Tolna Megyei Népújság, 1984. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
1984. július 14. KÉPÚJSÁG 7 Tizennyolc fejhallgatóval, hat csatornán zenét tárolják Négy lemezbarát Ahol a Ha apropót keresnénk, hogy felkeressük a megyei könyvtár zenei részlegét, kettőt is találnánk. Egyik ok, hogy el- töltsünk itt néhány órát, azaz, hogy új helyre költözött, így egy fedél alá került fenntartójával. A másik ok az, hogy szóljunk e sajátos könyvtári tevékenységről, hogy vezetője Béres Jánosné Kollár Éva éppen tíz esztendeje, hogy munkahelyéül választotta. Ez utóbbi mondat így elég szürkének hat. Beszélgetés során kiderül már az első percekben, hogy sokkal többet jelent Béres Jánosné számára a zeneműtár egyszerű munkahelynél. — Mindent — fogalmaz tömören, amikor válaszol. Részletekre bontva ez any- nyit tesz, hogy otthonára lelt az az énje is, amelyik a zenében nem tud határt húzni könnyű és komoly műfaj között, mert mindkettőt befogadja, szomjazza és az a vénája is bőséggel kap táplálékot, amelyikben egy pedagógus vére csorog. Munkáját nem egyedül végzi. Jelenlegiéi műszakban társa Ruskó- né Németh Judit, ö az irodalmi rész — vers és próza előadásának is — felelőse. Így egymást kiegészítve együtt tartják a foglalkozásokat. Zenei ismeretterjesztés. Ez a feladata ennek a részlegnek. Rendszeres felkészülést igénylő nevelői munka. Nem meghatározott adott közösség vagy közösségekben van helye, hanem óvódástól az emberi kor legfelsőbb határáig jelentkező zenei igények kielégítése, szolgálata. Szolgáltatás ez, jó, sőt kitűnőnek mondható tárgyi feltételekkel. Milyenek ezek? A zeneműtár — Szekszár- don — a megyei könyvtár Széchenyi utcai épületében az első emeleten található. A bejárattól balra jól áttekinthető, könnyen kezelhető elrendezésben a szolgáltatáshoz szükséges technikai eszközök: hét lemezjátszó, négy magnetofonkészülék a hozzájuk tartozó erősítőkkel. Ugyancsak kézközeiben a katalógus cédulákat őrző fiókos szekrényke, amely egyben térelválasztót is jelent. Mögötte a partitúrák,. zenei szakkönyvek, kották vannak. A bejárathoz viszonyított jobb oldalon körben a falak mentén a lemezek tárolására kialakított polcrendszerben 3863 darab lemezt tárolnak. Ezek előtt kapott helyet a két asztal, ahol tizennyolcán hallgathatnak fejhallgató segítségével zenét hat csatorna programjából válogatva. „Családi vállalkozásban” készült a berendezés, hiszen a férj Béres János tervei alapján saját kivitelezésben, segítséggel jött létre. Mindez komoly anyagi megtakarítást eredményezett. Világos, kényelmes hely. A korábbinál nem tűnik tágasabbnak, mégis több előnyt írnak javára. Ami a „korábbi”, az Augusz-házi elhelyezés legnagyobb gondját okozta, hogy megközelítését a csigalépcső nehézkessé tette idős emberek számára. Bár ott a Liszt Ferenc emlékszobát látogatók is bizonyos „forgalmat” jelentettek, lévén közös térben a zeneműtárral. Ez évben nyílt lehetőség, hogy a könyvtárhoz átköltöztessék, így február 7-től március 20- ig zárva volt. — Ez a helycsere visszaesést jelentett az érdeklődésben — mondja — Lovas Henrik, a könyvtár igazgatója. — A valamikori nyolcszázötven fő látogatói szám hatszázra csökkent. Elmaradtak a rendszeres vendégek, de helyettük ide, már újak jöttek. Intézmények, óvodák, iskolák igénylik leginkább szolgáltatásainkat. A helyben történő zenehallgatás mellett különböző alkalmakra — történelmi évfordulókra, jeles ünnepekre — zenei anyag válogatását, összeállítását, vagy orsós magnetofonszalagra lemezről átjátszást is vállalnak munkatársaink. Az elmúlt évi statisztika szerint 93 foglalkozást tartottak, amelyek az iskolai tanévhez alkalmazkodva a tavaszi, az őszi és téli hónapokra korlátozódtak. Ezeken a foglalkozásokon előadások hangzottak el egyebek között: Dvorak: TJj világ szimfóniájáról, Kodály Zoltán: Háry szvitjéről, afrikai népzenéről, régi magyar hangszerekről, Liszt és Szekszárd kapcsolatáról. Az országos zenei műveltségi versenyben is adtak segítséget. Más alkalommal osztályfőnöki óra keretében — a kereskedelmi szakközépiskola kérése volt — a zene és a tánc kialakulásáról, kapcsolatáról tartottak előadást az őskortól a diszkózenéig. A különös kéréseket sorolva végszóra érkezik és szinte illusztrálja az elhangzottakat Ambrus Mihály 65 éves „lemezlovas”. Kérésére orosz népzenét válogattak lemezekről, amelyeket figyelmességnek szánva a Sárközzel ismerkedő szovjet turistacsoportok részére forgat majd a „decsi nagykocsmában.” A közel négyezer darabos lemezállomány nyolcvan százaléka komoly zene. Az egyre gyakrabban jelentkező könnyűzenei igény a rockoperai és jazz-felvétele- ket tartalmazó lemezek vásárlását, beszerzését is követelte. — Akad-e kedvenc lemeze a zeneműtárosnak? Béres Jánosné válaszul feláll és határozott mozdulattal kiemel egyet a lemezek közül. A borítója viseltnek, sokat forgatottnak látszik Közben történetet mesél, amely a kedvenccé válásban meghatározó szerepet játszott. — Egy német csoport járt nálunk — törli meg a lemezt és a tűt is ellenőrzi — egy fiatal lány kérte akkor Beethoven V. zongoraversenyét, az „Emperor”-t. Én akkor még nem ismertem ezt a lemezt. A lány fölrakta a fejhallgatót, megszólalt a zene. egyszeresek potyogni kezdtek a könnyei. Utána és is meghallgattam. Többször... Fiatalok foglalnak helyet az asztaloknál. A korongon most Mendelssohn e-moll hegedűversenye forog, amit a negyedik csatornán hallgathatnak. A másodikon az István, a király rock ritmusát, a harmadikon. .. az egyesen. .. kinek-kinek kívánsága szerint, megvalósítva a közművelődési programot, hogy legyen a zene mindenkié. DECSI KISS JANOS Ambrus Mihály és Béres Jánosné „zenét cserél" |Tóth-Máthé Miklós: A csupor A szép, virágdíszítésű mázas csuprot is vitte magával az öregember, amikor legidősebb fiához, Imréhez költözött a városba. Hosszú évek óta abból itta a tejet reggelenként, hát az új helyen sem akarta másból és másként. A kenyeret gondosan a tejbe aprította, és úgy kanalazgatta ki jóízűen. — Nekem már csak így esik jól, Klárikám — mondta a menyének —, ilyen parasztosan. De nem ám csak enni jó belőle, hanem ránézni is. És végigsímítani a kezemmel, ott, ahol még az apám is simogatta. A csuprot mindig ő mosta el használat után, aztán föltette a polcra. Jól mutatott a házgyári lakás gyufásdoboz- nyi konyhájában, és valahányszor rápillantott az öregember, úgy érezte, nagyobbra nő, terjedelmesebbre. És ilyenkor a virágok helyén, a hasán, élesen kirajzolódott a régi ház, a porta és mindaz, ami már csak az emlékezetében élt. Egy este vendégek érkeztek. Imre hivatali főnöke látogatott el a feleségével, vacsorára. Jó hangulatban töltötték az időt, sokáig ott maradtak. Az öregember már régen aludt a kisszobában, amikor a két asszony kiment a konyhába kávét főzni. Na, meg egy kicsit azért is, hogy ezalatt a férjek nyugodtan beszélgethessenek a hivatali dolgok ról. — Gyönyörű — akadt meg a főnökné szeme a csupron. — Látszik rajta, hogy eredeti. Hol szereztétek? — Az apósomé — mondta Klári —, ő hozta a faluból. — Megnézhetném? — Parancsolj. Klári levette a csuprot, a főnökné forgatta, nézegette. — Az uram gyűjti az ilyesmit — mondta —, már két szekrény dugig van velük, de ettől elbújhatna valamennyi Nem adjátok el? — Tudod, ez amolyan emlék az apósomnak, még az apjától maradt. . . — Emlék? Ja, az más. . . —mondta csalódottan a főnökné és visszaadta a csuprot. Aztán bementek a szobába, és meghallgatták a főnök legújabb vicceit^ Ezután néhány parti kanaszta következett, és elmúlt már éjfél, amikor a vendégek szedelőzköd- tek. — Istenien éreztük magunkat — mondta a főnök —, legközelebb majd ti jösztök el hozzánk. A háziak lekísérték őket a kocsihoz. És ekkor Klári egy papírba csomagolt tárgyat ny újtott át a főnöknének. — Csak otthon bontsd ki — mondta, és aztán még sokáig integettek az autó után. Szép este volt, csillagos. „Másnak hordja az újságot...” Ha valaki Godena István után érdeklődik Ozorán, akkor ahány ember, annyiféleképpen titulálja. Habár kinőtt már az öcsi-korból, azért ő az öcsi, a postás. A benn- fentesebbek azt is tudni vélik róla, hogy nem postás valójában, hisz ez a fogalom inkább a hivatalvezetőt takarja, hanem 2. számú kézbesítő. Azt már kevesen tudják azonban a szőke, jó humorú, „majdnem harminckét éves” fiatalemberről, hogy munkakörének pontos meghatározása: Képesítés nélküli egyesített kézbesítő. Mielőtt túlságosan belebonyolódnánk a különféle meghatározásokba, javaslom, maradjunk a köznyelvben lassan meghonosodó kézbesítőnél. Az „erős egy éve” kézbesítői munkát végző Godena Istvánt Vár utcai lakása előtt találjuk meg, mivel éppen szabadságát tölti. Érkezésünkre abbahagyja a téglák tisztítását — amelyekből majd terasz lesz a nemrég épült ház elé — és beinvitál. A tágas, kényelmes bútorokkal berendezett szobában „faggatózunk” — eredménynyel —, hiszen megtudjuk, hogy 1970-ben érettségizett Dombóváron a Gőgös Ignác Gimnáziumban, azt követően szerkezeti lakatos szakmát tanult a szekszárdi 505. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Az inaséveket édesapja mellett töltötte, de szakmájában nem dolgozott. Helyette szorgos gyakorlással felelevenítette zongoratudását, aztán kántornak állt. — Ha máshol dolgozom, nem tudtam volna felépíteni a házam. így volt időm minden után futkosni. ___Tíz év után megváltam a kántorságtól és a Földmunkát Gépesítő Vállalatnál helyezkedtem el. — Érettségivel és egy elég jól fizető szakmával rendelkező emberből hogyan lesz kézbesítő? — provokálom, mire gyorsan meg is kapom a választ. „Elegem volt a vidékre való mászkálásokból és abból, hogy mindig máshoz kellett igazodni. Minden vágyam az volt, hogy itthon, a család közelében lehessek.” Ez sikerült is, hiszen a helyi postán megüresedett egy kézbesítői állás, így „erős egy éve” annak, hogy Godena István tölti be azt. Az eltelt időszak alatt már néhányszor megfogalmazta, hogy a legelején az volt a véleménye, ha tudja mit kell csinálni, akkor talán nem is vállalja. Aztán ahogy teltek a napok, belejött, meg is szerette és új hivatásának tekinti. Erős egy éve kézbesítő vagyok Ezt bizonyítja az az elhatározása, hogy nem akar képesítés nélküli kézbesítő lenni, hanem meg akarja szerezni a szakmai ismereteket. Ügy látszik, a Magyar Posta, amelynek az a törekvése — ehhez rengeteg segítséget, támogatást ad —, hogy állandóan emelje dolgozóinak szakmai és általános műveltségi színvonalát, jó partnerre talált Godena Istvánban. — Az elődöm arra volt büszke — fordít egyet a szón —, hogy ő vitte a legtöbb újságot. No, ez nekem is megmaradt. Ügy durván számolva száz ház tartozik a körzetembe. A kézbesítő reggelente, szombat és vasárnap kivételével, sorba rakja a leveleket, a különböző napi- és hetilapokat, — a 60 Népszabadságot, a 41 Népújságot, a 10 Népsportot, a 68 RTV-új- ságot, a 72 Szabad Földet, az 50 Képes Újságot, és a többi lapot — aztán elindul. Irány: a Szabadság tér, Kossuth utca, Horgas, Kálvária, a Hunyadi utca. — Nem ér rá az ember pletykálkodni — állapítja meg — hiszen, várnak már a kapuban. Ha kések valami miatt, mindjárt az órát nézik, hogy itt kellene már lennem. Ezért jó, ha „menetrend” szerint megy az ember. így, tartva a megszokott időpontokat — esőben, hóban, sárban is — valóban nem jut idő a hosszú beszélgetésekre és ezért nem véletlen az sem, hogy a hírt vivő kézbesítő nem mindig hoz hírt a körzetéből. Ilyenkor jön aztán az emberek csodálkozása, a „Hogyan, hogy a postás nem tudja? Estére megkönnyebbül a táska és az ember is. A címként leirt nóta idézetre emlékeztetek — tudván azt, hogy szabad idejében műkedvelő zenész is. Először „nem veszi a lapot". — Mivel menet közben nem olvashatok, így én is járatok Képes Újságot, Nép- szabadságot, RTV-újságot, Mozaikot, Nők Lapját, különböző képregényeket, a gyerekeknek pedig Dörmögő Dömötört. Este aztán szívesen elolvasgatok — mondja, majd hozzáfűzi: — Szabad időmben pedig a ház körül elbütykölgetek, meg a hobbimnak élek, zenélek. Miután ezeket elmondja, leguggol a dohányzóasztalra tett Jamaha orgona melle és tiszteletünkre különböző melódiákat varázsol elő. Búcsúzáskor pedig ennyit mond: Nem bántam meg a választásomat. Igaz, nem könnyű munka, de jóleső érzés, ha estére megkönnyebbül a táska. és vele együtt ái ember is. ÉKES LÁSZLÓ FOTÓ: CZAKÓ SANDOII
