Tolna Megyei Népújság, 1984. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-23 / 146. szám

1984. június 23.

TOLNA _

KÉPÚJSÁG 11

Mata Hari és csillagbázis

sztárok, rendezők a filmgyárban

Kisebbfajta bábeli nyelvzavar uralkodik mostanában a MAFILM Lumumba utcai központjában és fóti telepén. Angolok, németek, spanyolok, izraeliek, Hollandiából és az Egyesült Államokból érkezett filmművészek nyüzsögnek a stúdiókban, a díszlet- és jelmezműhelyekben, a trükk-laboratórium- ban, no meg szerte az országban, a külső felvételek színhelyein.

Két nagyszabású produkció dolgozik hónapok óta hazánkban, nem kevés valuta- bevételt hozva az államkasz- szának és közvetve a magyar filmműyészetnek.

A napokban a budavári Mátyás-templomban, ezt megelőzve pedig a majki kastélyban, egy dunai hajón, a Petőfi gőzösön, egy rózsadombi villában, a Fővárosi Operettszínházban, a Moulin Rouge-ban, a pilisborosjenői völgykatlanban és még vagy tucatnyi más helyszínen forgatták az amerikai produkcióban készülő Mata Hari című filmet, címszerepben a híres-hírhedt Emánuelle-so- rozatból ás a Lady Chather- ley szeretője című nem kevésbé nagy port felvert filmből hírből nálunk is ismert Sylvia Kristellel. (A Lady Chatherley szeretőjé-t egyébként — a tervek szerint — még az idén nálunk is bemutatják.)

A Mata Hari-t az ismert angol filmművész: Curtis Harrington rendezi, aki korábban a Játékok című filmet forgatta.

— Mata Hari, az egykori híres kémnő története nem most kerül először filmszalagra — mondja —. Az időKülföldi

sebb nézők bizonyára emlékeznek még arra a filmre, melyben Gréta Garbo alakította a címszerepet. Ez az új verzió természetesen csak nagy vonalakban hasonlít a korábbira. Több lesz benne a szex, az erotika, -no meg a romantika. Sylvia Kristel holland származású, két fér- f iparín ere angol színész: Oliver Tobias és Christopher Casenove. Mellettük jó néhány magyar színész is játszik a filmben, így Galambos Erzsi, Balogh Emese, Márton András, Konrád Antal és Bencze Ferenc. Pilis- borosjenőn, ahol a francia és német seregek döntő ösz- szecsapását elevenítettük föl, közel félezer statiszta működött közre. Nem az udvariasság mondatja velem: ideális körülmények között dolgozhatunk, a stáb magyar tagjaival félszavakból megértjük egymást.

— Ha befejeződik a forgatás, szép emlékekkel gazdagodva utazom vissza Los Angelesbe — mondja a felvételek szünetében Sylvia Kristel. — Több, mint két hónapja élek itt, Budapesten. A Mata Hari címszerepére egyébként már két éve készültem, mert nagyon fontos számomra, hogy sikerem legyen. Korábbi filmjeimben ugyanis főként külső megjelenésem ragadta meg a nézőket, no meg persze a pikáns jelenetek. A Mata Hari sokoldalú, s korántsem köny- nyű színészi feladatot igényel. Nem mellékesen tánctudást is, hiszen a kémnő eredeti foglalkozása táncosnő volt, így nekem is jó néhány látványos, s dramatur- giailag is fontos táncjelenetem van a filmben. A hindu táncot magyar koreográfus, Igaz Lucy tanította be, a já- vai táncképet pedig egy Párizsban élő, jávai származású táncmester.

A Mata Hari — mint azt Elek Ottótól, a MAFILM Nemzetközi Főgyártásszerve- zésl osztályvezetőjétől megtudtuk — jelentős dollárbevételt hozott. De nem csupán ez érdemel említést. A nyugati filmvilág egyik legnagyobb jelenlegi filmcége, a Cannon Group annyira meg van elégedve tevékenységünkkel, hogy máris több új, nálunk készülő filmről kezdeményezett tárgyalásokat. fgy minden valószínűség szerint nálunk forgatják majd a nagyszabásúnak ígérkező Korzak című produkciót, amely a II. világháborúban játszódik Lengyel- országban, a varsói gettóban, amelynek emlékezetes náciellenes felkelését több más társával együtt egy Korzak nevű pedagógus, a lengyel hadsereg tisztje irányította. Erről a valóságos történelmi figuráról szól a forgatókönyv, melyet John Brilley írt, aki a Gandhi című film forgatókönyvével vált világhírűvé. Szó van arról is, hogy a filmet Makk Károly rendezi.

Az év eleje óta folynak napról napra fokozódó tempóban Az ellenségeim című, az amerikai XX. Century Fox produkciójában készülő szuperfilm előkészületei a MAFILM irodáiban, műhelyeiben, stúdióiban és fóti gyártelepén. A film összköltsége több mint 20 millió dollár, és így jelenleg ez a legnagyobb szabású és legnagyobb költségvetésű az idén készült filmek közül. A 20 millióból három és fél millió dollár a HUNGARO- FILM, illetve a Magyar Nemzeti Bank pénztárába fut be. S hogy mit nyújtunk mindezért? Foton, a Má- riássy-műteremben felépül a Csillagbázis elnevezésű dísz- letkomplesszum, amely egy XXI. századi bolygóközi űrállomás belsejét ábrázolja. A szomszédos Huszárik-mű- teremben lesz az űrállomás ebédlője, és több más belső helyiségének díszletszínhelye. A Lumumba utcában, az egymással szomszédos III. és IV-es műteremben épül fel a csillagbázis kilövőállomása, ahonnan csataűrhajók indulnak távoli csillapvilá- gok felé. Ugyanitt épül — valóságos méretekben — egy hatalmas csata-űrhajó is. Á fóti filmvárosban egy idegen bolygó erdejét építik fel, húsz méter magas és tíz méter széles műfa-óriásokkal. A gánti bauxitbányában — amely holdbéli tájra emlékeztet — nagyszabású harci jeleneteket forgatnak. Több más különleges díszlet is készül, amerikai szakemberek irányításával. Mindebből bizonyára már kiderül: Az ellenségeim, a tudományosfantasztikus filmek műfajába tartozik. Az angol Wolfgang Petersen filmje csak nagy vonalakban hasonlít majd a Csillagok háborújára. Nem technikai szenzációkat kíván bemutatni, inkább hiteles emberi sorsokat, különleges kapcsolatokat, a jövő század polgárainak érzelmeit, gondolkodásmódját s

viselkedését, váratlan, szokatlan helyzetekben.

Elek Ottó elmondotta még: több más világcéggel is tárgyalnak. így az amerikai ABC tv-társasággal, amely a Menekülés Sobiborból című háromszor egyórás tv- filmet kívánja forgatni Magyarországon, az NSZK-beli Bavária filmgyárral, amely ugyancsak nálunk szeretné elkészíteni Az őrök című tudományos-fantasztikus produkcióját,-a francia Tes- nisonor filmvállalattal (ez készítette korábban, ugyancsak nálunk, a Strogof Mihály tv-sorozatot), méghozzá egy olyan szuperfilmről, amely Attiláról, a hun királyról szól. A történetet két verzióban kívánják elkészíteni: több részes tv-so- rozatként és mozi játékfilm formájában. Valószínűleg még az idén sor kerül Victor Hugo A nevető ember című, ismert regénye film- változatának magyarországi megvalósítására is, a legnagyobb amerikai kábeltévétársaság, a HBO produkciójában, a két nagy amerikai óriáscég, a Columbia és a CBS pedig Tolsztoj regényét, az Anna Kareninát kívánja nálunk ismét filmre vinni. Mint ismeretes, korábban ugyancsak nálunk készült — a londoni BBC produkciójában — az Anna Karenina tv-változata. Ez adta az ötletet, hogy az új feldolgozást is Magyarországon forgassák. A tervek szerint rövidesen ismét vendégünk lesz az ismert angol filmrendező, Tony Palmers, aki a nem éppen kirobbanó sikerű Wagner tv-sorozatot

MŰVÉSZET

rendezte angol—magyar közös vállalkozásban. Tony Palmers, úgy látszik, szívesen készít zeneszerző-élet- rajzfilmeket, ezúttal ugyanis Hándelről, a barokk muzsika egyik kimagasló képviselőjéről kíván tv-sorozatot forgatni hazánkban.

Joggal merül fel a kérdés: nem zavarják-e, nem szorítják-e ki a stúdiókból a külföldi produkciók a hazai filmművészetet ?

— Szó sincs róla! — állítja Elek Ottó. — Már csak azért sem, mert az új magyar filmek többsége nem stúdiókban, díszletek között játszódik, hanem külső színhelyeken, illetve valódi lakásokban, üzemekben és egyéb épületekben. Így lényegesen kevesebb pénzbe kerülnek — drága díszletépítés helyett mindössze bért kell fizetni a helyiségek használatáért —, másrészt hitelesebbnek is tűnnek, hogy úgy mondjuk: életszagúbbak.

Így hát békésen elférnek egymás mellett a hazai és külföldi produkciók, pénzt hoznak a konyhára, és az itt járt világhírű filmművészek, s nálunk forgatott alkotásaik minden bizonnyal öregbítik jó hírnevünket.

GARAI TAMÁS

Az IGE íróhetei

ötven évvel ezelőtt, 1932 ♦júniusában rendezte meg az IGE a margitszigeti Iróhe- tet, első íróhetét, amelyet még jó néhány követett.

Az IGE, az írók Gazdasági Egyesülete, a magyar irodalmi élet szervezésében, az írók anyagi és alkotói érdekeinek védelmében 1932- től jelentős szerepet töltött be. Mindez részleteiben még feltárásra vár, amiben nagy segítséget fog jelenteni a mostanában előkerült IGE- jegyzőkönyvek megismerése. Az IGE belső életéről eddig ugyanis csupán Móricz Zsig- mond naplófeljegyzéseiből és leveleiből nyerhettünk ismeretet.

Az IGE a nagy nyilvánosság előtt rendszeresen fellépett az úgynevezett íróheteken. Irodalompolitikái törekvései közül elsőnek az írói-irodalmi egység megteremtéséért folytatott küzdelmét kell említenünk.

A vidéki írók és irodalmi műhelyek részvételére és szerepeltetésére szintén nagy gondot fordítottak. A dunántúliak közül Surányi Miklós Keszthelyen, Bárdosi Németh János pedig Miskolcon beszélt a vidéki irodalom helyzetéről. A debreceni Ady- társaság vezetői közül Juhász Géza volt a legaktívabb, de Gulyás Pál és KarÖtven éve volt az első

dós László is résztvevője volt az egyes íróhetek eseményeinek. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma tevékenységéről és kiadvá- ' nyairól Buday György a Margitszigeten tájékoztatta írótársait és a közvéleményt. Az észak-keleti országrész, Miskolc és környéke írói a lillafüredi és a miskolci író- heteken jutottak szóhoz.

Az IGE-íróhetek a demokratikus szabadságjogok követelésének és a fasizmus elleni tiltakozásnak a fórumai voltak. Kárpáti Aurél Siófoktól kezdve Miskolcig mindenütt a demokratikus szabadságjogokért, az alkotói szabadságért emelt szót. Pa- kots József az országgyűlés képviselőházában a német- országi könyvégetés első napján — a magyar írók nevében — emelte fel szavát a barbarizmus ellen.

A munkásság és parasztság gazdasági és társadalmikulturális felemelésének szükségességét hangsúlyozták az IGE-íróhetek előadói. Móricz Zsigmond a lillafüredi kongresszus nyitó előadásában beszélt erről. A Margitszigeten a szociáldemokrata kultúrpolitikus, Bresztovszky Ede és a népi írói mozgalom képviselője, Fej a Géza fejtette ki, hogy „az író csak a legteljesebb szabadság híve lehet, így csak a feltörekvő osztályokra támasz- kodhatik”. Miskolcon Veres Péter — a munkásosztály társadalmi elnyomásáról szólva — fejtette ki, hogy „ennek a nemzetnek a szellemi és anyagi felemelkedését egy vigasztalan társadalmi berendezkedés akadályozza”.

A magyar írók „boldog heté”-t is jelentette egy-egy IGE-íróhét. Nagy Lajos a balatoni íróhét végén így összegezte élményét: „A balatoni hét minden szépsége, néhány ió előadás, siker, néhány fontos irodalompolitikai álláspont leszögezése, utazás, természeti panoráma, strandolás, csónakázás, pihenés, kitűnő evés-ivás...”. Lillafüredről Bálint György jelentette olvasóinak:

„Luxusban élnek tehát egy hétig a magyar írók. Élvezik a gyönyörű krönyezetet, üldögélnek a hatalmas parkban, kirándulnak a zöld Hámori tó árnyas part menti útjain. Jókedvűek... A magyar Parnasszus tagjai valóban parnasszusi derűben töltik itt az »írók hetét«”. Az egymás megismerésének emberi és alkotói jelentőségéről Bárdosi Németh János írt szép sorokat: „Nekem az író- koneresszus felejthetetlen emlékeket hozott. Mert felejthetem-e Móricz Zsigmond Arany János-i sörényét. Baj- csy-Zsilinszkv Endre kuru- cos ' kiállását, és másokat, akik azóta a magyar pantheon halottai, de emberi alakjuk, szívük a Margitsziget szelíd'fái alól szól visz- sza hoznánk.”

. Az IGE az íróhetek erkölcsi tőkéiével felvértezve végezte munkáját 1944. március 19-ig. majd 1945-ben újjászerveződve — egészen 1948 —49-ig. Nem merül feledésbe az IGE és irodalompolitikai tevékenysége; már csak azért sem. m^rt a mai iro- dalomnolitikai vitákban felhasználható tanulságokkal szolgálhat.

M. Pásztor József

A margitszigeti IGE- tanácskozások színhelye

Hiszek a fehér színben

Bátaszéktől Vácig

„Az ember elidőz egy-egy tárgynál, egy- egy emlékezésnél, s beh sokszor bejárja így egész életét. Mennyi esztendő, mennyi út, mennyi küszködés, mennyi öröm, mennyi szomorúság, de mindebből sem bent a lélekben, sem kint a világban semmi sem látszik. Ideje, hogy megnézze saját magát, honnan jött, mit akart elvégezni, mit végzett el, mit hagyott abba, miben nem érkezett el még csak a kezdethez sem.”

Szabó Pálnak ezek a gondolatai fogalmazódtak meg újra és újra bennem, amikor Vácott, Tamási János festőművész deákvári műtermében felidéztük gyermekkorát, pályáját, festészetének indítékait, állomásait. Messziről indult és igen nagy kerülővel érkezett el a művészi pályához.

Bátaszéken nőtt fel — Vácott telepedett le — ma már vácinak vallva magát mesél gyermekkoráról, ifjúságáról.

— Apám 1919-ben, a Tanácsköztársaság alatt vöröskatona volt. Ez meghatározta családunk sorsát, hiszen a Horthy-rend- szerben pusztáról pusztára, tanyáról tanyára vándoroltunk. Szüleim sokszor maradtak fedél és kenyér nélkül a két gyerekkel. Sorsfordulót 1944. november 28. jelentett számunkra, amikor a szovjet hadsereg felszabadította Bátaszéket. Ezt követő napokban tizenhat évesen, apámmal együtt alapító tagjai lettünk a kommunista párt helyi szervezetének.

— Hogyan alakult továbi élete?

— További pályámat a párthoz való tartozás határozta meg. Részt vettem az ifjúsági mozgalomban, titkára voltam a MADISZ helyi szervezetének. 1946-ban a párt felhívására jelentkeztem a szerveződő néphadseregbe, ahol tiszti iskolát, Petőfi Akadémiát végeztem és végigjártam a politikai képzés minden iskoláját. A tanítóképző intézetbe is beiratkoztam, ahol népművelő—könyvtár szakon végeztem. A hadseregben főtanárként dolgoztam és tanítottam a fiatalokat.

— Mikor határozta el, hogy végleg a festészetnek szenteli életét?

— A festészet szinte végigkísérte egész életemet. 1964-től élek Vácott. A laktanyában és a fegyveres erők klubjában képzőművészeti szakkört vezettem. Közben magam is tanultam könyvekből és mesterektől. Sokat tanultam Dadai Ákos erdélyi származású festőművésztől, aki bevezetett a képszerkesztés fortélyaiba.

Több éven át tanultam Somogyi István festőművésztől, akit a szoros baráti kapcsolaton túl a mesteremnek vallók. 1974- ben egészségem megromlott és 46 évesen leszázalékoltak. Azóta több mint tizenöt önálló kiállítást tudhatok magam mögött, és gyakorlatilag csak a festészetet tekintem további életcélomnak. Legutóbb februárban volt Vácott kiállításom és Budapesten a Metro művelődési házban áprilisban.

— Képeinek témáját hogyan választja meg?

— A legtöbb festményem témáját gyermekkori emlékeim motiválják. A paraszti udvarok, a behavazott falu, az oszlopos parasztházak vissza-visszatérnek képeimen. Bátaszéket — bár nem ott születtem — szülőhelyemnek tekintem, több nemzetiségű község volt, gazdag népszokásokban. A betlehemjárás, a farsángi maska- rázás, vagy a közeli mohácsi busójárás szintén képeim témái. Az arany és ezüst csillogását, melyet az alkotásaimban is használok — szintén gyermekkoromból hoztam. Az akkor még létező szerb templom aranyozott, ezüstözött ikonjainak va- rázsos csillogása mindig lenyűgözött.

Célomnak és feladatomnak tekintem a falusi életet, a népi játékokat, népszokásokat, hagyományokat átmenteni a festészet formanyelvén. Szeretem és nagyon hiszek a fehér színben, melynek nagyon sok variációját ismerem, de ez egyben jelkép is nálam, a tisztaság, az alázat jelképe, melyek emberi méltóságunk gyökerei.

Tamási János képei ebben a hitben, és ebben az emberi méltóságban gyökereznek. Ez ad alkotásainak hitet, gyermeki tisztaságot, hiszen mögötte áll fedezetül tehetsége, múltja, emberi értéke. Tágas, Szép műtermét sokan felkeresik; barátok, régiek és újak, szocialista brigádok. Kiállítási naptára ez évben is zsúfolt, hiszen több vidéki és budapesti meghívása van. Ez évben nem kevesebbre vállalkozott, mint „szülőfalujának”, Bátaszéknek a felszabadulása 40. évfordulóján munkásságából egy életmű-bemutatóra.

— Sok szállal kötődöm ma is a községhez. Édesanyám, bátyám, rokonaim, barátaim, volt osztálytársaim mind szeretettel várják hazalátogatásaim. Tőlük kaptam meg mindent útravalóul negyven évvel ezelőtt, amikor a fényes szelek szárnyán elindultam.

PAPP LÁSZLÓ