Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-19 / 168. szám
1984, július 19. Képújság 5 Segé/yt kérni, de hogyan? Az állampolgárok nem ragadnak mindig tollat, ha panaszkodni akarnak, és ebben talán igazuk is van. Panaszukat szóvá teszik, olykor nem egészen nyomda- és szalonképes szavakkal. Szerencsére az újságíró is állampolgár, és jártában-keltében meghall egyet s mást. Főleg, ha hivatása ismeretében többen meg is kérik a hallgatózásra. Nem lehet a véletlenek balszerencsés összejátszásának tulajdonítani, hogy a megyeszékhely két ellentétes végéről, a Béke- (volt ONCSAj-telepről és a Szőlőhegyről (Ocsényi- hegy) ugyanaz a panasz érkezett. Nevezetesen, ha úgy hozná a balsors, hogy valaki kitöri a lábát, legfeljebb gyalogszerrel lehet a ;mentőket értesíteni, mert telefon nincs. Illetve van, úgynevezett „Segélykérő-telefon” formájában, magánlakásokba telepítve, és ezzel a tulajdonos kénye-kedvének kiszolgáltatva. Ha tévét néz, alszik, vagy elment hazulról, a lábtörés törés marad. A bejelentések nyomán érdeklődtünk a megyei posta- hivatal műszaki osztályán, arra gondolva, hogy netán „telefonbiztonsági” okokból választották ezt a megoldást. Nem. Ugyanis rongálok a város legközepén talán még sűrűbben akadnak —, mondjuk, hogy a demográfiai viszonyok miatt? — mint a város peremén. Dr. Bányai Sándor, a pécsi igazgatóság osztályvezetője révén a legkülönbözőbb állampolgárokkal szerződést kötnek, melynek értelmében ők nem fizetnek távbeszélő díjat a lakásukon lévő készülékért, de azt kötelesek a környékbeliek (készpénz-fizetéses) rendelkezésére bocsátani. Nemcsak segélykérésre, ugyanis arra minden telefontulajdonos a nap minden órájában köteles. A készülék leszerelése veszélyének terhe mellett. A postások egyetértenek a panaszosokkal abban, hogy a jelenlegi megoldás nem jó. A Béke- (ONCSA)-telepiek megnyugtatására: — nagyon rövid, belátható időn belül utcai, nyilvános, pénzbedobós és távhívásra is alkalmas készüléket állítanak fel. A szőlőhegyiek (nem) megnyugtatására: — előbb-utóbb erre ott is sor kerül. Addig marad a jelenlegi megoldás. Az útkanyarban lakó Juhász György, közkedvelt buszvezető, akinek — ha otthon „alszik” a busza — van CB-rádiója ... Jó ez így? ORDAS IVÁN • • Öntözési bemutató Kalocsán Országos kertészeti öntözési bemutatót rendezett 1984. július 12-én Kalocsán a MÉM, az OHV és a KISZ Központi Bizottsága. A kertészeti növények öntözési kérdésiről dr. Cselőtei László akadémikus, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem oktatója tartott előadást, melyben meghatározta az 1984. év első félévének időjárása alapján a II. félévi öntözési idény irányelveit. Országunkban az első félévben kevés kivétellel mindenhol valamivel több csapadék hullott le az 50 éves átlagnál, ami 279 mm-nek felel meg. Ugyanakkor az I. , és II. negyedév hőösszege és a napfényes órák száma jelentősen elmaradt a sokéves átlagtól. Egyes megyékben csak egy-két napra közelítette meg a májusban, júniusban szokásos értékeket a hőmérséklet és a napsütéses órák száma. E két tényező hiányában a lehullott csapadék relatívan jobban érvényesült. A káposztafélék kivételével valamennyi zöldségnövény visszamaradt a fejlődésben. A kislombú, érzékeny növények fejlődtek a hideg, csapadékos időjárásban. A növények gyökérzete úgy fejlődött, mintha június végéig rendszeres öntözésben részesültek volna. Az öntözés gyakorlatában köztudott, hogyha egy növényt fejlődése kezdeti szakaszán rendszeresen öntöznek, az öntözés hirtelen leállása erős depressziót okoz a növénynél, ami ezután a terméseredményeknél is mutatkozik. Tapasztalat szerint a hazánkban uralkodó időjárás mellett az öntözési kapacitás maximális kihasználása tavasszal 10 évből 2—3, nyáron pedig 7—8 év átlagában indokolt. A jelenlegi helyzetben a tavasszal vetett kultúráknál és a másodvetemé- nyeknél egyaránt fontos az öntözés az eredményes termeléshez. Cselőtei akadémikus előadása után gyakorlati bemutató következett a kalocsai, bátyai, fajszi és a miskei üzemekben. A bemutató területein a Szekszárdi Mezőgép, a Diósgyőri Gépgyár, az Osztrák Bauer és Sálén cég mutatta be termékeit. A rendkívül jól szervezett bemutatón az ország csaknem valamennyi üzeme képviseltette magát. A bemutatón elhangzottak szerint a MÉM év eleje óta tett intézkedései kimozdították a holtpontról az öntözést. A 30 milliárd forint állóeszköz lekötést jelentő öntözési főműkapacitás kihasználásához további hatékony intézkedések kellenek. Dr. Hadházyné Ivanies Judit meliorációs és öntözési . főfelügyelő Visszhang „Már nem is hullik — mállik” címmel cikk jelent meg a Tolna megyei Népújság 1984. június 22-i számában. Címzett a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat. A mi reflexiónk a cikkre vonatkozóan a követkző: Az 1980—81-es években a 160 lakásos épületnél a homlokzati vakolat és burkolat több helyen meglazult és lehullt, gyakorivá váltak a vezetéktörések. Ügy értékeltük, hogy e jelenségek tervezési, vagy kivitelezési problémák, illetve egyéb külső behatások következtében állhatták elő. Ezért az okok felderítésére és a bizonyítékok beszerzésére 1981. november 15-én az illetékes közjegyzőnél előzetes bizonyítási eljárást kezdeményeztünk, szakértő kirendelését kértük. A szakértői vélemények beszerzése és azok tartalmi ellentmondásainak rendezése után az 1983. március 29- én indított bírósági eljárás befejező tárgyalása 1984. július 26-ára van kitűzve. Nem rajtunk múlott tehát, de más hivatalos szerveken sem, bogy a meglévő állapotok három év óta fennállnak, ugyanis a peres eljárás jogerős befejezéséig az épületen ilyen jellegű javítást vagy karbantartást nem végezhetünk. ORBÁN GYÖRGY, a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat igazgatója Fél évszázad + három év Kédd és péntek -piacnap Hazafelé a piacról A piacjáró emberek, minden kedden és pénteken találkozhatnak a bonyhádi piacon, ugyanannál a standnál Pogány Józsi bácsival. A Vasvári Pál utcában él a már öt éve özvegy kertész, a két lánya gondoskodik róla. Besegítenek a ma is aktívan dolgozó apjuknak. Látogatásomkor is a kertből csaltam be Józsi bácsit, amit nem is bánt, mert ebéd előtt, ha tűz a nap, amúgy is bemegy pihenni egy kicsit. Az előszobában ültünk le beszélgetni. — Mivel kezdjem, mire kíváncsi? — kérdezte. — Az elején, az életét mesélje el — kérem tőle. — Már betöltöttem a hetvennégyet, de nekem is születni kellett valahol, hát én Sásdon születtem. Apám kerületi pályafelvigyázó volt, egyéves se voltam, mikor meghalt. Anyám özvegyen, a nyugdíjából nevelt kilencőn- ket, és nemsokára Szekszárd- ra költöztünk. Itt jártam iskolába 1920-ig. Abban az évben kerültem Kőszegre, vasúti árvaházba. És tudja mi az érdekes ebben? Az, hogy az apám volt az egyik alapító tagja ennek az árvaotthonnak. Hja, akkoriban már csak fél szemem volt. Háborúsdit játszottunk, és beleütöttek egy vesszővel. Elvégeztem a négy polgárit, aztán a székesfővárosba, Budapestre kerültem, az Egressy úti kertészképzőbe. Négy évig tanultam, és az érettségivel egyenrangú kertészminősítést szereztem, így főkertészi állást is vállalhattam már. — Hol kezdett dolgozni? — Ez pontosan 1931. június 29-én volt. Nagydorogra mentem gréf Széchenyi Domonkos uradalmába, főkertésznek. — Mi volt a feladata? — A kastélykert és a park gondozása, ápolása és szépítése, meg természetesen a konyhakert. Három állandó munkásom volt. Teljes ellátást, kosztot és kvártélyt kaptam, és negyven pengő fizetést. Bizony jónak számított ez, mert egy napszám egy pengő körül mozgott. Innen rövidesen leléptem. A Gömbös-kormány fizetéscsökkentésekről döntött, ami a mezőgazdasági dolgozókra nem vonatkozott, mégis kevesebbet akartak adni. Elmentem. Három hónapig munka nélkül voltam, de 1932 februárjában Püspöknádasdra szegődtem (Mecseknádasd) egy javítóintézet vezető kertészének. A hivatalnokok kerestek hatvan pengőt, én meg’ százhúszat. Innen megint egy állomás volt a püspöki uradalom. Negyven hold gyümölcsös, konyhakert. Aztán 1943 áprilisában Bonyhádra jöttem, Wéber Kálmán birtokoshoz. Két évig nála is maradtam. A feleségem örökölte ezt a házat, így önállóan folytattam. — Ettől kezdve már csak önállóan dolgozott? — A magam gazdája lettem. Virágkertészetet csináltam, mellé konyhakertet, palántákat. A megtermelt árut részben itthon, részben a piacon adtam el. — Taníttatta a lányait? — Mind a kettő leérettségizett és főiskolát is végzett. Az egyik tanítónő, a másik Gödöllőn szerzett diplomát. Akkoriban azt mondták, ne is adják be a felvételi papírt, mert nem veszik fel őket. — Mégis van diplomájuk? — Mégiscsak fölvették őket, a tudást elismerik mindenütt. Ennek a rendszernek ez is előnye. — ötvenhárom éve csinálja, nem unja még? — Tétlenül egy napot sem tudok elképzelni, mert az nem huszonnégy óra, hanem negyvennyolc lenne. Amíg az egészségem engedi, addig csinálom. A tanács felajánlotta a segítségét. Én megköszöntem, még bírom magam ... — Most mit termel? — A szokásosat. Van vágott virágom, egy kis konyhakertem, és palántát is nevelek. Sok a visszatérő kuncsaftom. Kedden- és pénteken ott a piac. Eltartom magam. — Sikeres volt az élete? — Bizony az. A gyerekeimet tisztességgel felneveltem, kenyeret adtam a kezükbe. Már öt éve özvegy vagyok, de a lányaim gondomat viselik. Jó gyerekek. Mit várhat még egy szülő ezenkívül? — Ha még egyszer kezdhetné, újra a maga ura lenne? — Én már csak ilyen vagyok, újra így csinálnám. Egészséges, szabad pálya ez. Meg szép is ... SZABÓ SÁNDOR Megújult a Strucc-szálló Szerdán átadják Kőszegen a felújított Strucc-szállót, amely legrégibb folyamatosan működő szállodánk. Több mint 300 éve megszakítás nélkül vendégeket fogad: az Arany Strucc fogadó az 1660- as években mai helyén kezdte meg működését. A most elkészült rekonstrukció során, tizenegy millió forint költséggel húsz kétágyas, zuhanyozós szobát alakítottak ki, s teljesen felújították a földszinti eszpresszót. amely a jövőben kávéházként a szállóvendégek reggelizője is lesz. A bútorzatot és a textíliákat úgy válogatták, hogy azok múltat idéző hangulatot keltsenek. A szálloda folyosóin elhelyezett grafikák a híres szálloda három évszázados történetéről adnák áttekintést. A képsorozat érzékelteti, hogy Kőszeg a 17. században Bécs közelsége miatt kiemelkedő szerepet kapott az idegen- forgalomban. Az ezerhatszázas évek végén tíz fogadó működött a településein, köztük az Arany Strucc, amely nevélt a német Strauss szó fordításából kapta. Alapozza meg jövőjét a Mecseki Szénbányáknál! FÖLD ALATTI MUNKAKÖRBE FELVESZÜNK 18—35 ÉVES, TÖREKVŐ FÉRFIAKAT: Csapatcsillés (betanított munkás) 6000—11 000 Ft. Vájár (szakmunkás) 8000—14 000 Ft. Bányalakatos (szakmunkás) 6000— 9 000 Ft. pótműszakkal elérhető havi keresettel. Munkásszálló és munkahely Komlóin vagy Pécsett. Jó munkája alapján 1,5—2 év alatt kedvező feltételekkel LAKÁSHOZ juttatjuk. Nősöknek ideköltözés esetén albérleti hozzájárulást fizetünk. Felvételi követelmény: hosszabb folyamatos munka- viszony, nálunk végzett alkalmassági vizsgálat. Címünk: MECSEKI SZÉNBÁNYÁK munkaügyi osztálya 7629 Pécs, Komjáit Aladár u. 5. Telefon: 24-863. (296) Munkásőrök Tábori kiképzés A bonyhádi Alpári Gyula egység az idén először összevontan, tábori körülmények között a váraljai erdőben hajtotta végre az éves kiképzési feladatokat. A foglalkozásokat részben az úttörőtáborban, részben a terepen tartották. A politikai Oktatás előadói közt szerepelt például dr. Tóth Elek őrnagy a Zrínyi Akadémia főtanára. A karhatalmi harcászat harcrendi elemeit raj- majd szakaszkötelékben gyakorolták. Az esőzés, a felázott, vizes talaj ugyancsak megnehezítette a feladatok teljesítését, ennek ellenére mindenki a legnagyobb igyekezettel állt helyt. Az összevonás éleslövészettel fejeződött be. A figyelési sáv meghatározása Blokírozás felvezetéssel. A vadrózsabokor jó rejtőzés! hely. A blokírozás vonalában nagy tűzerőt képvisel a golyószórós
