Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-30 / 152. szám
1981. június 30. KÉPÚJSÁG 11 Kisfaludi Stróbl Zsigmond centenáriumára Kisfaludi Stróbl műtermében Az ifjúság szubkultúrája Száz éve, 1884. július 1-én Alsóraj kán született Ady, Maillol, Picasso kartársaként. Magyar szobrász lett, magyar szobrász maradt, de forrása a nagyvilág tágas szellemi környezete. Stróbl Alajos mesteriskoláján tanult, s hozzá hasonlóan lett a magyar köztéri szobrászat irányadó léptéke. Felkészültségét bizonyítja a reneszánsz eszközöket használó Dávidja, 1911-ből és a Finálé egyik emlékezetes kisbronzszobra. Egyenletessége, bősége pazar sorozatokat eredményezett éppen a kimagasló formai tudás révén, mely másokat egész generációkat sorkallt az elérhető optimumra. Kisfaludi Stróbl Zsigmond szobrászi tevékenysége melVénusz születési' (1923) lett korosztályokat nevelt a Képzőművészeti Főiskolán. Kezdetben festett is, de igazi közege a szobrászat lett. Kezdeményezései sokszor folytatást jelentettek, így 1912- es Kukoricamorzsolója, Arany János balladája és Hollósy Simon festménye nyomán halad, mintahogy 1913-ban mintázott Tavasza rodini örökség. 1913-as Görgey portréja mintha felmentést adna az árulás vádja alól. Arcmásai lélektani igazságokat hordoznak, nemcsak az anatómia pontos, hanem a szellemiség is hiánytalan ábrázolásában. Ez az oka a világhírének, mely elsősorban a Bemard Shaw- portréhoz kapcsolódik. A nagy angol író a fogalmazást illetően Kisfaludi Stróbl Zsigmond módszereit Phei- dasz és Praxitelesz eszközeihez hasonlítja, és a továbbiakban így ír: „Jött egy új szobrász, akinek a nevét soha nem hallottam: a magyar Stróbl. Ö mindent megtalált ami a többinél hiányzott, és egyébként éppen olyan igaz, mint Rodin a fizikai típus megalkotásában. Az én jobb és bal profilomban megtalálta a filozófust és a komédiást”. Ez a teljesség jellemzi minden arcmását és köztéri szobrát, ez az értéke, üzenete, melyet örökségül hátrahagyott. A szorgalmat, a munkát, a minőséget. Ez a tárgyszerű hiánytalanság tükröződik nemcsak az 1919- es fjászban, az 1952-es Ózdi hengerészben, Sommerset Maugham, Székelyhidy Ágoston, Venczell Béla portréjában, hanem a Kossuth- és a Felszabadulási Emlékműben Budapesten, mely maradandóvá tette Kisfaludi Stróbl Zsigmond pályáját, azt az életművet, melynek múzeumát Zalaegerszegen avatták fel, s melyet az egész világon hazánktól Moszkváig, Londonig, Dzsakartáig tisztelnek, becsülnek. Losonci Miklós A második világháborút követő nagy gazdasági fellendülés a fogyasztói társadalom kiteljesedésének időszaka. Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján azonban olyan válságtünetek jelentkeztek a nyugati világban, amelyek meglepték a korszak fiataljait. Az iskola befejeztével hirtelen nehezebb lett munkát találni, és ha sikerült is, kevesen mondhatták el, hogy erre vágytak egész életükben, miközben az utca, a reklám, a kirakatok azt sugallták, hogy gyarapodj, fogyassz, mert csak így élhetsz teljes életet. És ekkor megjelent egy olyan korosztály, amely nem volt hajlandó a rászabott szerepeket eljátszani. Hamarosan a nyilvánosság elé léptek azok is, akik érzéseiket, vágyaikat mindenki számára érthető, követhető formában meg is tudták fogalmazni. Az angliai iparvárosok munkáskerületeinek ifjúsági klubjaiban, kocsmáiban szerveződtek azok a tinédzserzenekarok, amelyek viselkedési, érintkezési mintákat teremtettek, és amelyek ezzel olyan páratlan sikereket értek el, amire még nem volt példa az ifjúsági kultúrában. A mindent megváltoztatás szándéka, a nemzedéki egység illúziója jellemzi legpontosabban a ma már legendás beat-korszakot. A Beatles, a Rolling Stones, Donovan és Joan Baez nyomán fiatalok milliói hittek abban, hogy csak alaposan fel kell forgatni a felnőttek világát, és attól az meg is változik. Ennek szélsőséges formáiban a világ visszavonhatatlanul két ellenséges táborra szakadt. Egyik oldalon a felnőttek képmutató, a technikai civilizációra és az üzletre épülő életre, a másik oldalon a tiszták, a hazugságoknak és előítéleteknek hátat fordító „virággyerekek” közösséggel, amelyek naív kol- lektivisztikus eszméktől áthatva barangolták be a világ útjait, s agitáltak a „Szeretkezz, ne háborúzz!” jelszavával. Az egység illúziója gyorsan szertefoszlott. A bálványok helyét a slágeriparosok tudományos alapossággal megtervezett bábui foglalták el. Mögöttük azonban gomba módra szaporodtak azok a kis zenekarok, föld alatti színházak, underground új- ságocskák, amelyek körül a legkülönfélébb eszméknek hódoló ifjúsági csoportok álltak. A kultúra hagyományos rétegeinek peremén, de azokat fellazítva, átjárva jöttek létre a hetvenes-nyolcvanas évek ifjúsági szubkulturális csoportjai. E kifejezés hallatán mindenki a kriminalisztikában megismert jelentésre gondol, ám a fogalom valóságos tartalma ennél lényegesen több, gazdagabb. Ezek a folyamatok — természetesen más társadalmi, gazdasági bázison — Magyarországon is lejátszódtak. A hatvanas évek elején indult a magyar beat-mozga- lom színe java. Az ötvenes évek gazdasági és ideológiai nyomásának szűntével a demokratizálódás és a társadalmi reformok kiteljesedésével kialakult a gyors sikerekre képes társadalmi cselekvés illúziója, az a jó szándékú türelmetlenség, amely egyetlen férfias tettel megválthatónak vélte a világot. A hazai beat fogadtatása sokáig ellentmondásos, zavarokkal terhes volt. A tiltás és tűrés határán azonban — az elmúlt másfél évtized tanulságai is ezt bizonyítják — magas színvonalú és sajátosan magyar ifjúsági zenei kultúra alakult ki. A társadalmi különbségek ellenére a hazai beat-mozgalom bomlásában is hasonló, ám korántsem olyan szélsőséges tüneteket produkált. A szubkultúrák az egy társadalomban, egy időben, egymás mellett élő ideolóMŰVÉSZET giailag, művészi kifejezésben, külsődleges jegyekben elkülönülő csoportokat takarnak. Csak a legutóbbi időkben is naponta találkozhatunk magukat csöveseknek, rockereknek, punkoknak stb. nevező, egymástól és minden más csoporttól elhatárolódni igyekvő fiatalokkal. Harsány külsőségeik, agresszív zenéjük és viselkedésük, a bűnözés közelségéig eljutó életformájuk ijedtséget és viszont-agresszivitást váltott ki a felnőttek nagy részéből. Nem az a kérdés vetődött fel, hogy a gyerekek miért járnak az aluljárókba, hanem, hogy ezt miért engedik meg. A szubkulturális jelenségeknek egyetlen közös vonásuk van: a tiltakozás. Ellenszegülés a világgal, amelyből csak kivonulni lehet. A társadalmi mobilitás és a gazdasági növekedés lelassulása által életrehívott jelenségek kiszolgáltatottsági érzést keltettek sok fiatalban. Szubkulturális mozgalmaik torz válaszok a bizonytalanabb helyzetre. Jelenlétük azonban nem extravagáns kinövéseik miatt figyelemre méltó. Hírt adnak, jelzéseket hoznak az úgynevezett józan többség, az átlag feszültségeiről, ellentmondásairól. Megértésük épp az utóbbiak érdekében kötelességünk. PALLAG1 SZABÓ FERENC Mikola Nándor kiállításáról Mikola Nándor 30 éve Finnországban élő festőművész tájképeiből, csendéleteiből nyílt kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban. Képeink a kiállításról: Halak Ilosvai Varga István négy évtizedes munkásságával Szentendre képköltője volt, aki a nagybányai örökséget is forrásnak használta ugyanúgy, mint a konstruktív európai eszményeket. Mindez művészetének harmonizált egysége. A művész hagyatékának első teljes bemutatására e hetekben kerül sor Szentendrén. 1895-ben született Kunhegyesen, Rippl-Rónai József tanítványa volt a Haris-közi Szabadiskolán, Budapesten, később Balló Ede korrigálta munkáit a Mintarajztanodá- ban és Pór Bertalan stúdiumait is figyelemmel kísérte. Így ötvözte rajzi tehetsége kiegyenlítéseivel a müncheni, nagybányai és párizsi hagyományokat. Emellett a természet ragadta meg képzeletét Kunhegyesen, Nagybányán, Párizsban, Szentendrén: virágok, lepkék és kertje is, az általa gondozott sok kaktusz- szal. Az Ilosvai Varga-kép mindig könnyednek tűnik. Az valójában, még akkor is, ha mindez rejtett összpontosítás, mély megfigyelések élménye alapján teremtődik. Rezdül az emberi problémákra, feljegyzi a 30-as évek munka- nélkülijeit, a kőhordó embereket, a három napszámost, az öregasszonyban testesülő nyomort. Ezen műveiben színei a barna árnyalatokra korlátozódnak. Ilosvai Varga István munkássága a szentendrei festéSzentendre kepköltöje Ilosvai Varga István emlékkiállítása szét egyik meghatározó fejezete, amit ecsetjével megérintett, abból művészet lett. Színekkel társalgott falusi utcákkal, Pismánnyal, virágokat öntöző lánnyal, s kellő fokozás után mindig látomás lett a látványból, mű az élményből. Szentendre lett választott és kizárólagos terepe —, de jelentősek korábbi teljesítményei is. 1926-ban a „Tűzvész”, 1936-ban a „Koldusok”, stoppoló nők. Portréi jellegzetesek szüleiről, modelljeiről, a kertben festő Kmetty Jánosról és önmagáról. Emberségének, művészetének üzenete, hogy színessé varázsolni életünket nemcsak lehetőségünk, hanem kötelességünk is. LOSONCI MIKLÓS önarckép Szürkés falak Kiszáradt fa Kútnyomó
