Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

1984. .június 9. Képújság 3 Pártoktatás Eredményes év után - megnövekedett feladatok előtt A pártoktatásban is befejeződött a tanév. A tömegpolitikai oktatásban már mindenütt lezárult, a megyei pártbizottság okta­tási igazgatóságán, a káder­képzés tanfolyamain hétfőn kezdődnek a vizsgák. Az előbbi formában — 451 csoportban — közel kilenc­ezren vettek részt, az utób­binak 54 hallgató csoportjá­ban 1062-en. A pártoktatás több mint félezer csoport­jában tízezren ismer­kedtek a marxi—lenini esz­mékkel, pártunk politikájá­val, illetve fejlesztették to­vább tudásukat. Ha ehhez hozzávesszük a 214 politikai vitakört, a szám 1019-re, il­letve több mint 12 ezerre emelkedik. A résztvevőknek mintegy a fele pártonkívüli. Sokéves gyakorlat, hogy ilyenkor az alapszervezetek és az irányító pártszervek elemzik-értékelik az elmúlt oktatási év tapasztalatait, meghatározzák a következő év feladatait. Ezt legtöbb he­lyen már megtörtént és csaknem mindenültt azzal a megállapítással, hogy ered­ményes volt az elmúlt ok­tatási év. Ám számos jel mutat arra, hogy nem min­denhol és nem minden esetben sikerült eleget ten­ni a propaganda iránt fel­merült nagyobb követelmé­nyeknek. Éppen ezért na­gyon fontos a tapasztalatok gondos elemzése, a követ­keztetések levonása, hogy a következő oktatási év ered­ményesebb legyen. A politikai oktatás kulcs­kérdése, hogy mennyiben sikerül a hallgatókkal meg­ismertetni, elsajátíttatni a marxizmus—leninizmus esz­méit és képessé tenni őket arra, hogy azokat alkalmaz­ni is tudják a gyakorlati munkában. Az utóbbi években lénye­ges változások történtek mind hazánk határain kí­vül, mind itthon, ezek új követelményeket támaszta­nak a párt egész tevékeny­ségében. Az emberek választ várnak kérdéseikre-kételye- ikre. Ez utóbbiak egyre gya­koribbak), tehát a propa­gandamunka sem lehet csak egyoldalú ismeretközlés, a tananyag mechanikus elsa­játítása, hanem az eszméket nap mint nap szembesíteni kell a valósággal. Marxista magyarázatot kell adni a különféle jelenségekre, meg­magyarázni a szükségessé vált döntéseket. A propagandamunkával szemben támasztott nagyobb követelmények teljesítésé­ben a megyében a kezdeti lépések megtörténtek. Ám az elmúlt oktatási év ta­pasztalatai azt mutatják, hogy nem elégséges az elő­rehaladás üteme. Nem sike­rült mindenütt a részvevők kérdéseire időben megfelelő választ adni. Ez arra utal, hogy a jövőben a propagan­damunka „naprakészségén” javítani kell. A hallgatók élénk érdek­lődést tanúsítanak a szocia­lizmus mai jellemzői iránt, nőtt a napjainkban zajló fo­lyamatokkal, jelenségekkel és ezek hatásaival kapcsolatos kérdések száma. A pártokta­tás résztvevőinek többsége reálisan látja és értékeli azokat az eredményeket, amelyeket társadalmunk fej­lődése során elért. Ugyanak­kor kételyek és aggodalmak is megfogalmazódnak a to­vábbfejlődés lehetőségeiről. Nyilvánvaló, hogy könnyebb volt a propagandamunka a hatvanas években és a het­venes évek első felében, amikor a fejlődés üteme egyenletes volt és szinte ön­ként adódtak az érvek. Hoz­zászoktunk ehhez, ám fel kell ismerni, hogy számos külső és belső tényező hat fejlő­désünkre. Ezeket meg kell magyarázni: az új jelensége­ket és az azokkal kapcsola­tos, sokszor kényszerű intéz­kedéseket. Nagy az érdeklődés változatlanul a gazdaságpoli­tikai kérdések iránt, összes­ségében eredményesen mu­tatta be a propaganda a nemzetközi és a hazai élet­ben tapasztalható folyamato­kat. Ám az emberek — főleg a párttagok, pártonkívüli ak­tivisták — akik részt vesznek a pártoktatásban, nemcsak világosan akarják látni saját szerepüket a gazdasági fel­adatok végrehajtásában, fel­vetni a munkaszervezéssel, munkaerkölccsel, munkafe­gyelemmel kapcsolatban ta­pasztalt visszásságokat, el­fogadni a szükséges intézke­déseket, hanem több és mé­lyebb információt igényelnek ez utóbbiak kiváltó okairól is. Élénk viták folytak az új vállalkozási formákról, a gazdaságirányítási rendszer­ről, az ár-, bér, életszín­vonal- és szociálpolitikával kapcsolatban. Erre, sőt ezek fokozódására az új oktatási évben is számítani kell. Csak jól felkészült propagandista, akinek ismeretei „napraké­szek” képes elfogadható, reális, a párt politikájává^ való azonosulást elősegítő választ adni a kérdésekre. Megnövekedett az érdek­lődés történelmi múltunk, különösen a felszabadulás utáni időszak iránt. Tudomá­sul kell venni, hogy mint a lakosság, a párttagság, így a pártoktatás résztvevőinek is egyre nagyobb hányadánaK nincs konkrét tapasztalata ezekből az időkből, ezt az „űrt” a propagandamunká­nak kell betöltenie. Fel kell lépni az utóbbi időben fel­erősödő nacionalista nézetek­kel szemben is. Ügy ítélik meg a hallgatók is, hogy többet kell foglalkozni a szocialista erkölcs szélesebb körű érvényesítésével, szem­beszállni a negativ jelensé­gekkel. Érzékenyen reagál­nak a protekció, a korrupció jelenségeire, szélesebb körű társadalmi összefogást igé­nyelnek a közbiztonság, a körend terén tapasztalt visz- szásságokkal szemben. A nemzetközi v‘syz0°k alakulása iránt is nagy az érdeklődés. A pártoktatás résztvevői pozitívan értékelik a Szovjetunió és a szocialista országoknak a világbéke meg­őrzése érdekében tett kez­deményezéseit, aggódnak a fegyverkezési verseny foko­zódása miatt. A propaganda- munkának feladata elérni, hogy a pártoktatás résztvevői világosan lássák a folyama­tok okait, a szocialista és a tőkés országok törekvéseit és ezek hatásait. Javult az elmúlt oktatási évben a propagandamunka irányítása, szervezése. A párt­szervek és -szervezetek több­sége a helyi politikai szük­ségletekből kiindulva hatá­rozta meg a munka tartalmát, választotta ki a pártoktatás formáit, a propagandistákat, illetve iskolázta be a hallga­tókat. Jól irányították, segí­tették a propagandisták munkáját, eredményesen mű­ködtek a propagandista klu­bok, ám a jövőben több mód­szertani segítséget kell ad- niok. Az 1984—85-ös pártoktatá­si évre való felkészülés már április elején megkezdődött. Valamennyi formában ki­emelten foglalkoznak majd a megyei pártértekezletre, a XIII. kongresszusra, felsza­badulásunk 40. évfordulójá­ra való felkészüléssel, a kong­resszusi dokumentumokkal, az országgyűlési és tanácstagi választásokkal. A kongresz- szusra készülve be kell mu­tatni, milyen fejlődés ment végbe megyénkben társadal­mi, politikai, gazdasági és kulturális téren a XII. kong­resszus óta; a felszabadulás évfordulója jegyében pedig a megye négy évtizedes fejlő­dését. Továbbra is feladat annak sokoldalú bemutatása, hogy a gazdasági életben kö­vetkezett be a legtöbb válto­zás, és a gazdasági munká­ban milyen tennivalók van­nak. Javítani szükséges a pro­pagandamunka színvonalát, megfelelő légkört teremteni ahhoz, hogy a résztvevők közt felmerülő kételyek nyílt elvi vitákban kapjanak őszinte választ, ily módon is erősöd­jék a párt iránti bizalom. Az eddiginél jobban kell kap­csolódnia a propagandának a pártmunka egyéb terüle­teihez. A pártszervek al^® szervezeteknek többek között nagyobb önállóságot kell ta- núsítaniok a propaganda- munka tervezésében, szerve­zésében és végrehajtásában, jobban összehangolniok a tö­megszervezetekkel a propa­gandatevékenységet, na­gyobb gondot fordítani az ifjúság közötti munkára, a KISZ-propagandisták, ifjú­sági vezetők, KISZ-tagok dif­ferenciált bevonására a párt­oktatásba. Az alapszerveze­teknek javítaniok szükséges irányító, ellenőrző munkáju­kat, rendszeresen értékelni ez irányú tapasztalataikat, az eddiginél jobban élni az új oktatási formák alkalmazá­sának lehetőségeivel. A jövő bányagépe Hazánk egyetlen feketeszén medencéjében várakozáson felüli sikerrel vizsgázott a jövő szénbányászatának egyik új berendezése, a komlói Kossuth-bányán kipróbált Mecsek—Dowty fejtésbizto­sító. A magyar és angol szak­emberek által kifejlesztett, pajzsokkal felszerelt komp­lex gépesítésű fejtésből a bá­nyászok a tervezett hatszáz helyett csaknem ezer tonna szenet küldtek naponta a fel­színre. A nehéz mecseki bá­nyaviszonyokhoz alkalmaz­kodó biztosító berendezéssel — amelyet maróhengeres jö- vesztővel és szállítógéppel együtt telepítettek — a fel­számolt régi aknák pillérei­ben lekötött, s korábban biz­tonsági okokból érintetlenül hagyott szén kitermelését kezdték el. A hetven méter széles fej­tés műszakonként több mint egy métert nyomul előre a széntelepben, s a folyamato­san haladó hidraulikus pajzs­tagok a művelés minden mozzanatában biztonságos munkakörülményeket terem­tenek az oltalmuké alatt dol­gozó embereknek. A beren­dezés minimálisra csökken­tette a hagyományos mód­szerekkel járó időkiesést, az úgynevezett biztosítási ké­sést, s ezzel tette lehetővé a teljesítmény megtöbbszörö­zését. Az első komplett hazai Mecsek—Dowty fejtési rend­szerrel dolgozó Imre Árpád vezette szocialista brigád rö­videsen végez Kossuth-bá­nyán a rábízott feladattal, amelynek megoldása után Pécs-bányaüzemben folytatja majd munkáját a korszerű bányabiztonsági berendezés. HÍRRŐL Így tudósítottunk a hét eseményeiről: Június 2., szombat: Iskolamúzeumot hoztak létre a szekszárdi Babits Mihály Általános Iskolában, ami a gyerekeknek a szűkebb hazához való kötődését hivatott előmozdítani. Június 3., vasárnap: A pedagógusokat ünnepeltük, akik a megnehezült feltételek között is tiszteletre méltó buzgalommal formálják a legnemesebb anyagot, az eb­ben a korban még minden szép befoga­dására kész anyagot, az embert. Június 5., kedd: Ünnepélyes keretek kö­zött nyitotta meg a magyar—szovjet ba­rátsági napokat Szekszárdon Czank Jó­zsef, a megyei béke-, barátsági és szolida­ritási bizottság elnöke. Június 6., szerda: Ülést tartott a Szek­szárdi Szőlészeti és Borászati Társaság igazgatótanácsa. Az elhangzottak alapján reménykedhetünk, a szekszárdi bor rövi­desen megint méltó lesz régi híréhez. Június 7., csütörtök: Megnyílt a környe­zetvédelmi világnap. Ez alkalomból két üzem és egy iskola kapott kitüntetést, de rajtuk kívül számosán érdemelnek még elismerést, ugyanakkor — mit tagadjuk — sokan rovót is érdemelnének. Június 8., péntek: ősztől már fogadja lakóit a decsi szociális otthon, amely — annak elnéptelenedése miatt — a volt is­kolai napközi otthonban kap helyet. Ez a világunk - ebben kell élnünk Nem a háborús, pláne atomháborús, fe­nyegetettségről akarok szólni. Az egy kér­dés, amelyet megakadályozni mindent megteszünk, de a döntés végül is csak kis­mértékben van a mindennapok emberé­nek kezében. Itt van viszont környezetünk, amelyben élünk, és amelyért ugyancsak sokat te­hetünk, de ellenében is. Lám, így is lehet. A szálkai tó vize tisz­ta. Környezete szintúgy, mert ügyelnek rá, akik megfordulnak a víz partján. Tapasztalataink vannak bőségesen. El­nézést, hogy most nem éppen a szívderítő eredményekről teszünk említést, inkább a gondokat soroljuk föl, figyelmeztetésül s egyben annak a reményében, hogy egy­szer majd odafigyelnek azok is, akik ten­ni is képesek valamit a környezetszeny- nyezés elhárításáért — vagy legalábbis csökkentéséért. Környezetvédelmi törvényünket meg­hozta, megszavazta néhány száz tisztelet­re méltó honatya. Környezetvédelmi tör­vényünk megállapításait semmibe veszi több ezer már nem annyira tiszteletre méltó, ilyen-olyan beosztású ember. Közülük sem ártatlan mindenki, mert amíg elvekről van szó, teljes az egyetér­tés, mihelyt a gyakorlatra kerül a sor, mindenki mossa a kezét, mint egy modern Pilátus. Pillanatig sem vitás, hogy a környezet- védelem mindenekelőtt társadalmi ügy, elsősorban tudati kérdés. Ugyanakkor nem szabad (nem szabad­na!) visszarettenni a felelősségre vonás­tól, a büntetéstől sem, ha arra van szük­ség. Mindjárt hozzáteszem, az egyes em­berek esetében éppúgy, mint adott vál­lalat esetében. Habár ott azokon az „egyes” embereken kell (kellene) számon kérni a környezetvédelmet, -szennyezést, akiken elsősorban múlik. És ne hivatkozzunk itt különböző ér­dekekre. A legfőbb, sőt egyetlen érdek, hogy tiszta környezetben éljük le a hátra- valót mi magunk, és majdan az utánunk következő nemzedékek is. Vigyáxxunk a gyerekekre! Persze, azzal kell tulajdonképpen kez­deni, hogy „Vigyázzatok, gyerekek!” Itt a szünidő, karnyújtásnyira. Szabad­dá válik az élet, olyan pályák nyílnak meg előttetek, amelyek ^ddig, a lekötött­ség miatt, elzártak voltak. Megnőttek a szórakozási, időtöltési lehetőségek. De nem mindegy, hogyan töltitek el a szabad időt. A szülőkhöz szólnánk mindenekelőtt. És most nem valamiféle kulturális ajánlattal közelítünk hozzájuk, inkább biztonságér­zetükre, a balesetektől való, félelmükre szeretnénk apellálni. A gyerek meggondolatlan, amikor ki­szalad az úttestre. Pláne meggondolatlan, amikor kerékpárnyerget tud az alfele alatt. Ha meg motorkerékpár-tulajdonos, többszörösen az. Ne feledjük, csak az elmúlt héten öt gyerek sérült meg közlekedési baleset következtében, a mi megyénkben. Hétköznapi barátság Az évfordulók, április negyediké, no­vember hetedike, ünnepi alkalmak, ami­kor emlékezünk a történelemre, meg a hő­sökre. A béke- és barátsági hónap kere­tében megrendezett magyar—szovjet bará­ti napokban éppen az volt a vonzó, hogy nem nagygyűlések voltak, ahol az előadó elősorolta a történelmi tényeket, mint va­lami jól megtanult leckét, hanem az, hogy az MSZBT-tagcsoportok tagjainak kisebb körében nyílt lehetőség a személyes talál­kozókra, beszélgetésekre. A Szovjet Kul­túra és Tudomány Háza több vezetője és munkatársa látogatott megyénkbe. A prog­ram — kevésbé nyilvános fele az volt, amikor ők ismerkedtek Tolna megyével, illetve annak egy-egy üzemével, intézmé­nyével és a vezetőkkel. Egy hét után te­hát ők is többet tudnak rólunk, mint ko­rábban. A személyes találkozás, az emberi hang, bennünket is közelebb hozott a szovjet emberekhez, életükhöz. Hagyományos be­széd szinte nem is volt, valamennyien sa­ját érzéseikről és a saját élményeikről be­széltek. No meg a tényekről, amelyek be­szédesen szólnak a Szovjetunió békepoli­tikájáról, az ifjúság helyzetéről, a film- művészetről, a két nép kapcsolatairól. A faddi találkozón például számos kérdést tettek fel a jelenlévők a világpolitika hely­zetéről, a rakéták számáról, az olimpiáról, a szocialista országokról, és persze a Szov­jetunióról. Az előadó egyetlen kérdésre sem kerülte meg a választ, nem beszélt mellé, a saját meggyőződése szerint nyi­latkozott És még valami, ami példa lehet. Vala­hány előadó értett magyarul, többek kö­zülük jól és szépen beszélték nyelvünket, csak ritkán volt szükség tolmácsra. Segít is, árt is az időjárás Az elmúlt héten is jelentős mennyiségű csapadék áztatta termőföldjeinket. Egy­részt jól jött a sok eső, másrészt érvényes a közmondás, miszerint „adj uramisten, de most már ne ennyit”. A nagyüzemek elvégezték az őszi árpa és a rozs termésbecslését. Összességében nem rossz a kép, bár gondot okoz, hogy a nagyüzemi táblák jelentős hányadán meg­dőlt az árpa. Szépen kalászol a búza a szekszárdi ha­tárban A növénytermesztésben a gazdaságok mindent megtettek, ami rajtuk múlott, az időjárást befolyásolni nem tudják. A je­lenlegi helyzetet tekintve bizakodóak le­hetünk. A kiskerttulajdonosok, szőlősgaz­dák figyelmét azonban, ismételten felhív­juk a gombabetegségek elleni védekezés fontosságára. * Ilyen volt 1984. 22. hete. Medárd napja van, délelőtt 10 óra, amikor ezeket az utol­só sorokat írom. Reggel még esett az eső, mostanra elállt. Talán nem válik be a szó­lás-mondás. Két hét kellene, napsütéssel, meleggel, enyhe széllel. I. L—L. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom