Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-05 / 130. szám

A NÉPÚJSÁG 1984. június 5. Moziban A házszentelő - filmen A film egyik jelenete Hat vagy hét évvel ezelőtt nagyon sokan keresték, ol­vasták a Kortárs januári és februári számát. Abban je­lent meg folytatásban Ka­rinthy Ferenc kisregénye, a Házszentelő. Aktualitását mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szerte az országban számos helyen felismerni vél­ték a modelleket, meggyőző­en bizonygatva, hogy ez az ő megyéjükben történt, és még ha a cselekményt az író meg is változtatta, főhősei itt élnek közöttük. Félő, hogy aktualitását a mű má­ra sem veszítette el, mert ha meg is kopott, azért még né­hány bőrt, úgy tűnik, le le­het húzni róla. Megjelenése után nem sok­kal színpadi mű lett a kis­regényből. A Thália Színház mutatta be Kazimir Károly rendezésében. Most pedig Gyertek el a névnapomra címmel Fábri Zoltán készí­tett filmet belőle. Ez utóbbi vállalkozásról írva nem ke­rülhetem el az összehasonlí­tást. Fábri vállalkozása nem éri el a kisregény, de még a színdarab színvonalát sem. Azt hiszem, alapvetően rossz volt a választás, amikor Pé­teri Luca újságrínóő szerepét Piros Ildikó kapta meg. A szép dekoratív megjelenésű — és nem is rossz — szí­nésznő ebben a szerepben nem találta meg önmagát, botladozik, és így a néző nem is hiszi el az indulatait. Mert amíg a kisregény újságírónő­jének küzdelme, akarása, igazság utáni vágya hihető, a Piros Ildikó által megfor­mált szereplő tevékenységét, annak belső vezérlését a né­ző nem érti. Minek vállalná éppen ő a szélmalomharcot? Fiatal is, szép is, lakása, ko­csija, jó beosztású szeretője van, olyan a munkája, amit szeret, amit szívvel végez. Látja, látnia kell, hogy eb­ben a harcban csak elbukni tud. És mégis? Mi indokol­ja? A másik, ami nem tetszett, hogy a filmben a főszereplő élő szobrok, a vidéki hatal­masságok mintegy erkölcsi felmentést is kapnak. Min­denki felmagasztosul, rendes becsületes embernek tünteti fel a film még a becstelent is. Pedig a lövés, amit a film­beli Bíró László lánya sze­retőjének, Váradi Róbertnak szánt, megtörtént. A követ­kezmények, a fiú öngyilkos­sága is innét ered. Az „úri társaság” mentsgetési akciói, a Péteri Luca elleni „övön aluli” támadások tények. És valahogy mégis a film mint­ha azt sugallná, hogy ezek az emberek annyit tettek, hogy nekik már ezt is szabad. Hogy nem ez volt az eredeti Karinthy-mű mondandója, az biztos. Persze, tudja ezt Fáb­ri is, és a film végére, — mi­ként a kisregényben is — ki­derül az igazság. „Fiatalon fölesküdtünk egy ügyre, férfifejjel ne csúfol­juk meg hazug cinkossággal” — mondja a főszereplő és ez­zel tulajdonképpen a film véget is ér. Nagyszerű alapanyagot ka­pott Fábri Zoltán, amikor Karinthy kisregényének meg­filmesítéséhez fogott. Végül is az elkészült mű — a Gyer­tek el a névnapomra című film — sem rossz. De szí­vem szerint azért inkább azt ajánlanám mindenkinek, hogy filmnézés helyett alap­anyagát, a kisregényt olvas­sa el. TAMÁSI JÁNOS Könyv Ismeretlen váraink Üj kötettel jelentkezett a könyvhétre a Panoráma Ki­adó. Kiss Gábor Várak, vár­kastélyok, várhelyek Magyar- országon címmel jelentetett meg egy testes, nagyon szép kiállítású, gazdagon illuszt­rált munkát az „Utazások a múltban és jelenben” soro­zat legújabb darabjaként. A megyénket viszonylag jól is­merő is meglepően sok új in­formációra bukkan benne, amelyekkel elsősorban a helytörténet iránt érdeklődők gazdagodhatnak. Ozoráról, Simontornyáról, Dunaföld- várról, Döbröközről, Dombó­váráról sokan tudnak. Az at- talai Süllyedt-vár, az értényi Kapuvár, a kapospulai Da­ruvár, a naki Nosztán-vár léte, azaz pontosabban volt léte már bizonyára keveseb­bek által ismert, hiszen ezek többsége jó, ha dűlőnév for­májában megmaradt. Kiss Gábor nemcsak a vá­rak, hanem a hozzájuk csat­lakozó települések múltjával kapcsolatban is igyekszik a lehetőségékhez mérten pon­tos forrásmunkákkal szol­gálni. így például az itteni szőlőhegyen állt Dáró-vár jó­voltából megtudhatjuk, hogy Jágónak létét már 1370-ből oklevél bizonyítja. Informá­ciói azonban, sajnos, nem mindig pontosak. Könyve szerkesztését ugyanis 1983. július 12-én zárták le, a 418. oldalon Szekszárd-Palánkról mégis az olvasható, hogy „A palánkvár a hódoltság végén pusztult el, maradványait nem lehet megtalálni.” Dr. Gaál Attila, megyénk múzeu­mának igazgatóhelyettese ek­kor már évek óta feltárta, sőt, az itteni leleteket több kiállításon is bemutatták. (ordas) Rádió t Művelődni nyugvó fegyverek tövében Amikor közel egy évtize­de egy februári napon köte- lességszerűen megjelentem egy szekszárdi belvárosi bor­bélyhivatalban és onnét olyan frizurával távoztam, amely fésűt nem igényelt, akkor határoztam el, hogy az útimotyómba beteszek egy könyvet. Legfeljebb ledoron­golnak érte az alakulatnál, hogy „Szűcs honvéd ez nem könyvtár, hanem hadsereg!” Kellemes csalódás ért, mert az engem lajtsromba vevő szolgálatvezető köny­vemet felfedezvén érdeklő­dött, hogy jó-e. Tökéletes ci­vil egyén lévén, az egy vas­tag, egy vékony csíkot és az egy kis csillagot viselő fö- löttesemnek szólni nem mer­tem. De bólintani igen. Ez volt a második kellemes csa­lódásom. Övtuk-védtük a légteret, s én életemben any- nyi könyvet még nem olvas­tam, mint az alatt a hétszáz- húsz nap alatt. Volt műve­lődni lehetőség(ünk)em a fegyverek tövében. Elnézést a személyes han­gért, de feleségeink, asszo­nyaink a tudói annak, ha két még fiatalnak mondható fér­fi összedugja a fejét, akkor nem magyarosan búsul, ha­nem harsányakat röhög se­regbéli emlékein. E sorok írója nem találko­zott most senkivel. Csupán G. Németh György Fiatalok a seregben című riportsoro­zatának újabb adását hall­gatta szerdán a Petőfi-adón. Ez az oka, hogy ismét sur- ranóban és gyakorlóban érez­te magát. G. Németh György adását azért szeretem, mert őszinte. Ellentétben a honvédség ese­tenként önmaga újraalakított mundérjával. Nem szól ar­ról, ami nincs a seregben, de fontosnak tartja értelmesen- értékesen, . őszintén és egy­szerűen elmondani vagy a ri­portalanyokkal elmondatni, ami tényleg van. Ebben az adásban is. Ezúttal a seregen belüli művelődési lehetősé­geket járta körül a riporter. Aki volt katona, az tudja, hogy volt, van és lesz ilyen. A csapatoknál könyvtárak, klubok, játszószerek-csocsik! — vannak, a hangverseny, a moziba járás vagy a helyszíni vetítés is gyakori. G. Németh György mindezeket a szóra­kozási és művelődési formá­kat végigjárta, sok-sok infor­mációval. A Hadtörténeti Múzeumról, a Katonai Film­stúdió munkájáról, egyebek­ről is hallottunk. Tehát mind­arról, ami van és nem arról, amit néha-néha mondanak. Éppen ezért, a riporter tö­mör mondatai és riportjai te­hetett rendet azokban a fiú- és szülőfejekben, akik még mindig abban a hiszemben élnek, hogy a honvédség .olyan... Szóval, tudják. De az nem iga" szűcs Kiállítás Budapesten láttuk A közelmúltban Budapes­ten, a Dorottya utcai kiállító­teremben nyílt meg a francia- országi Véra Cardot kiálítá- sa. Nő nyakékkel A mesebeli állat Színházi esték Denevér Hagyomány volt, hogy az Operaházban minden év szil­veszterén a Denevért játszották, s a második felvonásban a vendégek között, sok zenei kiválóság között ott volt mindig az Operaház igazgatója is, legutóbb, úgy tudom, Tóth Aladár. Aztán a Denevér lekerült az Operaház műsoráról, a többi színházban is ritkán vették elő. Zenei kvalitása vitathatat­lan, egyébként Strausst Wagner is nagyra becsülte, pedig a kortársakat illetően fukarkodott a dicsérettel. Most a Pécsi Nemzeti Színház újította fel. az operatársulat legjobbjaival, a zenekar élére pedig maga Breitner Tamás • • Öregek és fiatalok Hazánkban több mint egymillió nyugdíjas nő él, tehát ennyi az 55 éven felettiek száma. De vajon valóban öre­gek-e? Balzac a 30 éves nő köré szőtt regényt, és száz évvel ezelőtt is, aki átlépte a negyvenet, nem számított fiaTalnak. Igaz, ellenpélda is akadt, a neves színésznő, Prielle Kornélia, akit Petőfi is megkért, a század végén ment férjhez hozzá képest unoka életkorú vőlegényéhez; volt is miről pletykálni. De ez valóban kivétel, s a nyelvi lelemény az idősebb hölgyek elnevezését illetően nem ismer határt, de ezt bízzuk a szinonimaszótárra, ebben az esetben ne rontsuk ezzel a hangulatot. Végtére ugyanis az a kérdés, öreg-e, aki átlépte a nyugdíjkorhatár küszöbét, az ötvenötön felüli nő már csak arra jó, hogy vigyázzon az unokákra, cselédkedjen a gyerekeinél, s tűrje a fiatalok hetyke, s legtöbbször, sajnos, sértő megjegyzéseit? Erre igyekezett választ adni a .Kétmillió című műsor, amit meg is ismételtek. A cím pontatlan, azért csak a nyugdíjasok nagyobbik feléről van szó. Az, sajnos, tény, hogy a nyugdíjas nőknek egy társa­dalmi elutasítással kell szembenézniük, mert a „nem aktív” bizonyos kirekesztést jelent, amit ebben a korban a nők egy része el is fogad, tudomásul veszi, hogy „leír­ták”, tehát visszahúzódik az unokák gondozásának vélt nyugalmába, vagy nemegyszer a konyhába, amit szó szerint is lehet venni: tudok családokról, ahol a nagyma­mának csak a panellakás szűk konyhájában jut hely. Sajnos, lázadni sem tudnak sorsuk ellen, az élet pere­mére kerültek, s még jó, ha valahogyan hasznosítani tud­ják magukat, örülnek, ha kitakaríthatják a lakást, amit legtöbbször az ő pénzéből vettek a fiatalok, vigyázhat a gyerekekre, akik együgyű ártatlanságukban nemegyszer visszamondják a szülök kedélyes jelzőit, s mosolyognak, amikor karácsonykor ott van a fa alatt a bélelt mamusz, vagy épp a menyük tavalyi hócsizmája. Azt vártam, hogy a műsorban végül valaki kimondja az igazságot: öregasszony nem vénasszony! Egy orvos utalt rá, mellékmondatban és szemérmesen, hogy ezek a nők szellemileg és biológiailag teljes értékűek, nemcsak azért, mert meghosszabbodott az életkor, hanem azért is, mert megértették, hogy érdemes élni, s az évek csak azokat gyűrik le, akik megadják magukat. A fiatalok számára sorra jelennek meg könyvek, bölcs és kevésbé bölcs tanácsokkal, hetilapok tudós doktorai sem fogynak ki az esetenként már-már pornográfiába hajló üzenetekből, arról azonban nem esik szó, hogy egy bizonyos életkoron túl is szabad és lehet élni. Pedig éppen ez a korosztály, amelyik merev szabályok között nőtt fel, s közben a háborús évek viharában, háború utáni ínség­ben óvta, nevelte gyerekeit, s most, amikor magára ma­radt, megérdemelné, hogy legalább egy kicsit, egy icipicit élni is tudjon és merjen. Igen, a szerelemre is gondolok, éppen azért, mert olyan szemérmesek és kiszolgáltatottak. A műsor csak kerülgette a kérdést, igyekezve jó pél­dákkal bizonyítani, hogy sebaj, mert Pesten az egyik kerületben működik egy vendéglővel kibővített klub, ahol 16 forintért adják a menüt. Ez is valami, de több mint egymillió szellemileg és biológiailag teljes értékű nyug­díjas nő gondját nem oldja meg. Életet az éveknek? Azt kellene elősegíteni, hogy élni tudjanak éveikkel. Az IC, vagyis Ifjúsági Centrum annál bőkezűbben kí­nálta a lehetőségeket a fiataloknak. Ebben a műsorban ugyanis minden volt, de közben felmerült a kérdés, bő­ségről, vagy inkább a bizonytalanság kapkodásáról van-e szó? Ugyanis több műsorra való téma kergette egymást, gondosan ügyelve arra, hogy épp a lényeg maradjon ki. Mondjuk, a fiatalok nyári munkavállalásával kapcsolat­ban. Elhangzott a hivatalos nyilatkozat, ki, hogyan vál­lalhat munkát, mire a riporter megjegyezte, hogy maga sem érti, ami azért volt meglepő, mert minden különösebb erőfeszítés nélkül meg lehetett érteni, ugyanis a nyári munkavállalást pontos és világos rendelkezések szabá­lyozzák, amit gondolom, az iskolákban is elmondanak. A kérdés ott kezdődött volna, ahol a két megkérdezett fiatal abbahagyta, de a kép már mást mutatott, természetesen dzsessz-zenekart, amelynek énekese arról dalolt, hogy nálunk minden tilos. Nem tudom, mert mintha épp azt bizonyította volna, hogy sok mindent szabad. Például ezt is. Kényes adatok hangzottak el arról, hogy baj van az olvasási kultúrával. Másutt is, de kit vigasztal, hogy a szomszédasszony is odakozmálta az ebédet? Jó lett volna a riasztó adatok mélyére nézni, de nem lehetett, mert váltott a kép, s kedvcsináló bepillantást kaphattunk a birkózás rejtelmeibe, már-már azt sugallva, hogy a klasszikusoknál azért mégis csak fontosabb a válldobás pontos kivitelezése. Ki tudja? Majd az ifjú keramikusok­nak kellett felelniök nagyon unalmas kérdésekre, de mit tehettek, amilyen a kérdés, olyan a felelet. Nem folytatom. A fiatalokat nagyon sok minden ér­dekli, nagyon sok mindenre várják a választ. Itt még csak olyan kérdés sem hangzott el, amit ők maguk feltettek volna. Akkor miért várjuk, hogy a válaszra felkapják a fejüket? CSANYl LÁSZLÓ állt. Jó a pécsi Denevér, Seregi László, a vendégrendező hamisítatlan bécsi légkört teremtett, Breitner Tamás pedig olyan érzékenyen reagál a hatásos, ám egyszerűnek nem ne­vezhető Strauss-muzsikára, hogy az Operaház szilveszteri előadásainak hagyományát is feleleveníthetnék. Az énekesek a zenei anyagnak megfelelően, komolyan ve­szik operába hajló szerepüket. Szabadíts Judit pályája csú­csán áll, kitűnő Geötz Judit, mellettük Mester István. Har- math Albert, Vadász István. Tamás Endre, Kuncz László és Wagner József segíti az őszinte sikert. Frosch szerepe, a tele­vízió jóvoltából egyet jelent Latabár Kálmánnal. Jó lenne megörökíteni Faludy László játékát is, hogy a magyar szín­háztörténetben két Frosch börtönőrt jegyezzenek fel. Faludy most is ellenállhatatlan, szinte minden mozdulatát nyíltszini taps fogadja. , cs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom