Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-21 / 144. szám
1984. június 21. a népújság FIATALOK FI lATi m IK Pop-, jazz-, rocktalálkozó Amatőrök Tamásiban Megyénkben is igen sok amatőr zenekar működik. Vannak közöttük ismertek és népszerűek, s főként a középiskolás korosztályban, kezdők és alig ismertek is. A könnyűzenei mozgalom — más művészeti területekhez hasonlóan — igényli a rendszeres minősítést és a tapasztalatcsere lehetőségét. Ezt az igényt ismerték fel az amatőr pop-, jazz-, rocktalálkozó meghirdető szervezői, a rádió szórakoztató zenei osztálya, a Népművelési Intézet és a KISZ KB illetékes osztálya. Az amatőr művészeti mozgalom eddig úgyszólván nem is terjedt ki erre a területre, a kifejezés hallatán ma is a legtöbb ember a szavalókra, tánc- és énekegyüttesekre, irodalmi színpadokra gondol, pedig a mozgalomban szám szerint is jelentős helyet foglalnak el az amatőr könnyűzene képviselői, hát még népszerűségben. Kevés lehetőségük van arra, hogy kezdő tudásukat legalább hasznos tanácsokkal és más együttesek munkájának megismerésével gyarapítsák. Az országos amatőrtalálkozó célja, hogy segítse a közművelődés munkáját a színvonal felmérésével. A találkozó felmenő rendszerű és meghívásos. A zenekarok négy tájegységi szemlén mutatkoznak be, majd az ott kiemelkedő teljesítményt nyújtó csoportok és szólisták versenyezhetnek az országos döntőben, a Budai Ifjúsági Parkban szeptember 8-án. A teljesítményeket a Népművelési Intézet által felkért zsűri értékeli. A tájegységi szemlékről és az országos döntőről rádiófelvétel is készül. Az egyik területi döntőre kerül sor Tamásiban a hét végén pénteken, szombaton és vasárnap. A bemutatók nyilvánosak, minden érdeklődőt szeretettel várnak a Gőgös Ignác művelődési központban. Elismerések Értékelte a KISZ Központi Bizottsága a húsprogram védnökségi helyzetét, a KISZ ugyanis védnökséget vállalt az országos program végrehajtásában. Az értékelésen elismerték a Tolna megyében folyó munkát is, védnökségi kitüntetésben részesült a Szekszárdi Állami Gazdaság várdombi kerületének KlSZ-szerve- zete, és Papp Márton, a várdombi tJj Tavasz Termelőszövetkezet dolgozója. A középmezőnyben végeztek a gépi fejők országos versenyén a Tolna megyét képviselő fiatalok. Az országos döntő Szarvason, a Táncsics Mihályról elnevezett termelőszövetkezetben volt. A szakmai-politikai versenyen a gépi fejők kategóriájában a 35 résztvevő közül Szabó János, a Paksi ÁG. dolgozója 11. helyezést ért el, eggyel mögötte végzett Szécsi István, a pincehelyi termelőszövetkezetből. Épitötobor 198fl Kalocsán a helyzetváltozatlan, a hangulat jó Túljelentkezés, két régésztábor és két külföldi Oj helyzet állt elő az építőtáborokban. Néhány évvel ezelőtt nehéz volt összeszedni a keretszámot, ma meg már nagy a túljelentkezés, Tolna megyében is. Korábban csökkent az érdeklődés az építőtáborok iránt. Ennek okai világosak voltak, a szülők anyagi helyzetének javulása következtében sok volt a közös családi program. Más rétegek pedig dolgozni mentek a nyáron, pénzért. Az építőtáborokban viszont csekély volt az anyagi ösztönzés, illetve azt sem a diákok kapták meg, hanem az iskolai KISZ-bizottságok. A tábori körülmények sem voltak mindenütt ideálisak. Aztán a mezőgazdasági üzemek a zöldség- és gyümölcsszezonban egyszerűen nem tudtak volna mit kezdeni a diákok nélkül, az idén csökkent az igény, mert a dolgozók plusz munkában is vállalják a betakarítást. Gond ma is a szakközépiskolások és a szakmunkástanulók kötelező gyakorlati ideje. A helyzet javítására kezdték szervezni a szakmai Lassú Sándor nem lassan dolgozik építőtáborokat, ahova szakoktatók kíséretében utaztak a tanulók, így az egyúttal a kötelező szakmai gyakorlatnak is számít. Az építőtáborok varázsa lassan visszatért, hiszen ez az a korosztály, amely életkori sajátosságainál fogva a nap 24 óráját is szívesen tölti „bandában”. Szakszerűen megfogalmazva: a fiatalok saját társaságukban, tehát közösségben érzik jól magukat. * Kalocsán a helyzet változatlan, ami ez esetben azt jelenti, hogy a gyerekeket nagy szeretettel várták, fogadták és az ellátás kifogástalan. Hodik Károly kerületvezetővel beszélgettünk a táborról. — Szükségünk van a diákokra, a feltételek már korábban kialakultak, három faházunk munkásszállás volt, de az energiaárak növekedésével ezek fűtését nem lehetett megoldani, így döntöttünk az építőtábor mellett, ősszel a honvédség segít a betakarításban, így ki is tudModell a „pihenő” szobrához juk használni a tábort. Nálunk hagyományosan nagy a zöldségtermesztés, ide soroljuk a csemegekukoricát is. Most is hatszáz hektár van belőle, ezt pedig öntözni kell, a munkaerő kevés, tehát a diákok nélkül ezt a munkát nem tudnánk megoldani. — Most is öntöznek? — Pillanatnyilag nem kell öntözni, de a szerződés úgy szól, hogy más munkát is végeznek a diákok. Jelenleg aktuális növényvédelmi munkák folynak, ahogy ezt szaknyelven mondják. — Ez mit jelent? — Kapálást. Az öntözéshez ugyanis csak fiúkat tudunk alkalmazni, lányoknak az" nehéz munka. Tavaly koedukált volt a tábor, de a lányoknak nem tudtunk megfelelő munkát adni. — Eddig elégedettek voltak a Tolna megyei diákokkal? — Igen. Ezt az is mutatja, hogy most már harmadik éve Tolna megyével kötünk szerződést, az idén is mind a négy turnusban 60 fiatalt tudnánk foglalkoztatni, de az első kettőbe, sajnos, csak a fele jön. * A földeken a fiúk vidámak, csak az a véleményük, hogy lányok nélkül még dolgozni sem olyan jó! Igaz, arra várnak, hogy ne essen, mert akkor a hét végén már öntözni kell és az mégis férfinak való elfoglaltság, nem úgy mint a „kapazinos” gyomirtás, pedig csak a fű- szerpaprika sorából kell „kipiszkálni” a gyomot, nem is kapával, hanem kis méretű „hurulóval”, „vakaróval”, avagy „sarabolóval” dolgoznak. A brigádvezetőnek azt mondták sokan, hogy nem is tudnak kapálni, de aztán mégsem akad, aki elvállalná, hogy nem volt még ilyen szerszám a kezében, sőt többen kijelentik, hogy éppen azért jöttek az építőtáborba, mert otthon kapálni kellett volna. Az első turnus bátaszéki és dombóvári gimnazistákból áll. Többségük elsős volt, így először táboroznak, az első benyomásokkal meg vannak elégedve, „veterán” csak egy van közöttük, Wetzl Attila. — Miért jöttél el másodszor is? — Azért, mert tavaly jó volt. Tetszett a munka és összejött a banda is. Igaz, akkor lányok is voltak. — Ellátás? — A reggeli nem volt éppen jó, de jóllaktunk vele, különben minden tetszett és keresni is lehetett. A mi brigádunk második lett és hatszázötven forintot kaptunk. Van akinek — saját bevallása szerint — ez az utolsó táborozása, mivel csak volt gimnazista, oroszból ugyanis „meghúzták”, de pótvizsga helyett a „lemorzsolódást” választja. Ha csak meg nem győzik, néhány nagy klasszikus példájával, akikhez pillanatnyilag csak az iskolai kudarcban hasonlít. A táborvezető Hovorka János, a szekszárdi KISZ-bi- zottság titkára. — Az első benyomások nagyon jók, korábban is mindig jó hangulatban zajlott a tábor. A gazdaság mindent megtesz a diákokért. Jó a felszerelés, igény szerint elvisznek bennünket a közeli Szelidi-tóhoz, Kalocsán is szerveztek számunkra programot. Lesznek sportversenyek, vetélkedők, játékok. A fiúk brigádban dolgoznak. Van orvosi rendelő, ápolónő és egy katona, aki a „zajosí- tással” foglalkozik. Mellesleg meg kell jegyezni, hogy ő azon katonák közé tartozik, akiknek felettébb jó a véleménye a honvédségről és igen elégedett a „szolgálati beosztásával”. Hovorka János részletesen ismerteti az értékelési rendet, amit Háry-tallérral tartanak nyilván, a döntő értékelési szempont a munka, aztán a körletrendezés — a fiúk maguk takarítanak —, és a rendezvényeken való részvételt is ezzel „fizetik”. Kalocsán tehát az idén is vidáman és lelkesen indult be az építőtábor. * Ezerkétszáz Tolna megyei diák dolgozik a nyáron az építőtáborokban, a jelentkezők száma ezerötszáz volt. Ami nem vonzza a fiataloHovorka János táborvezető Rittlinger József a dombóvári gimnáziumból kát, ha különválasztják a fiúkat és a lányokat. Az első két kalocsai turnust ezért is nem sikerült megtölteni, illetve mert most még tartanak a szakközépiskolások és a szakmunkástanulók gyakorlatai. A legtöbben az idén is Törökbálintra mennek. Húsz fiatal Lengyelországban dolgozik és nyaral majd, még nem egészen biztosan, de valószínű, hogy húszán karl- marx-stadti cseregyerekek lesznek. Két szakmai táborban is kaptunk néhány helyet, a vendéglátóipari szakközépiskolások és szakmunkástanulók főznek Törökbálinton, néhányan pedig a siófoki I. osztályú szállodákban tölthetik szakmai gyakorlatukat. ^ MAROSI IBOLYA Fotó: Czakó Sándor Ekszerdíuat Kezdetben, a díszítő funkció mellett ugyanolyan fontos volt az ékszer jelölő szerepe. Jelölhetett rangot, méltóságot, vezető szerepet. A pénzgazdálkodás előtti időkben nem sokat törődtek az ékszerek anyagának értékével. Később azonban már annak is értékesnek kellett lennie, hogy a társadalmi, vagyoni helyzetet híven tükrözze. + Az ékszerművesség fénykorát a reneszánsz korban élte. Az értéket nemcsak az anyag, hanem a megmunkálás művészi foka is adta. A drágaköveknek ebben a korban kiegészítő, díszítő szerepük volt. A gyémántmezők felfedezése után azonban a finom ötvösmunka jelentőségét elhomályosították a drágakövek. A nemesfémek szerény keretként szolgálták a szikrázó brilleket, vérpiros rubinokat, tengerzöld smaragdokat. A középkor végére a vagyon- és rangjelző funkció érvényesült a legjobban. Az ékszerek harmadik, alapvető szerepkörét, a kultikus funkciót azonban ezekben az időkben sem homályosítja el az anyagias szemlélet. Az őskor óta töltik be az amulett szerepét. Eleinte állatcsontokat, fogakat, vagy védőszellemek kicsinyített mását viselték a bajok, betegségek, támadások ellen. Később már kombinálták „varázserő” nélküli ékszerekkel ezeket a darabokat. Nyakéken, övön vegyesen hordták őket. A betegségek, rontás elleni védőláncok, karkötők, függők mai utódai a kabalaékszerek, a szerencsemedálok. Napjainkban nem igazán divat az értékes ékszer. A módi a meghökkentőbbnél meghökkentőbb színű és formájú bizsu. Gipszkagyló fülbevaló, bőrszíj nyakék, toll-fülbevaló, biztosítótűből eszkábált kar- és bokalánc. Sokan a bizsu születését a műanyag megjelenésével kapcsolják össze, holott az kevésbé értékes anyagból készült ékszerek születése megelőzi méregdrága társaiét. Az értéktelenebb anyagokból készült ékszereknek csak díszítő és kultikus funkciójuk volt. Népi ékszereknek is nevezik őket, természetes anyagokból készültek, főképp növényi szárakból, csigákból, lószőrből, csontból, szaruból, növények terméseiből. A népi ötvösök a falu- közösség ügyesebb kezű emberei voltak. A szerényebb polgári rétegekben az utánzatok hódítottak. Fémekből is készültek ékszerek mind a falusi, mind a városi, szerényebb körülmények közt élő rétegek számára. Kedvelt alapanyag volt a réz és a pakfon, kivételesebb alkalmakkor az ezüst. Aranyékszerre ritkán telt, egy-egy jegygyűrű, aranylánc generációról generációra öröklődött. A népi ékszerek stilizált, mai változatai megtalálhatók minden modern nő kelléktárában. Divat a kerámia- nyakék, karkötő, a magvakból fűzött lánc, a lószőr- és a csontékszerek. Egyre több és több ifjú iparművész kutatja a régi motívumokat, s alkalmazza az ősi formákat. Az aranylánc rabjai ma már szériadarabokat vásárolhatnak leggyakrabban. Az egyedi formájú, kézi készítésű ékszerek árai ugyancsak borsosak. Kedvelt nemesfém lett, főleg a fiatal korosztály körében az ezüst, s a belőle készült vékony, modern vonalú ékszerek. Hatásos gyomirtó a ..kaDazin” Munka után a szobában
