen csak a téli klíma alkalmas a tengerparton a zavartalan felkészülésre.
