Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-18 / 167. szám
2 tvÉPÜJSÁG 1984. .július 18. Demokrata konvenció Bírálják Reagan külpolitikáját és a lenwerkezési hajszát A Reagan-kormányzat külpolitikáját és a fegyverkezési hajszát bírálta hétfőn San Franciscóban Jimmy Carter volt amerikai elnök és Mario Cuomo New York-i kormányzó. Cuomo a demokrata párti elnök jelölő konvenció első napjának fő szónokaként a párt programjának főbb tételeit ismertette. Carter beszédében mindenekelőtt arra figyelmeztetett, hogy miközben Amerika „az időleges fellendülés illúziójában él”, a kormányzat minden munkanapon egymilliárd dollárral többet költ el, mint amennyit bevételez — a világtörténelem legnagyobb költségvetési deficitjét halmozta fel. Csaknem elkerülhetetlen, hogy az Egyesült Államok új elnöke gazdasági válsággal találja szembe magát — figyelmeztetett Carter. Kemény szavakkal illette utódjának külpolitikáját is, mondván, hogy 1979 óta kevés reális erőfeszítés történt a világ nukleáris arzenáljának csökkentésére. Mario Cuomo New York-i kormányzó Reagant a történelem legnagyobb katonai költségvetésének megvalósításában mondta vétkesnek. Miközben a Demokrata Párt vezető politikusai a reA U. S. News and World Report karikatúrája a Mondáié és Hart ellentétei által megosztott demokratákról publikánus kormányzat kül- és belpolitikáját ostorozták, San Francisco utcáin újabb nagy tüntetés zajlott le. A város főterén tízezrek követeltek hatékonyabb szociális és külpolitikát mindkét nagy polgári párttól. A tüntetők egyebek között „Nekünk sem demokrata, sem republikánus reaganizmus nem kell!” és „El a kezekkel Közép-Ameri- kától!” jelmondatokkal vonultak fel a maguk „népi konvenciójára”. ANZUS-üiés Wellingtonban Erélyes nyomás az új kormányra Pertini és a pápa „sítúrája” Jelentős biztonsági intézkedések, a sajtó, a hírközlés teljes kizárása közepette került sor Sandro Pertini olasz köztársasági elnök és II. János Pál idei harmadik találkozójára. A kedd reggeli olasz lapok részletesen tárgyalták az eseményt és azt latolgatták, hogy a kölcsönös tisztelet és a természet kedvelésén kívül mi indokolta a sok tekintetben „rendhagyó” találkozót. Pertini és a pápa eszmecseréjére ugyanis az észak-olaszországi dolomitok egyik menedékházában, 3300 méter magasban került sor. A lapértesülésekből kitűnik, hogy a pápa sítúrája sikeres volt. II. János Pál kedden is folytatta pápaságának (hivatalosan) első sítúráját. Az új-zélandi Wellington- ban kedden úgy ért véget az ANZUS-paktum külügyminiszteri tanácsának szokásos évi ülése, hogy nem oszlatták el az Egyesült Á-llamok, Ausztrália és Üj-Zéland 33 éve létrehozott katonai szövetségének fennmaradásával kapcsolatban felmerült kételyeket. A kétnapos tanácskozásról kiadott záróközlemény szerint a „szövetséges repülőgépéknek és hadihajóknak a tagállamok repülőtereire és kikötőibe való bejutása lényeges a szövetség további hatékony működése szempontjából”. Ennek a kitételnek a címzettje a múlt heti választáson győztes és így az új kormányt megalakító Üj-zélandi Munkáspárt. Vezetője, David Lange megválasztott miniszterelnök többször is kijelentette: pártja óéiul tűzte ki az atomfegyverrel felszerelt amerikai hadihajók kitiltását az ország kikötőiből, a paktum újratárgyalását, valamint atomfegyvermentes övezet létrehozását a Csendes-óceán déli részén. A wellingtoni tanácskozás résztvevői nem hivatalos nyilatkozataikban úgy vélekedtek, hogy a leendő új-zé- landi kormány álláspontja a paktum fennmaradását veszélyezteti. George Shultz amerikai külügyminiszter kedden kijelentette, hogy „valójában nincs semmi újra tárgyalni való ... Miféle katonai szövetség az, ahol a tagállamok katonai erői nem léphetnek kapcsolatba egymással?” — kérdezte, megerősítve a benyomást, hogy az amerikai kormány erélyes nyomást gyakorol az új-zélandi kormányra az ANZUS változatlan fenntartásáért. PANORÁMA BUDAPEST Dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter meghívására kedden hazánkba érkezett dr. Abdullah Ahmed Bikair, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság egészségügyi minisztere. PÁRIZS Mauroy francia miniszter- elnök kedden este benyújtotta kormánya lemondását. Mitterrand elnök a lemondást elfogadta és Laurent Fabius eddigi ipari és kutatási minisztert bízta meg az új kormány megalakításával. WASHINGTON Korszerűsítik a Moszkva és Washington közötti közvetlen összeköttetést, az úgynevezett forró drótot. Erről kedden írt alá Washingtonban megállapodást Viktor Iszakov, a Szovjetunió washingtoni nagykövetségének ideiglenes ügyvivője és Kenneth Dam amerikai első külügyminiszter-helyettes. VARSÓ Jerzy Urban, a kormány szóvivője bejelentette: az államhatalmi szervek megértéssel fogadták a Hazafias Nemzeti Üjjászületési Mozgalomnak azt a hétfői felhívását, hogy a népi Lengyelország megszületésének 40. évfordulója alkalmából hirdessenek széles körű amnesztiát azok számára, akik politikai megfontolásokból követtek el bűncselekményeket, továbbá a társadalmilag kevéssé veszélyes köztörvényes bűncselekmények elkövetői számára. AMMAN A jordániai látogatáson tartózkodó Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke kedden Am- manban rendezett sajtóértekezletén közölte, hogy Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtit- kár tervet dolgozott ki az arab—izraeli konfliktus békés rendezésére. HANOI A fokozódó szabotázsakciók miatt meg kell .erősíteni a vietnami iparvállalatok és a fontos gazdasági objektumok védelmét, szögezte le Pham Hung vietnami belügyminiszter azon a Hanoiban rendezett értekezleten, amelyen a minisztériumok, a főhivatalok és a tömegszervezetek képviselői vettek részt. Andrej Gromiko köszöntése Az Elnöki Tanács Andrej Gromikónák, az SZKP KB Politikai Biozttsága tagjának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke első helyettesének, a Szovjetunió külügyminiszterének a magyar és a szovjet nép testvéri barátságának elmélyítése, a béke és a szocializmus ügyének előmozdítása terén szerzett kimagasló érdemeiért, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára táviratban köszöntötte ez alkalomból Andrej Gromikót. Várkonyi Péter külügyminiszter ugyancsak kifejezte jókívánságait. Moszkvában Lenin-rend- del tüntették ki Andrej Gromikót születésnapján. Mitterrand ellentámadása Kedd esti kommentárunk. \ Hűvösre fordult az időjárás Franciaországban. Kedd hajnalban például Párizsban mindössze hét fokot mértek, de a politikai klíma is meglehetősen zord. Heves viharok tombolnak a múlt hét óta, mindenekelőtt a pártok berkeiben, azt követően, hogy Mitterrand elnök — sokak számára váratlanul — úgy döntött: visszavonja a rendkívül vitatott iskolatörvényt és szeptemberben népszavazást kíván tartani, amihez viszont módosítani szeretné az alkotmányt. Mindkét lépés szükségszerűnek látszik. A szocialista— kommunista kabinet meglehetősen nehéz helyzetbe került: az oktatási törvénytervezet hatalmas fölzúdulást keltett a jobboldali ellenzék körében. Csaknem egymilliós tömegtüntetést rendeztek az iskolatörvény ellen, s a megmozdulást támogatta a francia egyház is. Az iskolatörvényt a baloldali többségű nemzetgyűlés egyszer már elfogadta. A szenátusban viszont aligha sikerült volna megszavaztatni, lévén ott jobboldali többség. Az ellenzék követelte: tartsanak a törvény- tervezetről népszavazást. Igenám, csakhogy a francia alkotmány erre nem nyújt lehetőséget. Mitterrand rendkívül ügyes taktikai érzékkel elébe ment a vita további elfajulásának. Meglehet, kissé túlfeszítette már a húrt, de döntése mégis bölcs húzásnak tűnik. Ha ugyanis szeptemberben a módosított alkotmány értelmében megrendezik a népszavazást Franciaországban, ez elől a jobboldal semmiképpen nem térhet ki. Az ellenzék úgy érvéit: a közelmúltban bizalmi szavazással jóváhagyott sajtótörvény és a most visszavont iskolatörvény sérti a szabadságjogokat. Mindez persze, a jobboldal átlátszó és könnyen cáfolható manővere: a sajtótörvény ugyanis nem másról intézíkedik, mint a nyomtatott sajtó pluralisztiíkusabbá tétélérői, a tőkés monopólium megrendszabályozásáról. Az Oktatási törvény- tervezetben a jelenleginél jobban különválasztották volna az állami és az egyházi iskolákat, ugyanakkor a magánkézben lévő iskoláknak — amelyek rendszerint egyházi intézmények — lehetővé tette volna, hogy az oktató személyzet állami státuszba kerüljön. Nyilvánvaló, hogy a jobboldali ellenzék mindkét ügyben csupán ürügyet keresett a baloldali francia kabinet és személy szerint a Mitterrand elnök elleni támadásra. Kétségtelen, hogy az ország gazdasági helyzete nem rózsás: az élet- színvonal stagnál, egyes nagyvállalatok súlyos deficittel küszködnek, az infláció ütemének növekedését is csak az utóbbi hónapokan sikerült visszafogni. A hátralévő hetekben ezek a témák — súlyosbítva a munkanélküliség okozta gondokkal — bizonyára rendkívül élesen fogalmazódnak majd meg, a népszavazás pedig csupán a kereteket alkotja az erőpróbákhoz. Az ellenzék valójában azt szeretné kierőszakolni, hogy Mitterrand politikája fölött ítéletet mondjon. Bizonyos mértékig persze az elnök is kockázatot vállalt. Legutóbb az Európa-parlamenti választásokon a baloldal jelentősen visszaesett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Mitterrand kezdeményezése ne kecsegtetne a siker reményével. A megfelelő időben indított ellentámadás, valószínűleg az ellenzék soraiban is zavart keltve, visszahódíthatja a bizalmat a baloldal számára. Sztrájk-háttér az NSZK-ban Fölöslegessé «falnak Filléres adományokat gyűjt Frankfurt bevásárlóközpontjában e gy munkanélküli A napokban magyar újságíró-küldöttség tért haza az NSZK-ból ahol a minisztériumokon kívül az ipar, s a bankok fellegváraiban, tudományos intézetekben és szerkesztőségekben sikerült sokféle választ kapni számos kérdésre. Közülük az egyik legfontosabb a isztrájkokkal függött össze. Erről, az erre kapott válaszokról az alábbiakban számol be a küldöttség tagja. Gyárak álltak le, hiányoznak a megszokott újságok. A bejárati kapukat szervezett üzemi őrségek vigyázzák. Az utcákon aláírásokat gyűjtenek. A tulajdonosok pedig egyfajta válaszként azokat a dolgozókat küldték el, akik bár nem akarnak sztrájkolni, de az üzem szervezetében fölöslegessé váltak: nem kaptak álapanyagot, vagy nincs, aki utánuk következne a termelési futószalagon. A négyszázezer ember szervezett, két hete tartó megmozdulása kompromisz- szumos megegyezéshez vezetett. A szakszervezet képviselői és a munkáltatók megbízottai megállapodtak egymással: 38,5 órára csökkentik jövő áprilistól a jelenlegi 40 órás munkaidőt. Hozzátartozik a képhez, hogy a negyvenórás hivatalos munkaidő többek szerint Klaus Schäfer: „elvesztették állásukat.. gyakorlatilag inkább a 41, s eredetileg 35 óráért szálltak síkra a dolgozók. összességében igen ellentmondásos helyzet állt elő. Kétségtelenül bebizonyosodott a szakszervezetek ereje. S miután a dolgozói érdekek védelmére szélsőséges eszközökhöz, a sztrájkhoz kellett folyamodniuk, tetemes veszteségek is érték a társadalmat. Münchenben a világhírű IFO gazdaságkutató intézetnek már most újra kell értékelnie idei előrejelzéseit. Tavasszal még 3 százalékos gazdasági növekedést jósoltak az NSZK-ban. A módosítások fél százalékkal csökkentik az arányszámot s még nincsenek adataik a kiisebb üzemekből, illetve a nyomdákból. Sok helyen a kiesett munka nagyságánál is jelentősebb a termelésnek az a lassulása, ami ilyenkor szükségszerűen bekövetkezik. A sztrájkhelyzettel felszínre törő problémák súlyosabbak annál, hogysem ezeket egyik napról a másikra meg lehessen oldani. Az eredők igen mélyre nyúlnak: a tudományos-technikai forradalmat szenvedi meg egy tőkés társadalom napról napra az élet különböző pontjain. Az automati- kák, robotok robbanásszerűen szorítják ki munkahelyéről az embert. Ennek az árát talán a legközvetlenebbül 2,3 millió munkanélküli fizeti. — Sőt, többen vannak — egészíti ki a hivatalos helyzetképet Klaus Schäfer, a Szakszervezeti Szövetség Gazdasági és Társadalomtudományi Intézetének munkatársa. — Azokat is ide kell sorolni, akik elvesztették állásukat, s még nem jelentkeztek a munkaügyi hivataloknál. A munkanélküliek és a hozzátartozóik nagy része igen érzékeny anyagi veszteséget szenvedett. A sztrájkok egyik célja éppen az, hogy a munkaidő csökkentésével a vállalkozók rákényszerüljenek a foglalkoztatottak számának növelésére. De a végbemenő technikai fejlődés és racionalizálás következtében ez sem hozhat teljes megbékélést. Az intézetben dolgozó 32 szakszervezeti kutató egyike az úgynevezett holland modellt tartja elfogadhatónak a jelenlegi helyzetben, ami átlagosan 38—38,5 órás munkahetet jelent egész évre vetítve. A vállalatok termelési feladataitól függően ez lehet kevesebb, de akár 44 óra is időszakonként. A munkanélküliség gondjainak enyhítése csak az egyik teendő. A fölmérések szerint túl intenzíven dolgoznak az NSZK-ban: a foglalkoztatottak felének nyugdíjkorhatár előtt egészség- ügyi panaszok miatt ki kell lépnie munkahelyéről, s csak ötven százalékuk éri meg a nyugdíj folyósítását. Helyi munkaalkalom hiányában négy-ötmilliónyian ingáznak, s a hosszú oda- visszautazások miatt szinte ki vannak zárva a közösségi életből. A szakszervezeti kutató- intézetben ezeket is az orvoslásra váró gondok-bajok közt vizsgálják. HALÁSZ FERENC
