Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-19 / 168. szám
1984. július 19. NÉPÚJSÁG 3 Ribizliszüret - géppel Több színes ORION-tévé Gép szedi le a tolcsvai Békeharcos Tsz 45 hektáros ribizli- ültetvényének termését. A Finnországból vásárolt ribiszkekombájn a bokrok kímélésével, mindössze 8 százalékos szemveszteséggel szüretel, és napi 16 órás műszakban 4 hektár termését szedi le, a termést pedig ládákba rakja. A feketeribizlit felvásárló Debreceni Konzervgyár — amely anyagilag is támogatta a gép beszerzését — igen elégedett a leszedett gyümölcs minőségével. Az Orion Gyár arra készül, hogy az év végéig a tervezettnél 5—7 ezerrel több színes televíziókészüléket gyárt, ha sikerül beszereznie az amerikai licenc alapján gyártott lengyel képcsöveket. A vállalat idei gyártási programjában eredetileg 45 ezer színes tv előállítása szerepelt, ebből csak 2—3 ezret exportálnak, a többit a hazai kereskedelemnek szállítják. (A Videotonban további 70 ezer készüléket készítenek, nagyrészt ugyancsak a belföldi igények kielégítésére.) Bár a szerelőszalagok folyamatosan üzemelnek, — mindössze a következő két hétben állnak le a színes tv gyártásával az Orionban, amíg a szokásos éves karbantartás tart — hónapok óta hiánycikk a színes tv. Az utóbbi időben olyannyira megnövekedett a színes készülékek iránti igény, hogy a gyártók egyelőre nem tudnak lépést tartani vele. Az Orion tervbe vette, hogy a feketefehér tévék előállítását még ebben az évben vidéki üzemébe telepíti, a Jászberényi úti gyár dolgozóit pedig gyorsított ütemben átképzi a színes tévé gyártására. Az Orion jelenleg ötféle színes televíziós készüléket állít elő, valamennyi új, továbbfejlesztett típus. Az építö- és építőanyag-ipar fél éve Az év első felében — mint az előzetes adatokat összesítő ÉVM gyorsjelentéséből kitűnik — a kivitelező építőipari vállalatok és szövetkezetek termelése lényegében a népgazdasági tervben számítottnak megfelelően alakult; a beruházás jellegű építés mérséklődött, s a felújítási munkák aránya növekedett. A kivitelezők az év első hat hónapjában csaknem 12 ezer új otthont adtak át. Ennek nagy részét, — 10 500 lakást — az ÉVM-vállalatok építették fel, s ezzel idei átadási tervük több mint egyharma- dát teljesítették. A tanácsi vállalatok 769 új otthont adtak át, százzal többet, mint a múlt év azonos időszakában, s ezzel eddig az idei előirányzat 30,7 százalékát váltották valóra. Az építőipari szövetkezetek és közös vállalatok 635 lakás építését fejezték be. Az idei átadásaik túlnyomó része, több mint 80 százaléka maradt a második fél évre. Az építőanyag-ipar elsősorban a lakosság saját építkezéseihez szükséges termékeiből bővítette termelését. A tégla- és cserépipari gyárakban, a Nyergesújfalui Eternitgyárban, és a legjobban keresett födém-béléstesteket termelő üzemekben szombat- vasárnapi műszakokkal, túlmunkával segítették a dolgozók a szállítások növelését. A tégla- és cserépipar majdnem nyolc százalékkal bővítette termelését: 58 millió téglával és egyéb falazóanyaggal többet állított elő, mint a múlt év első felében. Kemény tetőfedő anyagokból 418 ezer négyzetméterrel, s ezen belül cserépből több mint hárommillió darabbal többet kaptak a sajátház- építők az egv évvel ezelőttinél. Vasbeton födémgerendából, födémpallóból a tavalyi év azonos időszakához viszonyítva 24—25 százalékkal többet szállítottak az építőknek. Hőszigetelő gyapotból és rostból 70, hengerelt sík- és profilüvegből 17 százalékkal bővítették a termelést. Az üveggyárak fontos igényt elégítettek ki azzal is, hogy húzott síküvegből 6, a konzerviparnak szükséges csomagolóüvegből 11 százalékkal többet gyártottak. A kisvállalkozások és a nagyvállalatok Valamelyest csillapodtak a viták a kisvállalkozások körül. Nyilván azért is, mert már menet közben is kiderült, hogy nem végeznek e társaságok, társulások haszontalan munkát, s legfőképpen nem óhajt minden nagyipari munkás és szövetkezeti tag gmk-ban vagy szakcsoportban dolgozni. Kiderült az is, hogy az esetek nagy többségében szó sincs a gyakorta felháborodással emlegetett mesés jövedelmekről, szó van viszont arról, hogy a tisztes jövedelemtöbbletért ugyancsak tisztességes teljesítményt kell nyújtani. Máskülönben miként lenne lehetséges, hogy e kisvállalkozások árbevételei tavaly majdnem megötszöröződtek, és nem azért, mert e társaságok gombamódra szaporodnak, hanem mert a teljesítményeik jóval magasabbak, mint például a nagyiparban szokásos átlag. Az adatokat egyébként a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságán készült, és a kisvállalkozások tavalyi működését taglaló elemzésből idéztem. Készítői kategorikusan cáfolják azt a hiedelmet is, hogy a vállalatok munkaerő-gazdálkodói számára a kisvállalkozások valóságos végveszélyt jelentenek. Feketén- fehéren bizonyítható, hogy nincs — s hadd tegyem hozzá: sajnos nincs — számottevő verseny a nagyvállalatok és a kisvállalkozók között. Az utóbbiak nem jelentenek különösebb aggodalomra okot adó keresletet a munkaerőpiacon: a mintegy 180 ezres létszámból mindössze 24 ezren dolgoznak főállásban a kisvállalkozásoknál. A többiek mellékállású alkalmazottak. No de mennyiért dolgoznak e társaságok fő-, vagy mellékállású tagjai? A tavalyi számok szerint a jövedelmek nagyon tág határok között mozognak. A kisvállalkozások majdnem 40 százalékánál a havi átlagjövedelem 1000 forint alatt van és mindössze 6 százalékánál haladta meg a havi 9000 forintot. Ez a jövedelemtöbblet — akár csak ezer forint, akár annál lényegesen több — bizony hozzájárult ahhoz, hogy enyhültek az iparvállalatok és a szövetkezetek munkaerőgondjai. A vállalati gazdasági munkaközösségek és a szövetkezeti szakcsoportok ugyanis — minden ellenkező fel- tétlezéssel szemben — igenis létszámstabilizáló hatásúak. Nem véletlen, hogy újabban elhalkultak a termelőszövetkezeti melléküzemek miatt korábban hangosan panaszkodó vállalatvezetők. Az imént jelzett jövedelemtöbblet mögött persze többnyire hasznot hajtó, és a nagyiparhoz képest sokkal megfontoltabb, sokkal takarékosabb gazdálkodás fedezhető fel. Az egységnyi árbevételre jutó termelési költség jóval kisebb, mint a hagyományos gazdálkodó szervezeteknél. Az se mindegy, hogy e kisvállalkozások meglepően kevés alkalmazottat — köznyelven fogalmazva: irodistát — foglalkoztatnak. De vajon jó-e a kisvállalkozások tagjainak, hogy ilyen vállalkozási formában dolgozhatnak? Nos, nem egyértélműen... Az anyagilag nem túlzottan tehetősebbeket gyakran sújtja, hogy megrendelőik — sokkal tehetősebb nagyvállalatok — nem, vagy csak késve fizetnek az elvégzett munkáért. S a kisvállalkozásokat a csőd miatti megszűnés veszélye is fenyegeti. Két év alatt ezer vállalkozás „dobta be a törölközőt", mert nem kaptak elegendő megrendelést, vagy mert a várható nyereséget, az üzleti érvényesülést illetően alaposan elszámították magukat. Esetükben ugyanis kíméletlenül érvényesül a vállalkozói kockázat, a versenyhelyzet miatti bizonytalanság ... ... csak erről a kelleténél kevesebbet beszélünk. VÉRTES CSABA Községi pártvezetőségi ülés az üzemben Korszerű fafeldolgozó Csibrákon Ez a parketta hazai felhasználásra kerül. A kurdi pártvezetőség menetközben is figyelemmel kísérte a társközség Csibrákon folyó nagy beruházást (a „nagy” jelző ez esetben indokolt, hiszen egy kis faluban meglehetősen ritka a közel ötvenmillió forintos beruházás). Most, fél évvel a munkák befejezése után helyszíni ülésen tájékozódott arról, mit „hozott” az erdő- gazdaságnak, de főként a falunak ez a jelentős befektetés. Így a kérdések is kétirá- nyúak voltak. Egy részük az üzem életére vonatkozott, — milyen a munkáslétszám ösz- szetétele, helybeliek-bejárók, közvetlen termelők és adminisztratívok, férfiak-nők aránya, milyen eredményei vannak a gazdálkodásnak, hogyan fejlődik az export... —, a másik része arra irányult, hogy milyen hatással van a megnagyobbodott, korszerűbbé vált üzemnek a falu életére, fejlődésére. A válaszok pozitivek voltak. Hasznos a gazdaságnak is, a községnek is, hogy kialakítottak itt egy korszerű, faipari viszonylatban középüzemnek nevezhető fafeldolgozót. Különösen a község és a társközségek vezetői „nyugtázták” és „igazolták” elégedetten azt a megállapítást, hogy míg tíz-tizenöt évvel ezelőtt sokan úgy látták, Csibrák is Gyűrűfű sorsára jut, most sorra épülnek az új házak, megújulnak a régiek, üzemorvosi rendelője — hatszázezer forintot fordított berendezésére a gazdaság — javítja a község egészségügyi ellátását, a gazdaság segítségével és a lakosság összefogásával létesülő vízmű pedig nemsokára az ivóvízellátást. A csibráki üzem „őse” a kurdi vasútállomás mögött létesített 2—3 szalagfűrészes fagyártmányüzem volt, amely márt a hatvanas években sem tudta sem mennyiségben, sem minőségben kielégíteni a növekvő piaci igényeket. Ezért döntött a Gyu- laji Állami Erdő- és Vadgazdaság vezetése, hogy kis kapacitású, de magasabb technológiájú fagyártmányüze- met hoz létre, mégpedig Csibrákon, egy már hosszabb ideje kihasználatlan lóistálló átalakításával. Az üzem folyamatosan bővült, nőtt a dolgozók létszáma is, ötven- ről száz főre. Ekkor a szociális létesítmények építése került előtérbe, meg is épültek a mintegy százötven dolgozó „kiszolgálására” alkalmas fürdők, öltözők, üzemi konyha, orvosi rendelő és iroda, valamint az egymillió kalóriás kapacitású hőközpont. Közben bővítették, lebetonozták és részben lefedték a tárolótereket, ami lehetővé tette a targoncás anyagmozgatás megvalósítását. A hetvenes évek végén döntött a gazdaság, hogy új termelő üzemet létesít és azt felszereli egy korszerű, „Es- terer” keretfűrész-gépsorral, közel ötvenmillió forintot fordítva — teljesen saját erőből, bankhitel felvétele nélkül — a beruházásra. A szerelési munkák a múlt év végén fejeződtek be, a feldolgozó kapacitás évi 11 ezer köbméterről 18 ezerre nőtt. A termelési érték a kezdeti 6—8 millió forintról évi 60 millióra emelkedik. Az idén ez még nem valósul meg teljes egészben — az első fél év a felfutás ideje volt — de jövőre már meglesz a hatvanmillió. Az üzem már szinte a kezdettől fogva kereste az exporttermelés lehetőségeit. Először csak cser rakodólapalapanyagot exportáltak a nyugati országokba, majd — különösen az utóbbi években — folyamatosan bővült a „skála”. Ma a legnagyobb külföldi vevők a svéd cégek — részükre cser küszöblécet, tölgy és cserparkett-frízt szállítanak, az NSZK-ba és Ausztriába főleg szőlőtám- oszlopot és bútorlécet (ez utóbbi meglehetősen értékes termék, ám a minőségi előírások is szigorúak: amelyikben akár egy milliméteres gö- csöt talál a vevő, már selejt- nek számít). Indítanak innét Olaszországba is szállítmányokat, legutóbb pedig egy belga céggel folynak üzletkötési tárgyalások. Teljes termelésének 20%-át gyártja exportra a csibráki üzem. Minőségi reklamáció már évek óta nem fordult elő. A hazai piacra főként parkettát gyártanak. De készül itt talpfa is a MÁV-nak és fűrészáru a TÜZÉP-ek megrendelésére. A korszerű technika megköveteli a dolgozók szakképzettségének emelését. Az utóbbi időben három betaní- tottmunkás-tanfolyamot rendeztek, amit nyolcvan dolgozó végzett el eredményesen. Egyébként rendkívül alacsony az alkalmazotti létszám aránya, a százharminc dolgozóból mindössze öt a műszaki irányító, négy az adminisztratív és kettő a fizikai állományú csoportvezető. A nődolgozók aránya 46%, és mint Pálflavi Pál telepvezető elmondta, sokan végeznek közülük olyan munkát, amit korábban férfiak láttak el, és általános tapasztalat, hogy ügyesebben kezelik a gépeket, mint a férfiak. Gazdagodott a falu és környéke a csibráki beruházással. És minden feltétele megvan annak, hogy a korszerűsített üzem eredményesen gazdálkodjék, tevékenysége „kisugározzon” környezetére — állapította meg a pártvezetőség. Kötegelik az NSZK-exportra készült tölgy bútorlécet. A pártvezetőség tagjai az új üzemcsarnokban működő gatter fűrésznél
