Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-01 / 127. szám

u ÜÉPÜJSÁG 1984. június 1. POLGÁRI VÉDELEM Bemutató Hajdúszoboszlón Hajdúszoboszló úgy él a köztudatban, mint az ország egyik legjobb gyógy-üdülőhelye. Azt még kevesen tudják, hogy ott épült fel az ország jelenleg legkorszerűbb romhalmaza. A romhalmaz kifejezés mindjárt más hangot kap, ha hozzá­tesszük: polgári védelmi kiképzőközpont és gyakorlópálya, amely már olyan rangos eseménynek is helyet adott, mint a szocialista országok Vöröskereszt-szervezeteinek nemzetközi egészségügyi versenye. Dr. Hegedűs Gábor ezredes, a polgári védelem Hajdú-Bihar megyei törzsparancsnoka a közelmúltban bemutatta az intéz­ményt. A különböző szaktantermeket modern technikával szerelték fel. Az előadó kérésére a központi vezérlőből színes televízión, vagy diavetítőn válik szemléletessé az előadás, elevenednek meg egy-egy gyakorlat mozzanatai. A romterületet látványos, pergő bemutató gyakorlat tette élővé. A helyszín lehet tömegpusztító, vagy hagyományos bombatámadás, súlyos természeti csapás, tömeges sérüléssel járó közlekedési baleset feltételezett helye. Adódnak körülmények, amelyek között együtt kell dolgozni tűzoltóknak, műszaki-mentőknek, elsősegélynyújtóknak. A bemutató gyakorlat azt igazolta: jól szervezett, jól felkészí­tett, jól együttműködő erők tömegkatasztrófa okozta károkat is viszonylag gyorsan tudnak helyreállítani, sérülteket fel­kutatni, szakszerűen ellátni, gyűjtőhelyre, majd kórházba szállítani. A polgári védelem és más erők együttműködésének helyi, gyakorlati példájaként említette dr. Hegedűs Gábor ezredes az 1970-es, felső-tiszai árvízkatasztrófát. A védekezésben résztvevő, együttműködő erők, az előre kidolgozott feladatok együttes végrehajtása mintegy 27 milliárd forintos kártól mentette meg Hajdú-Bihar megyét. Megkezdődik a sérültek felkutatása Lábtöréses sérültet kezelnek Küzdelem a tűzzel Vezeték-helyreállítás Autódarut is igénybe vesznek a sebesültszállításhoz a romépületből Környezetvédelem - polgári védelem Korunk egyik fontos kér­dése a környezetvédelem. Soron következő történelmi feladataink — a fejlett szo­cialista társadalom építése, ezen belül az ötéves terv cél­kitűzéseinek sikeres teljesí­tése — megoldásakor megfe­lelő hangsúlyt kell helyezni a természetes és művi kör­nyezet megóvására, fejleszté­sére. Környezetvédelmi politi­kánk a társadalompolitika szerves része. Az elmúlt idő­szakban pártunk és kormá­nyunk több intézkedést ho­zott a környezet megfelelő védelmének biztosítására. Az 1976. évi II. törvény a környezet védelméről, fontos mérföldkövet jelentett a ha­zánkban folyó környezetvé­delmi tevékenység összehan­golásában, tervszerűbbé, ha­tékonyabbá tételében. A tör­vény a társadalom vala­mennyi tagját felelőssé teszi környezetünk alakításáért, részletesen felsorolja a kör­nyezet védett tárgyait, össze­foglalja, rendszerezi azokat a tevékenységeket, amelyek a védett tárgyakat veszélyezte­tik. A törvény megfelelő szankcionális lehetőségeket biztosít a környezetvédelmi tevékenység további fejlődé­séhez. Az ember saját szükségle teinek megfelelően átformál­ja a természetet, megváltoz­tatja környezetét, és új hasz­nálati értéket állít elő. Ter­melőmunkája során termé­szetes környezetét mestersé­ges környezetté alakítja át. Az emberi tevékenység kö­vetkeztében a természetes környezetben károsodások keletkeznek, szennyeződések halmozódnak fel. A megvál­tozott környezet károsan hat vissza magára az emberre is. A modern tudomány és technika lehetővé tette a gyors ütemű gazdasági fej­lődést, az életszínvonal emel­kedését. Ugyanakkor vívmá­nyai — ha nem megfelelő előrelátással alkalamazzák őket — károsíthatják az em­beri környezetet. A technika alkalmazása azonban nem­csak a környezet károsító ja, hanem a környezeti problé­mák megoldásának pozitív' eszköze is lehet, biztosíthatja a környezet megóvásának, védelmének, fejlesztésének lehetőségét. A hangsúly azon van, hogy az ember — kitű­zött célja elérésekor — ho­gyan használja fel azt. A szocialista társadalom célja, hogy a tudományos és technikai újdonságok, ered­mények ne csak részlegesen, hanem teljes egészében, gya­korlatban is az ember javát, környezetének hasznát szol­gálják. Az emberi környezet káro­sodásának okairól a világ környezetvédelmi szakembe­reinek, tudósainak vélemé­nye lényegesen eltér egy­mástól. A legutóbbi években a kérdésről élénk nemzetközi vita folyt. A fejlett tőkés országok tudósainak egy ré­sze a különféle „világmo- dellek” alapján, mellyel a világ országainak fejlődését próbálták megállapítani az ezredfordulóig — a környe­zetszennyezés, a lakosság nö­vekedése, a természeti erő­források, a termelés és a fo­gyasztás alakulásának figye­lembevételével — katasztró­fát jósolt, ha a jelenlegi ütemben nő a termelés. A vázolt helyzetből kivezető útként a „nulla növekedést” jelölték meg, azaz indítvá­nyozták a gazdasági fejlődés, növekedés teljes leállítását, mert véleményük szerint csak így előzhető meg az emberi élet megsemmisülése a Földön. A szocialista és a fejlődő országok tfdósai — elsősor­ban a fejlődő országok érde­kében —, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a gazda­sági fejlődés és a környezet között nincsenek jóvátehetet­len ellentmondások. A kör­nyezeti károk fokozódásának egyetlen okaként ugyanis nem lehet csak a termelés fokozását felelőssé tenni. Tény, hogy a termelési fo­lyamatokból ered a szennye­zés legnagyobb hányada, azonban a közlekedés, az ur­banizáció, az iparosodás, a megnövekedett hazai és nemzetközi turizmus, a ter­mészeti erőforrásokkal való ésszerűtlen gazdálkodás és a technika helytelen alkalma­zása is környezeti ártalmak forrása. Ami a termelés visszafogá­sát, „leállítását” illeti, a gaz­dasági növekedés a társada­lom tagjainak jóléte érdeké­ben elengedhetetlen. A ter­melés során kell biztosítani ugyanis az emberi környe­zet védelmét, megóvását is. A megoldás nem a két oldal szembeállításával, hanem an­nak kölcsönös összehangolá­sával valósítható meg. így lehetővé válik, hogy a gaz­dasági fejlődés.és a környe­zetminőség közötti ellent­mondás fokozatosan mérsék­lődjön. A környezetvédelem elő­térbe kerülésének a környe­zetszennyezés objektív, tár­gyi okain kívül szubjektív, emberi okai is vannak: a környezet romlása ma már az eeész társadalmat, annak minden tagját érinti. A szo­cialista és a kapitalista or­szágokban egyaránt politikai kérdéssé vált a környezetvé­delem, megoldására külön­böző minisztériumok, hivata­lok, szervek és intézmények alakultak. A kérdés bekerült a nemzetközi együttműködés témakörébe is. A környezet- védelemre, a szennyezés meg­állítására és felszámolására a világ valamennyi országá­ban egyre több gondot fordí­tanak. A környezet és a környe­zetvédelem problémái nem kizárólagosan csak egy-egy társadalmi, gazdasági rend­szerhez kapcsolódó fogal­mak. A probléma a Föld va­lamennyi területén létezik. A szocialista világrendszer országaiban azonban a szeny- nyezés mértéke még nem éri el egyes kapitalista or­szágok szinte katasztrofális helyzetét. Az eredményes megoldás és megközelítés módjai a két társadalmi rendszerben lényegesen eltér­nek egymástól. A kapitaliz­musban a védelmet elsősor­ban a profitszerzés motiválja az egyéni, vagy kisebb cso­portérdeknek megfelelően. A szocialista országok a társa­dalom valamennyi tagjának érdekében, a termelőeszkö­zök szocialista tulajdonvi­szonya alapján foglalkoznak a kérdés megoldásával. A szocialista közösség or­szágaiban a környezetvéde • lem kiemelt feladat. A szo­cialista elvek, a társadalom emberközpontú szemlélete le­hetőséget . ad arra, hogy össztársadalmi szinten való­suljon meg a környezetvédel­mi tevékenység. A tervsze­rűen irányított szocialista gazdasági rendszerben a kör­nyezetvédelem alapja a nép- gazdasági terv, mely bizto­sítja a népgazdaság arányos fejlődését, a környezetvédel­mi célkitűzések folyamatos megvalósítását. A környezetszennyezés ma már nem korlátozódik egy- egy ország területére, függet­len az országhatároktól. A környezetvédelmi kérdések megoldásában nemzetközi összefogásra van szükség. Ezen a téren legfontosabb a szomszédos, továbbá a baráti szocialista országokkal kiala­kított két- és többoldalú munkakapcsolat: a közös KGST-kutatásokban, célprog­ramokban való részvétel; a kutatási eredmények, tapasz­talatok átvétele, cseréje, a kölcsönös és több irányú kör­nyezetvédelmi információ- áramlás. RIPPERT GYÖRGY Közlekedési baleset sérült­jének mentése Mentés épületből, szállító­kas segítségével

Next

/
Oldalképek
Tartalom