Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
1984. július 14. IvEPÜJSÄG 13 I.Csernyavszkaja: A megvalósult álom KISS BENEDEK: Kis babonák Bal fülem csendül: jóhír! jóhír! Cseng, cseng a jobb fül: balhír! balhír! Bal fülem csendül — cseresznye ropog, csendül a jobb fül — jégeső kopog. Citera zendül, furulyaszó sír — balhír: jobb fül, bal fül: jóhír! A kréta kezdetben nagy és vékony. S ahogy múlik az idő, mind kisebb és kisebb lesz. Végül fehér por lesz belőle, amelyet eltüntet a szivacs. De előtte még apró, maradék krétaként szolgál. S ezt a kis krétavakarcsot nagyon szeretik a gyerekek. Az is mondhatnám, hogy ez a rokonszenv kölcsönös. Kezdetben a kréta a kartondobozban fekszik. Együtt a többi nagy és karcsú társával. Ott fekszenek, és arról ábrándoznak, hogy milyen sok szép dolgot fognak rajzolni életük során. Tengert matrózokkal és hajókkal, amelyek a távoli mészkősziklák felé tartanak, a napot, amint a tisztán kékló égbolton ragyog, és léghajót sok apró zászlóval. Léghajót, amint a bárányfelhők között a magasba emelkedik. S száll a házak, kertek, lugasok felett. Szerette volna lerajzolni a virágokat, egy hatalmas fehér ejtőernyőt, az alagutat, mikor kifut a vonat, fehér lepkéket... Minderről csak ábrándozott a nagy kréta, és várta, várta türelmetlenül, hogy mikor lesz már módja lerajzolni mind-mind ezeket a szép dolgokat. Aztán jöttek az emberek, kivették a krétát a dobozból. Háromszögeket, négyszögeket rajzoltak vele, betűket és számokat írtak, aztán ismét háromszögeket, szakaszokat, párhuzamos vonalakat. .. és újra számok, számok kerültek a táblára. A kréta ekkor ezt mondta magában: semmi baj, hisz ez nem tarthat örökké. Egyszer majd jön valaki, aki egy madarat rajzol velem, meg léghajót apró zászlókkal, felhőt és tengert matrózokkal, hajót és lepkét, kertet lugasokkal. Csak ki kell várnom, hisz még előttem van az egész élet. Ismét jönnek az emberek, s nincs vége a négyszögeknek, a számoknak és a betűknek. A kréta egyre kisebb lesz, most már félni kezd, hogy nem rajzol ő soha tengert, madarat a fán, de még egy icipici fehér felhőt sem. És elkövetkezett az az idő, amikor csak egy kis göm- böcske maradt belőle. Most már senkinek nem kell, ott hever a nagyobb kréták között. Aki írni akar a táblára, nem őt választja. Már régen nem írt egyetlen számot, betűt sem. S hirtelen megjelent egy kéz, amely megfogta a kis krétacsonkot. Valahova bedugta, ahol olyan sötét volt, mint a zsákban. A kréta ezt mondta magában: no, itt a vég. Elvisznek a táblától, soha nem fogok most már rajzolni. Az utolsó reményét is elvesztette. Akkor ismét megfogta egy kéz, s kitette a napvilágra. Gyerefchangokat halott, egy gyereknadrág zsebéből került a fényre, s mielőtt felocsúdott volna, valaki sugárözönnel ragyogó napot rajzolt vele a járdára. Aztán egy nagy léghajót soksok zászlócskával. S az apró krétacsonk úgy érezte, hogy maga is röpül a boldogságtól, ő is száll a hatalmas, vidám léghajón, röpül valahova az ismeretlen messzeségbe. Higgyétek el, létezik valami különleges barátság a gyerekek és az apró krétadarabok között. Atányi László fordítása Kerékpárok reneszánsza Mikor biciklire pattansz, bizonyára nem gondolsz arra, hogy egyszer a messzi Oroszországban a kerékpár ősének köszönhette valaki a szabadságát. Történt ugyanis, hogy 1801-ben egy jobbágy kétkerekű pedálos masinát szerkesztett, s ezen maga kariká- zott Pétervárra a cár elé. Az uralkodót annyira meglepte és elbűvölte a találmány, hogy a jobbágyot felszabadította a szolgasor alól. Ám nem ez volt az első kísérlet, hogy az embert megkíméljék a gyaloglás fáradalmaitól. Sivrac, francia gróf már 1790-ben bemutatta a gyorsfutót. Ezen a két kereket egy deszkaülőke kötötte össze. A gróf futott pár métert a kétkerekűvel. majd nagyot dobbantva felpattant az ülésre, és jó tíz métert gurult. A konstrukció akkora tetszést aratott, hogy sokáig ebben a formában használták. Pedál, lánckerék, kormányszerkezet és fék csak később került a biciklire. S hosszú időnek kellett eltelnie, mire a kerekeket gumiabroncs borította. Eleinte a pedálokat az első kerékre szerelték, természetesen nehéz volt tekerni, ezért folyton növelték az első kerék méretét. Végül már két méter magasan ült a vezető. Zavartalanul gyönyörködhetett a tájban, de nagyot is eshetett. A vakmerő, vir- tuskodó férfiak mégsem tértek át szívesen az alacsony, biztonságosabb kerékpárra. Végül ez utóbbi nagyobb sebessége győzte meg őket. Miután elterjedt a maihoz hasonló bicikli, versenyeket is rendeztek. Az első hivatalos erőpróbát Ruen és Párizs között bonyolították le. A győztes „száguldó” tempója ma mosolygásra késztet: 11 km/óra sebességgel nyerte meg a versenyt. Számtalan fogadást is kötöttek, elsősorban az angolok, akik bármikor bármire szívesen fogadnak. így került sor egyszer egy szamaragoló és egy kerékpáros gyorsasági versenyére még a múlt század vége táján. A különös vetélkedőt a szamaragoló nyerte, fél órával előbb ért célba a ke- rekezőnél. Zala József: Petőfi-vers Ha az elszakadt láncszemeket helyes sorrendben fűzitek egymás mellé, a betüpárokat összeolvasva Petőfi Sándor egyik versének címét kapjátok eredményül. Mi a vers címe? A megfejtés Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtését lásd a fenti ábrán! Gyorsfutó 1818-ból Az autók és repülőgépek kábulatában sokáig por lepte a kerékpárokat, ám mostanában újra felfedeztük. Olcsó és környezetkímélő közlekedési eszköz, de csak akkor, ha betartjuk a közlekedés szabályait. Különösen fontos, hogy ti, biciklisták mindent tudjatok, ami a KRESZ-ben áll, mert hazánkban alig van külön kerékpárút, s így a közúti forgalomban kell közlekednetek. Fontosak a biztonsági előírások is. Ezért, ha még nem volna, sürgősen szereljetek a kerékpárotokra előre fehér, hátra vörös fényű lámpát. S mivel ezek fényereje attól függ, milyen sebességgel hajtjátok a pedált, nem árt, ha ezek alá fehér, illetve piros prizmát raktok. A lámpákra nemcsak azért van szükség, hogy lássatok vezetés közben, hanem, hogy látszódjatok. Azaz mind a szembejövő, mind az utá- natok hajtó járművekből jól feltűnjék, hogy az út szélén egy biciklista halad. Mielőtt útnak indultok, mindig ellenőrizni kell a gumiabroncsokat és a fékek állapotát. Rossz fékkel és hiányos felszereléssel ne rójátok az utakat, mert saját életeteket veszélyeztetitek. Érdemes a KRESZ-könyvet és feladatgyűjteményt alaposan tanulmányozni. Ha már ismeritek, nyugodtan nekivághattok nagyobb kirándulásoknak is. CSAKY IDA AZ ORSZÁGOS SZAKIPARI VÁLLALAT PAKSI ÜZEMÁGA SZIGETELŐ ÉS FESTÖ-MAZOLÖ * SZAKMÁKBAN betanító tanfolyamot szervez 1984. augusztus és szeptember hónapokban. Azon munkavállalók jelentkezését várjuk, akik 8 ’ általános iskolai végzettséggel rendelkeznek és Paks térségében ilyen jellegű munkát kívánnak végezni. Bérezés a vállalati kollektív szerződés szerint. Munkásszállót biztosítunk. Jelentkezés a Paksi Atomerőmű 0RSZAK-» kirendeltségén. (454) A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat vasbeton előregyártó üzeme l o« JJ két műszakba \b Á\J ENGEDMÉNYES felvesz VÄSÄR panelgyártó A BÄV-NÄL munkakörbe: július 18—21-ig — KŐMŰVESEKET kályhák, ÉS teatűzhelyek, — BETANÍTOTT szovjet férfi-, női MUNKASOKAT. kerékpárok, továbbá asztalosháztartási edények, üzemeinkbe: — ASZTALOS 40—50 százalékos SZAKMUNKÁSOengedménnyel KÁT. kaphatók. Jelentkezni lehet: a vállalat munkaügyi Árusítás Szekszárd, osztályán. Garay tér 16. szám alatt. Szekszárd, Tartsay V. u. 10. (579) (149) \ A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat, Szekszárd, értesíti leendő megrendelőit, hogy Tamási Deák F. u. 38. szám alatti székhellyel építőipari leányvállalatot alapít. A leányvállalat neve: TÁÉV Tamási Építőipari Leányvállalata A leányvállalat 1984. július 1. napját követően vállalja magasépítési, lakásépítési, termelőberuházási, kommunális építési, épület- :enntartási és korszerűsítési munkák végzését. A leányvállalat felvételt hirdet építőipari szakmunkások és betanított munkások részére. Jó kereseti lehetőség. Várjuk t. megrendelőink szíves jelentkezését. Érdeklődni lehet: Tamási, Deák Ferenc utca 38. alatt. (SZÖVÁL-központ.) V (218)
