Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-22 / 171. szám
1984. július 22. rtEPÜJSÄG 5 Öregek nyara Rendszerint kora tavasz- szal vagy késő ősszel szoktunk arról írni, hogy mennyire jó az idős embereknek ekkor menni az üdülőbe. Csend van, nincs túl meleg, valódi, pihenésre alkalmas időszak. Ez így igaz, ám van a dolognak egy másik oldala is. A már nyugdíjban lévő nagyszülőkkel rendszerint „számolnak” a fiatalok: rájuk szá. mítanak, mint gyermekfelügyelőkre, mint gyermeknya- raltatókra. És a nagyszülő ezt rendszerint szívesen, örömmel is vállalja. Sok nagymama, nagypapa sértve is érezné magát, ha nem az unokájával tölthetné a nyár nagy részét. Vonatkozik ez városban, vidéken élő nyugdíjas, ám még jó egészségnek örvendő nagyszülőkre egyaránt. Ahol lehetőség és igény van rá, ne fosz- szuk meg ettől az örömtől sem az unokát, sem a nagyszülőt. De gondoljunk rá: a nyugdíjas jövedelem talán nem elég arra, hogy a nagyszülő hónapokon át gond nélkül ellássa az unokát. Van, akinek nyíltan fel lehet ajánlani bizonyos összeget, van, aki szégyenlené elfogadni. Ott más megoldást kell találni. Megoldás lehet százféle is. Lehet hasznos ajándék (kávé, tea, ruhafélék változatos sora), lehet egy felajánlás is: biztosijuk a nagyszülők őszitéli üdülését. Erre a legtöbb aktív dolgozónak módja van saját vállalati üdülőjében is, sőt talán valamelyik szomszédos országba egy 5—10 napos utazást is befizethetünk „cserébe” szezon után. Az a legfontosabb, hogy ne állítsunk senkit kész helyzet elé. Ha eddig nem tettük meg, még most sem késő megbeszélni, hogyan képzelik a saját nyárokat, mit kérünk, s mit ajánlunk a számukra. Ne erőltessünk külföldi utazást, ha nehezen mozognak, de a gyerekeket se „sózzuk” rájuk, ha egészségük, vagy akár csak saját nyári programjuk nem engedi. Aki önmagát feladja... Ha az ember külső megjelenésében igencsak össze- nem illő párral találkozik, úgy könnyen eszébe jut a régi szállóige: „Ellentétek vonzzák egymást. . .” De ez nemcsak a külsődleges ellentétek esetében igaz, hanem elsősorban akkor, ha a partnerek viselkedése és főként alaptermészete nagyon különböző. Vizsgáljuk meg egy partnerkapcsolat, egy család példáján át a szállóige igazságát. Pszichológus tanácsát kérte egy, a férje magatartása miatt igen elkeseredett negyvenedik éve felé közeledő asszony, ömlik belőle a szó: „A férjem annyira más, mint én vagyok! Mindent jobban tud, minden nehézséget jobban old meg, mindig sikeresebb nálam, míg én egyre sikertelenebbnek érzem magamat. A háztartással, a gyerekekkel való foglalkozással és az otthonra vállalt gépelési munkával alig készülök el a nap folyamán. Ügy sejtem, elsősorban emiatt veszítem el férjem megbecsülését. Ha arra gondolok, hogy egy ilyen ügyetlen társra, mint amilyen én vagyok, mind kevésbé lesz szüksége, és egy napon elhagyhat, kegyetlen kínokat állok ki. És még kevésbé haladok a munkáimmal, minden kicsúszik a kezem közül, egyre több a kudarcom. Félek, hogy a férjem nem is szeret többé ...” Az asszony arról is beszámol, hogy sem hat-, sem nyolcéves kislánya nem akar már neki szót fogadni. Ha viszont azzal fenyegetőzik, hogy minden elmond az apjuknak, rögtön megcsinálják, amit mond. Ám az apának nemcsak azért fogadnak szót, mert félnek tőle, hanem mert tisztelik és valószínűleg jobban is szeretik, mint őt, az anyjukat. Elmondásából az is kitűnik, hogy ő maga is változatlanul, őszintén nagyra tartja a férjét; kritikáját azért is veszi annyira a szívére. Hiszen ragyogó sportember, valóságos ezermester, igazán a családjának élő apa. Sokkal többet törődik a kislányok lelkivilágával, mint az ő boldogításával... A gyerekek érthetően csodálják az apjukat. Ám az asszony néha azon kapja magát, hogy titokban azt kívánja, bárcsak egyszer már valahol kudarc érné a férjét is! Akkor talán jobban megértenő őt. Szüntelenül mérgelődik mostanában már a férfi kioktató modora miatt. Legközelebb a férjet hallgatta meg a pszichológus. A férfi nagyon örült, hogy problémáiról szakemberrel beszélhet. Otthon ugyanis ez nem sikerül, vagy veszekedés lesz belőle, vagy a felesége sírva vonul el. Pedig éppen azért választotta őt, mert „olyan más volt, mint a többiek”. Érzelmi életét gazdagnak találta, az ízlése sem csak a legújabb divathoz igazodott. Azért is tetszett neki annyira, mert emberségéért becsülni tudta. A szülei is lelkesedtek választottjáért, hiszen oly szeretetreméltóan tudott viselkedni. Barátai csak irigyelték a jövendőbelijéért. Problémáik csupán azután jelentkeztek, amikor lassacskán azt vette észre, hogy a felesége nem osztja maradéktalanul az önállóságról, a nevelésről, a fegyelmezésről vallott nézeteit, s véleményének bírálat nélküli elfogadását hiába várja el tőle. Gyakran már egészen kis dolgokon összevesznek. Rájött arra, hogy a felesége nem tudja igazán jól megszervezni a háztartási teendőket, baj esetén egyenesen pánikba esik, — a gyerekekre meg nagyon hamar rákiabál ... A férj a szemrehányásait annál is inkább jogosnak érzi, mivel az asszony élhetett az otthonmaradás lehetőségével, sőt a gyes után is ő szerzett neki megbízásokat gépelésre, így plusz keresete is van. De a felesége állandóan csak túlterheltségről panaszkodik! Nos, hogyan is lehetséges, hogy az a férfi, aki a kapcsolatuk kezdetén annyira lelkesedett választottjáért, később egyre elégedetlenebbé, szigorú kritikussá vált vele szemben? A pszichológusnak mindenekelőtt tudatosítania kellett a férjben, hogy a házastársából s°Tn egy csapásra, sem szívós kritikával nem tud egészen más embert faragni, mint amilyen az volt a megismerkedésükkor. Tudnia kell, hogy a személyiségszerkezet megváltoztatása a felnőttkorban már igen nehezen megvalósítható feladat. Üjra és újra kérdezze meg saját magától: miért is vette el éppen őt? Mi volt az, amit akkor megszeretett benne, amiért megtetszett neki?! Fe'tételezhető, hogyha akkor is olyan nagyon fegyelmezett, szigorú, csak az általa támasztott követelmények teljesítésének élő nő lett volna — amilyennek most szeretné látni —, egyáltalán bele sem szeretett volna. S ki tudja, hogy ma is szeretni tudná-e, ha valóban olyan lenne, ahogyan évek óta kívánja! Hiszen csaknem mindent tőle vár el: érzelmi melegséget, kedvességet, önállóságot, és egyidejűleg rá, a férjére való támaszkodás igényének kifejezését. Emellett olyan partnert szeretne benne találni, aki teljesen az ő mértékére szabottan él. Vajon mindez elvárható és teljesíthető-e? A feleség egy valamit csinált egyértelműen helytelenül: igyekezett minden dolgában maximálisan alkalmazkodni a férjéhez. Bizonyára attól való félelmében, nehogy az csalódjon benne, s ezért elveszítse őt. Mivel hibátlan alkalmazkodásra irányuló törekvései zátonyra futottak, kudarcot szenvedettnek érzi magát, s emiatt még kevésbé sikerül alkalmazkodnia ... Fontos lenne, hogy az asz- szony először is saját magának megfogalmazná: nem tud, nem is akarhat mindenben a férjhez alkalmazkodni, hanem úgy viselkedik, ahogy az egyéniségének megfelel, s talán a férj is visz- szatalálna ahhoz a régi önmagához, aki olyannak szerette meg, amilyennek akkor látta. Ezek a felismerések várhatóan pozitív hatással lennének a házasságukra, s a gyermekeikkel való kapcsolatuk is harmonikusabb lenne — főként az anyának. A férj és feleség partnerkapcsolatában mindkét félnek meg kell legyen a lehetősége arra, hogy az egyéni vonásait megőrizve, fejlessze tovább a személyiségét. Ha csak az egyikük szerepel mindegyre „terítéken”, kapja a kritikát, az nemcsak annak az egyiknek árt, hanem mindkettőjüknek, érzelmi és gyakorlati téren egyaránt! önmagunk feladása valóságos méregként hat partner- kapcsolatunkra. Mielőtt valaki házasságra szánja el magát, fel kell tennie a kérdést önmagának: gátolja-e partnere a személyisége szabad kibontakozását, sajátos egyéni tulajdonságai megtartását? Ha valaki-arra a meggyőződésre jut, hogy önállóságát, spontaneitását, érzelmi igényeit teljesen háttérbe kell szorítania a másik kedvéért, akkor alaposan meg kell fontolnia, hogy belemenjen-e egy ilyen kötöttségbe. Mert minden ember esetében érvényes ez az igazság: aki önmagát feladja, az nem képes hosszú időn át megtartani partnerét. Mirtse Márta Trükkök - fürdőruhára Igyekezzünk úgy elrendezni mindent, hogy mindenkinek a lehető legjobb legyen. Ez sokszor nem könnyű, sokszor meg kell alkudni bizonyos kialakult helyzetekkel. A legtöbb idős szülő szívesen megtesz nyáron mindent az unokáért, de ne éljünk vissza ezzel, ne vegyük természetesnek az erre fordított fáradságot, a nagyszülő pedig ne éreztesse a saját gyermekeivel, hogy ő most „önfeláldoz”. Tudom: könnyű mindent így leírni, hiszen a papír türelmes, az élet — a napi kis dolgokban is — ennél sokkal bonyolultabb. Sokféle érzékenységre kell vigyázni, sokféle érdeket kell egyeztetni. De hiszen, éppen erről szól az írás... Amikor itt a várt strandidő, sokan vásárolnak maguknak divatos fürdőruhát. Ám akadnak, kik alkati sajátosságaikat nem veszik figyelembe, s bár a fürdőruha követi a Legutolsó divatot, rajtuk mégis előnytelenül mutat, néhány apró trükk segíthet kiküszöbölni a bajt. 1. A túl vékony termetűek fürdőruhája olyan mintázatú és szabású legyen, ami optikailag szélesít. 2. A rövid lábúak viseljenek hangsúlyozott mellrész- szel varrt egyrészes fürdőruhát, mely a combnál erősen felszabott. 3. Akinek betegsége következtében mellműtétje volt, viseljen egyrészes fürdőruhát zártabb melltartóval, így a protézist nyugodtan viselheti anélkül, hogy látszana. 4. Az alacsony termetűek — ha elég karcsúak — viseljenek minél kisebb nadrágot és felsőrészt, mert ez optikailag nyújtja az alakot. 5. A napimádók nem kedvelik az egyrészes fürdőruhát. A kevésbé karcsú, erős csípőjű nők is viselhetnek kétrészest, de a nadrág legyen kissé hosszabb, hogy a hasat eltakarja. Akár néhány napra, akár hosszabb időre, hazai tájakra vagy külföldre, hivatalos útra vagy üdülni utazunk, érdemes a következő tanácsot megfogadni. Kisebb holmikat még két-három napos távollétkor is kimosunk, s gyakran nincs hova kiteríteni. Ezért érdemes egy kb. 5 méter hosz- szúságú vékony nylonzsinórt kemény kartonra feltekerni, s mellé 5—6 könnyű műany ag csíptetőt is az útitáskába tenni. Kis helyen elfér, nem nehéz és jó szolgálatot tesz, amikor a fehérneműt, zoknit vagy harisnyát kimostuk és szárítani akarjuk. Hideg töltött tojás Hozzávalók: 4—6 tojás, 1 kávéskanálnyi reszelt hagyma, 15 dkg gomba, 20 dkg csirkemáj, só, bors, petrezselyemzöld, 3 evőkanálnyi mustár, 2 dl tejföl, zsemle. A tojások sárgáját osszuk kétfelé. A gombát jól megmossuk, szeletekre vágjuk, majd a nagyobb darabokra aprított csirkemájjal együtt a hagymás zsíron megpirítjuk. Ízesítjük sóval, borssal, petrezselyemzölddel . Mikor elkészült, hozzáadjuk a fele tojássárgákat. Kétszer átdaráljuk a húsdarálón vagy robotgéppel pépesítjük. Betölt- jük a tojások fehérjébe, majd minden darabot külön pirb tott zsemleszeletekre helyezünk. — A tojássárga másik felét áttörjük, elkeverjük a mustárral, tejföllel. Ízesítjük kevés sóval, borssal. Az így készített mártással leöntjük a tojásokat Ezt a tojást önálló ételként, sült mellé köretnek vagy pástétomfélékhez is adhatjuk. „Sátántojás” Hozzávalók: 5 tojás, 2 dkg vaj, kakukkfű, fél dl vörös bor, egy evőkanálnyi tárkonyecet, 2 kávéskanál paradicsompüré, vagy ketchup, 2 db zsemle, só, bors, 1 cs. petrezselyemzöld. A tojásokat félkeményre főzzük (4 perc). A vajat egy kis lábosban megolvasztjuk, beletesszük a vágott petrezselyemzöldet, a kakukkfüvet, kb. egy percig pároljuk, majd felöntjük a vörös borral. Hozzáadjuk a tárkonyecetet. Jól beforraljuk, kb. egyhar- madára. Belekeverjük a paradicsompürét vagy a ketchupöt. Ízesítjük sóval, borssal. A zsemlét szeletekre vágjuk, olajban vagy zsírban megpirítjuk. Jól lecsepegtetjük. A szeletkéket tálra rakjuk, mindegyikre egy-egy tojást teszünk. Mindegyik tojásra egy-két kanálnyi öntetet adunk. Azonnal tálaljuk. 1 SKALAA SKALA SZEKSZARD ÁRUHÁZ AKCIÓS TERÜLETÉN JÜLIIJS 16-TÖL AUGUSZTUS 4-IG TANSZERVÁSART TARTUNK. Az általános iskola I—VIII. osztályos tanulói részére összeállított csomagok 30% árengedménynyel kaphatók. Iskolába is a Skálából! (591)